Marokkó - Marrakesh 2/4

Az első nap nem sok mindent csináltunk. Reggel fertőtlenítettünk az 58 fokos gin-el, azután elmentünk felderíteni a környéket a szállás körül, és kerestünk reggelizőhelyet. A szállásunk egészen jó helyen volt, 10 percnyi sétára a város közepén lévő híres Djamaa El Fna tértől.

A következő néhány napban az alábbi helyszíneket terveztük meglátogatni a városban: a térkép itt érhető el.

Kilépve az utcára teljesen mellbe vágott minket a hangulat. Szűk utcák, kesze-kusza sikátorok mindenfelé, az emberek között percenként elszáguldó kiskocsik, biciklisek és motorosok és számunkra szokatlan ruhákba öltözött emberek jöttek-mentek a reggeli napsütésben. Kis boltok mindenütt, ahol csupa érdekes és csodaszép kézműves dolgokat árulnak és amikből legszívesebben egy egész bőröndnyit hoznánk magunkkal haza a kirándulás végén. Szerencsére éppen kezdtek kinyitni a kajaárusok is :-) A higiéniai szint úgy tűnik, hogy kissé eltér az általunk megszokottól, és az első sétánk elején még csak barátkoztunk a gondolattal, hogy merjünk-e enni ezekből a nagyon ínycsiklandóan kinéző kajákból. Azért ennyi fura és szokatlan kaja láttán gyorsan beadtuk a derekunkat, nem bírtuk megállni, hogy ne kóstoljunk meg valamit :-)

Egy kis ízelítő a város hangulatából. Ingatlanközvetítő bolt, hosszú, drótos telefon egy bárban, és televízió árus katódsugárcsöves tévékkel (nálunk ezeket a TV-ket az ingyen elvihető kategóriába hírdetik):

Rövid séta után kiértünk a nagy Djamaa El Fna térre, és a tér sarkán az első szimpatikus helyre be is ültünk reggelizni. Rendeltünk pár dolgot az étlapról, bár nem nagyon tudtuk, hogy miket fognak kihozni. Nagyon-nagyon finom volt minden: narancslé, menta tea, lepénykenyér, fekete, kissé keserű olívabogyó mézzel, tojásrántotta, és a végén kerámiaedényben csirkehús burgonyával, zöld olívával + zöldségekkel (=tagine). Desszertnek isteni édes palacsintát hoztak, amit mi a maradék mézzel ettünk meg.

A narancslére nem kell ráírni, hogy hány százalék gyümölcsöt tartalmaz, 3 dirhamért (30 eurócent) bárhol lehet venni frissen facsart 3 deci narancslét. A mentatea nagyon erős ízű volt, nem olyan, amihez hozzá vagyunk szokva. Egy egész nagy zöld mentabokor volt a teáskannába belegyömöszölve :-) A teához kaptunk durva szemű cukorból készült nagyon édes kockacukrokat. A fekete olíva kicsit keserű volt, mézbe mártva viszont különlegesen finom íze lett. A lepénykenyér bele kinézetre az otthoni barna kenyérhez hasonlít, de az íze és az állaga teljesen más. Nem morzsálódik és nagyon tömör. Számomra a palacsinta volt az étkezés csúcspontja: utoljára nagyanyámnál ettem ilyen finom palacsintát, bár itt nem kerek, hanem négyszögletes alakúra sütik. Viszonylag vastag a tésztája, nem száraz, nem zsíros, iszonyat finom. Ebből minden nap megettem 3-4 darabot, míg Marrakesh-ben voltunk :-)

A nagy piac, a Djamaa El Fna hangulata semmihez nem hasonlítható. A tér a Medina nevű városnegyed bejáratánál van és a marrakesh-i élet központja. Reggel a tér megtelik kígyóbűvölőkkel, majommutatványosokkal, szőnyeg- és csecsebecse árusokkal, és mindenféle színes ruhába öltözött emberekkel, akik úgy próbálnak pénzt keresni, hogy pár fillérért lefotózkodhatunk velük vagy vizet vehetünk tőlük. Azok a kobrák tényleg úgy mozognak, ahogy trombitálnak nekik :-)

A délelőtt folyamán a tér megtelik árusokkal, akik kézikocsikon szállítják ide a portékát eladásra. Úgy 8-9 között már kinyitnak a narancslé/grapefruitlé árus standok is. Mi minden reggelt úgy kezdtük, hogy kisétáltunk ide, és megittunk egy-egy, jó nagy pohár friss narancslevet, ami nem volt több, mint 60 euró cent összesen (2 * 3dl). Senki ne riadjon el attól, hogy az üvegpohár nem a legtisztábban van elmosva (csak ellötykölik egy vizes tartályban), és ha nem akarod a száddal megérinteni a pohár szélét, akkor szívószállal is lehet inni. Az első reggel én is szívószálaztam, aztán a második nap már pohárból ittam. Az mézédes 100% narancslére kell koncentrálni, és nem egyébre :-)

Fincsi palacsintával és narancslével indult minden napunk: 

A tér dél-nyugati végén hastáncosokat és amatőr ökölvívókat lehet látni, az észak-keleti sarkon mesemondók és asztrológusok vannak, a kettő között pedig berberek adnak elő rögtönzött műsorokat. Olvastam, hogy még fogorvos is rendel a téren.

Az árusok inkább rámenősnek, mint sem tolakodóak. Nincs velük semmi baj, lehet őket kezelni. A "gyenge" turistáktól 10 dirham körüli összeget szednek be :-) A tér észak-keleti végén kezdődik a hatalmas fedett bazársor, ahol a papucstól kezdve a datolyáig mindent lehet kapni. Nagyon szép termékeket szinte fillérekért lehet venni, miután legalább a felére lealkudta az ember az árat :-)

A téren folyó élet akkor sem áll meg, amikor naponta 5-ször megszólal a minaretekből az imára hívás:

Este a tér teljesen átalakul. Naplemente után, körülbelül 50 ételt áruló sátor kezd villámsebesen felépülni az észak-keleti részen, és megkezdődik a sütés-főzés, majd a késő estig tartó evés-ivás. Az egyik helyen kavarog a kebab füst, a másikon fura, de finom leves illat terjeng, és a kecskehús árusok között néha felbukkan tenger gyümölcseit árusító sátor is. Olyan érzésem volt, hogy a város összes lakosa ilyenkor kijön ide, és itt veszi meg és fogyasztja el a vacsoráját. Közben néhány idős ember történeteket mesél a köré ülő gyerekeknek, mintha esti mesét mondana nekik.

Az ételes sátrak között sétálva mindenhonnét rikkancsemberek tapadnak az arra sétálókra, akik próbálják a vendégeket beinvitálni a saját "kifőzdéjükbe". Hihetetlen hangulata van az egésznek.

Ha egy idő után megunná valaki ezt az óriási forgatagot, akkor bátran üljön be a tér mellett lévő millió étterem egyikébe, és onnét biztonságos távolságból tovább figyelhetőek a téren zajló események.

A helyi emberek találékonysága elképesztő. A legzseniálisabb, legeredetibb pénzkeresési ötlete szerintem ennek az arab férfinak volt. Hozzávalók: kis méretű, hordozható szék, szobamérleg és zseblámpa. Egy méredzkedés 10 dirham (1 eur): 

A város taxijainak a színe világosbarna, és a taxik 90%-a Dacia típusú:

Ahhoz már nem voltam elég bátor, hogy ezekkel a közösségi láncos bögrékkel igyak abból a nagy zöldben lévő léből :-)

Az első nap csak sétálgattunk, és teljesen a hatása alá kerültünk az itteni hangulatnak.

A reggeli annyira bejött nekünk, hogy este újra lementünk a térre, ezúttal vacsorázni. Még a vacsora előtt újra végigjártuk a teret és próbáltam fotókat készíteni, de az a helyzet, hogy itt majdnem minden kattintásért fizetni kell. Amint kattan a fényképezőgép, a tömeg szétnyílik, és a kör közepén valamilyen produkciót előadó fazon odajön a turistához, tartja a kalapját és kéri a fényképezkedés árát. Itt éppen felénk közelednek:

A tésztaárus és a vevők sem nagyon aggódnak, hogy néhány kismadár is jól lakik a száraztésztás pultnál:

Nehéz leírni, hogy milyen ez a piac, ezt látni kell. Nagy, zsibongó, kellemes katyvasz az egész. Nincsen hozzá hasonló sehol máshol a földön. Körülbelül az 1150. évtől kezdve minden egyes nap megtelik a piactér más és más izgalmasabbnal izgalmasabb látnivalóval. Nem véletlen, hogy az a hely az UNESCO Masterpiece of the Oral and Intangible Heritage of Humanity védelme alatt áll.

Ahogy már említettem, az első napunk sétával telt. A parkok itt is nagyon szépek, gondozottak és tiszták. Itt is sok a pálmafa :-), szépen süt a Nap, és a közbiztonságra tényleg nem lehet panasz:

Vacsorához beültünk mi is a ragadós asztal elé a padra a helyiek közé, és ismét finomat ettünk; kuszkuszt, grillezett húsokat meg lencsés paradicsomlevest. Az egészért nem fizettünk többet mit 7-8 euró. Az étel nagyon olcsó, es finom, a helyiek sokat csámcsognak és a levesestálat egy hordó vízben lötykölik tisztára 1 másodperc alatt :-)

Holnap vacsorára kinéztem magamnak egy ilyen kecskefejet. Ezt mindenképpen meg kell kóstolnom:

Egy kicsit bosszantó, hogy mindenhol átvernek, körülbelül a fogyasztás 1/3-ával, de még így sem mondanám drágának a várost. Persze itt is vannak drága éttermek, ahol igazi, csak turistáknak szóló árrakkal várják a vendégeket.

A reggeli hascsikarást megelőzendő, este ginnel fertőtlenítettünk lefekvés előtt :-)
Holnap városnézés lesz a program.