Ma az ausztráliai munkahelykeresés nehézségeiről szeretnék nektek egy kicsit írni. Ez egy olyan témakör, amiről órákon át lehetne beszélgetni, és még ezek után is azt érzed, hogy nem tudsz eleget erről a témáról :-)
Az álláskeresésre nincs általános recept. Minden országban teljesen eltérő szabályokat és formaságokat kell betartani álláskereséskor, és persze az a módszer, ami nekem működik, nem biztos, hogy neked is működni fog.
Ausztráliában munkahelyet találni az IT-területen nem nehéz. A munkahelykeresés itt sem könnyű, de nem is lehetetlen küldetés. Éppen olyan nehéz itt munkahelyet találni, mit Magyarországon. Persze a szokásos nehézségek mellett itt még számolni kell a nyelvi és vízumproblémákkal is. És azzal is, hogy az angol nyelvterület miatt itt egy pozícióra még többen jelentkeznek, mint otthon.
IT-területen nagyon sok felkínált pozíció van. Főállásban 70 000 AUD és 120 000 AUD között lehet keresni Java J2EE / Web Developer / Architect-ként ami jól hangzik, de azért sok pofont kap álláskeresés közben az ember.
Ha már van egy kényelmes kis szobád, ahol egy mozgalmas nap után megpihenhetsz, és kezdesz kifogyni a pénzből, vagy csak unatkozol akkor itt az ideje, hogy elkezdj munkát keresni :-) Az álláskereséshez első körben két dolog kell: egy jó kis önéletrajz és egy ausztrál mobiltelefon szám.
Az első egy hónapban úgy próbáltam pénzt spórolni, hogy nem vettem helyi telefonszámot, csak e-mail címem volt az álláskereséshez. Oda vártam a válaszokat :-) Nem is működött a dolog. A mai pörgő világban úgy látszik, már túl lassú az email-es kommunikáció az álláskereséshez :-) Szóval az álláskereséshez mindenképpen szükség van egy helyi telefonszámra. 30 AUD-ért vettem egy Telstra pre-paid számot. Az SMS (itt úgy hívják ezt, hogy 'text') országon belül 12 cent, Európába 20 cent. Egy perc helyi beszélgetés 15 cent, 5 perc 75 cent. Nem mondható drágának.
Ha már van telefonszámunk, akkor örülhetünk, mert ezt máris odaírhatjuk az önéletrajzunk tetejére :-) De milyen legyen az önéletrajzunk? Az tény, hogy a Magyarországon használt, és jól bevált, működő, angol nyelvű CV-m itt nem ért semmit :-)
Az első hónapban a legnagyobb gondom az volt, hogy nem kaptam választ a beküldött jelentkezésekre. Próbáltam beszélgetni erről a témáról helyi emberekkel, tanárokkal a suliban, és még a helyi PC KLINIKA üzletekbe is bekopogtam CV-vel a kezemben, hogy óvatosan puhatolózzak a helyi szokásokról. Ezek a "bolti" beszélgetések nekem nagyon hasznosnak voltak. Néha, nagy ritkán össze lehet futni ráérő, beszélgetni akaró, barátságos emberekkel az üzletekben, akik megosztanak veled néhány használható gondolatot. Csak jó sok kitartás és türelem kell a sok járkáláshoz. És ingyen angol nyelvgyakorlatnak sem rosszak az ilyen beszélgetések. Aztán elmentem egy ingyenes, állami állásinterjú tanácsadásra is, mire végül kezdtem megérteni, hogy mit kell átírnom az önéletrajzomon ahhoz, hogy az elkezdjen működni :-)
Ausztráliában az a helyzet, hogy "one position 400 candidates", vagyis minden IT-s állásra legalább 200-300 jelentkező küldi be az önéletrajzát, de a jó pozíciókra akár 400-an is jelentkezhetnek. Ennyi önéletrajzot képtelenség kézzel feldolgozni, ezért itt is az informatikát hívják segítségül. Ezek a programok végigdarálják az önéletrajzokat és kiválogatják azokat, ahol 100% a kulcsok találati aránya. Ezeket a programokat resume parser-oknak hívják. Ha megértjük, hogy dolgoznak ezek a programok, akkor tudunk olyan önéletrajzot írni, ami átjut ezeken a feldolgozó programokon :-) A lényeg az, hogy minden szakmai kulcsszó benne kell, hogy legyen az önéletrajzban ahhoz, hogy átjussunk az első szűrőn.
Aztán az is fontos, hogy a fájl adatlapja ki legyen megfelelően töltve. Erre magamtól sohasem jöttem volna rá. Név, email cím, telefon, IT-s kulcsszavak... mindent be kell írni a fájl adatlapjába. Érdemes minden mezőt kitölteni, ahogy JobAngel is javasolja.
Aztán érdemes minden lap tetejére ráírni az adatainkat (nem csak az első oldalra), mert senki nem akarja keresgélni a telefonszámod, miközben olvassa az önéletrajzod. Vagy az is lehet, hogy csak az első oldalt nyomtatják ki, a többit el sem olvassák :-) Vagy elvész a sok papír között a CV-d első oldala. Mindig kéznél kell legyen az elérhetőséged. Legyen csak ott minden lap tetején. Nekem az vált be, hogy az első oldalon minden fontos információt leírtam magamról, a kulcsszavakkal együtt. Az önéletrajz többi oldalát úgy is majd csak akkor olvassák el, ha az első oldalt érdekesnek találták.
Végül pár hónap után csak összeállt a "jó kis" CV-m :-) Az önéletrajz mellett elkészítettem egy "Main Responsibilities and Project Roles" pár oldalas anyagot is. Ezt először a második állásközvetítős interjúm során kérték tőlem, és később én is felismertem, hogy milyen hasznos is ez a másik doksi. Ezt általában akkor küldöm el amikor visszaírnak, ill. hívnak, hogy már rajta vagyok a "short" listán. Ilyenkor írok egy köszönő levelet, és elküldöm ezt a második dokumentumot. Ebben konkrét projekteket sorolok fel, amelyekben részt vettem és a rövid leírásukat, mint például a projektek nevei, amikben dolgoztam [érthetetlen projektnév esetén gondolkozás nélkül átneveztem a projekteket, hogy az olvasó is értse miről szólt ez az egész :-)], a beosztásomat, felelősségemet és a projektben használt technológiákat, ill. módszereket röviden.
Persze a fent leírtak csak akkor érvényesek, ha nincs kapcsolati tőkéd, nincsenek ismerősök, akik segíthetnek vagy súghatnak az álláskereséshez. Azt érdemes tudni, hogy a statisztikák alapján az állások 70%-a úgy kel el, hogy meg sem hirdetik :-)
Ha ezeken a problémákon átlendültünk, és biztosak vagyunk abban, hogy az önéletrajzunk rendben van, akkor megküzdhetünk a következő problémával: a megfelelő vízum problémája. Ausztráliában diákvízummal 20 órát lehet hetente dolgozni. Ez pont a fele annak, mint amit elvárnak a munkáltatók egy rendes IT-s munkahelynél :-) Ha nincs megfelelő munkavállalási vízumunk, akkor szinte lehetetlen "rendes" munkát találni. Félmunkaidős normális IT-s munka nem létezik :-) Néha még megfűszerezik a jelentkezési feltételeket azzal, hogy legyél számlaképes is.
Megfelelő vízummal minden kapu kinyílik, és ha van tapasztalatod és angol nyelvtudásod, akkor tiéd lehet bármelyik, jobbnál jobb ausztrál állás. Ha ezek a dolgok hiányoznak, akkor jobb, ha csak a vendéglátásban próbálkozol mosogató állásra jelentkezni :-)
De nehogy azt hidd, hogy mosogatói állást találni könnyű :-) Az egyik itteni ismerős, aki menedzserként dolgozik a Melbourne-i Hofbrauhaus German Restaurant-ban néha megmutatja, hogy hetente hány centiméternyi önéletrajzot kap. Ha egymásra rakja a CV-ket, akkor heti 10cm-nyi jön össze. És ez minden hétvégén megy is szépen a kukába. Éppen ezért a személyes kapcsolatok itt is sokkal fontosabbak, mint egy beadott önéletrajz. Persze ha nincs ismerős, akkor csak azt lehet tenni, hogy személyesen, naponta bekopogtatni az ajtón, hogy itt vagyok, dolgozni akarok. Nem könnyű...
Millióan akarnak valami kis pénzt keresni bármilyen munkával ebben a városban, ezért Melbourne az a város, ahol a tányérmosogatók 80%-a diplomás mérnök Európából, Ázsiából és bárhonnét. Kemény munka, és ha szerencséd van, akkor óránként 15 AUD-t is kaphatsz. Mindenhol nagyon motivált, angolul jól beszélő, ügyes, okos és gyors mosogatót vagy takarítót keresnek. A takarításhoz legyen saját autód és saját takarító kütyüid.
A cégek megengedhetik maguknak, hogy ilyen feltételekkel keressenek takarítót vagy tányérmosogatót, mert a töménytelen jelentkező között úgy is lesz ilyen. "Erősen motivált mosogató", röhej :-)
.jpg)
A suliban a diákok az első munkahelyet általában nagyon nehezen találják meg, és a CV-kben össze-vissza kell hazudni mindenfélét, hogy esélyt kapjon valaki arra, hogy egy ingyenes vagy fizetett próbanapra behívják dolgozni. Mert itt ha a CV-d megtetszik a munkáltatónak, akkor a következő lépés, hogy behívnak próbamunkára (ez most a diákmunkákra és nem az IT-s munkákra vonatkozik).
És arról se feledkezzünk el, hogy ha végre megvan a hőn áhított mosogatós munkahelyünk, akkor a napjaink úgy fognak innentől kezdve telni, hogy reggel 9-től délutánig iskola, bóbiskolás a fáradtságtól a padban, utána késő estig diákmunka a vendéglátásban éhbérért, utána hazautazás, kicsi alvás és másnap minden kezdődik elölről.
Végül, ha még a mosogató állás sem jön össze, akkor lehet vállalni nem fizető közmunkát, mert azt aztán majd beírhatod referenciaként az önéletrajzodba, mint helyi munkatapasztalatot és ezután majd talán könnyebben fogsz munkát kapni. Meglepődtem, amikor láttam, hogy itt az ingyenes közmunka mennyire népszerű. Fura, mert otthon ilyenről nem is nagyon hallottam (kivéve mostanában). De közmunkát kapni sem könnyű, mert az itt tanuló diákok százai akarnak ingyen dolgozni, csak azért, hogy elinduljanak az itteni életükkel valahogyan.
Amúgy én is így kezdtem itt a pályafutásom :-) Szerencsém volt, mert az Ability nyelviskola, ahol tanulok, jó kapcsolatokat ápol a városi önkormányzattal, és így viszonylag könnyen kaptam munkát a melbourne-i reptéren lévő "Student Welcone Desk"-nél. A feladatunk itt az volt, hogy a városba érkező diákoknak segítsünk. Ezt a munkát két hétig csináltam, és nagyon jót tett az angolomnak. A fizetség az volt, hogy kaptam jegyet a városközpont és a reptér között közlekedő buszra és napi egyszeri kaját. Ezt a referenciát aztán felhasználva sokkal könnyebb volt később munkát találnom.
Ez a lány a program egyik fő szervezője:
Itt meg egy csomó kép van erről a népszerű közmunkáról.
Aki teheti, az megfelelő munkavállalási vízummal jöjjön ki, mert úgy sokkal nagyobb az esélye munkát találni. De ez sem garancia semmire. Van olyan ismerősöm, aki egy éve próbál munkát találni, és van munkavállalási engedélye is.
Akinek "csak" diákvízuma van [mint például mi :-)], az is jöjjön ide szerencsét próbálni, mert itt bármi lehetséges, csak kitartás és erő kell hozzá (+ pénz) :-)
Aki kitartó, az végül talál magának itt munkahelyet, és azután elkezdenek jól menni a dolgok. Jól fog élni, nyugalomban és tiszta, egészséges környezetben. Ha sikerül a szakmában elhelyezkedni, akkor az itteni jó élethez elegendő pénzt is lehet keresni, és ha azt akarod, akkor örökre le is telepedhetsz ebben az országban.
Itt minden rajtad múlik.
És jó kis kaland ez az Ausztrália :-)