Megérkeztünk

Épségben megérkezünk, és szerencsére a csomagjaink is. Az időeltolódás miatt még szenvedünk. A repülőúton kb. ha 2 órát aludtam, úgyhogy igen fáradtan értem ide. Arni szinte végigaludta az egészet, ő nem olyan fáradt. Alig vártam, hogy végre földet érjünk. Nem valami izgalmas több mint 1 napot a levegőben lenni. Az embernek semmihez sincs kedve közben. Néztünk pár filmet, szigorúan feliratosat :o) és zenét hallgattunk.

A legelső, ami nagyon is különbözik Budapesttől, az az, hogy állandóan fúj a szél. Ami azért nem a legjobb. Majd valahogy megszokjuk. Egyébként nincs hideg, de a szél azért sokat ront a helyzeten, de szerencse, hogy nem télre jöttünk ki. A szigetelést itt nem ismerik, nem is értem, hogy télen hogyan bírják ki a hideget, mert itt azért tud hideg lenni. Viszont könnyen le is lehet égni, ezért ha hosszabb időre megy ki valaki a Napra, akkor be kell kennie magát naptejjel.

Egyébként szép hely a város, nyugis, itt nincs az az őrület, mint Budapesten. Délelőtt érkeztünk, és olyan volt a város, mintha kihalt lenne :o) Az emberek tényleg nagyon kedvesek. Van idejük segíteni, ha szükség van rá. Például kerestük a térképen, hogy merrefelé találjuk az áruházat, és egy járókelő anélkül odajött és segített, hogy megkértük volna rá. Ilyen Magyarországon csak igen ritkán fordul elő.

Viszont az is megesett velünk az első nap, hogy a buszsofőrtől kértünk segítséget, hogy melyik megállónál kell leszállnunk. Nagyon akart nekünk segíteni, de láthatóan fogalma sem volt, hogy hol van, ahová mennénk, így a busszal elmentünk a végállomásig, majd visszafele úton megkérdezett egy postást, aki útba igazította, így már jó helyen tett le, sőt nem is a megállóban, hanem közvetlenül az utca elején!

Szerencsénk van, hogy már egyből volt hová jönnünk, és nem kell a lakáskereséssel foglalkoznunk. A lakásban van egy mindennel jól felszerelt konyha is.

Íme a nappali:

A szobánk pici és nem túl otthonos, nincsenek képek a falon meg ilyesmi de a lakótársaink (Kriszti és Kata) rendesek. És tiszta, rendezett az egész lakás. Íme a szobánk:

Az egyik lány, Kata, itt várt minket a lakásban, és elmagyarázott nekünk mindent a lakással kapcsolatban. Kipakoltunk, és lefeküdtünk aludni egy pár órát, majd felkeltünk és beszélgettünk Krisztivel is, és csináltunk magunknak rántottát vacsorára. Kriszti már 6 éve itt él, az állampolgárságot is megkapta. Kata fél évre jött ki nyelvet tanulni, december elején megy vissza.

Tegnap sétálgattunk a környéken, és voltunk vásárolni a helyi élelmiszerüzletben (Woolworths), ahol megismerkedtünk egy öreg, magyar házaspárral, akik már a forradalom után kijöttek ide. Megadták a telefonszámukat és meg is hívtak magukhoz :o)

Az áruházban lehet kapni magyar szalámit, de Kriszti szerint ennek nem sok köze van a mi téliszaláminkhoz.

Ma megyünk be a városba a bankszámlánkat intézni.