Tömegközlekedés

Ezt a bejegyzést Katának kellene megírnia, mert ő nincs megelégedve az itteni közlekedéssel. Nekem ez nem volt furcsa, mert én már másodszor vagyok ebben az országban. Még kellemes meglepetés is ért, mert itt eddig nem kellett várni a buszra 1,5 órát, úgy mint plédául Gold Coast-on.

Itt, Melbourne-ben az idén vezették be a myki rendszert és a régi rendszert év végéig lehet használni. A bevezetés egy 3 éves projekt volt, és természetesen a myki-nak is van wikipedia oldala, itt. Az új rendszerben két zónára osztották a várost. Az 1-es zónába a belváros és a körülbelül 5 km sugarú körben lévő környéke tartozik. Minden más 2-es zóna. A bérlet egy bankkártya méretű kártya, amit a leolvasóhoz kell nyomni 2 másodpercre minden fel- és leszálláskor. Két zseb van a kártyán: készpénz zseb és bérlet zseb. Ha érvényes a kártyánk, akkor szerényen pittyen egyet a gép, ha nem, akkor hangosabb hangot ad ki. A buszsofőrök füle ezekre a hangokra van kihegyezve :-) Ha csak leszálláskor pittyentünk, akkor a legmagasabb jegyárat vonja le a rendszer a kártyánkról. Ha bérletünk van, akkor csak regisztrálja az utazásunkat a pittyentés. Ha lejár a bérlet és elfelejtkezünk róla, elkezdi lefogyasztani a pénz zsebből a keretünket (ha van rajta), és ezzel jól meg lehet szívni.

Először is szeretnék nektek írni az utazási költségekről. Egy 1+2 zónás 30 napos bérlet itt 186,6 AUD. Ez hozzávetőlegesen 43 000 forint. A pontos bérlet árakat itt lehet megnézni. A kétórás jegy az 1-es zónába 3,28 AUD (750Ft), az 1+2 zónába 5,54 AUD (1 270 HUF). A napi jegyek árai 6,56 AUD (1 500 HUF) és 11,08 AUD (2 530 HUF).

Bérlet nélkül elég nehéz utazni, de nem lehetetlen :-) A metróban kapuk vannak, a buszokon az első ajtón lehet csak felszállni, de a villamoson nincs semmilyen korlátozás a felszállásra. Ha elkap az ellenőr, a büntetés 200 AUD.

Az első pár napban nagyon nehéz tájékozódni, mert vagy nincsen kiírva, hogy melyik jármű hová megy és honnét jön, vagy nekünk szokatlan az ő logikájuk. Például a metró esetében a belvároson kívül nincs sehová kiírva, hogy melyik vágányon érkező jármű megy a város felé és melyik kifelé. Utólag jöttünk rá, hogy az 1-es sorszámú vágányon befelé, a 2-esen kifelé jár a metró. Ez a szabály mindenhol működik, ahol maximum 3 vágány van az állomáson. Ugye milyen egyszerű? :-)

A külvárosi megállókban nincs menetrend kitéve. Ehelyett van egy doboz két gombbal. A zöld gombot megnyomva kicseng a telefon (mert ez valójában egy telefonkészülék két gombbal), majd ha a vonal nem foglalt, akkor egy hang bemondja, hogy mennyi idő múlva jön a következő 2-3 metró mindkét irányba. Az első héten nem is mertük megnyomni a gombot, mert féltünk, hogy majd valakivel beszélgetni kell :-) Hogy mi a fenéért nem tudják számokkal kiírni egy kijelzőre az érkezéseket, még nem fejtettük meg. Talán a telefondobozt olcsóbb üzemeltetni, mint a kijelzőt :-)

Ahol több vágány van, ott előfordul, hogy nincs az emeleti állomásban információs tábla a közlekedő metrókról, ezért végig kell járni a vágányokat, mert ott biztosan ki van írva, hogy a következő érkező metró merre megy tovább. Ha meg ki van írva fent akkor nem biztos, hogy a vágányok mellett is ugyanaz van kiírva, mint lent :-) Ez van. A helyiek erre nyugodt arccal csak ennyit mondanak: No worries :-) Ennek ellenére a metrón a legkönnyebb kiigazodni.

Minden pontosan jár, de ha valami késik, akkor azt érthetően kommunikálják minden állomáson. Ha nincs hangosbemondó (busz vagy villamos megállóban), akkor odaállítanak egy zöld ruhás emberkét, aki kiáltozva ismételgeti, hogy mi a helyzet :-)

A metró itt úgy néz ki, mint otthon a HÉV. Leginkább a felszínen közlekedik és a Siemens Alstrom gyártja a metrókocsikat:

Villamosból legalább 4-5 féle van forgalomban. Van egy nagyon régi villamos, ami a belvárost járja baromi lassan körbe, és egy hang minden megállóba bemondja, hogy milyen látnivaló van a közelben. És ami a legfontosabb, hogy ingyenes! A hang néha a hangszóróból szól, vagy néha egy ember helyettesíti a hangszórót, aki az utasokkal együtt utazik. Ez a járat olyasmi, mint otthon a turista hopp-on-hopp-off buszok. Ezt a villamost City Circle-nek hívják:

A villamosok belsejében csak a fontosabb megállók vannak kiragasztva, úgyhogy ne tévesszem meg senkit, hogy a matricán kevesebb megállót lát, mint amennyni valójában van. Aztán ilyen villamosok is vannak még:

Azért vannak errefelé újszerűbbek is:

A busz itt a legkevésbé használatos közlekedési eszköz. Óránként 1-2 járat van, csúcsidőben maximum 4. A buszok szépek, újak, tiszták. A legtisztább közlekedési eszköz, talán azért, mert kevesen használják. A sofőrök segítőkészek, bár néha fogalmuk sincs, hogy merre járnak és szörnyen érthetetlen angolt használnak. A buszmegállókban még nehezebb megállapítani, hogy melyik irányba kell felszállni, ha a belváros felé szeretnénk menni. A buszokon belül nincs információ kitéve az utasoknak, hogy éppen merre járunk, úgyhogy vagy megkérdezzük az érthetetlenül beszélő sofőrt, és majd csak letesz valahol, vagy csak bambul kifelé az ember az ablakon és próbálja kitalálni, hogy merre jár. A legjobb kérdezősködni :-) Kata nagyon nem szereti a buszokat.

Természetesen a légkondi nem hiányzik egy járműről sem. Mindenhol szétfagyasztják az utasokat, annyira nyomatják a hideg levegőt.

Egyéb közlekedési eszközök a városban:

Vannak városi biciklik is, ezek napi díja kevesebb, mint a napijegy:

A benzin ára itt ~140 AUD/100 liter (320 HUF/liter). Valami rejtélyes ok miatt itt 100 liter egységáron van kiírva a benzinár. Bár ez nem tömegközlekedési eszköz, de ilyet is sokan használnak utazásra:

És gyalog is lehet járni. Ez a három csaj is ezt az egészséges módot választotta, miután csinosan felöltöztek:

A budapesti közlekedés és a járatok sűrűsége semmi kivetnivalót nem hagy maga után. Egyedül a járművek minőségével van csak baj. Vegyetek ti is BKV bérletet az új, emelt, 10 200 HUF áron :-) Itt ugyanezért mi 43 000 forintot fizetünk :-)