Új lakótársak

Sziasztok,

Szombaton lesz két hete, hogy beköltöztünk az új lakásba. Vagyis az új szobába :-)

A ház bazi nagy, hat szoba van benne és két fürdőszoba. Amikor megnéztük és eldöntöttük, hogy ide költözünk, akkor még csak négy szoba volt. Nagyon vigyázni kell ebben az országban, mert itt még akkor is érheti meglepetés az embert, amikor abszolút nem számít rá. A beköltözésünk előtti hétben lett egy újabb szoba :-) A nagy nappalit a házinéni egy jól képzett asztalossal kettéválasztatta, és így máris heti plusz 150 dollár bevétele lesz. És nekünk meg plusz két emberrel kell megosztani a két fürdőt. Ez nem valami jó hír, de most ez van.

Az egyik szobában egy nagyon fiatal ausztrál pár lakik, mert úgy döntöttek, hogy összeköltöznek és kipróbálják milyen a közös élet. Úgy tűnik, hogy ők hetente csak 1-2 napot töltenek itt. Nem sok vizet zavarnak. Nem is értem, mit tudnak csinálni abban a szobában :-)

Az egyik kis szobában egy új-zélandi fizikai munkás pasi lakik. Jó fej, rendes, lehet vele beszélgetni is, de minden mondatában legalább egyszer beleszövi a "shit" szót. Az első héten olyan volt vele diskurálni, mintha egy kínaival beszélgetnék kínai nyelven. Az égvilágon semmit nem értettem abból, amit mondott. Most már a "shit"-et kristálytisztán értjük. Na, jó mást is :-)

A másik kis szobában egy német szülőktől származó, Dél-Afrikában született és ott 18 évig élő, nagyon vékonyka csaj lakik. Ő most valamelyik helyi egyetemen tanul könyvelést. Ő sem sok vizet zavar, néha kijön a konyhába, megnézi, hogy mi mit főzőcskézünk :-) Ő fagyasztott brokkolin és sárgarépán él. Minden nap elővesz pár fagyasztott zöldséget, kiolvasztja a mikróban és azt eszi. Olyan vékonyka szegény, hogy csak na :-)

Lakik még itt egy ausztrál 20 év körüli valamilyen informatikus, programozó srác. Vele még csak egyszer beszélgettem, de az is szarul sült el. Mondtam neki, hogy milyen finom "paradise"-ot eszik. Rámnézett nagyon furán, aztán mondott valami olyasmit, hogy "What did you say?" aztán evett tovább. Nem jutott eszembe a "tomato" szó :-) Ez a csávó biztos leírt örökre :-)

Az új meglepetés szobába szombaton fog beköltözni egy skót pár. Úgyhogy a skót angol akcentust is tudjuk majd gyakorolni :-)

És mindezek mellett, minden szobában vannak vendég lakótársak is: a csótányok. Eddig megúsztuk őket, de most itt vannak, és velünk élnek. A házinéni hozott irtószert, és Kata befújkálta vele a szobát, úgyhogy már lassan 7 napja nem láttuk őket :-)

Mi egész jól belaktuk a szobát. Sok-sok beépített szekrényünk, éjjeliszekrényeink, egy bazi nagy fiókos szekrényünk és egy jó nagy íróasztalunk van. Szép nagy a szoba. A beköltözésünk utáni héten a szomszéd utcában a ház elé kicsapva találtunk egy TV-t. Hazavittük, bekötöttem, és azóta saját tévénk is van :-)

A közlekedés nem a legjobb errefelé. A kék vonatszerű Metro errefelé nem jár, így csak buszt és villamost használhatunk. A villamossal 40 perc utazás a belváros, a busszal meg előre nem mondható meg, hogy mennyi idő alatt érünk be a központba. Van egy buszmenetrend, de teljesen mindegy, mert mindenféle véletlenszerű időpontban jár a busz. Csak akkor nem jön, amikorra ki van írva :-)

Mostanában későn járok haza, mert mindenféle munkának látszó dologgal foglalom el magam délutánonként, úgyhogy egyelőre engem nem nagyon zavarnak a lakótársak. Egyik sem :-) Kata meg rovarirtóval felszerelkezve várja a vendégeket :-)

Egyelőre itt lakunk. Ha nem változnak meg a dolgok körülöttünk ,akkor körülbelül 3 hónap múlva elköltözünk Sydney-be. De ez persze csak terv. Hogy mi lesz belőle... :-)

Ui.: már készül a "Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 3. rész" blogbejegyzés is.

Australian Open

Ma rendhagyó módon egy olyan eseményről fogok írni, ami már több, mint egy hónapja megrendezésre került, de mivel ez az esemény Melbourne város számára egy fontos esemény, ezért ez nem maradhat ki ebből a blogból sem. És azért sem, mert mi is meglátogattuk ezt a rendezvényt :-)

Az Australian Open a négy Grand Slam közül az egyik jelentős tenisztorna, amelyet minden évben egyszer, két héten keresztül, január 14 – 27. között rendeznek meg Melbourne-ben, Ausztráliában.  Az első tornát 1905-ben tartották, és ez a verseny időrendben az első a Grand Slam teniszesemények között. A másik három a French Open (május 26 – junius 9.), a Wimbledon Championship (június 7 - 24.) és a US Open (augusztus 26 – szeptember 8.). A versenyt 1988 óta kemény borítású pályákon rendezik a Melbourne Parkban.

Az Australian Open a második leglátogatottabb tenisz verseny az US Open mögött és ez volt az első Grand Slam tornahelyszín, amelyet a nedves időjárás vagy extrém hő ellen behúzható tetővel védenek. Az Australian Open helyszínén a Rod Laver Arena és a Hisense Arena van felszerelve ilyen behúzható tetővel. Érdekesség még, hogy 1972-ig minden évben más helyszínen rendezték meg a versenyt. A versenyhelyszínek Melbourne, Sydney, Adelaide, Brisbane, Perth, Christchurch és Hastings voltak. Melbourne városa támogatta leginkább azt az elképzelést, hogy a tornát a jövőben minden évben azonos helyszínen rendezzék meg, emiatt aztán ez a város nyerte el a rendezés jogát.

Ausztrália földrajzi elhelyezkedése és a óriási távolság miatt a kezdetekben csak igen kevés külföldi játékos indult ezen a versenyen. Az 1920-as években az út hajóval Európából Ausztráliába körülbelül 45 nap volt. Az első tenisz játékosok, akik repülőgéppel érkeztek az Australian Openre, az amerikai Davis Kupa játékosai voltak 1946. novemberében. Még az országon belüli játékosok közül sem mindenki vállalta be a 2000 - 3000 km-es utazást. Például Perth-ből csaknem 3000 km-t kellett utaznia a versenyzőnek vonattal, ha indulni akartak a tornán. Az utazási problémát jól érzékelteti, hogy a Christchurch-ben, 1906-ban tartott versenyen mindössze egy kis területen 10 játékos jelent meg, és a játékosok között csak két ausztrál volt.

Talán ez volt az oka annak, hogy 1970-ig minden játékos számára nyitott volt a verseny, profik és amatőrök egyaránt indulhattak a megmérettetésben. 1982-ig a nagy távolságok és a kényelmetlen időpontok miatt a legjobb játékosok szinte minden évben hiányoztak az Australian Open versenyekről.

1983-ban a Nemzetközi Tenisz Szövetség megkérte a Lawn Tennis Association of Australia szervezetet, hogy keressenek egy meltóbb helyszínt a versenynek. 1988-ban költözött át a torna a Melbourne Parkba. A helyszínváltozás hatással volt a pálya burkolatára is. Az eddigi fűborítást felváltotta egy kemény, világoskék színű borítás, melynek a neve: Rebound Ace. 2008-ban, miután már 20 éve használtak a Rebound Ace borítást, a pályát ismét átalakították. A Rebound Ace borítást lecserélték egy párnázott, közepes tempójú, akril felületre, a Plexicushion Prestige-re.

2008 óta a pálya környékén minden világoskék színre van festve. Még az eget is szép kékre festették erre a két hétre:

Fura volt belépni a helyszínre. Annyira kék volt minden, hogy az már szinte bántotta a szemünket:

Az Australian Open során Roger Federer és Serena Williams vot az, aki tudott nyerni a Rebound Ace és Plexicushion Prestige borításon egyaránt.

Az új borítás fő előnye, hogy a visszapattanó labda röppályája jobban kiszámítható, és a vékonyabb felső réteg miatt kevésbé tartja meg a hőt a pálya felülete.

1985-ig a tornát december közepén jatszották. Aztán úgy döntöttek, hogy a következő verseny január közepén lesz, ami azt jelentette, hogy nem volt verseny 1986-ban :-) 1987 óta az Australian Open időpontja nem változott. Azonban néhány top játékos, köztük Roger Federer és Rafael Nadal, azt mondta, hogy a verseny rossz időpontban kerül megrendezésre, túl hamar a karácsonyi és újévi ünnepek után, ami megakadályozza, hogy a játékosok elérjek a legjobb formájukat. Szerintük egy februári időpont megfelelőbb lenne a verseny megrendezésére. Ez az időpont viszont kívül esik a nyári iskolai szünidei időszakon, ami nagy hatással lenne a látogatottságra.

Nem lehet könnyű ezekkel a teniszsztárokkal együtt dolgozni :-)

Mi Ground Pass jegyet vettünk fejenként 39 dollárért. Ezzel a jegygyel csak két helyre nem lehet bemenni: a Rod Laver Arena-ba és a Hisense Arena-ba. Pont a két legnagyobb stadionba :-) Az a jegy, ami ezekbe a stadionokba is érvényes, 100 - 200 AUD-től indul.

A pálya mentén minden nagyon drága, ezért otthonról hoztunk fejenként egy-egy szép nagy szendvicset, ami kitartott egész nap:

Szerencsénk volt, mert több olyan mérkőzést is meg tudtunk nézni, ahol hírességek teniszeztek. Itt például a Williams-nővéreket láthatjátok párosban:

Szerencsénk volt a világranglista 6. helyezettjéhez, a cseh Berdych-hez is:

A Margaret Court stadionban mi is hullámoztunk a tömeggel :-)

Esti naplemente a stadionok körül:

Ebben az évben Novak Djokovic legyőzte Andy Murray-t. Ez a győzelem Novak Djokovic negyedik győzelme az Australian Open versenyen és ezzel a győzelemmel Djokovic megtartotta az első helyét a világranglistán. A verseny után 2 430 000 dollárt vitt haza :-)

Az első három helyezett díjazása:

• egyéni: 2 430 000 dollár, 1 215 000 dollár és 500 000 dollár
• páros: 475 000 dollár, 237 500 dollár, 118 750 dollár

Holnap az új szállásról és az új lakótársakról fogok írni.

Költözünk

Eljött ez a nap is. Holnap költözünk az új szálláshelyre. Kriszta, a szállásadónk bérleményt cserél és szeretne igazi saját életet élni, lakótársak nélkül. Teljes mértékben megértjük őt, mi is ezt tennénk az ő helyében.

Vége a nyugis, arany életünknek. Megint változás jön. Az új hely az első zónában lesz, és 1/3-al csökken a távolság a lakásunk és a belváros között. Most majd 10 km-re fogunk lakni a központtól. A következő költözésnél már talán eljutunk a belvárosig :-)

Az új hely: Caulfield North, Victoria, Australia. Persze, ez is Melbourne-ben van. 15 percnyi villamosozásra leszünk a jó kis St. Kilda strandtól. Még jó, hogy itt lassan vége a nyárnak, és nem lehet strandra járni, mert hideg lesz :-)

A házinéni szerint egy ausztrál párral, egy új zélandi és egy indiai csajjal fogunk együtt lakni. Holnap kiderül, hogy ebből mi az igaz. A kiejtésünk miatt egy hétig azt gondolta rólunk, hogy franciák vagyunk. Képzelem, hogy újságolhatta a jó hírt a lakótársainknak: "egy kedves francia párral fogtok együtt lakni" :-)

Reménykedünk, hogy a gardróbban nem fogunk illegálisan bújtatott bevándorlókat találni :-)

Amúgy nagyon sokszor kérdezik meg tőlünk, hogy franciák vagyunk-e? Nem is értem, mi az, amiben mi hasonlítunk a franciákra :-) A magyaros angol kiejtés? :-)

Természetesen Caulfield North-ban is lesz internet, úgyhogy tudom írni az új bejegyzéseket. Pár nap türelmet kérek tőletek, és ha sikeresen beköltöztünk, elrendeztük a dolgainkat, kipakoltuk újra az életünket a fejenként két bőröndből, megismerkedtünk az új lakótársakkal és beüzemeltük a számítógépeket, újra jelentkezek.

Hihetetlen, de már egy hete jó idő van, csak süt a nap, sehol egy felhő :-) Holnap remélem ki is tudjuk próbálni a strandot is :-)

Szép napot, kellemes hétvégét nektek!

Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 2. rész

A második részt a helyi és a budapesti közlekedéssel folytatom. Erről a témáról írtam már nektek ebben a blogbejegyzésben, de miután elolvastam ezt a portfolio.hu-s cikket pár gondolatot még eszembe jutott.

Melbourne-ben az utazáshoz a myki zöld kártyát kell használni. A jegyvásárlásnak nincsen más alternatív lehetősége. Nincsen papír alapú rendszer, nincsen nyomtatott bérlet és nincsen kék vagy sárga bérlet a diákoknak, mozgáskorlátozottaknak. Ha utazni akartok Melbourne városában, akkor meg kell venni a kis, zöld kártyát. A kártyához igazán könnyen hozzá lehet jutni, bárhol meg lehet vásárolni a városban: újságosnál, élelmiszerüzletben, trafikban, információs központokban... Megvásárlás után máris használhatjuk, mert lesz rajta egy minimális induló összeg. A kártyára pénzt lehet feltölteni és egy vagy több 7-365 napos bérletet. Ha nincs érvényes bérletünk, akkor a pénz "zsebből" vonódik le az utazás díja. Egyszerre több eltérő napú bérletet is megvehetünk. Ha több bérletet vásárolunk, akkor ezek a bérletek szépen sorban, egymás után ott várakoznak az aktiválásra a kártyán. A bérlet érvényességének a kezdete az a nap lesz, amikor először kezdjük el használni. Anyagi veszteség nélkül megvehetem a bérletet pénteken, akkor is, ha csak hétfőn fogom leghamarabb használni, mert hétfőn, az első bepittyentés után kezd el ketyegni a lejárati idő. Felhasználóbarát megoldás. Van még egy utasbarát funkciója a myki kártyának. Ha például szerda munka után sietünk haza, de már nincs időnk megvenni a másnaptól érvényes új bérletet, és reggel is rohanunk, semmi gond. Bárhonnét, bármelyik zónából egy útra lehet használni a lejárt "bérletet" és a nulla dolláros egyenlegű kártyát. Ilyenkor a kártyánk egyenlege mínuszba kerül. Kijönni a metró kapun még ki tudunk, anélkül, hogy elkezdene szirénázni a vészcsengő :-) Aztán munkából hazafelé menet megvesszük az új bérletet, és helyreáll az egyenlegünk. Nincs idegeskedés, aggódás :-)

Itt két órás jegyek vannak, ezek darabja 5,80 dollár. Ha nincs érvényes bérletünk, ennyivel mehet mínuszba a kártyánk egyenlege. A leleményes magyarokra is gondoltak, mert egy új myki kártya ára kerek 6 dollár. Tehát nem érdemes azt csinálni, hogy minden utazásnál mínuszba nyomom a kártyám, majd eldobom azt és veszek egy újat :-)

A kedvezményes, ill. a diákbérlet ugyanígy működik, azzal a különbséggel, hogy ilyen bérlet használatakor a kijáratnál a kapun felvillan egy kis lámpa, amiből az ellenőr látja, hogy nem teljes árú jeggyel utaztál. Ilyenkor ha akar [és általában akar :-)], odaballag hozzád az ellenőr, hogy leellenőrizze a kedvezményre jogosító irataidat.

A kártyán nincsen semmi hókuszpókusz, nincsen név, fénykép, hologram. Semmi bizbasz, a lehető legegyszerűbb kivitel. Csak, hogy olcsó legyen, egyszerűen hozzáférhető, és kényelmes legyen. És ha elveszted, hát akkor elveszett, veszel újat. Egyszerű itt minden.

A portfolio.hu-s cikket olvasva sok negatív gondolatom támadt. Előre is elnézést érte, ha nem tetszik, ugorjátok át ezt a bekezdést :-) Nagyon jó dolog, hogy otthon bevezetik azt a kártyás rendszert, de már megint az a gondolat ette be magát a fejembe, hogy újra csalónak néznek minket, és a "jó" szokásnak megfelelően szerte-széjjel bonyolítják a bevezetendő rendszert. Miért kell fénykép +név arra a szerencsétlen magyar bkv-s kártyára? Hát azért, hogy néha napján havonta 1-2 útra az apuka, anyuka, gyerekek ne használhassanak azonos kártyát. Mert ha lejár a gyerek 30 napos bérlete és a a hétvégén mégis utazni akar, akkor így nem tud az apuka érvényes bérletével utazni. Bár hétfőn úgy is megvenné az új havi bérletet, de hát nehogy már kicsit jó legyen :-) A fénykép + név miatt aztán gondolom a turisták és az 1-2 napra Budapestre utazó vidékiek nem fogják majd ezt a zseniális új kártyát használni, és gondolom emiatt (is) meg fogják tartani a papír alapú jegyeket. Hurrá, ez hasonlít ahhoz, amit a Nagy Vállalat Informatikai szervezetében csináltak régebben :-) Bevezetünk egy újabb, jobb, korszerűbb rendszert, hogy kiváltsa a régit. De a régit is megtartjuk és persze az újat halálra bonyolítjuk. Aztán majd az új helyett is egyszer bevezetünk egy még újabbat :-) Most majd két jegyrendszert kell a bkv-nak üzemeltetni. Melborune-ben tavaly szerelték le a bankártyaelfogadó jegyárusító berendezéseket a járművekről, mert drága volt a kártyaolvasó berendezés üzemeltetése és javítása. Tovább nem mérgelődöm, de bánt, mert én is Budapestre fogok egyszer csak hazamenni.

Remélem, hogy csak én látom ennyire negatívan ezt az új bkv kártyarendszert. Kíváncsi lennék a véleményetekre. Írjatok kommenteket ehhez a témához!


E kis kitérő után ugorjunk vissza Melbourne-be. Valójában az árakról és az életszínvonalról szeretnék írni.
A Reuters 2013 február 04-i cikke szerint Melbourne a föld negyedik legdrágább városa. Itt minden őrülten drága, de tényleg:

• Egy szellős, szél által jól átjárható, szigetelés nélküli :-) 70m²-es ház havi bérleti díja 1 500 aud/hónap ártól indul (333 712 huf).
• Egy nagyobb, teljesen átlagos szoba bérleti díja + közüzemi számlák + internet + TV két főnek 260 - 350 aud / hét (57 843 - 77 866 huf)
• 120GB-os (fel- és letöltés összeadva!) internet csomag 50-70 aud / hónap (11 123 - 15 573 huf). A korlát elérése után sok szolgáltatónál fizetni kell minden MB forgalomért.
• Havi bérlet 1-ez zóna 120 aud (26 697 huf), 1+2 zóna 188 aud (41 825 huf).

Az alapvető élelmiszereken 0% az ÁFA, és ennyibe kerülnek:

• szar ízű és állagú szeletelt kenyér 1 - 3 aud / 650g
• 20 dkg spanyol száraz kolbász 10 aud
• banán, alma, körte, burgonya a piacon 1 aud / kg, boltban 3 aud
• paradicsom 2 - 4 aud / kg
• nyomi TV paprika lecsóhoz 3-4 aud / kg (de nem olyan igazi TV paprika, olyat itt nem igazán kapni)
• dinnye 1 aud / kg a piacon
• 1 kg olcsó sajt (cheddar) 7 -10 aud
• tejföl kis dobozzal 1,5 aud
• felvágott, közepes minőség 20 - 22 aud / kg
• szeletelt közepesen zsíros bacon szalonna 12 aud / kg
• kis fehér rákocskák a piacon 25 aud / kg
• tintahal piacon 20 aud / kg
• halak 7 aud / kg -tól vannak a piacon
• virsliszerűség 7 aud / kg
• mars, bounty és hasonló csokikák 1,5 - 3 aud
• tusfürdő 7 aud / L
• kóla 3 aud / 2 L
• kávé a kávézóban 3,5 -5 aud
• egy tál kínai vagy bármilyen kaja 12-15 aud
• egyszerű üveg bor boltaban 20 aud / palacktól
• egy üveg sör boltban 3-4 aud
• egy üveg sör jobb kocsmában 7-10 aud
• egy jug (~1 literes nagy kancsó) sör diák romkocsmában 10 aud
• éttermi főétel 25 aud-tól van
• két ember éttermi fogyasztása (előétel, három fogásos menü, kis ital) 150 aud

Nem is sorolom tovább, mert már így is hosszú ez a cikk :-)

Itt megnézhetitek, hogy a helyi "Budapest Étteremben" mennyibe kerül a spenótfőzelék :-)

Itt meg azt, hogy mennyibe kerül a "The Hungarian" étteremben a paprikás csirke nokedlivel.

Ez pedig a melbourne-i "Korona Csárda" weblapja. 

Az üzletekben a nagy mennyiséget vásárlókat szeretik, és az árpolitikával szépen be is húzzák a csőbe a vásárlókat. Mi is rászoktunk arra, hogy mindenből többet kell egyszerre vásárolni, mert az az olcsóbb. Elmész a boltba, hogy megvedd a kedvenc filmedet, és 4 lemezzel érkezel haza. Pedig csak egyet akartál vásárolni :-) Egy dvd film ~8 dollár, kettő 13 dollár, de ha hármat veszel 20 dollárt fizetsz és a negyediket ingyen kapod :-) Ugyanez van az élelmiszer üzletekben is: 1 kg rizs 3 dollár két kiló 5 és 20 kiló 50 dollár. Európai méretű tusfürdő 5 dollár, egy literes 6 dollár. Ezért aztán hiába akarsz keveset vásárolni, a marketingesek mindig elérik, hogy mindenből mindig jó sokat vegyél. Pazarlóan élnek itt, de ettől aztán pörög a belső fogyasztás és az ausztrál gazdaság is.

Néhány "vegyél kettőt, a harmadik ingyen van reklám":

Bármit megkaphatsz ingyen, ha előtte jó sokat veszel belőle :-)

A kedvenc hirdetésem ez a mosópor reklám. Vegyél 3 x 5 liter mosóport és vigyél haza 25 litert. Garantáltan életed végéig kitart ez a mennyiség :-) 

Az élelmiszerbotokban az árcédulákon kötelező feltüntetni egy egységnyi (általában 100g) termék árát azért, hogy a vásárló számolás nélkül össze tudja hasonlítani azonos termék eltérő kiszerelésben árult árait, illetve más, hasonló termék szintén más kiszerelésben árusított áraival. Könnyen lehet úgy járni, hogy az 5 kg-os csomagolású áru drágább vagy ugyanannyiba kerül, mint a 0.5kg-os megfelelője. Mindig meg kell nézni az apró betűs 100g termékre vonatkozó egységárat. Jó kis marketingfogás, de ez is működik :-)

Ezek az őrült helyiek arra a termékre ill. ételre, ami 20 dollár alatt van, azt mondják, hogy "lunch money" (ebéd pénz). Mi, diákok csak nevetni szoktunk ezen: ami nekik "lunch money" az nekünk fél heti kajapénz :-)

Mi szinte minden élelmiszert a piacon veszünk, mert ott olcsóbb. Hetente egyszer kimegyünk a Victoria Market-re és ott jól bevásárolunk. Az egydolláros kenyeret vesszünk, mert az is ugyan olyan rossz, mint a 3 dolláros :-) és a spanyol chorizo kolbászt szoktuk horror áron venni, mert ennek az íze hasonlít legjobban a fincsi magyar kolbászéhoz :-) Rendes, ropogós, héjjal rendelkező kenyér itt nem létezik.

A választék óriási az üzletekben. Ha otthon azt mondjuk, hogy az élelmiszerüzletekben bármit meg lehet vásárolni, akkor itt még inkább van minden-minden :-) Olyan alapanyagokat is meg lehet vásárolni, amiről még álmodban sem gondoltad, hogy létezik. Mindenféle ázsiai, európai, afrikai meg a csuda tudja honnan származó élelmiszereket és alapanyagokat lehet össze-vissza vásárolni, ha van pénzed :-) 

Körülbelül 1 000 aud / fő / hónap az a pénz, ami minimálisan kell az itteni élethez. Persze ebből a pénzből itt csak "nyomorogni" lehet. Ez azt jelenti, hogy egy szobában élsz, szigorúan piacra jársz vásárolni. A boltban kenyéren, tejen, vajon és hasonlókon kívül mást nem veszel. Nincsen csokika, sör, finomság, semmi extra. Néha még a mustár is extra élelmiszernek számít. Nem mész étterembe, otthon főzöl, hogy ne kelljen napi 10-12 dollárért ebédet venni. Nem veszel ruhát és ritkán mész fodrászhoz :-) Így ki lehet jönni havi 1 000 ausztrál dollárból fejenként.

Vagyis 1 000 aud arra elég, hogy ha már itt vagy és befizetted otthonról az iskolát, akkor eléldegélj minimum szinten. De az azért furcsa, hogy ennek ellenére jól érzi itt magát az ember. Néha lehet kicsit túlköltekezni, mulatni, ami azt jelenti, hogy megiszol 1-2 jug sört. És beszélgetsz az ismerősökkel. És máris jól érzed magad :-)

A helyi üzletekben a pénztárosok 40 000 - 45 000 dollárt keresnek évente. A kezdő informatikus 50 000 - 60 000 aud-t keres. Az átlagnál kicsit jobban képzett informatikus (például: java, j2ee, team leader...) 80 000 aud körüli kezdő fizetést kap évente, ami elmehet egészen 150 000 aud-ig is. Aztán vannak 150 000 - 180 000 dollártól induló vezetői fizetések.

Már ti is kitalálhattátok, hogy itt viszonylag egész jól meg lehet élni két embernek is egy fizetésből. Két közepesen kereső ember (pl. egy pár) zseniálisan jól meg tud élni itt úgy, hogy az egyik keresetet majdnem teljes egészben félre tudják tenni.

Több olyan helyi, egyedülálló magyart is ismerünk, akik itt egy teljesen hétköznapi irodai munkáért (például call center, rendelésfelvétel, titkárnő...) járó fizetésből ki tud bérelni egy jó színvonalú komplett házat, fenntart egy autót, kocsival jár munkába minden nap, mindenhová kocsival jár (kb. 230 huf itt egy liter benzin) és majdnem bármit megvehet magának az üzletekben és még a szórakozásra is futja a havi fizetésből. Persze ehhez ügyesen és keményen kell dolgozni és jól beosztani azt, ami van. 

Úgyhogy annak, akinek itt van teljes munkaidős munkahelye, az nagyon jól él. Két, párkapcsolatban élő ember pedig csuda jól elvan itt.

És ami a legszebb az itteni árakban az az, hogy az itt élő ember szinte bárhová elutazhat a világban, mert minden város olcsóbb annál ahol a Melbourne-i ember él [ kivéve azt a három várost, ami a toplista első, második és harmadik helyén van :-)].

A lakáskörülményekről, és a klíma használat rejtelmeiről, a lakáskeresésről, ügyintézésekről, helyi apeh irodáról és a diákéletünkről a harmadik részben fogok írni.

Szép napot mindenkinek.

Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 1. rész

Nehéz elkezdeni ezt a blogbejegyzést, mert annyi mindent meg szeretnék osztani veletek, hogy azt sem tudom, hol kezdjem az írást. Próbálom összeszedni a gondolataimat és az emlékeket.

A városról sok szép képet lehet nézegetni a google képkeresőjében, de egyik sem olyan jó, mint ez itt :-) Melbourne Victoria állam fővárosa, lakossága 4,1 millió, területe körülbelül háromszor nagyobb Budapestnél (1567km² és 525,2 km²). A várost 1835 májusában John Batman alapította, és 1847-ben Victoria királynő hivatalosan is várossá nyilvánította. 1851-től az új, Victoria-nak hívott kolónia fővárosa lett. Az 1850-es években aranyásók lepték el a környéket. Jó néhány közülük meg is gazdagodott. A várost az ország kulturális fővárosának tartják az itt megrendezett sok-sok híres esemény miatt (például: Australian Open, Formula 1, Moomba festival, Moto GP futam...). Minden hónapra jut valami világhírű fesztivál. A fő események itt vannak felsorolva.

A Melbourne-i időjárásról már írtam egy bejegyzést, akit érdekel az itt elolvashatja. Azóta nem változott semmi :-)

A belvárosban nagyon könnyű eligazodni. A központ térképe úgy néz ki, mint egy négyzethálós füzet lapja:

A központ központja a Flinders Street-i pályaudvar. A helyiek kedvenc találkozóhelye is itt van, a pályaudvar főbejárata. A helyiek csak így hívják ezt a találkozóhelyet: "under the clocks" (az órák alatt). Az 1860-as években ezek az órák mutatták, hogy melyik vágányról mikor fut ki a vonat:

Pontosan 103 napja érkeztünk meg Melbourne-be, és még nem bántunk meg, hogy itt vagyunk :-) Sok minden hiányzik a régi életünkből, de a mai blogbejegyzés témája Melbourne.

Gyönyörű ez a város. Persze nagy építészeti csodákat nem lehet találni ebben a városban. Van néhány szép, nagyon magas felhőkarcoló (a legmagasabb 88 emeletes), és köztük kicsi, régi téglaépületek. Szépek. A legrégebbi melbourne-i épület 1840-ben épült és ez most 173 éves. A budapesti legrégebbi épület 1260 körül épült (Vörös Sün Ház). Európában a francia Tumulus of Bougon épület a legrégebbi, időszámításunk előtt 4700 évvel ezelőtt épült. Ebből az összehasonlításból is látszik, hogy Ausztrália teljesen különbözik Európától.

Először is a legszembetűnőbb különbség az, hogy itt nagyon szélesek a járdák, szellősek a terek, van hely a bicikliútnak és még az is meg van tervezve, hogy a parkba hová ültessék el a következő fát. Minden precízen, jól előre meg van tervezve. És amit megépítenek, az nem akar szétesni 2-3 év múlva. Nem hullik a vakolat a házakról, nem rozsdás a kerítés, nem hullámosodik fel az aszfalt egy év alatt a buszmegállókban a nyári 40 fokos hőmérséklettől, nem építik újra azt, ami már elkészült és nincs kutyaszar az utcán és a parkokban. Pedig kutyák itt is vannak :-)

Melbourne az egyetlen olyan város, ahol az összes stadion a belvárosban van. A belváros körül vannak a teniszpályák (Rod Laver Arena), a Formula 1-es versenypálya (Albert Park), szintén a belvárosban van az óriási krikett stadion, és az olimpiai falu is itt van (2000-ben itt is rendeztek néhány versenyt). És ebben a városban volt megrendezve az olimpiák történetének legvéresebb mérkőzése: "A Melbourne-i vérfürdő a vízilabda történetének leghíresebb összecsapása, amelyet Magyarország és a Szovjetunió vívott a melbourne-i olimpián, egy hónappal az 1956-os forradalom leverését követően. Az eseményt a mindenki által ismert politikai előzmények miatt elszabaduló indulatok jellemezték a medencében és a nézőtéren is." Bővebben itt olvashattok erről a mérkőzésről.

Minden épület szépen, rendezetten, elfér egymás mellett. És az egész város tele van óriási, szép, gondozott parkokkal.

A háziállatok bőre alá kötelezően chip-et ültetnek be, és ha az állat elkóborol vagy megharap valakit, egyből le tudják ellenőrizni, hogy ki a gazdi és hogy be van-e oltva az állat mindenféle kórság ellen. A chip nélküli állatokat egész gyorsan begyűjtik, és ha a gazdi mégis jelentkezik, nagy büntetést sóznak a nyakába, amiért nem vitte el a házi kedvencet chip beültetésre eddig. Ez is működik itt.

 Itt mindent úgy építenek meg, hogy az kényelmesen és logikusan használható legyen.

Az emberek viselkedése az, ami az első 15 perc csodálkozás után feltűnik. Itt az a szokás és az a menő, hogy betartják a szabályokat. Az autósok nem parkolnak fel a böhöm nagy autóikkal a járdára, nem foglalják el a mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyeket, és a zebra előtt megállnak az autók. És miközben sétálunk (sétálunk és nem kapkodjuk a lépteinket!) át a zebrán, az autós nem húzogatja a száját és nem mutogat, hogy gyerünk már, hanem, ha túl közel állt meg a zebrához, még hátrébb is tolat, hogy nehogy megijessze a szerencsétlen gyalogost (ez ma is megtörtént velem reggel iskolába menet).

A tömegközlekedésről itt már írtam, de még egy érdekességet el kell meséljek. Itt szinte mindenhol az út közepén vannak a villamosmegállók, ami azt jelenti, hogy a villamos az úttest közepén áll meg (mint otthon), de itt az út közepén csak egy tábla jelzi a megállót. A gyalogosok a járdán várakoznak, és amikor megáll a villamos a megállóban, az autósoknak és a bicikliseknek is meg kell állni. Aztán a gyalogosok szépen nyugodtan le- és felszállnak majd a villamossal együtt újra elindul az autós forgalom is.
Nyugi van, nem kap szívinfarktust egyik sofőr sem, hogy elkésik a munkából vagy a nagyon fontos tárgyalásról, mert a gyalogosok nem elég gyorsak az út közepén:

Nem idegesek, nem gyúrják egymást agyon az emberek, és elfogadja mindenki a másikat. Bár egy kicsit idegesítő, amikor még az is bocsánatot kér tőled a villamoson, akinek ráléptél a lábára, de hát ez van. Itt ez a szokás. Rálépsz valakinek a lábára, ő rád mosolyog, és ezt mondja neked: ohh, sorry, sorry :-) Bolondok ezek :-)

Nem számít milyen ruhában vagy, milyen a hajad. Nem bántanak, mert xy országból jöttél. A világon itt a legmagasabb az eltérő országból származó szülők házasságkötési aránya (mixed marriages). Több mint 50%-a az embereknek eltérő nemzetiségű partnert választ. Nem kell meglepődni azon sem, ha a metrón csókolózó csaj párt láttok.

Persze bolondok itt is vannak. És ha itt megbolondul valaki, akkor az nagyon bolond tud lenni :-) Ez az incidens karácsony körül történt Brisbane-ben. Érdemes megnézni a videót.

Dohányozni közterületen tilos, és az épületekben sem nagyon engedik meg. Itt nem tartanak fenn az épületekben dohányzásra kijelölt helyiséget, és nem háborognak emiatt a dohányosok :-) Kifáradnak az utcára, ahol itt-ott van néhány dohányzásra kijelölt hely. És persze sehol, de tényleg sehol nem látni eldobált csikket. Magas a büntetés, ha megszeged a szabályt. És nem érdemes a rendőrrel vitázni, ha szabályt szegtél, fizetni kell. Nincs "DE HÁT CSAK"-kal kezdődő mondat.

A gyalogost 70 aud-re büntetik (16 000 huf), ha átmegy a piros lámpán. A közlekedési lámpákba majd' mindenütt kamerák és sebességmérők vannak beszerelve. 100-as táblánál 115km/h sebességnél automatikusan jön a 170 dolláros csekk (38 000huf). A belvárosban ugyanez a helyzet.

Az eltérő gondolkozást a következő példa nagyon jól szemlélteti:

Budapesten, tömegrendezvény idején (pl. Sziget Fesztivál) még több BKV ellenőr van kivezényelve a megállókba, hogy még több bliccelőt kapjanak el. A szigorú ellenőrzés miatt persze teljes a káosz a megállókban, feltorlódnak az emberek és tapossák egymást. Ez van, Budapesten ez így működik.
Itt ezt úgy oldják meg, hogy arra napra, ill. azokra a napokra, amikor nagy tömegrendezvény van, ingyenessé teszik a helyi tömegközlekedést. Csak azért, hogy ne legyen tömeg és fennakadás. És, hogy komfortosan érezzék magukat az emberek. Például az Australian Open teniszverseny alatt ingyen lehetett utazni a belváros és a pálya, ill. a pálya és a nagyobb állomások között, érvényes belépővel. Szilveszter napján, Australia Dayen szintén ingyenes volt a tömegközlekedés.
Óriási ellentét van az otthoni döntéshozók és az itteni "döntő" pozícióban" lévő emberek gondolkozása között.

Nagyjából rend van Melbourne-ben. Kellemes itt élni, és bármilyen bugyutának is tűnik otthonról ez a sok szabály, nem unalmas itt az élet. A következő hétvégén 3 nagy fesztivál lesz: St. Kilda fesztivál (ez olyan, mint az otthoni Sziget), Kínai újév ünnepe, Latin nyári fesztivál.

Ahogy hallom az ismerősöktől, Sydney-ben egy kicsit más minden, mint itt, Melbourne-ben, de erről majd akkor írok, ha majd eljutunk oda :-)


A következő részben az itteni árakról, életszínvonalról, lakáskörülményekről, a klíma használat érdekességeiről, a lakáskeresésről, ügyintézésről és a diákéletünkről fogok írni. Aztán az önéletrajz készítésről és az álláskeresésről :-)

Szép napot.

Vicc, 6. rész

Sziasztok,

Újra itt vagyok. Zoli éppen ma írt levelet, hogy hol van már az új bejegyzés. Valahogy mindig pont azon a napon kérdez rá erre a témára, amikor leülök a gép elé blogot írni. Van ebben valami nagyon misztikus :-) Szóval, ha a új cikket szeretnétek olvasni, Zolinak írjatok. Ő majd "rágondol" a blogírásra, én veszem az adást, és már írom is a blogot :-)

Két hosszú, mozgalmas hét van a hátam mögött. Az elmúlt két hétben sok-sok olyan dologgal ütöttem el az időt, aminek nem sok eredménye mutatkozik a jelenben :-) Talán majd a jövőben fognak hasznot hajtani ezek a dolgok, remélem. Az elmúlt két hétről majd legközelebb írok.

Most jöjjön egy újabb napi vicc, én pedig elkezdem írni a "Melbourne diák szemmel, 3 hónap után" című bejegyzést.

De még a vicc előtt szeretnék megosztani veletek egy jó hírt is. A blogot megtalálták a spam-elő genyók. Minden nap kapok egy-egy hulladék hozzászólást, ami balatoni utazást vagy hegyi szállást hirdet. Komolyan elgondolkozok azon, hogy letiltsam-e a névtelen hozzászólások lehetőségét. Bár ezt egyelőre nem tartom jó ötletnek.

A mai angol nyelvű vicc egy picit kapcsolódik a számítástechnikához és köze van a Micro$oft-hoz, bár a vége talán fárasztó :-) Azért egész jó, bátran olvassátok el Ti is. Találkozunk holnap.


Heaven or Hell?

Bill Gates dies and finds himself in purgatory, being sized up by St. Peter. "Well, Bill, I'm really confused on this call; I'm not sure whether to send you to Heaven or Hell. Up here we are all using Windows, but we can't decide whether it's a good thing or a bad thing. I'm going to do something I've never done before in your case; I'm going to let you decide where you want to go." Bill replied, "Well, what's the difference between the two?" ,St. Peter said, "I'm willing to let you visit both places briefly, if it will help your decision." "Fine, but where should I go first?" "I'll leave that up to you" "Okay then," said Bill, "Let's try Hell first." So Bill went to Hell. It was a beautiful, clean, sandy beach with clear waters and lots of bikini-clad women running around, playing in the water, laughing and frolicking about.The sun was shining; the temperature perfect. He was very pleased. "This is great!" he told St. Peter. "If this is hell, I really want to see heaven!" "Fine" said St. Peter, and off they went. Heaven was a place high in the clouds, with angels drifting about, playing harps and singing. It was nice, but not as enticing as Hell. Bill thought for a quick minute, and rendered his decision. "Hmmm. I think I'd prefer Hell," he told St. Peter. "Fine," retorted St. Peter, "as you desire." So Bill Gates went to Hell. Two weeks later, St. Peter decided to check on the late billionaire to see how he was doing in Hell. When he got there, he found Bill, shackled to a wall, screaming amongst hot flames in dark caves, being burned and tortured by demons. "How's everything going?" he asked Bill. Bill responded, with his voice filled with anguish and disappointment, "This is awful! This is nothing like the Hell I visited two weeks ago! I can't believe this is happening! What happened to that other place, with the beautiful beaches, the scantily-clad women playing in the water?!???" "That was the screen saver," replied St. Peter.

Glossary

to size someone up = to examine someone
call = a decision
I'll leave that up to you = I'll let you choose/decide
bikini-clad = dressed in bikini
frolicking about = playing in an active, happy way
to drift = to move slowly on water or in the air
enticing = very pleasant or interesting so that you feel strongly attracted
retort = to reply quickly in an angry or funny way
late = describes someone who has died recently

shackles = a pair of metal rings connected by a chain that are used for fastening together a prisoner's hands or feet. To shackle: to put shackles on someone

anguish = extreme unhappiness caused by physical or mental suffering
scantily-clad = wearing very little clothing