Marokkó - Marrakesh 2/4

Az első nap nem sok mindent csináltunk. Reggel fertőtlenítettünk az 58 fokos gin-el, azután elmentünk felderíteni a környéket a szállás körül, és kerestünk reggelizőhelyet. A szállásunk egészen jó helyen volt, 10 percnyi sétára a város közepén lévő híres Djamaa El Fna tértől.

A következő néhány napban az alábbi helyszíneket terveztük meglátogatni a városban: a térkép itt érhető el.

Kilépve az utcára teljesen mellbe vágott minket a hangulat. Szűk utcák, kesze-kusza sikátorok mindenfelé, az emberek között percenként elszáguldó kiskocsik, biciklisek és motorosok és számunkra szokatlan ruhákba öltözött emberek jöttek-mentek a reggeli napsütésben. Kis boltok mindenütt, ahol csupa érdekes és csodaszép kézműves dolgokat árulnak és amikből legszívesebben egy egész bőröndnyit hoznánk magunkkal haza a kirándulás végén. Szerencsére éppen kezdtek kinyitni a kajaárusok is :-) A higiéniai szint úgy tűnik, hogy kissé eltér az általunk megszokottól, és az első sétánk elején még csak barátkoztunk a gondolattal, hogy merjünk-e enni ezekből a nagyon ínycsiklandóan kinéző kajákból. Azért ennyi fura és szokatlan kaja láttán gyorsan beadtuk a derekunkat, nem bírtuk megállni, hogy ne kóstoljunk meg valamit :-)

Egy kis ízelítő a város hangulatából. Ingatlanközvetítő bolt, hosszú, drótos telefon egy bárban, és televízió árus katódsugárcsöves tévékkel (nálunk ezeket a TV-ket az ingyen elvihető kategóriába hírdetik):

Rövid séta után kiértünk a nagy Djamaa El Fna térre, és a tér sarkán az első szimpatikus helyre be is ültünk reggelizni. Rendeltünk pár dolgot az étlapról, bár nem nagyon tudtuk, hogy miket fognak kihozni. Nagyon-nagyon finom volt minden: narancslé, menta tea, lepénykenyér, fekete, kissé keserű olívabogyó mézzel, tojásrántotta, és a végén kerámiaedényben csirkehús burgonyával, zöld olívával + zöldségekkel (=tagine). Desszertnek isteni édes palacsintát hoztak, amit mi a maradék mézzel ettünk meg.

A narancslére nem kell ráírni, hogy hány százalék gyümölcsöt tartalmaz, 3 dirhamért (30 eurócent) bárhol lehet venni frissen facsart 3 deci narancslét. A mentatea nagyon erős ízű volt, nem olyan, amihez hozzá vagyunk szokva. Egy egész nagy zöld mentabokor volt a teáskannába belegyömöszölve :-) A teához kaptunk durva szemű cukorból készült nagyon édes kockacukrokat. A fekete olíva kicsit keserű volt, mézbe mártva viszont különlegesen finom íze lett. A lepénykenyér bele kinézetre az otthoni barna kenyérhez hasonlít, de az íze és az állaga teljesen más. Nem morzsálódik és nagyon tömör. Számomra a palacsinta volt az étkezés csúcspontja: utoljára nagyanyámnál ettem ilyen finom palacsintát, bár itt nem kerek, hanem négyszögletes alakúra sütik. Viszonylag vastag a tésztája, nem száraz, nem zsíros, iszonyat finom. Ebből minden nap megettem 3-4 darabot, míg Marrakesh-ben voltunk :-)

A nagy piac, a Djamaa El Fna hangulata semmihez nem hasonlítható. A tér a Medina nevű városnegyed bejáratánál van és a marrakesh-i élet központja. Reggel a tér megtelik kígyóbűvölőkkel, majommutatványosokkal, szőnyeg- és csecsebecse árusokkal, és mindenféle színes ruhába öltözött emberekkel, akik úgy próbálnak pénzt keresni, hogy pár fillérért lefotózkodhatunk velük vagy vizet vehetünk tőlük. Azok a kobrák tényleg úgy mozognak, ahogy trombitálnak nekik :-)

A délelőtt folyamán a tér megtelik árusokkal, akik kézikocsikon szállítják ide a portékát eladásra. Úgy 8-9 között már kinyitnak a narancslé/grapefruitlé árus standok is. Mi minden reggelt úgy kezdtük, hogy kisétáltunk ide, és megittunk egy-egy, jó nagy pohár friss narancslevet, ami nem volt több, mint 60 euró cent összesen (2 * 3dl). Senki ne riadjon el attól, hogy az üvegpohár nem a legtisztábban van elmosva (csak ellötykölik egy vizes tartályban), és ha nem akarod a száddal megérinteni a pohár szélét, akkor szívószállal is lehet inni. Az első reggel én is szívószálaztam, aztán a második nap már pohárból ittam. Az mézédes 100% narancslére kell koncentrálni, és nem egyébre :-)

Fincsi palacsintával és narancslével indult minden napunk: 

A tér dél-nyugati végén hastáncosokat és amatőr ökölvívókat lehet látni, az észak-keleti sarkon mesemondók és asztrológusok vannak, a kettő között pedig berberek adnak elő rögtönzött műsorokat. Olvastam, hogy még fogorvos is rendel a téren.

Az árusok inkább rámenősnek, mint sem tolakodóak. Nincs velük semmi baj, lehet őket kezelni. A "gyenge" turistáktól 10 dirham körüli összeget szednek be :-) A tér észak-keleti végén kezdődik a hatalmas fedett bazársor, ahol a papucstól kezdve a datolyáig mindent lehet kapni. Nagyon szép termékeket szinte fillérekért lehet venni, miután legalább a felére lealkudta az ember az árat :-)

A téren folyó élet akkor sem áll meg, amikor naponta 5-ször megszólal a minaretekből az imára hívás:

Este a tér teljesen átalakul. Naplemente után, körülbelül 50 ételt áruló sátor kezd villámsebesen felépülni az észak-keleti részen, és megkezdődik a sütés-főzés, majd a késő estig tartó evés-ivás. Az egyik helyen kavarog a kebab füst, a másikon fura, de finom leves illat terjeng, és a kecskehús árusok között néha felbukkan tenger gyümölcseit árusító sátor is. Olyan érzésem volt, hogy a város összes lakosa ilyenkor kijön ide, és itt veszi meg és fogyasztja el a vacsoráját. Közben néhány idős ember történeteket mesél a köré ülő gyerekeknek, mintha esti mesét mondana nekik.

Az ételes sátrak között sétálva mindenhonnét rikkancsemberek tapadnak az arra sétálókra, akik próbálják a vendégeket beinvitálni a saját "kifőzdéjükbe". Hihetetlen hangulata van az egésznek.

Ha egy idő után megunná valaki ezt az óriási forgatagot, akkor bátran üljön be a tér mellett lévő millió étterem egyikébe, és onnét biztonságos távolságból tovább figyelhetőek a téren zajló események.

A helyi emberek találékonysága elképesztő. A legzseniálisabb, legeredetibb pénzkeresési ötlete szerintem ennek az arab férfinak volt. Hozzávalók: kis méretű, hordozható szék, szobamérleg és zseblámpa. Egy méredzkedés 10 dirham (1 eur): 

A város taxijainak a színe világosbarna, és a taxik 90%-a Dacia típusú:

Ahhoz már nem voltam elég bátor, hogy ezekkel a közösségi láncos bögrékkel igyak abból a nagy zöldben lévő léből :-)

Az első nap csak sétálgattunk, és teljesen a hatása alá kerültünk az itteni hangulatnak.

A reggeli annyira bejött nekünk, hogy este újra lementünk a térre, ezúttal vacsorázni. Még a vacsora előtt újra végigjártuk a teret és próbáltam fotókat készíteni, de az a helyzet, hogy itt majdnem minden kattintásért fizetni kell. Amint kattan a fényképezőgép, a tömeg szétnyílik, és a kör közepén valamilyen produkciót előadó fazon odajön a turistához, tartja a kalapját és kéri a fényképezkedés árát. Itt éppen felénk közelednek:

A tésztaárus és a vevők sem nagyon aggódnak, hogy néhány kismadár is jól lakik a száraztésztás pultnál:

Nehéz leírni, hogy milyen ez a piac, ezt látni kell. Nagy, zsibongó, kellemes katyvasz az egész. Nincsen hozzá hasonló sehol máshol a földön. Körülbelül az 1150. évtől kezdve minden egyes nap megtelik a piactér más és más izgalmasabbnal izgalmasabb látnivalóval. Nem véletlen, hogy az a hely az UNESCO Masterpiece of the Oral and Intangible Heritage of Humanity védelme alatt áll.

Ahogy már említettem, az első napunk sétával telt. A parkok itt is nagyon szépek, gondozottak és tiszták. Itt is sok a pálmafa :-), szépen süt a Nap, és a közbiztonságra tényleg nem lehet panasz:

Vacsorához beültünk mi is a ragadós asztal elé a padra a helyiek közé, és ismét finomat ettünk; kuszkuszt, grillezett húsokat meg lencsés paradicsomlevest. Az egészért nem fizettünk többet mit 7-8 euró. Az étel nagyon olcsó, es finom, a helyiek sokat csámcsognak és a levesestálat egy hordó vízben lötykölik tisztára 1 másodperc alatt :-)

Holnap vacsorára kinéztem magamnak egy ilyen kecskefejet. Ezt mindenképpen meg kell kóstolnom:

Egy kicsit bosszantó, hogy mindenhol átvernek, körülbelül a fogyasztás 1/3-ával, de még így sem mondanám drágának a várost. Persze itt is vannak drága éttermek, ahol igazi, csak turistáknak szóló árrakkal várják a vendégeket.

A reggeli hascsikarást megelőzendő, este ginnel fertőtlenítettünk lefekvés előtt :-)
Holnap városnézés lesz a program. 

Marokkó - Marrakesh 1/4

Marrakesh-ben végül 6 napot töltöttünk el. Ha azt hiszitek, hogy ez nagyon sok idő, és ennyi látnivaló nincs is a városban, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak benneteket: kétszer ennyi időt is el tudtunk volna tölteni a városban.

Odafelé úton, a repülőn úgy alakult, hogy egy Coloradóból kirándulni jött, fiatal, politikusnak készülő, Kata szerint tipikus amerikai egyetemista szépfiúval ültünk egymás mellett. Jól elbeszélgettünk az EU és az USA dolgairól és megbeszéltük, hogy megérkezés után közös taxival megyünk be a reptérről a városközpontba és megosztjuk a taxiköltséget, mert mindegyikünknek ugyanazon a környéken van a szállásunk. A költségcsökkentés nem teljesen úgy sikerült, mint ahogy elterveztük. Az arab taxis sokkal rutinosabb "üzletember" volt, mint mi hárman együtt :-) Később kifejtem, hogy miért is.

A reptérről elég nehéz volt kijutni, vagy 30 percig tartott a sorban állás és a farkasszem nézés a vámosokkal. Három különböző helyen ellenőrizték le az útleveleket. Mindig franciául kezdtek el beszélni hozzánk, de amikor angolul válaszoltunk gond nélkül átváltottak a vámosok angolra. Ez egész kellemes benyomást keltett bennem, szóval már az első 30 perc jól indult :-) Az utolsó vámos még pecsétet is belenyomott az útlevélbe. A mi magyar útlevelünket sokkal jobban megvizsgálták, mint az amerikai srác kék színű útlevelét. Biztos a bordó szín jobban bejön nekik. Talán azért, mert szinte az összes épületük vörös színű :-)

Még a repülőgépen ki kellet tölteni egy papírt. Alapadatokat kértek és azt kérdezték meg, hogy miért jövünk az országukba. A papírt a vámos sorról-sorra, nagyon részletesen ellenőrizte, majd kézzel bepötyögte a válaszainkat a számítógépbe.

Még mielőtt kijöttünk volna a reptérről, átváltottuk az euró pénzünket dirhamra. Az átváltási árfolyam az egész országban egyforma, mivel államilag szabályozott a pénzváltás. Ez is nagyon tetszett :-) Januárban 10,6 marokkói dirhamot adtak egy euróért. Európában eszetekbe ne jusson dirhamot váltani. Alicantéban a legjobb pénzváltó 8 dirhamot akart adni egy euróért. Ez 20%-kal kevesebb mint itt, a marokkói reptéren. A biztonság kedvéért azért 100 eurónyi dirhamot vittünk magunkkal Spanyolországból, de ez utólag teljesen feleslegesnek bizonyult.

Marrakeshbe érkezve az első igazi feladat a városközpontba jutás vólt. A reptéri busz ilyen későn már nem járt, ezért aztán taxival próbálkoztunk. A reptéri taxis 200 dirhamért akart bevinni minket az 5 km-re lévő városközpontba. 20 euró itt iszonyat sok pénznek számít és azt olvastuk az interneten, hogy a helyiek 40-50 dirhamot fizetnek ezért az útért. A taxis azt magyarázta, hogy a buszon is 3 jegyet kell venni három személynek, szóval nála is háromszor kell fizetni. Így jön ki a 200. A plusz 50 meg azért van, mert turisták vagyunk. A 200-at lealkudtuk 150-re, de ennél többet nem tudtunk alkudni. Éjfél múlt kicsivel, mindenki fáradt volt, és fogalmunk sem volt, hogy a szállásunk merre van, szóval elfogadtuk az ajánlatot :-)

Beültünk a taxiba, elindultunk, de 5 perc múlva már 180-ról, meg újra 200-ról dumált a taxis. Néha úgy csinált a pasi, mintha nem értené, hogy mit mondunk neki, de amikor ő beszélt hozzánk a viteldíjról, akkor nagyon is szépen jöttek ki az arab szájából az angol szavak. Nagyon vicces volt, amikor az amerikai srác nagyon lassan beszélve, tökéletesen tiszta angol kiejtéssel, a legegyszerűbb szavakat használva próbálta megbeszélni a taxissal, hogy a pár perce megállapodott 150 dirham a szállásig fuvarról szólt, miközben a pasi úgy ment mindenen keresztül az autóval, pl. át a záróvonalon, néha a szembe jövő sávban közlekedve mintha ez teljesen normális lenne (itt az is). Pár nap múlva nekem is vezetnem kell majd itt, gondoltam, egész szuper lesz majd ez a vezetési stílus :-) Persze nem sikerült megértenie a sofőrnek ezt a pár angol mondatot, és  végül kitett minket a megadott címtől körülbelül 1 km-re. 150-ért ez jár a turistának :-) 

Az amerikai sráctól elköszöntünk és a szállásunk felé vettük az irányt. Ekkor már éjjel egy óra volt. Falakkal körülvett szűk utcák, magas házak, csupa rémisztő alakok mindenfelé, itt-ott utcán fekvő emberek, zacskóból valami festékszagot szívogatók mellett húzogattuk a bőröndjeinket a sötét sikátorokban. A GPS csak nagyjából vitt el a megadott címre, mert a térképen már rajta sem voltak azok a kis sikátorszerű szűk utcák, ahová bekeveredtünk. Volt olyan rész, ahol még világítás sem volt, csak a telefon LED fényével tudtunk valamit világítani. Itt ha akartak volna, simán ledarálhattak volna minket úgy, hogy soha senki nem tudja, hogy merre jártunk utoljára :-)

Persze eltévedtünk. Félelmetes volt az egész, de mégsem éreztem azt, hogy félni kellene bármitől is. Mellettünk üvegeket zúztak össze, aztán egy narkós csávó beszélt hozzánk valamit, és útközben minden sarkon valaki le akart pénzzel nyúlni minket, hogy majd ő útbaigazít. Próbáltunk tájékozódni, de olyan szűkek voltak az utcák, hogy 10 perc után fogalmunk sem volt, hogy merre járunk. Aztán jött pár kölyök, akik segítőkészen elvezettek a sikátorokon keresztül a szállásunk kapujáig. A kapuban meg elkezdtek hangoskodni, hogy adjunk pénzt nekik, amiért idevezettek minket. A pénztárcám nem mertem elővenni a sötétben, mert tele volt pénzzel, és sokan is voltak a kölykök. Közben Kata becsengetett a házba, és kijött végre a szállásadónk. Gyorsan bementünk a házba, de a kapuban még mindig ott álltak a suhancok. Bent elővettem pár eurót és azt odaadtam a srácoknak. Nem tetszett nekik, 5 eurót kértek. Kis vita után mondtam, hogy vagy ez van vagy semmi. Végül elmentek 2-3 euróval.

Fura volt a helyzet, mert a szállásadónk nem avatkozott be az ügyletünkbe, és nem szólt egy árva kukkot sem, hagyta, hogy mi oldjuk meg a vitát a srácokkal, és a kaput sem merte rájuk csukni.

Később, egy barátomtól tudtam meg, hogy "itt a gazdagnak kötelessége támogatni a szegényt, a szegénynek pedig valami szívességet kell tenni érte. De ez utóbbi jelképes, például egy fotó készítés. Ha nem adsz érte pénzt, akkor olyan az nekik, mint nálunk a húsvéti locsolkodás után még egy fél kortyot sem kapni. Ezt a házigazda is tudja, emiatt nem szól bele a mi és a gyerekek ügyletébe.".

Pár óra alatt már kétszer lehúztak minket. Mi lesz itt holnap? :-)

Amúgy meleg volt, hajnali egy óra, január eleje és 15 fok. Az idő is egész jó. Ez is jó jel másnapra :-)

A szállást most is az airbnb.com-on foglaltuk, magánszállás, és ahogy vártuk, teljesen rendben volt minden. Még egy kis medence is volt a házban, plusz egy aranyos, de nagyon nyávogós macska.

A szobaajtón lakat, csak hideg vízcsap a mosdóban, de a tusoló rendben volt. A háziúrtól kaptunk egy fél literes ásványvizet, így iható vizünk is volt reggelig :-)

A ház nagyon fura. Ahogy már említettem, van benne medence és sok párnás helyiség ahol ücsörögni lehet. Az egyik így néz ki:

A medence mellett van egy baromi magas csigalépcső, ami valójában a ház tetejére vezet fel:

Fent a háztetőn volt egy szuper kis terasz nyugágyakkal, itt jókat reggeliztünk. Reggel szép, napos időre ébredtünk, a teraszon működött a GPS, gyorsan beállítottuk a pontos pozíciónkat. Reméltük, hogy majd valahogy visszatalálunk ide :-)

A lakásban mindenütt szép színes lámpások voltak, nagyon frankón nézett ki minden. Mivel január eleje volt, és ez nem főszezon, a bazi nagy házban csak mi ketten laktunk. 5 napig miénk volt az egész ház, minden nap más szobában aludhattunk volna :-)

Reggel, világosban megértettük, hogy miért nem találtunk ide a sötétben, még GPS-szel sem. És azt is megértettük, hogy miért volt tök sötét, és miért kellett a telefonnal világítanunk. 

A ház bejárata:

A hazafelé vezető út: kanyar jobbra:

Az ott a szállásunk bejárati ajtaja, a zsákutca végén:

Szép kis kaland lesz ez a kirándulás, az már biztos :-)

Szép napot mindenkinek!

Marokkó

Sziasztok,

Öt hónap szünet után új poszttal jelentkezik a Világszám, ezúttal Afrikából. A következő néhány poszt az év eleji afrikai kirándulásunkról fog szólni. 

Összesen 15 napot töltöttünk el Marokkóban. Az odaút kissé költséges és hosszú volt: december végén Alicantéból Madridba utaztunk vonattal, majd innét repülővel Budapestre mentünk, hogy otthon töltsük el az év utolsó néhány napját. Budapestről január 2-án repültünk vissza Madridba, ahol egy reptéren eltöltött éjszaka után a Ryanair menetrend szerinti járatával utaztunk Marrakech-be, Marokkó negyedik legnagyobb városába. A városnak körülbelül 1 millió lakosa van. Az afrikai repjegy ára töredéke volt a Budapestinek. Az oda-vissza jegy 75 euró volt fejenként.

Jó pár héttel az utazás előtt már elkészítettük az útitervünket, mivel Afrikába is egyénileg mentünk. Nem szeretjük a szervezett turistautakat, mert ezek csak a tömegeknek szóló, legnépszerűbb helyszínekre viszik el a látogatót, mi pedig szeretünk elvegyülni a helyiek között. Sikerült is :-)

A terv az volt, hogy a Marrakech-be eltöltött 4-5 nap után autót bérelünk, és azzal járjuk be az országot, amennyire időnk (és pénzünk) engedi. Marrakech után utunk az Atlasz hegység, 1740m magasan fekvő kis eldugott hegyi falujába, Imlilbe fog vezetni. Ezután kimegyünk az Atlanti-óceán partjára, és Casablanca, majd Rabat városa lesz meglátogatva. Végül, ha időnk engedi elmegyünk még Fes-be is. Aztán Rabatból repülővel vissza Madridba, majd onnét vonattal Alicantéba, ahol megkezdődhet az új, munkás 2015-ös év.

Sajnos a Sahara sivatagi túra már biztos, hogy nem fog beleférni az időnkbe, mivel ez az ország teljesen másik, keleti felén helyezkedik el. Az útitervünk áttekintő térképe itt érhető el.

Az interneten több helyen is olvastuk, hogy vigyázni kell a fertőzésekkel Afrikában, mert a higiéniai viszonyok ott nem olyanok, mint Európában. Mi gyógyszerek helyett ezt vittük magunkkal [a madridi reptéren meglepően olcsó volt a pia :-)]:

A gyógyszer bevált, nem volt semmilyen egészségügyi gondunk a 15 nap alatt, annak ellenére, hogy szinte minden utcai árustól vettünk valami finom csemegét, és a piacon a helyiekkel egy tányérból ettük-ittuk a finomságokat. Szerintem ez a fertőzésektől való félelem teljesen túl van pörögve. Ha nem félsz és nincsenek előítéleteid, akkor nem is érhet nagy baj. Mi ezzel a gondolattal a fejünkben vágtunk neki az útnak.

Budapestről szép verőfényes időben indultunk el. A repülő ablakából csodaszép volt a kilátás az országra. Gondolom mindenki kitalálja, hogy mi az a nagy tó ott alattunk :-)

Nem szoktam repülőgépekből készített fotókat megosztani a blogban, de a következő két fotót a szívemhez közel álló pici lány kedvéért mindenképpen fel kell ide tennem. Az első képen Százhalombatta, a másikon a MOL Nyrt. finomítója látható, 5-6 km magasságból:

Január 3-án, fejenként egy mini utazóbőrönddel, 6 óra reptéri várakozás és 2 óra repülés után, kicsivel éjfél előtt végre megérkeztünk Marrakech-be, és megkaptuk életünk első afrikai országos pecsétjét az útlevelünkbe, az ausztrál pecsét mellé :-)

A következő poszt a marrakech-i városnézésről, ételekről és a tapasztalatainkról fog szólni.

BÚÉK

Ez már a második szilveszteri poszt Alicantéból. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú időt fogunk eltölteni ebben a városban. Mióta is vagyunk itt pontosan?

70 hete illetve 1 év és 4 hónapja.

Ez már elég hosszú idő ahhoz, hogy valamennyire megszokjuk az itteni életet, és megtanuljam azt, hogy mit jelent a "Feliz Navidad", de ahhoz még kevés, hogy teljesen asszimilálódjunk a spanyol életritmushoz. Például a délután 1 óra utáni ebédidőt szerintem soha nem fogom tudni megszokni :-) Mindent egybevéve remekül elvagyunk itt. De akármennyire is jól érezzük magunkat Alicantéban, azt éreztem, hogy a változás szele nemsokára újra elér minket.

Karácsonyi ajándék helyett szeretnék három könyvet olvasásra ajánlani nektek. Mindhárom műszaki könyv. Az első kettő a SCRUM módszertanok összehasonlításával, a harmadik pedig a Java alkalmazások teljesítményével foglalkozik:

Kanban és Scrum mindkettőből a legjobbat - Henrik Kniberg és Mattias Skarin

Kanban vs Scrum - Henrik Kniberg

Java Performance The Definitie Guide - Scott Oaks

Boldog új évet kívánunk minden kedves barátnak,

ismerősnek és olvasónak
Alicantéból ezzel a spanyol karácsonyi dallal:

Tél van

Sziasztok,

Most, hogy elmúlt a veszély és továbbra is ingyenes marad a Világszám, szeretnék megosztani veletek néhány alicantei fotót és a poszt végén egy spanyol nyelvű kiadványt, ami még jól jöhet a jövő évi nyaralás tervezéséhez :-)

Két hete nagyon megváltoztak a dolgok Alicantéban. Október végén egyszerre csak kiürültek a strandok és az utcák, és hazamentek a turisták. A komcsákba már csak itt lakók járnak, a strand is teljesen kiürült és a szórakozóhelyeken is csak spanyol beszédet és zenét lehet hallani. Szeptemberben elment az utolsó közvetlen Alicante - Budapest menetrend szerinti repülőjárat is. Legegyszerűbben és leggyorsabban most talán Madridból lehet 60 és 140 Eur közötti áron (+30 Eur a szupergyors vonat Alicantéból Madridba) Budapestre repülni a Ryanair gépeivel.

Az OAMI-ban elkészült az a szoftvercsomag, amely az Európai Uniós országok nemzeti IP (intellectual property - szellemi tulajdon) irodáinak napi munkáját hivatott támogatni. A szoftvercsomag jó pár webalapú alkalmazást tartalmaz, és a csomag legnagyobb komponensét (BackOffice) a mi csapatunk készítette el:

A szoftvercsomagot az első évben FSP-nek (Future Software Package) hívták, aztán amikor én megérkeztem, akkor már csak Software Package volt a neve :-) A szoftvercsomagról a European Trade Mark and Design Network oldalán lehet olvasni a Software Package név alatt. A projekt végében az volt a legjobb, hogy még meglepetést is kaptam a spanyol kollégáktól:

A BackOffice alkalmazással az OAMI hírlevelének első cikkében és itt is foglalkoznak. Indulhat az új projekt, ami a szoftvercsomag használatba vételéről és az egyes országokhoz igazításáról szól.

Katánál a pénzügyön a héten brainstorming volt tartva arról, hogy mik legyenek a jövő évi célok. Aztán a nagy év végi zárás után, december 23-tól be is zár erre az évre a pénzügy :-)

Egy szó mint száz, vége a nyárnak. A tél beköszöntének egyik jele, hogy kitették a gázmelegítőket az éttermek utcán lévő asztalai közé, mert már hideg van. Időjárás és vízjelentés:

És most, hogy már nem kell aggódni a letöltött adatmennyiség miatt, jöjjön néhány fotó az alicantei nyár végéről a kihalt utcákkal és strandokkal [a baloldali madaras képre nagyon büszke vagyok :-) ]:

Néhány angol turistának azért még sikerült kifognia egy last-minute nyaralást :-)

A kikötőben a csónakokat már felkészítették a telelésre:

A poszt elején említett, a spanyol kormány által készített Costa Blanca-t népszerűsítő, turistáknak szóló, természetesen spanyol nyelvű dokumentumot itt érhetitek el. Aki erre a vidékre tervez jönni, annak érdemes átfutni a körülbelül 90 oldalas anyagot.

Ráadásnak pedig megosztanék veletek egy közeli, Alicante városától 60 km-re lévő, spanyol stílusú Safari túra lehetőséget. Bár a fotók alapján nem nagyon értem, hogy ebben mi a szafarizás :-)

És a mai +1 topic: kecskehajigálás a templomtoronyból.

Minden év januárjának negyedik vasárnapján kecskedobó fesztivált tartanak Zamora tartomány Manganeses de la Polvorosa városában. A rituálé abból áll, hogy egyszerűen csak úgy, egy csoport fiatal férfi lehajít egy élő kecskét a városi templom tetejéről. Persze előtte a szertartás részeként egy tinédzser csapat végighurcolja az állatot a városon, majd felcipelik a kecskét a város közepén lévő templom 15 méter magas tornyába és lehajítják onnét, miközben a tömeg éljenez. Íme a városi templom:

Az eseménynek Wikipedia oldala is van: itt.
Állatvédő szervezetek tiltakozásának eredményeképpen először 25 000 peseta (150 usd) büntetést kapott a város, majd később annyit enyhítettek a történeten, hogy elkapták a kecskét, mielőtt földet ért volna egy nagy lepedővel, hogy ne zúzza magát halálra. Aztán végül 2002-ben teljesen betiltották a kecskedobálást. Azóta nem repül kecske a városi templomtoronyból.

A szokás hátteréről annyit sikerült megtudnom, hogy a helyi legenda szerint élt itt egy pap, akinek volt egy nagyon különleges kecskéje (hogy mitől volt különleges, azt már senki nem tudja). Az erre utazó rászorulók és szegények ennek a kecskének a tejével laktak mindig jól. Egy napon azonban a szeretett kecske besétált a templomba, és amikor megszólalt a vasárnapi mise harangja, az ijedtségtől messze elmenekült. Szerencsére a kecskét egy takaró segítségével elkapta egy csapat fiatal férfi.

A város Spanyolország északnyugati felén helyezkedik el. Itt van hozzá a térkép.

Az első videót bátran megnézhetitek, mert annyira rossz a minősége, hogy alig látni belőle valamit:

Ez a második videó már kicsit erőssebb:

A következő poszt a valenciai városlátogatásunkról fog szólni.

Jó pihenést a hétvége hátralévő részére :-)

Aprópénz

Továbbra is olvasnátok a Világszám blogot, ha minden egyes megtekintés 1,- Ft-ba kerülne? :-) Én nem tiltakozok ellene. Csak az a bökkenő, hogy ezt a pénzt nem én fogom megkapni.

Olvasgatom a tegnapi híreket, és lám mire kapom fel a fejem? Ha a tervek igazak, akkor nemsokára ugyanannyiba fog otthon kerülni az internet előfizetés mint itt, Spanyolországban. Itt az otthoni, drótos internet havi előfizetési díja 25 és 45 euró között van, ami körülbelül 7 ezer és 13 ezer forint körüli összeg.

Nemsokára otthon is lehet ennyit fizetni érte. Itt a cikk.

Reméljük ez csak egy elterelő hadművelet, amit azért dobtak be, hogy addig se foglalkozzunk egyéb más magyar hírrel. A végén majd úgy is visszatérítik a beszedett internet forgalmi díjakat, ha bizonyíthatóan kormány-propaganda anyagot sugárzol az otthoni neten :-)

Az internet az ellenállás központja, fel kell számolni :-)

Volvo Ocean Race

Sziasztok!

A napokban kezdődött el a városban a nagyszabású "Volvo Ocean Race" verseny. A megnyitó ünnepség október 2-án volt, és 11-én zár be a kikötőben felépített Volvo város.

7 hajó fog útra kelni szombaton, hogy megkerülje a Földet. A hajók teljesen egyformák és a Volvo építtette egy európai konzorciummal. Utoljára három éve, 2011-ben futottak ki a hajók ugyaninnét, Alicante városából. Az idei verseny különlegessége, hogy tíz év után újra indul teljesen női csapat. Az eseményt először 1973-ban rendezték meg és 2001-től rendezi a Volvo és a Volvo Cars.

Íme a női csapat:

A verseny, vagy ahogy én hívom, "a show" körülbelül ~10 hónapig fog tartani, 11 megállója lesz és 65 000 km a táv hossza. A hajók Alicantéból indulnak el a Föld körüli útra és Göteborgban (Svédország), 2015 júniusában érnek célba.

Megállók sorban Cape Town (Dél Afrika), Abu Dhabi (United Arab Emirates), Sanya (Kína), Auckland (New Zealand), Itajaí (Brazilia), Newport (USA), Lisbon (Portugália), Lorient (Franciaország) és végül Gothenburg (Svédország). Ausztráliában most nem állnak meg a hajók:

A következő képen a kikötőkbe érkezések és indulások időpontjai is rajta vannak:

A kikötő egy részét szinte teljes egészében elfoglalja az sok sátorból, épületből álló kis város, amit a rendezvény miatt építettek fel. Az építkezés egy hónappal ezelőtt kezdődött. Ezt onnét tudom, hogy a szomszéd lakásban lakik egy lány, aki egy angol TV társaságnak dolgozik, mint riporter, és a csapata éjjel-nappal forgat. Dokumentálják az eseményeket :-)

Felülről, az óriás daruról (erről majd lesz még beszámoló, ha tovább olvastok) így néz ki a kikötő a 7 hajóval:

A Volvo elhozott a show-ra mindent: szép autókat, kamionokat, nagy markolót, kis markolót, kamionos és vitorlázós videójátékokat. Persze mindent ki lehet próbálni, mindent meg lehet nyomkodni és tekergetni :-) Például a markolókkal lehet ügyeskedni és súlyokat pakolni különféle átmérőjű dobozokba. A világoskék Volvo V40 nagyon szépen néz ki. Kicsit furcsa a színe, de szerintem pont ettől egyedi. Nagyon el van találva. Ha vennék autót, biztos ilyet vennék :-)

András figyelmébe ajánlom a kiállított, fából készült masszív, strapabíró bicikliket. Az elsőhöz még kerékpárzár is jár :-) Mostanában többször láttam hasonló fabringákat, úgy látszik ez most trendi:

Természetesen vannak koncertek és ezen a héten ingyenes a belépés a kikötői Marmalera night club-ba is :-) Délután 4 órakor még teljesen kihalt minden, a büfék nagy része is zárva van. Még mindig nem tudtam megszokni a délután 1 óra utáni ebédelést és azt, hogy este 7 előtt csak a turistáknak szóló, lenyúlós éttermek/bárok vannak nyitva...

Persze a nagy attrakció a vizen ringatózó 7 hajó, amelyek még a múlt hétvégén a parton sorakoztak egymás mellett állványokon. Ahogy elnéztem, jól tele van minden hajó pakolva ezeregy kütyüvel. Például a fedélzet tele van profi nappali és éjszakai kamerákkal a TV közvetítések miatt, és még internet kapcsolata + wi-fije is lesz a legénységnek kint az óceán közepén. A többi dobozról és képernyőről fogalmam sincsen, hogy mire való. Columbus-nak biztosan nem volt wi-fi kapcsolata :-) Van a hajón média szoba, kis konyha, és persze lakótér. Az útra csak fagyasztott kajákat visznek magukkal a hajósok.

Az egyik induló hajó közelről, a sok kütyüvel. Még a kormányosok előtt is van két lapos valami. Az egyiken 5-6 nagy gomb van olyan felirattal mint docking, a másik meg valami táblagép féleség. Dokkolni még én is tudnék ezekkel a hajókkal, ha csak a gombot kell megnyomni :-)

A maketthajón tűnt fel először, hogy van a hajókon rásegítés is: egy pici hajócsavar a hajótest alján, szinte teljesen középen. Gondolom ezt használják a kikötőben, hogy össze ne zúzzák a hajókat parkoláskor. Motoros meghajtással talán könnyebb kicsi és pontos manővereket végezni, mint vitorlával [aki ért hozzá, majd megerősíti vagy cáfolja ezt a megjegyzésekben:-) ].

A hajók nagyon szépen csillognak. A fényezés hibátlan, a festék sehol sincsen még lepattogva vagy leütve, és a fedélzet vakító fehér. Egy kicsit odébb a kikötőben meg lehet nézi (és fel is lehet menni a fedélzetre) az előző évek hajóit. Ezt a szép hajót fogom vezetni, ha az én nevem húzzák ki a kalapból holnap :-)

A shown felépítettek fából egy, az eredetivel azonos méretű hajót, amiben ki lehet próbálni az ágyat meg ilyesmit. Elég szűkös a tér 8 embernek (vagy 9?). A plakátok szerint 4 órás váltásban dolgoznak a hajósok, de ha úgy hozza a helyzet, akkor mindenki a fedélzeten van egyszerre. Majd a TV közvetítések során kiderül, hogy ez mennyire igaz, és hányan szaladgálnak majd a fedélzeten, amikor éppen őket filmezik a helikopterből. Szerintem mind a 8 műszakban lesz akkor :-)

A hajósok több mint 20 napot töltenek egyhuzamban vízen, miközben hajókáznak az egyik állomástól a másikig és utána ~2 hetet pihennek és csinalják az aktuális kikötői showt. A hajósok között sok ausztrál és amerikai van, de egy magyar sincs. Díjat nem kapnak a Föld megkerülésért.

A poszt következő részét kicsit át kellett írnom, mert az első benyomásom az volt, hogy ezekkel az elsüllyeszthetetlen hajókkal nem is lehet olyan nehéz teljesíteni ezt a küldetést. Aztán tegnap megnéztem egy videót a shown, és váltottam pár mondatot egy hozzáértővel. Brutális mekkora hullámok vannak egy trópusi vihar közepén. Aki félti a frizuráját és nem szereti a vizes ruhát, az ne vállalkozzon erre a hajóútra :-)

Néhány fotó a kikötőről és a hajókról:

Persze vizi sportok megtanulására és közben percenként deszkáról vízbe esésre is van lehetőség, mert a viz ma sem hideg (hisz ma is 28 fok volt), 23.9 fokos:

Itt vannak a kínai Volvo kamionok is, melyek a 2013-ban alapított közös vállalat termékei (Dongfeng 55% - Volvo 45%). Hogy a csudába sikerült egy év alatt összerakni ezeket a kamionokat Kínában? :-)

Egy giga panorámakép a kikötőről, háttérben a várossal és a Santa Barbara várral:

Ahogy a poszt elején ígértem, itt a fotó a nagy sárgáról, aminek a tetejéről készült az a kép, ami a poszt elején van. Én kihagytam ezt az élményt, annak ellenére, hogy ingyenes volt a liftezés :-)

Végül íme a Volvo Ocean Race hivatalos webcíme:

Szép hétvégét mindenkinek. A héten több poszt már nem lesz :-) Kiránduni megyünk Andalúziába, megnézzük Sevilla és Córdoba városát. Szép kis út lesz, körülbelül 1500km-t fogunk autókázni.