Cikk Magyarországról

Itt is osztogatnak ingyenes újságot a városban, mint otthon a Metropolt. Itt 'MX'-nek hívják.

Ebben fedeztünk fel egy cikket Magyarországról.

Ez nem éppen a legjobb színben tünteti fel Magyarországot. Mikor elolvastam, meglepődtem eléggé. Megnéztem, hogy otthon mit írnak ugyanerről: lásd itt.

Iskola

A hétfői nap volt az első iskolanapunk. Az iskola szerencsére a belvárosban van, jó közel mindenhez. A vonatunk a Flinder Street-i megállóba érkezik be, és innét pár perc gyaloglás után az iskoában vagyunk. Persze azért előtte 40 percet vonatozunk :-)

Mi 11-en vagyunk az osztályban, Kata csoportjában 14-en vannak. Az osztályok összeállításánal nagyon figyelnek arra, hogy egy csoportba ne járjon két azonos nemzetiségű tanuló. Nálunk mindenki más országból jött. Vannak Kolumbiából, Olaszországból, Lengyelországból, Dél-Koreából, Mexikóból, Thaiföldről, Törökországból és Oroszországból. Több ország most nem jut eszembe.
Kata csoportjában ezen kívül vannak még Andorrából, Spanyolországból, Csehországból, Brazíliából, Portugáliából és Franciaországból is diákok.

Kata és én természetesen különböző osztályba járunk :-)

Reggel 9-klor kezdődik az iskola és 12:45-ig tart a délelőtti program. Közben van egy 15 perces szünet. Ezután ebédidő következik és 13:30-kor kezdődik a délutáni óra. Ennek 15:00-kor van vége. Legtöbbször beszélgetéssel telik az idő. Két-három fős csoportokban dolgozunk együtt a kapott feladaton és miután végeztünk a feladattal, elmondjuk az egész osztálynak a véleményünket a témáról. Szöveget CD-ről ritkán hallgatunk, inkább a tanár beszél folyamatosan. Minden hétfőn reggel tesztírás lesz. Ha a teszt 4 héten keresztül minden alkalommal legalább 80%-os lesz, akkor lehet feljebb lépni. Egyelőre írásos feladat nem volt, bár még csak három napja járunk iskolába :-)

Szerda délutánonként az órák után van a 'job club', ahol helyi formátumú önéletrajzírásban, munkahelykeresésben, adószám kiváltásban és ehhez hasonló dolgokban segítenek.

Péntekenként nincs oktatás. Az órák helyett szervezett programok vannak: filmnézés, zenehallgatás és szövegértés, beszélgetős-ismerkedős klub, múzeumlátogatás a tanárokkal közösen, és társasjátékot játszó klub van. Ezek közül minden pénteken a legszimpatikusabb programot kiválasztja magának a diák, és azzal tölti a napját.

Délelőtt nekünk amerikai tanárnőnk van, délután egy ausztrál pasi. Kata mindkét tanára ausztrál. Minden nap kapunk házi feladatot is.

Néhány külföldinek nehezen érthető angol akcentusa van. Például az oroszok a 'city' szót úgy tudják csak kiejteni, hogy 'szítyi'. Az olaszoknak is eléggé fura a kiejtésük, de legrosszabb a távol-keleti akcentus. Kíváncsi lennék, hogy ők mit írnának a saját blogjukba rólunk. Amúgy Magyarországról csak mi ketten vagyunk itt az iskolában.

Eddig csupa jót tudok írni a suliról, minden pont olyan, mint amilyennek vártuk, és amilyennek a StudyTime-ban elmondták. A tanárok nagyon jók, barátságosak a diákok, tágasak az osztálytermek, jó a technikai felszereltség, van konyha ingyen teával :-) és internet + wifi is van az iskola egész területén. Igaz a magyar weblapok iszonyatos lassan töltődnek be.

Csoszogó zombik

Ma egy kis időre ellepték a zombik a várost, de csak azért mert ma volt a csoszogó zombik napja.

A belvárosi Carlton kertben jött össze a sok nép és onnét vonultak végig az utcákon. Néhányan nagyon komolyan vették ezt a mai napot, és nem spóroltak a művérrel. Jutott bőségesen mindenhová belőle :-)

Amúgy a zombik előszőr 2001. augusztus 19-én csoszogtak el californiai Sacramento városában. Akkor úgy hívták ezt az eseményt, hogy The Zombie Parade. Az eseményt Bryna Lovig azért rendezte meg, hogy reklámozza a The Trash Film Orgy éves filmfesztiválját.

2003-tól több nagyvárosban is összejöttek a zombik egy jó kis csoszogásra és üvöltözésre ezen a napon, és ettől az évtől kezdve minden év októberében megtartják ezt a vicces zombi ünenpnapot egy csomó nagyvárosban.

A fesztivál népszerűsége exponenciálisan emelkedett a 2000-es évek végétől, miután elkészült Resident Evil mozifilm.

A fotók magukért beszélnek :-)

 

Jó sokan voltak:

A tömegbe keveredett autósokat sem kímélték a zombik. Állandóan be akartak mászni az autókba és hörögtek a szélvédők előtt :-)

Windows 8

Néhány napja, elárasztották a város bevásárlóközpontjait a Windows 8 reklámok. Még a TV-ben az üzleti hírek között is beszéltek erről a csoda Windows 8-ról :-)

Bár azt látom, hogy itt az embereket nem nagyon hozza lázba ez a téma. De az androidos telefonokat sem nyomkodják itt akkora lelkesedéssel az emberek a metrón vagy a buszon, mint például Londonban. Az egy hét alatt egy kezemen meg tudnám számolni azokat, akik utazás közben telefont nyomkodtak. Persze a telefon funkciót nagyon sokan használják :-)

Utazás közben vagy olvasnak, vagy beszélgetnek vagy csak bambulnak kifelé az ablakon az emberek.

Ezt a képet a Westfield Shopping Centre-ben készítettem.

Végre kisütött a nap, meleg van és nem fázunk :-)

Superannuation

Ma többek között bankban voltunk, aktiváltuk a számláinkat és megadtuk a lakcímünket. Egy hét mire kiküldik a bankkártyákat. De nem is emiatt kezdtem el írni ezt a mai bejegyzést.

Az ügyintézés közben a csaj megkérdezte, hogy fogunk-e dolgozni az országban. Mert ha igen, akkor nyitnunk kell egy superannuation számlát. Én nem nagyon tudtam, hogy mi a csuda ez (Katával ellentétben), de aztán a beszélgetés közben, amikor a csaj rajzolgatott csak megértettem. Itt így hívják a nyugdíjszámlát, csak itt ezt a banknál kell nyitni és nem a magánnyugdíjpénztárnál.

Így aztán ezt a számlát is megnyitottuk. Miközben nyílt a számla, Kata beszélgetett az ügyintézővel (én meg csak pislogtam, mert én a negyedét sem értettem annak, amit az ausztrál csaj beszélt). Kata elmesélte az ügyintézőnek, hogy Magyarországon a kormány hozott egy olyan törvényt, amire hivatkozva megszüntette az emberek magánnyugdíj-számláját és elvette a magyánnyugdíj számlákon összegyűjtött pénzt. Az ausztrál csaj legalább háromszor kérdezett vissza, hogy jól érti-e a hallottakat :-)

Azt mondta, hogy ezt nem hiszi el, biztosan csak marháskodunk. Aztán Kata újra elmondta a csajnak az egészet, mire az ügyintéző teljesen elképedt arccal a végén már csak ennyit tudott mondani: So bad...

Szerintem a bankban azóta is azon gondolkoznak, hogy mi most viccet meséltünk-e nekik vagy nem :-)

Megérkeztünk

Épségben megérkezünk, és szerencsére a csomagjaink is. Az időeltolódás miatt még szenvedünk. A repülőúton kb. ha 2 órát aludtam, úgyhogy igen fáradtan értem ide. Arni szinte végigaludta az egészet, ő nem olyan fáradt. Alig vártam, hogy végre földet érjünk. Nem valami izgalmas több mint 1 napot a levegőben lenni. Az embernek semmihez sincs kedve közben. Néztünk pár filmet, szigorúan feliratosat :o) és zenét hallgattunk.

A legelső, ami nagyon is különbözik Budapesttől, az az, hogy állandóan fúj a szél. Ami azért nem a legjobb. Majd valahogy megszokjuk. Egyébként nincs hideg, de a szél azért sokat ront a helyzeten, de szerencse, hogy nem télre jöttünk ki. A szigetelést itt nem ismerik, nem is értem, hogy télen hogyan bírják ki a hideget, mert itt azért tud hideg lenni. Viszont könnyen le is lehet égni, ezért ha hosszabb időre megy ki valaki a Napra, akkor be kell kennie magát naptejjel.

Egyébként szép hely a város, nyugis, itt nincs az az őrület, mint Budapesten. Délelőtt érkeztünk, és olyan volt a város, mintha kihalt lenne :o) Az emberek tényleg nagyon kedvesek. Van idejük segíteni, ha szükség van rá. Például kerestük a térképen, hogy merrefelé találjuk az áruházat, és egy járókelő anélkül odajött és segített, hogy megkértük volna rá. Ilyen Magyarországon csak igen ritkán fordul elő.

Viszont az is megesett velünk az első nap, hogy a buszsofőrtől kértünk segítséget, hogy melyik megállónál kell leszállnunk. Nagyon akart nekünk segíteni, de láthatóan fogalma sem volt, hogy hol van, ahová mennénk, így a busszal elmentünk a végállomásig, majd visszafele úton megkérdezett egy postást, aki útba igazította, így már jó helyen tett le, sőt nem is a megállóban, hanem közvetlenül az utca elején!

Szerencsénk van, hogy már egyből volt hová jönnünk, és nem kell a lakáskereséssel foglalkoznunk. A lakásban van egy mindennel jól felszerelt konyha is.

Íme a nappali:

A szobánk pici és nem túl otthonos, nincsenek képek a falon meg ilyesmi de a lakótársaink (Kriszti és Kata) rendesek. És tiszta, rendezett az egész lakás. Íme a szobánk:

Az egyik lány, Kata, itt várt minket a lakásban, és elmagyarázott nekünk mindent a lakással kapcsolatban. Kipakoltunk, és lefeküdtünk aludni egy pár órát, majd felkeltünk és beszélgettünk Krisztivel is, és csináltunk magunknak rántottát vacsorára. Kriszti már 6 éve itt él, az állampolgárságot is megkapta. Kata fél évre jött ki nyelvet tanulni, december elején megy vissza.

Tegnap sétálgattunk a környéken, és voltunk vásárolni a helyi élelmiszerüzletben (Woolworths), ahol megismerkedtünk egy öreg, magyar házaspárral, akik már a forradalom után kijöttek ide. Megadták a telefonszámukat és meg is hívtak magukhoz :o)

Az áruházban lehet kapni magyar szalámit, de Kriszti szerint ennek nem sok köze van a mi téliszaláminkhoz.

Ma megyünk be a városba a bankszámlánkat intézni.

Úton

Úton vagyunk Melbourne-be. Vasárnap délben hagytuk el az apartmant, ahol egy napot aludtunk. Volt még egy kis időnk az indulásig, így aztán elmentünk a Vanillin cukrászdába finom magyar süteményeket enni :-)

Délután három órára már a Népligettel szemközti Albert Flórián (FTC) stadionnál voltunk. A buszunk bent állt a megállóhelyen. Pontosan 15:30-kor indultunk is a Swechat-i reptérre. 18:30-ra érkeztünk meg, de a repülő csak 22:40-kor indult.

Két és fél órát azzal töltöttünk el, hogy a reptéri fogadó oldalon lévő kijáratnál 20-asával csoportosuló fogadóembereken nevetgéltünk. Sok fekete öltönyös emberke, egyik kezükben névtáblával, a másikban meg egy fényképpel várták a kuncsaftokat. Amikor a fogadóember a tömegben kiszúrta a kuncsaftot, kihúzta magát, és várt, hogy a kuncsaft is észrevegye őt. Aztán elmentek az autó felé. Lehet, hogy a Man in Black film következő részét itt kellene forgatni :-)

Este 21:30 után félrevonultunk egy nyugodt helyre, és megint pakolni kezdtük a bőröndöket :-) Kata átpakolta a kézipoggyászából a 7 kg feletti részt az én bőröndömbe és elment becsekkolni. 20 pec alatt végzett is, megkapta a beszállókártyáját. Ezután én pakoltam át Kata bőröndjébe a 7 kg feletti cuccokat és mentem én is becsekkolni. Amúgy az égvilágon semmi értelme nem volt ennek a pakolgatásnak, mert az Emirates-nél le sem mérték a kézipoggyász súlyát és a méret sem érdekelte őket. A kézipoggyászal nem foglalkoztak. Fura.

A stewardess-ek nagyon tetszettek nekem, jó volt a szerelésük:

22:40-kor szállt fel a gép. Irány Dubai. A repülési idő 5 óra 30 perc volt. Megtett távolság: 4 231 km. Dubai reptere:

Dubai-ba reggel 06:15-re érkeztünk meg. A következő Emirates repcsi 09:35-kor indult Singapore-ba.
Az út 7 óra és 20 perc volt. Megtett távolság: 5 847 km.

Az utolsó etap Singapore és Melbourne út volt. Távolság: 6 040 km. Repülési idő: 7 óra 30 perc.

Melbourne-be reggel 08:40-kor érkeztünk meg (melbourne-i idő szerint).

A fenekem már fájt a sok üléstől és tele volt a ... a sok ki- és beszállási procedúrával. Minden egyes átszállásnál le kellett vinni a gépről a kézipoggyászokat, és mindhárom fel-leszálláskor elhaladtunk a repülőn az első osztály ülései előtt. Ahogy haladtunk beljebb a repülőbe, egyre kisebb lett a hely az utasok számára. Frusztráló volt látni, hogy amíg mi nyomorgunk a kis székünkben, itt az első osztályon meg kispárnával és nagypárnával dunyha alatt alszanak :-)

A repülőn voltak konfliktusok is, amikor az egyik idősebb fazon ráordított az előtte ülőre és kiselőadást tartott neki, hogy ne döntse hátra az ülést, mert akkor ő nem fér el :-)

A repülőn mindhárom alkalommal ugyanaz volt a forgatókönyv: felszállás után jöttek a stewardess-ek és megetettek minket: hal vagy csirke. Ez volt a menü. Teljesen mindegy, hogy mit kértünk, ugyanaz volt az íze mindennek.

Kaja után jött az itatás. A végén összeszedték a szemetet. Ezuán jött a wc-program: sorbanállás a wc előtt. Egy óra múlva jött a tea után a gyümölcskínálás. Kérésre mindenféle kaját hoztak a stewardess-ek: alma, banán, fehér- ill. vörösbor, sör, kínai dobozos tészta, csokika...

Mire lefutott ez a program meg is érkeztünk, és jött a leszállási procedúra. Aztán a másik gépen kezdődött elölről az egész :-)

Annak ellenére kemény munka ez a stewardess-eskedés, hogy mindhárom járaton új személyzet volt. Nincs könnyű dolgok ezeknek a csajoknak ott a fedélzeten.

Melbourne-be érkezés után legalább 4-5 kapun kellett áthaladnunk, mire bejutottunk az országba. Az első kapunál kérték a repülőn kitöltött kis kártyát, ahol ilyeneket kérdeztek meg tőlünk: viszünk-e be drogot vagy túrórudit, dolgoztunk-e farmon az elmúlt 30 napban... Aztán útlevél ellenőrzés volt a kötelező program. Mire ezekkel végeztünk, meg is jött a futószalagon a bőröndünk. Örültünk is nekik nagyon, hogy nem vesztek el :-)

Nekünk az utolsó kapunál egy kutyás átvizsgálás jött. Oda is elküldtek minket, mert beikszeltük, hogy hozunk gyógyszert és élelmiszert magunkkal :-) Végig kellett húzni a bőröndöket egy sárga csíkos sávon, majd meg kellett állni a sáv közepén. Ekkor jött a kutya, és nagy nyugalommal végigszaglászott minket, majd az összes bőröndöt. A végén az őr még rámutatott a nyakamba lógó táskámra, és a kutya azt még alaposabban végigszimatolta. Ez volt az utolsó próbatétel :-) Végre beléptünk Ausztráliába.

A pontos idő...

Sziasztok!

Mi most éppen utazunk Melbourne felé, és valahol az Indiai-óceán fölött repülünk. De a technikának köszönhetően, most is tudunk posztolni :-) Ennek a cikknek a megjelenését már jó előre beidőzítettük erre az időpontra :-)

Még mielőtt telefont ragadnátok, hogy felhívjatok minket egy finom hazai ebéd előtt, mindenképpen olvassátok el ezt a bejegyzést :-)

Ha már egy ideje nem tudtok elérni minket skype-on vagy úgy tűnik, hogy neked sosem vesszük fel a telefont, akkor meglehet, hogy mindig akkor hívsz minket, amikor mi alszunk. Még mielőtt azt gondolnád, hogy mi állandóan csak alszunk, kérlek vess egy pillantást a lenti képekre :-)

Magyarország és Ausztrália között az időeltolódás 7, 8.5, 9, 9.5 vagy akár 10 óra is lehet. Ausztrália nagy ország, és itt több időzóna is van. Az időzónák területenként és államonként is változnak. A normál időeltolódást ez a térkép jól szemlélteti:

A képen az eltérések az egyezményes koordinált világidő (UTC) vagyis a greenwichi középidő szerint vannak jelölve. Magyarország ill. Budapest az UTC világidő szerint +1 órás, Melbourne pedig +10 órás időzónában van. A két város között 9 óra az eltérés. Ez azt jelenti, hogy ha Budapestről délután 2 órakor hívtok minket, akkor mi Melbourne-ben éjjel 11 órakor vesszük fel a telefont. Ha felvesszük :-)

De ez az időzónás történet azért a valóságban mégsem ilyen egyszerű. A helyzetet tovább bonyolítja az, hogy Ausztrália a déli féltekén van, ezért itt fordítva vannak az évszakok (és a víz is fordítva folyik le a lefolyóban) és itt nem pont akkor van a téli-nyári időszámítás közötti váltás, mint Magyarországon. Még tovább bonyolítja ezt a történet az, hogy nem minden ausztrál állam tart nyári időszámítást. A nyári időeltolódás így néz ki:

Ez az oka annak, hogy ha reggel 10 órakor felhívsz minket Magyarországról, akkor mi este 6 órakor vagy 7 órakor, esetleg 8 órakor vesszük fel a telefont Melbourne-ben. Fura ugye? :-)

Nézzük meg, hogy is van ez pontosan.

Amikor Magyarországon nyár van, itt tél. A magyar időzóna miatt a középidőhöz képest eggyel kevesebb és az ausztrál nyári időszámítás miatt még plusz egy órával kevesebb van itt Ausztráliában. Tehát a helyes számítási mód: +10 -1 -1 = +8 óra. Ezért ha reggel 10 órakor hívtok minket, akkor a magyarországi nyárban mi este 6-kor vesszük fel a telefont Melbourne-ben, télen :-)

Aztán amikor eljön a tavasz első napja Ausztráliában, október 7-én, mi egy órával előre tekerjük az órainkat. De ekkor Magyarországon a nyári időszámítást használjátok még, ezért az időeltolódás +11 -1 -1= +9 óra lesz. Ezért iyenkor mi este 7 órakor fogjuk felvenni a telefont (Budapesten délelőtt 10 óra van ilyenkor).

Miután Magyarországon beköszönt a tél, és az ország átáll a téli időszámításra az eltérés +1 óra lesz. Ilyenkor Ausztráliában a nyári időszámítást használjuk egészen március elejéig, ezért az eltérés Magyarország és Melbourne között +11 -1 = +10 óra lesz.

Március vége és április eleje között pedig az a helyzet, hogy Magyarországon már a nyári és Ausztráliában is még a nyári időszámítás van érvényben. Ez ez eset évente 5-6-7 napon keresztül fordul elő, a naptári évektől függően. Ilyenkor az időeltolódás +11 -1 -1 = +9 óra lesz :-)

Erre már érdemes lenne írni egy számítógépes programot, mert ember legyen a talpán, aki ezt bármely időpillanatban pontosan ki tudja fejben számolni :-)

Nem is érdemes ezzel a számolgatással erőlködni sem nektek, sem nekünk. Csak nézzetek rá a blog jobb oldalán lévő két kis sárga cetlire. Ezek pontosan mutatják a magyarországi és a melbourne-i pontos időt.

Összegzésnek íme, egy újabb kép, amely egyszerre mutatja a téli és nyári ausztrál időeltolódást az UTC-hez viszonyítva:

Forrás: wikipédia

Most akkor mennyi is az idő? Szép napot nektek :-)

Itt az idő

Itt az idő, indulunk. Pár perc múlva már húzzuk a bőröndünket magunk után, és megyünk Bécsbe a repülőtérre. Kata ügyesebben pakolt, mint én. Nekem a nagybőrönd 29 kg lett, a kézipoggyász pedig 9 kg. Kata egy 24 kg-os és egy 11 kg-os bőröndöt fog maga után húzni.


Úgy látszik, nekem mégis csak több cuccom van, mint Katának :-)

Szép idő van Budapesten, nagyon meleg van. Nehéz lesz izzadás nélkül kibírni a két télikabátot magunkon :-)


Most egy darabig nem leszünk internet közelében. Elvileg kedden dél körül már a szállásunkon leszünk, ahol a hírek szerint van internet is. Ígérjük, hogy igyekszünk életjelet adni magunkról. Most jut eszembe, kedd délelőtt már az ausztrál időzóna szerinti idő. Ez itthon hétfő éjjelt, ill. kedd hajnalt jelent.


Holnap is lesz egy blogbejegyzés, pont erről az időzónás dologról. Gyertek holnap is olvasni :-)

Sziasztok!

Holnap indulunk

Holnap indulunk Ausztráliába.

Ma szállodában alszunk, itt a XIII. kerületben. Onnét, ahol tegnap meghúztuk magunkat el kellett jönnünk, mert  nem volt fűtés és meleg víz. A lakásban nem bírtuk beindítani a gáz cirkó berendezést, és emiatt nem volt sem fűtés sem meleg víz. Vagy a cirkó romlott el, vagy mi voltunk bénák. De végül is teljesen mindegy, a lényeg, hogy jéghideg volt a lakásban, majd meg fagytunk egész éjjel :-)

Már a negyedik napja nem borotválkoztam, valahogy sosem volt rá idő. Szépen nézek ki :-)



Zűrös héten vagyunk túl. Az elmúlt hét napban hat különböző helyen hajtottuk álomra fejünket:

• Budapesten a kis lakásunkban
• Fiat Ducato első ülésén
• Szegeden
• Győrben
• Budapesten a Nyúl utcában
• És most itt, a XIII. kerületben a Premier Apartmanban

Itt most van meleg víz és internet is :-) Aki nem élte még át, az el sem tudja képzelni, hogy milyen fura egy helyzet az, amikor nincs az embernek már lakása és nincs hová mennie aludni. Vagy azt, hogy nem tudod, hogy kitől kaptál sms-t, mert a telefonodba még nincsenek áttöltve a másikból a nevek, vagy hogy nincs olcsó telefonálási lehetőség :-) És egy olyan alapvető dolgot, mint pl. 4 darab A4-es papírt a szálloda portásától kell kérni, mert még olyanunk sincs. És el kell viselni, amikor a portás a száját húzogatva nagy szertartással kiszámol három darab A4-es lapot és nagy kegyesen odaadja :-)

Itt már nincsen semmink. Amink van, az bedobozolva áll az ország két különböző városában vagy itt van előttünk a szállodában a két nagy bőröndbe belegyömöszölve. Fura érzés.

Jó lenne már felülni a repülőre, megérkezni, kipakolni a bőröndökből és elkezdeni berendezkedni a világ másik felén.

Várjuk már nagyon-nagyon-nagyon az indulást.

Hipp-hipp hurrá! Holnap indulunk!

Utolsó munkanapom

Ma van az utolsó munkanapom. Annak ellenére, hogy az én döntésem volt a távozás, nem volt kellemes ez a nap. Nem jó eljönni olyan helyről, ahol jól érzi magát az ember.

Ma még mindig a kilépésemet kellett intéznem, de a végén azért csak sikerült elszámolnom mindennel: könyvtár, mobileszközök, telefon, kulcsok, belépőkártya és még minden egyéb. Ja, és persze a vízgép is átadásra került :-)

A legrosszabb az volt, amikor a kijáratnál már nem nyitotta a kártyám az ajtót, és amikor a portás elvette a belépőmet.

Ahogy Imre mondaná: a plexi most nyílik ki utoljára előttem :-)



Szeretném megköszönni mindenkinek az elmúlt időszak alatti közös munkát, támogatást, elismerést és kritikát. Jó volt veletek együtt dolgozni és nagyon remélem, hogy még találkozni fogunk.

Mindenkinek köszönök mindent.

Imre, Peti, Zoli: Köszönet mindenért!

Bepakolunk, kipakolunk

Három nap az indulásig. Ma elszállítottuk a dobozokat Szegedre és Győrbe. Kemény nap volt. 650km-t autókáztunk egy Fiat Ducato teherautóval. Vezetni az autót nem volt különösebben nehéz, de a tolatással azért akadtak gondok. Ezért aztán másodszor már meg sem próbáltam :-)

A cuccok nagy részét már az előző napokban bedobozoltuk, de az ágyak szétszerelése még hátra volt. Éjjel 11-kor kezdtünk el szétszerelni az emeletes ágyat a kisszobából. Utána jött a mi franciaágyunk, és úgy kicsivel éjfél után álltunk neki bepakolni a teherautóba. Jó kis móka volt. A szomszédok is biztosan örültek neki :-)

A pakolás vége felé, úgy éjjel három óra körül egyszer csak az egyik szomszédos ajtó kinyílik és kijön egy csuklyás ember a kezében valami baseball ütő félével. Megrémültem, mert azt hittem szét akar csapni, amiért nem tud tőlünk aludni, de nem ezért jött ki a folyosóra a szomszéd. Odaállt elém a sötétben, miközben én éppen egy bazi nagy papírdoboz alatt roskadoztam, és ez a párbeszéd zajlott le:

Szomszéd: Pakolunk ki a lakásból? Éjszaka? (közben csapkodta a tenyerét a baseball ütővel)
Én: Áhh, ja, költözünk, igen.
Szomszéd: Maga itt lakik?

Miután letettem a dobozt és feloltottuk a folyosón a világítást végre megismert a srác. Azt hitte, hogy éppen betörők rámolják ki a lakásunkat. Jó, ha az embernek ilyen gondoskodó szomszédjai vannak. Majdnem el is ment a kedvem az utazástól :-) (csak viccelek)

Úgy hajnali 5 órára meg is pakoltuk az autót aztán pihentünk egy kicsit. 6-kor már úton voltunk Szeged felé.

Útközben meg kellett állnunk aludni egy parkolóban, mert majd' elaludtam vezetés közben. Jó nagy az üléssor ebben az autóban elől, de az alvásra teljes mértékben alkalmatlan :-) Egy órácskát pihentünk és mentünk is tovább. Szegeden kipakoltunk és ott is aludtunk vagy másfél órát, aztán indultunk vissza Budapestre, majd Győrbe.

Győrben végre sikerült bejelentenem az ideiglenes külföldi tartózkodást az okmányirodában. Kicsit furán nézett rám az ügyintéző, mert eléggé izzadt és büdös voltam, és a munkásruhám is jó szakadt volt, de azért bepippantotta nekem a számítógépén a megfelelő rublikát :-)

Éjjel 11 körül feküdtünk le. Másnap hajnali 5-kor keltünk, és jöttünk vissza Budapestre leadni a traktort (teherautót).

Ezután Kata ment ügyet intézni, én meg mentem dolgozni az utolsó munkanapomra.

Bepakoltunk

Összepakoltuk a cuccainkat az útra. Illetve elkezdtünk összepakolni. Hadiállapotok uralkodnak az egész lakásban. Tegnap még egész normálisan nézett ki a lakás (felső kép) , de a mai munkánk eredményeképpen elértük a második képen lévő állapotot. A pakoláshoz sikerült Kata munkahelyéről kartondobozokat és a közeli Spar élelmiszerboltból jó vastag kartonpapírból készült banános dobozokat szerezni. Ezek a banános dobozok ideálisak a pakoláshoz, és csak egy bajuk van: az egész lakás banánszagú tőlük. Olyan szag van a lakásban mindenütt, mintha a kisszobában banánültetvény lenne :-)

Szóval az összepakolás nagy részével ma estére végeztünk, bár még a holnapi nap biztosan azzal fog eltelni, hogy minden kartondobozt újra kinyitunk, és mindegyikbe belegyömöszölünk még valamit :-)


Persze a képen látható dobozok közül fejenként egy, azaz egy darab banános doboznak megfelelő méretű bőröndöt vihetünk magunkkal (plusz egy kis méretű kézipoggyászt), úgyhogy még dolgozunk azon, hogy mi kerüljön a bőröndbe. Minden egyes plusz kilogramm ára 50 EUR. Brr...


Kata összepakolta azt a néhány pár cipőt, amit magával szeretne hozni. Azt hiszem újra kell gondolnia a dolgot, mert a cipők elfoglalták a bőrönd 1/3 részét :-) Íme:

Most azon gondolkozunk, hogy lehet két cipőt felhúzni egy lábra és reménykedünk, hogy két kabátban és két pulóverben nem lesz az induláskor nagyon melegünk :-)

Már csak 4 nap van az indulásig. Csütörtökre kibéreltünk egy nagy teherautót és visszük a dobozokat Szegedre és Győrbe a szülőkhöz. Már biztosan nagyon várják, hogy a lakásaik tele legyenek a mi dobozainkkal :-)

Holnap indul a visszaszámlálás!

Jó éjszakát mindenkinek.

Utolsó előtti felvonás

Még nincs pipa minden sor elején a tennivalók listáján :-)

Kihúztuk a listáról a fogorvost, de az ideiglenes külföldi tartózkodás bejelentése még hátra van.

Amikor maszek fogorvoshoz megyek, útközben mindig lepereg előttem ugyanaz a film. Ez a film arról szól, hogy a fizetésemből levont társadalombiztosítási hozzájárulás feljogosít arra, hogy bejelentkezzek telefonon egy állami fogorvoshoz. A filmben hívom a rendelőt, a telefont szinte azonnal felveszik. Kapok időpontot jövő hétre. A megadott időpontra, 4-5 nap múlva elmegyek a rendelőbe. Aztán pont akkor, amikor leülök a váróteremben a székre, nyílik az ajtó, és szólítanak. Egy óra múlva pedig már a pénztárnál állok, ahol bemutatom a TB kártyámat, majd a hölgy rám mosolyog, és szép napot kívánva utamra enged a gondosan elvégzett fogászati kezelés után. Aztán hirtelen felébredek, amikor a pénztáros azt mondja, hogy itt nem lehet a TB kártyával fizetni, csak bankkártyával :-)


Ahogy a bevezetőben írtam a külföldi tartózkodás bejelentése még hátra van. Az 1992. évi LXVI. törvény 26. § második bejegyzése szerint minden magyar állampolgárnak bejelentési kötelezettsége van a hivatalos szervek felé, ha három hónapnál hosszabb időre külföldre utazik. A törvény pontos szövege így szól:

"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott polgárnak azt a tényt, hogy a Magyar Köztársaság területét a
külföldi letelepedés szándékával elhagyja, illetőleg, hogy három hónapon túl külföldön tartózkodik, a
lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél vagy az illetékes külföldi külképviseleti
hatóságnál kell bejelentenie."

Vagyis minden magyar állampolgár köteles bejelentenie azt a tényt, hogy három hónapnál hosszabb ideig külföldön tartózkodik, illetve azt, hogy onnan visszatért. A bejelentést a lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél, vagy a külképviseleti hatóságnál kell bejelentenie, lakcímjelentő lapon.

Három hónapon túl külföldön tartózkodik az a személy, akinek a Magyar Köztársaság területén bejelentett lakóhelye (ennek hiányában tartózkodási helye) van, de (munkája, külszolgálat vagy tanulmányai miatt) átmenetileg külföldön tartózkodik.

A bejelentéskor a külföldi lakcímet nem kell megjelölni, mivel ez a nyilvántartás szempontjából nem fontos. Úgy sem küld az állam külföldre levelet :-) A kitöltés indokaként ideiglenes külföldi tartózkodás rovatot kell megjelölni.

Magyarországra történő végleges visszatérés esetén pedig a külföldi tartózkodás megszűnését szintén a lakóhely szerint illetékes jegyzőnél kell bejelenteni. A bejelentő lapon ebben az esetben a kitöltés indokaként visszatérés ideiglenes külföldön tartózkodásból rovatot kell megjelölni.

Sajnos ezt a bejelentést a magyarorszag.hu oldalon elektronikusan nem lehet megtenni és a bejelentéshez szükséges lakcímjelentő lapot sem lehet letölteni az internetről :-(

Lakcímbejelentő lap, személyi igazolvány és lakcímkártya kell a bejelentéshez. Az okmányirodákban ingyenes, a külföldi konzuli illeték 11 USD. A bejelentéskor a lakcímkártyát nem veszik el. A lakcímbejelentő kisebb részét letépik és visszaadják igazolásul. Ha van külföldön állandó lakcímünk, akkor kijelentkezhetünk a magyarországi címünkről véglegesen (külföldi letelepedést kell beikszelni), de ebben az esetben bevonják a személyit és a lakcímkártyát.

Ez a bejelentés például arra is jó, hogy ha visszaélnének az adatainkkal, akkor igazolni tudjuk, hogy mi éppenséggel külföldön voltunk.


Ha ezt a bejelentést elmulasztod, akkor mulasztási bírságot szabhatnak ki (nem feltétlenül szabnak ki, mivel ez "csak" egy lehetőség).  Az előírt járulék meg nem fizetése esetén viszont késedelmi kamatot számolnak fel rá. A járulék összege most 6 390 HUF / hónap.

Abban az esetben, ha külföldön volt biztosítással járó jogviszonyod (munkaviszonyod), és EU-s vagy Magyarországgal külön megállapodást kötött országban dolgoztál, akkor arra az időre itthon nem kell fizetned az egészségügyi szolgáltatási járulékot. De a külföldi munkaviszonyt valamilyen módon igazolnod kell.

Ausztráliával tudtommal nincs ilyen megállapodása Magyarországnak, és ugye ez az ország az EU-n kívül van, tehát mindenképpen hasznos bejelenteni a kiutazás tényét az okmányirodában.


Ez a dolog eddig rendben is van és érthető is.

Gond csak akkor van, ha a lakcímkártyán az állandó lakcímnek például Győr vagy Szeged van megadva, de valójában Budapesten élsz. A mi esetünkben pont ez a helyzet. Ezért aztán Katának Szegedre, nekem meg Győrbe kell utazni amiatt, hogy odategyék a pipát abba a kis négyzetbe a számítógépen. Meghatalmazott is elintézheti ezt a bejelentést helyettünk, de a maghatalmazottnak vinnie kell a lakcímkártyánkat és a személyi igazolványunkat vagy a jogosítványunkat, vagy az útlevelünket. A meghatalmazottnak az eredeti iratainkat kell magával vinnie a hivatalba. Másolat nem elfogadott :-(
Budapestről postás vihetné el és hozhatná vissza az iratainkat Szegedre, ill. Győrbe, hogy egy családtag helyettünk elintézze ezt a dolgot a helyi okmányirodában. De nekem személyi igazolványom nincs :-) a jogsim most nem veszhet el a nagy út előtt és az útlevelem sem, mert az útlevélszámom szerepel a vízumon. Ezért nincs mit tenni, utaznom kell Győrbe. Elképzelni is szörnyű lenne, hogy mi történne akkor, ha útközben valahol Győr és Budapest között elkallódnának az irataim.

Kerülő megoldás, hogy bejelentkezünk Budapestre állandó lakosként az illetékes okmányirodába és utána egyből megtesszük az ideiglenes külföldi tartózkodás bejelentését is.

Jövő héten lehet egy napot azzal tölteni, hogy Győrbe, illetve Szegedre utazgatunk elintézni személyesen ezt a marhaságot. Brr...

Ez az egy nap kiesés most nagyon nem volt betervezve, fogy az időnk, és már csak 8 nap van az indulásig.



Jó hír, hogy Kata beszerzett egy bőröndmérleget. Ezzel fogjuk lemérni, hogy mennyit nyomnak a bőröndök :-)

Búcsúztatás

Tegnap meglepetés búcsúbulit szerveztek a munkatársaim. Munka után felhívtak a nagy tárgyalóba és ott volt majdnem mindenki, akivel az elmúlt 8,5 évben együtt dolgoztam! Nagyon örültem neki, és nagyon meg is hatódtam. Először Zoli tartott egy kis beszédet, majd a főnököm :-) Sajnos tőlem már nem futotta többre egy köszönetnyilvánításnál, mert így is majdnem pityeregtem.

Ezen felül kaptam még egy emlékkönyvet, amelyben csupa érdekes, vicces dolog szerepel Ausztráliáról, mint például, hogy használnak-e ott evőeszközt, vagy hogy hétszer több juh él ott, mint ember :-) Kaptam olyan ajánlóleveleket is, amiket minden bizonnyal bárki megirigyelne :-P És egy csomó fényképet az elmúlt évekből. Ráadásként kaptam még egy útravalót is, tele magyar finomságokkal és egy polipkonzervvel, hogy azért szokjam a tengeri herkentyűket is :-)

Ezúton is nagyon köszönöm nekik ezt a sok-sok meglepetést, nagyon jól éreztem magam! Hiányozni fog ez a jó kis társaság, mert nem csak munkatársak, hanem jó barátok és ismerősök lettek sokan közülük. Ez volt az első munkahelyem, és nagyon remélem, hogy legalább ilyen jó lesz a többi is. Magasra lett téve a mérce :-)

Repül az idő

 Sziasztok!

Már csak 15 nap van hátra az indulásig és lassan kezdenek elfogyni az intéznivalók is. Már éppen ideje :-)

Kata pár napja azon töpreng, hogy a ruháit hogyan fogja bepakolni abba az egy bőröndbe amit vihet magával. Ha megoldódott ez a komoly probléma, akkor az eredményt lefotózom és megosztom veletek.
Én nem aggódom emiatt. Az a néhány rövidnadrág és póló amit magammal viszek simán belefér a 30kg-ba. És Kata cuccai majd kitöltik a maradék rendelkezésre álló helyet. És emiatt ő húzza az én bőröndömet is :-)

Örülünk, hogy ilyen sokan olvassátok a blogunkat és reméljük, hogy pár hónap múlva is legalább ennyien fogjátok olvasni.


Ha van kedvetek kommenteljetek ehhez a bejegyzéshez párat. És írjátok is alá a kommentet, máskülönben nem tudjuk, hogy kik vagytok :-)

Ha senki nem látogatja ezt az oldalt, akkor nem írogatunk ide többet, és az írás helyett mással foglaljuk el magunkat  :-)