Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 2. rész

A második részt a helyi és a budapesti közlekedéssel folytatom. Erről a témáról írtam már nektek ebben a blogbejegyzésben, de miután elolvastam ezt a portfolio.hu-s cikket pár gondolatot még eszembe jutott.

Melbourne-ben az utazáshoz a myki zöld kártyát kell használni. A jegyvásárlásnak nincsen más alternatív lehetősége. Nincsen papír alapú rendszer, nincsen nyomtatott bérlet és nincsen kék vagy sárga bérlet a diákoknak, mozgáskorlátozottaknak. Ha utazni akartok Melbourne városában, akkor meg kell venni a kis, zöld kártyát. A kártyához igazán könnyen hozzá lehet jutni, bárhol meg lehet vásárolni a városban: újságosnál, élelmiszerüzletben, trafikban, információs központokban... Megvásárlás után máris használhatjuk, mert lesz rajta egy minimális induló összeg. A kártyára pénzt lehet feltölteni és egy vagy több 7-365 napos bérletet. Ha nincs érvényes bérletünk, akkor a pénz "zsebből" vonódik le az utazás díja. Egyszerre több eltérő napú bérletet is megvehetünk. Ha több bérletet vásárolunk, akkor ezek a bérletek szépen sorban, egymás után ott várakoznak az aktiválásra a kártyán. A bérlet érvényességének a kezdete az a nap lesz, amikor először kezdjük el használni. Anyagi veszteség nélkül megvehetem a bérletet pénteken, akkor is, ha csak hétfőn fogom leghamarabb használni, mert hétfőn, az első bepittyentés után kezd el ketyegni a lejárati idő. Felhasználóbarát megoldás. Van még egy utasbarát funkciója a myki kártyának. Ha például szerda munka után sietünk haza, de már nincs időnk megvenni a másnaptól érvényes új bérletet, és reggel is rohanunk, semmi gond. Bárhonnét, bármelyik zónából egy útra lehet használni a lejárt "bérletet" és a nulla dolláros egyenlegű kártyát. Ilyenkor a kártyánk egyenlege mínuszba kerül. Kijönni a metró kapun még ki tudunk, anélkül, hogy elkezdene szirénázni a vészcsengő :-) Aztán munkából hazafelé menet megvesszük az új bérletet, és helyreáll az egyenlegünk. Nincs idegeskedés, aggódás :-)

Itt két órás jegyek vannak, ezek darabja 5,80 dollár. Ha nincs érvényes bérletünk, ennyivel mehet mínuszba a kártyánk egyenlege. A leleményes magyarokra is gondoltak, mert egy új myki kártya ára kerek 6 dollár. Tehát nem érdemes azt csinálni, hogy minden utazásnál mínuszba nyomom a kártyám, majd eldobom azt és veszek egy újat :-)

A kedvezményes, ill. a diákbérlet ugyanígy működik, azzal a különbséggel, hogy ilyen bérlet használatakor a kijáratnál a kapun felvillan egy kis lámpa, amiből az ellenőr látja, hogy nem teljes árú jeggyel utaztál. Ilyenkor ha akar [és általában akar :-)], odaballag hozzád az ellenőr, hogy leellenőrizze a kedvezményre jogosító irataidat.

A kártyán nincsen semmi hókuszpókusz, nincsen név, fénykép, hologram. Semmi bizbasz, a lehető legegyszerűbb kivitel. Csak, hogy olcsó legyen, egyszerűen hozzáférhető, és kényelmes legyen. És ha elveszted, hát akkor elveszett, veszel újat. Egyszerű itt minden.

A portfolio.hu-s cikket olvasva sok negatív gondolatom támadt. Előre is elnézést érte, ha nem tetszik, ugorjátok át ezt a bekezdést :-) Nagyon jó dolog, hogy otthon bevezetik azt a kártyás rendszert, de már megint az a gondolat ette be magát a fejembe, hogy újra csalónak néznek minket, és a "jó" szokásnak megfelelően szerte-széjjel bonyolítják a bevezetendő rendszert. Miért kell fénykép +név arra a szerencsétlen magyar bkv-s kártyára? Hát azért, hogy néha napján havonta 1-2 útra az apuka, anyuka, gyerekek ne használhassanak azonos kártyát. Mert ha lejár a gyerek 30 napos bérlete és a a hétvégén mégis utazni akar, akkor így nem tud az apuka érvényes bérletével utazni. Bár hétfőn úgy is megvenné az új havi bérletet, de hát nehogy már kicsit jó legyen :-) A fénykép + név miatt aztán gondolom a turisták és az 1-2 napra Budapestre utazó vidékiek nem fogják majd ezt a zseniális új kártyát használni, és gondolom emiatt (is) meg fogják tartani a papír alapú jegyeket. Hurrá, ez hasonlít ahhoz, amit a Nagy Vállalat Informatikai szervezetében csináltak régebben :-) Bevezetünk egy újabb, jobb, korszerűbb rendszert, hogy kiváltsa a régit. De a régit is megtartjuk és persze az újat halálra bonyolítjuk. Aztán majd az új helyett is egyszer bevezetünk egy még újabbat :-) Most majd két jegyrendszert kell a bkv-nak üzemeltetni. Melborune-ben tavaly szerelték le a bankártyaelfogadó jegyárusító berendezéseket a járművekről, mert drága volt a kártyaolvasó berendezés üzemeltetése és javítása. Tovább nem mérgelődöm, de bánt, mert én is Budapestre fogok egyszer csak hazamenni.

Remélem, hogy csak én látom ennyire negatívan ezt az új bkv kártyarendszert. Kíváncsi lennék a véleményetekre. Írjatok kommenteket ehhez a témához!


E kis kitérő után ugorjunk vissza Melbourne-be. Valójában az árakról és az életszínvonalról szeretnék írni.
A Reuters 2013 február 04-i cikke szerint Melbourne a föld negyedik legdrágább városa. Itt minden őrülten drága, de tényleg:

• Egy szellős, szél által jól átjárható, szigetelés nélküli :-) 70m²-es ház havi bérleti díja 1 500 aud/hónap ártól indul (333 712 huf).
• Egy nagyobb, teljesen átlagos szoba bérleti díja + közüzemi számlák + internet + TV két főnek 260 - 350 aud / hét (57 843 - 77 866 huf)
• 120GB-os (fel- és letöltés összeadva!) internet csomag 50-70 aud / hónap (11 123 - 15 573 huf). A korlát elérése után sok szolgáltatónál fizetni kell minden MB forgalomért.
• Havi bérlet 1-ez zóna 120 aud (26 697 huf), 1+2 zóna 188 aud (41 825 huf).

Az alapvető élelmiszereken 0% az ÁFA, és ennyibe kerülnek:

• szar ízű és állagú szeletelt kenyér 1 - 3 aud / 650g
• 20 dkg spanyol száraz kolbász 10 aud
• banán, alma, körte, burgonya a piacon 1 aud / kg, boltban 3 aud
• paradicsom 2 - 4 aud / kg
• nyomi TV paprika lecsóhoz 3-4 aud / kg (de nem olyan igazi TV paprika, olyat itt nem igazán kapni)
• dinnye 1 aud / kg a piacon
• 1 kg olcsó sajt (cheddar) 7 -10 aud
• tejföl kis dobozzal 1,5 aud
• felvágott, közepes minőség 20 - 22 aud / kg
• szeletelt közepesen zsíros bacon szalonna 12 aud / kg
• kis fehér rákocskák a piacon 25 aud / kg
• tintahal piacon 20 aud / kg
• halak 7 aud / kg -tól vannak a piacon
• virsliszerűség 7 aud / kg
• mars, bounty és hasonló csokikák 1,5 - 3 aud
• tusfürdő 7 aud / L
• kóla 3 aud / 2 L
• kávé a kávézóban 3,5 -5 aud
• egy tál kínai vagy bármilyen kaja 12-15 aud
• egyszerű üveg bor boltaban 20 aud / palacktól
• egy üveg sör boltban 3-4 aud
• egy üveg sör jobb kocsmában 7-10 aud
• egy jug (~1 literes nagy kancsó) sör diák romkocsmában 10 aud
• éttermi főétel 25 aud-tól van
• két ember éttermi fogyasztása (előétel, három fogásos menü, kis ital) 150 aud

Nem is sorolom tovább, mert már így is hosszú ez a cikk :-)

Itt megnézhetitek, hogy a helyi "Budapest Étteremben" mennyibe kerül a spenótfőzelék :-)

Itt meg azt, hogy mennyibe kerül a "The Hungarian" étteremben a paprikás csirke nokedlivel.

Ez pedig a melbourne-i "Korona Csárda" weblapja. 

Az üzletekben a nagy mennyiséget vásárlókat szeretik, és az árpolitikával szépen be is húzzák a csőbe a vásárlókat. Mi is rászoktunk arra, hogy mindenből többet kell egyszerre vásárolni, mert az az olcsóbb. Elmész a boltba, hogy megvedd a kedvenc filmedet, és 4 lemezzel érkezel haza. Pedig csak egyet akartál vásárolni :-) Egy dvd film ~8 dollár, kettő 13 dollár, de ha hármat veszel 20 dollárt fizetsz és a negyediket ingyen kapod :-) Ugyanez van az élelmiszer üzletekben is: 1 kg rizs 3 dollár két kiló 5 és 20 kiló 50 dollár. Európai méretű tusfürdő 5 dollár, egy literes 6 dollár. Ezért aztán hiába akarsz keveset vásárolni, a marketingesek mindig elérik, hogy mindenből mindig jó sokat vegyél. Pazarlóan élnek itt, de ettől aztán pörög a belső fogyasztás és az ausztrál gazdaság is.

Néhány "vegyél kettőt, a harmadik ingyen van reklám":

Bármit megkaphatsz ingyen, ha előtte jó sokat veszel belőle :-)

A kedvenc hirdetésem ez a mosópor reklám. Vegyél 3 x 5 liter mosóport és vigyél haza 25 litert. Garantáltan életed végéig kitart ez a mennyiség :-) 

Az élelmiszerbotokban az árcédulákon kötelező feltüntetni egy egységnyi (általában 100g) termék árát azért, hogy a vásárló számolás nélkül össze tudja hasonlítani azonos termék eltérő kiszerelésben árult árait, illetve más, hasonló termék szintén más kiszerelésben árusított áraival. Könnyen lehet úgy járni, hogy az 5 kg-os csomagolású áru drágább vagy ugyanannyiba kerül, mint a 0.5kg-os megfelelője. Mindig meg kell nézni az apró betűs 100g termékre vonatkozó egységárat. Jó kis marketingfogás, de ez is működik :-)

Ezek az őrült helyiek arra a termékre ill. ételre, ami 20 dollár alatt van, azt mondják, hogy "lunch money" (ebéd pénz). Mi, diákok csak nevetni szoktunk ezen: ami nekik "lunch money" az nekünk fél heti kajapénz :-)

Mi szinte minden élelmiszert a piacon veszünk, mert ott olcsóbb. Hetente egyszer kimegyünk a Victoria Market-re és ott jól bevásárolunk. Az egydolláros kenyeret vesszünk, mert az is ugyan olyan rossz, mint a 3 dolláros :-) és a spanyol chorizo kolbászt szoktuk horror áron venni, mert ennek az íze hasonlít legjobban a fincsi magyar kolbászéhoz :-) Rendes, ropogós, héjjal rendelkező kenyér itt nem létezik.

A választék óriási az üzletekben. Ha otthon azt mondjuk, hogy az élelmiszerüzletekben bármit meg lehet vásárolni, akkor itt még inkább van minden-minden :-) Olyan alapanyagokat is meg lehet vásárolni, amiről még álmodban sem gondoltad, hogy létezik. Mindenféle ázsiai, európai, afrikai meg a csuda tudja honnan származó élelmiszereket és alapanyagokat lehet össze-vissza vásárolni, ha van pénzed :-) 

Körülbelül 1 000 aud / fő / hónap az a pénz, ami minimálisan kell az itteni élethez. Persze ebből a pénzből itt csak "nyomorogni" lehet. Ez azt jelenti, hogy egy szobában élsz, szigorúan piacra jársz vásárolni. A boltban kenyéren, tejen, vajon és hasonlókon kívül mást nem veszel. Nincsen csokika, sör, finomság, semmi extra. Néha még a mustár is extra élelmiszernek számít. Nem mész étterembe, otthon főzöl, hogy ne kelljen napi 10-12 dollárért ebédet venni. Nem veszel ruhát és ritkán mész fodrászhoz :-) Így ki lehet jönni havi 1 000 ausztrál dollárból fejenként.

Vagyis 1 000 aud arra elég, hogy ha már itt vagy és befizetted otthonról az iskolát, akkor eléldegélj minimum szinten. De az azért furcsa, hogy ennek ellenére jól érzi itt magát az ember. Néha lehet kicsit túlköltekezni, mulatni, ami azt jelenti, hogy megiszol 1-2 jug sört. És beszélgetsz az ismerősökkel. És máris jól érzed magad :-)

A helyi üzletekben a pénztárosok 40 000 - 45 000 dollárt keresnek évente. A kezdő informatikus 50 000 - 60 000 aud-t keres. Az átlagnál kicsit jobban képzett informatikus (például: java, j2ee, team leader...) 80 000 aud körüli kezdő fizetést kap évente, ami elmehet egészen 150 000 aud-ig is. Aztán vannak 150 000 - 180 000 dollártól induló vezetői fizetések.

Már ti is kitalálhattátok, hogy itt viszonylag egész jól meg lehet élni két embernek is egy fizetésből. Két közepesen kereső ember (pl. egy pár) zseniálisan jól meg tud élni itt úgy, hogy az egyik keresetet majdnem teljes egészben félre tudják tenni.

Több olyan helyi, egyedülálló magyart is ismerünk, akik itt egy teljesen hétköznapi irodai munkáért (például call center, rendelésfelvétel, titkárnő...) járó fizetésből ki tud bérelni egy jó színvonalú komplett házat, fenntart egy autót, kocsival jár munkába minden nap, mindenhová kocsival jár (kb. 230 huf itt egy liter benzin) és majdnem bármit megvehet magának az üzletekben és még a szórakozásra is futja a havi fizetésből. Persze ehhez ügyesen és keményen kell dolgozni és jól beosztani azt, ami van. 

Úgyhogy annak, akinek itt van teljes munkaidős munkahelye, az nagyon jól él. Két, párkapcsolatban élő ember pedig csuda jól elvan itt.

És ami a legszebb az itteni árakban az az, hogy az itt élő ember szinte bárhová elutazhat a világban, mert minden város olcsóbb annál ahol a Melbourne-i ember él [ kivéve azt a három várost, ami a toplista első, második és harmadik helyén van :-)].

A lakáskörülményekről, és a klíma használat rejtelmeiről, a lakáskeresésről, ügyintézésekről, helyi apeh irodáról és a diákéletünkről a harmadik részben fogok írni.

Szép napot mindenkinek.