Tél van

Sziasztok,

Most, hogy elmúlt a veszély és továbbra is ingyenes marad a Világszám, szeretnék megosztani veletek néhány alicantei fotót és a poszt végén egy spanyol nyelvű kiadványt, ami még jól jöhet a jövő évi nyaralás tervezéséhez :-)

Két hete nagyon megváltoztak a dolgok Alicantéban. Október végén egyszerre csak kiürültek a strandok és az utcák, és hazamentek a turisták. A komcsákba már csak itt lakók járnak, a strand is teljesen kiürült és a szórakozóhelyeken is csak spanyol beszédet és zenét lehet hallani. Szeptemberben elment az utolsó közvetlen Alicante - Budapest menetrend szerinti repülőjárat is. Legegyszerűbben és leggyorsabban most talán Madridból lehet 60 és 140 Eur közötti áron (+30 Eur a szupergyors vonat Alicantéból Madridba) Budapestre repülni a Ryanair gépeivel.

Az OAMI-ban elkészült az a szoftvercsomag, amely az Európai Uniós országok nemzeti IP (intellectual property - szellemi tulajdon) irodáinak napi munkáját hivatott támogatni. A szoftvercsomag jó pár webalapú alkalmazást tartalmaz, és a csomag legnagyobb komponensét (BackOffice) a mi csapatunk készítette el:

A szoftvercsomagot az első évben FSP-nek (Future Software Package) hívták, aztán amikor én megérkeztem, akkor már csak Software Package volt a neve :-) A szoftvercsomagról a European Trade Mark and Design Network oldalán lehet olvasni a Software Package név alatt. A projekt végében az volt a legjobb, hogy még meglepetést is kaptam a spanyol kollégáktól:

A BackOffice alkalmazással az OAMI hírlevelének első cikkében és itt is foglalkoznak. Indulhat az új projekt, ami a szoftvercsomag használatba vételéről és az egyes országokhoz igazításáról szól.

Katánál a pénzügyön a héten brainstorming volt tartva arról, hogy mik legyenek a jövő évi célok. Aztán a nagy év végi zárás után, december 23-tól be is zár erre az évre a pénzügy :-)

Egy szó mint száz, vége a nyárnak. A tél beköszöntének egyik jele, hogy kitették a gázmelegítőket az éttermek utcán lévő asztalai közé, mert már hideg van. Időjárás és vízjelentés:

És most, hogy már nem kell aggódni a letöltött adatmennyiség miatt, jöjjön néhány fotó az alicantei nyár végéről a kihalt utcákkal és strandokkal [a baloldali madaras képre nagyon büszke vagyok :-) ]:

Néhány angol turistának azért még sikerült kifognia egy last-minute nyaralást :-)

A kikötőben a csónakokat már felkészítették a telelésre:

A poszt elején említett, a spanyol kormány által készített Costa Blanca-t népszerűsítő, turistáknak szóló, természetesen spanyol nyelvű dokumentumot itt érhetitek el. Aki erre a vidékre tervez jönni, annak érdemes átfutni a körülbelül 90 oldalas anyagot.

Ráadásnak pedig megosztanék veletek egy közeli, Alicante városától 60 km-re lévő, spanyol stílusú Safari túra lehetőséget. Bár a fotók alapján nem nagyon értem, hogy ebben mi a szafarizás :-)

És a mai +1 topic: kecskehajigálás a templomtoronyból.

Minden év januárjának negyedik vasárnapján kecskedobó fesztivált tartanak Zamora tartomány Manganeses de la Polvorosa városában. A rituálé abból áll, hogy egyszerűen csak úgy, egy csoport fiatal férfi lehajít egy élő kecskét a városi templom tetejéről. Persze előtte a szertartás részeként egy tinédzser csapat végighurcolja az állatot a városon, majd felcipelik a kecskét a város közepén lévő templom 15 méter magas tornyába és lehajítják onnét, miközben a tömeg éljenez. Íme a városi templom:

Az eseménynek Wikipedia oldala is van: itt.
Állatvédő szervezetek tiltakozásának eredményeképpen először 25 000 peseta (150 usd) büntetést kapott a város, majd később annyit enyhítettek a történeten, hogy elkapták a kecskét, mielőtt földet ért volna egy nagy lepedővel, hogy ne zúzza magát halálra. Aztán végül 2002-ben teljesen betiltották a kecskedobálást. Azóta nem repül kecske a városi templomtoronyból.

A szokás hátteréről annyit sikerült megtudnom, hogy a helyi legenda szerint élt itt egy pap, akinek volt egy nagyon különleges kecskéje (hogy mitől volt különleges, azt már senki nem tudja). Az erre utazó rászorulók és szegények ennek a kecskének a tejével laktak mindig jól. Egy napon azonban a szeretett kecske besétált a templomba, és amikor megszólalt a vasárnapi mise harangja, az ijedtségtől messze elmenekült. Szerencsére a kecskét egy takaró segítségével elkapta egy csapat fiatal férfi.

A város Spanyolország északnyugati felén helyezkedik el. Itt van hozzá a térkép.

Az első videót bátran megnézhetitek, mert annyira rossz a minősége, hogy alig látni belőle valamit:

Ez a második videó már kicsit erőssebb:

A következő poszt a valenciai városlátogatásunkról fog szólni.

Jó pihenést a hétvége hátralévő részére :-)

Aprópénz

Továbbra is olvasnátok a Világszám blogot, ha minden egyes megtekintés 1,- Ft-ba kerülne? :-) Én nem tiltakozok ellene. Csak az a bökkenő, hogy ezt a pénzt nem én fogom megkapni.

Olvasgatom a tegnapi híreket, és lám mire kapom fel a fejem? Ha a tervek igazak, akkor nemsokára ugyanannyiba fog otthon kerülni az internet előfizetés mint itt, Spanyolországban. Itt az otthoni, drótos internet havi előfizetési díja 25 és 45 euró között van, ami körülbelül 7 ezer és 13 ezer forint körüli összeg.

Nemsokára otthon is lehet ennyit fizetni érte. Itt a cikk.

Reméljük ez csak egy elterelő hadművelet, amit azért dobtak be, hogy addig se foglalkozzunk egyéb más magyar hírrel. A végén majd úgy is visszatérítik a beszedett internet forgalmi díjakat, ha bizonyíthatóan kormány-propaganda anyagot sugárzol az otthoni neten :-)

Az internet az ellenállás központja, fel kell számolni :-)

Ötvenegy és az OAMI

Sziasztok,

Az élet kissé átírta a számítasokat, és végül 51 napig tartott Kata lengyelországi "kirándulása". Nekem legalább fél évnek tűnt ez az 51 nap :-)

Most nagy az öröm, mert végre újra együtt vagyunk :-) És hogy lehet ezt még fokozni? Hát úgy, hogy azért jött vissza Kata Alicantéba, mert mukaajánlatot kapott az OAMI-tól, attól az irodától, ahol én is dolgozok.

Szóval szeptember eleje óta az OAMI-ban dolgozik Kata is, és reggelente egy időben kelünk fel, és ugyanazzal a busszal, megyünk dolgozni. És néha még együtt is ebédelünk a teraszon :-)

Mellesleg itt a cégnél nagy változások lesznek, mert nemsokára elkészül az új épület, és az iroda még szebb, még hatalmasabb és még több embernek munkát adó európai uniós intézmény lesz. Itt a jó hír az, hogy az új épületben még több, és feltételezhetően még szebb új pihenőszobák is lesznek, és a régi, szűkös konditermet felváltja egy szebb, tágasabb, több teremből álló komplexum.

Nincs kétség, épül az új birodalom:

Szebb és profibb képeket az iroda negyedéves újságjában, a "Backstage" legfrissebb számában is lehet nézegetni, és nem utolsó sorban két, itt dolgozó magyarról is olvashattok az újságban, ami letölthető innét.

A jelenlegi pihenőszobák falain sajnos nem lógnak fehérneműs lányok fotói, mint a Triumph®-nál Münchenben, de szerencsére beregisztrált trademarkok és designok képeit sem kell nézegetnie a munkától megfáradt, pihenésre vágyó dolgozónak.

Van tenger, erdő és hegy tematikájú szoba. Mindegyik nagyon kellemes :-)

Kata nagyon gyorsan berendezkedett az új irodában, és már tele is rakta az íróasztalát nagy dossziékkal, bár pár napja még úgy láttam, hogy üresek :-)

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Negyven

Már negyven napnál tartunk, de 45-nél megáll a számlaló. Hurrá :-)

Még 5 nap szombatig.

Sajnos otthon megint nincs internet, ezért nem megy mostanában úgy a poszt írás ahogy kellene. A héten elmentem, hogy előfizessek egyre, de a három szolgáltató közül egyiknél sem tudták elmondani angolul azt a 2 mondatot, hogy mit tartalmaz az egy éves előfizetés. Eléggé fel is húztam magam, hogy ennyire nem tudnak itt angolul. Még a bazi nagy piros Vodafone szalonban sem jutottam az angol tudásommal semmire :-(

Talán majd Katával jobban fog menni az ügyintézés.

Amúgy most úgy tűnik, hogy még egy kis időt el fogunk Alicantéba tölteni és élvezhetjük tovább a kutyaszaros utcákat. De ha ránézek a hőmérőre, ami most 27 fokot mutat éjjel 11 óra 20 perckor, lehet nem is bánom ezt annyira :-)

Délután 34 fok volt, a strand tele van még turistával, a víz 28 fokos, miközben az interneten azt látom, hogy otthon Budapesten 15 fok van. Lehet holnap munka után ki is megyek fürdeni egyet. Nem éreztem tengervizet már egy hete :-)

Jó munkát holnapra mindenkinek.

Egy

Sziasztok,

Ez egyszerűen csak EGY.

Előre szólok, hogy ehhez hasonló, nektek unalmas posztból még lesz néhány.

Azért, mert nekem ez nagyon fontos.

Szép napot.

Piac

Szombaton reggel megjártuk a piacot, következik a piaci körkép :-)

Alicantében több piac is van, van köztük szabadtéri és fedett. Árkülönbség nincsen a piacok között, mindenhol vannak drágább és olcsóbb kereskedők. A központi piac, ahová mi is járunk, egy jó nagy, két szintes épületben van. Úgy tudom, hogy minden nap nyitva van, kivéve vasárnap. Hétköznap reggelente 7-8 körül nyitnak az árusok, és amikor megyek munkába, akkor minden nap jeges zsákokat pakoló embereket látok a főbejárat körül.

Szombaton is korán nyit a piac, de olyan korán, hogy akkor mi még felkelni sem tudunk :-) Délután két órakor zár be. Mi általában 1-2 óra között szoktunk odaérni, 3 perc megerőltető, reggeli gyaloglás után. Előbb nem érdemes menni, mert baromi sok nép van a piacon és a bevásárlás is dupla annyi ideig tart. Ha csak gyümölcsöt-zöldséget kell venni, akkor 30 perc alatt végezni lehet a bevásárlással. Ha húst is kell venni, akkor a vásárlásra fordított idő 1 órára emelkedik, mert a spanyol háziasszonyok minden héten bazi nagy tologatós kocsival ("banyaszatyor") jönnek a piacra töménytelen mennyiségű húst venni. És ők beszélgetni is sokat szeretnek a hentessel, mielőtt eldöntik, hogy miből vegyenek. A hentesek partnerek ebben, gond nélkül elbeszélgetnek mindenkivel. Aztán szépen leszeletelik, felvágják és kicsontozzák a kiválasztott húst. Van olyan, hogy 5-7 percig vásárol egy vevő. Ez azért elég sok, főleg, ha ott állsz a tömegben.

Minden stand előtt sorszámot kell húzni, és kijelző mutatja (vagy nem) az aktuális vevő sorszámát. Érkezéskor érdemes végigjárni a kiválasztott kereskedőket és gyorsan beszerezni mindegyiktől egy-egy sorszámot, aztán utána bőven ráér az ember nézelődni sorszámokkal a markában.

Az áru szép, de a tálalás azért lehetne kulturáltabb is. Emlékszem az első alkalomra, amikor piacra mentünk. El sem tudtam képzelni, hogy bármit is vegyünk ebben a koszban. Ausztrália után itt minden piszkosnak tűnt. Ott minden precíz, tiszta, sehol nem csepeg a vér a fémtálcákról, a pultok üvegezése csillog és maga a piac épülete, a járdák és minden, de minden tökéletes. A húsosnál itt folyik a véres lé mindenhol, a csirkék, csirkemell és minden általában csak úgy be van baszva a pultba, árcédula 50%-ban hiányzik (ez lehet, hogy csak nekünk gond, mert mi nem tudunk spanyolul és csak mutogatva és papírra leírva tudja a kereskedő elmondani nekünk az árat). A halasnál csak úgy odabaszva hevernek a jégen a tengeri halak.

Szóval az áru friss, finom és olcsó is, csak meg kell szokni az itteni tálalást. Mi már megszoktuk, és lassan kezd elhomályosodni az ausztráliai teljesen más élet. Lassan megint vissza kellene menni kicsit a kenguruk közé...

A piac négy részből áll: zöldséges, húsos, halas és delikát rész. A bejáratnál rám mosolygó szép lányok gyorsan elfeledtetik velem a csorgó húslét :-)

A zöldséges és a halas rész az alagsorban van. Próbáltam úgy fényképezni, hogy jól látszódjanak az árak.

A halak közül két kedvencünk van: az emperador és a lazac. A lazacot mindenki jól ismeri, a jobb oldali képen ott is van. Az emperador meg a középsőn. Nem olcsó, de annyira nem is mondható drágának itt a lazac:

A másik hal az emperador. Ezt a fajta halat itt ettem először a céges kantinban, aztán Vanessa, az egyik spanyol kollégám elmondta, hogy mi ennek a halnak a neve és hogyan kell elkészíteni. Elég drága halfajta, 30 euró körül van kilója, de nagyon finom. Szerintem sok zöldséggel és olívaolajjal, bors nélkül a legjobb :-)

Mindenféle halakat meg rákokat lehet itt kapni, de a 90% -ának még a nevét sem tudom...

Van egy-két halárus a piacon, aki minden héten más-más bazi nagy egész hallal csábítja a vevőket, amit a szemünk láttára szeletel fel. Elég fura látvány egy akkora halat látni a fémpulton, mint törzstől felfelé jómagam. Én a kisebb jószágokhoz szoktam hozzá:

A halas szekcióval szemben van a zöldséges-gyümölcsös rész. Szép, friss a zöltség és a gyümölcs és a tálalással sincsen olyan nagy baj :-)

A középső képen lévő zöld paprikából lehet lecsót készíteni. A többi paprika kicsit édes, de az otthoni sárga TV-paprikát erre nem ismerik. Ezt a lecsót is meg lehet szokni :-)

És az elengedhetetlen olívabogyó árus:

A felső szinten van a "vágóhíd". Annyit tudok már, hogy a pollo a csirke, a cordero a bárányhús és a chuletas pedig a bordát jelenti :-) A chuletas de cordero pedig a másik kedvenc kajánk az emperador után. 15 eur / kiló.

Gondolom kitaláltátok már, hogy mi ez: bárányborda. Szintén zöldséggel és sok olívaolajjal szeretjük :-) Itt Alicantéban egész jó kajákat tanultunk meg főzőcskézni. Már csak ezért is érdemes volt idejönni Kína helyett :-)

A húsos részlegen a tálaláson bőven lenne mit javítani...

A delikát részben (Ausztráliában hívták így a sajtos-szalámis-fűszeres-pékárus szekciót) mindenféle dolgot lehet venni. Van itt szárított-sózott hal, holland és spanyol sajt és sok-sok-sok spanyol sonka amit jamon-nak hívnak:

Ausztrália:
Összehasonlításképpen, néhány képet beteszek ide a melbourne-i piacról. Lehet, hogy a képeket nézve nem jön át annyira a különbség a két piac között, de higgyétek el, óriási a minőségbeli eltérés a kettő között:

Azért nem semmi, hogy Melbourne-ben a darált húst mennyire ízlésesen teszik ki a pultba (középső kép), és ahogy a halak élükre állítva várják a vevőket:

És végül a húsos pult, ahol minden áru precízen el van rendezgetve, még a lengyel "Csabai" kolbász is :-)

Kellemes hétvégét nektek!

Sztrájk a januári nyárban

Sziasztok,

A mai rövid poszt az alicantei sztrájkokról fog szólni. Már többes számban kell beszélnem erről a témáról, mert a rövid itt tartózkodásunk alatt kétszer is találkoztunk sztrájkkal.

Ezek a sztrájkok a lakosság számára nem jelentettek különösebb veszélyt, inkább csak bosszantó volt, de a spanyol mentalitás miatt az embereken nem nagyon látszott semmiféle idegeskedés. A munkáltatókra sem hiszem, hogy nagy hatással lett volna a sztrájk, hiszen a magas munkanélküliség miatt a cégek nagyon gyorsan és könnyen találnak másik olyan dolgozót, aki nem akar sztrájkolni. Valencia autonóm közösségben 2013. nyarán 29.06% volt a munkanélküliségi ráta.

A spanyol kollégáim szerint a spanyoloknak nem kell komoly ok a sztrájkoláshoz, de az ünnepléshez sem :-)

Az első sztrájkkal december harmadik hetében találkoztunk. Az egyik helyi busztársaság dolgozói 10 napon keresztül sztrájkoltak. Szerencsétlenségemre pont ennek a társaságnak a reptéri buszával járok dolgozni minden nap, úgyhogy decemberben néhányszor előfordult, hogy 10-re értem be dolgozni. De olyan is volt, hogy a szemfüles taxisok odagurultak a megállóba, és felajánlották a várakozóknak, hogy fejenként 1 euróért elviszik őket az OAMI-ba. Persze pillanatok alatt megvolt az öt jelentkező :-)

A sztrájk alatt olyan is volt, hogy nem állt meg a busz a megállóban, de ez nem volt különleges, mert normál üzem közben is előfordul ilyesmi :-)

A történethez még az is hozzátartozik, hogy Alicantéban 3- vagy 4-féle busztársaság működik (és legalább kétféle bérlettel kell rendelkezni, ha nem akarsz utazásonként jegyet venni), úgyhogy egy csomó ember szerintem észre sem vette, hogy buszsztrájk van. Az egy másik történet, hogy egy körülbelül 350 000 lakosú kisvárosba minek kell 3-4 különböző busztársaságot fenntartani :-)

Decemberben ezek a kék buszosok sztrájkoltak:

A másik sztrájk, amiről írni szeretnék, az éppen most van folyamatban. A héten kezdtek sztrájkolni a hulladékgyűjtők, aminek szépen látszik is az eredménye a 3. nap után. Mindenütt kupacokban büdösödnek a szeméthegyek a 22 fokos melegben. Állítólag első körben egy hétig fognak sztrájkolni.

Mellesleg a buszosok jobb időpontot választottak a sztrájkra, mert ők legalább a karácsonyi ünnepek előtti héten bosszantották a lakosságot. A kukások sztrájkja sokkal hatásosabb lenne a nyári turistaszezon közepén :-)

Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz ebben a városban egy hét után. Ha nem szedi össze egy hétig senki sem a kutyaszart az utcákon, akkor szépen lassan betemet minket a kutya... :-)

Városi körkép következik, képekben:

Ez a ház kukája. Ide hordjuk mi is a szemetet. Itt kell megjegyeznem, hogy két hétig kerestük a lépcsőházi kukatárolót, mire megtudtuk, hogy itt nincsen a házon belül kukatároló. Sehol sem. Az utcákon elhelyezett nagy szemetesekbe kell dobni az otthoni kis zacskóinkat:

Ezeket a képeket pedig a belvárosban készítettük: