Sör mentén Madrid, 3/3

A harmadik, utolsó madridi poszt felületes betekintést nyújt a madridi éttermekbe és kocsmákba [a poszt leginkább csak kocsmákról szól :-)]. A cím talán sokat sejtet, de ez a rövid poszt meg sem közelíti az eredeti „Sör mentén Prága” című könyv színvonalát, ami minden Prágába látogatónak kötelező olvasmány :-) [köszönet Zolinak, hogy annak idején megmutatta nekem ezt a hasznos útikönyvet].

Kata napi zsúfolt városnéző programja után, miután megnéztünk 2357 festményt és legyalogoltunk 17 kilométert, mindig jól esett egy kicsit megpihenni, leülni, inni egy kis frissítőt és enni végre valami rendes kaját :-)

Szokásomhoz hűen, még utazás előtt kikértem madridi kollégám, Helios véleményét [szerintem nincs olyan szeglete Spanyolországnak, ahonnét ne jött volna az OAMI-ba dolgozni valaki :-)]. Sok hasznos tanácsot kaptam tőle, és akadt olyan tipp is, amit itt most nem szívesen osztanék meg a nyilvánosság előtt :-) Leginkább meglátogatandó kerületeket ajánlott, amik telis-tele vannak éttermekkel, bárokkal és szórakozóhelyekkel.

A piacról már írtam a Madrid - városnézés, 2/3 posztban, de a következő fotókat mindenképpen meg szeretném osztani veletek. A középső képen egy tengeri sün kivájt közepébe gyömöszöltek valami ehető falatot. Ezt nem volt kedvem megkóstolni, úgyhogy az étel ízvilágáról nem tudok nektek írni.

És most jöjjön Helios listája a szórakozónegyedekről:

• La latina: Really nice places, you can drink a glass of wine, beer, eat some tapas and even go for dancing at night. Depending on the place, it may be expensive or not.

• Malasaña: This is my favourite place in Madrid, in fact I live near here. Places are smaller, but really nice. It is an older part of the city, but with cool places to have dinner.

• Huertas: Maybe this is more like a tourist zone, but you can find places to drink a beer. Plaza Santa Ana is really cool.

A térképen így helyezkednek el a kerületek (az Opera melletti szállás nagyon jó választás volt, tényleg mindenhez közel volt):

E helyek közül idő hiányában csak a La latinába és a Huertasba mentünk el.

Az a rész, amit láttunk a La latinából őszintén szólva nem tetszett nekünk. Koszos környék, sokféle népséggel, mindenfelé kínai üzletekkel. Állítólag ezen a környéken sok jó kocsma van, de sem időnk, sem kedvünk nem volt jobban körbenézni. Itt nem tértünk be sehová sem. És ráadásul aznap az eső is esett.

A Huertas egy kicsit drágább környék, de itt nagyon finom ételeket, szendvicseket, húsos-zöldséges pitéket lehet vásárolni. A legfinomabb kaját ebben a negyedben ettük, a Las Bravas kocsmában. Az étel neve: disznófül. A név lehet, hogy rémesen hangzik, de nagyon finom. A disznófüleket apró csíkokra vágva egy vaslapon megpirítják, tányérra teszik és narancssárga, enyhén csípős szósszal nyakon öntik. Szerintem pörkölt kinézete van, és az íze talán a disznósajthoz hasonlít. Mindkettőnknek nagyon bejött.

A szószt, a brava-t ebben a kocsmában mindenhez használják: ezt öntenek a krumplira, a polipra és még a kenyérszeletekre is. Mindenre :-)

A következő hely, amit bátran ajánlunk mindenkinek a Sidreria El Tigre. Az étteremnek úgy látom, nincsen weblapja, de ide kattintva azért találtok némi infót. A hely az egyik legnépszerűbb tapas bár Madridban. Szinte mindig tele van, este 8 után kicsordul a bejáraton a sok-sok ember. Érdemes 7 óra körül érkezni. Minden nagyon olcsó. Két fél literes sör és hozzá kérés nélkül adott óriási rakás kaja 5 euró volt. Ha két sört kértek, akkor két tál különböző ételt kaptok: az egyik tapaszokkal van tele, a másikon meg paella (sáfrányos sárga rizs, általában tengeri cuccokkal) és valami fura, de finom gombócok vannak. Miután felfedesztük, hogy sangria is van, Kata már csak ezt ivott :-)

A tálakon annyi étel volt, hogy nem bírtuk megenni. A végén már csak a sonkaszeleteket ettük meg, a kiflik a tálon maradtak. Éhesen érdemes ide jönni :-)

A következő bár, amit meglátogattunk az az El museo del jamon. Ez tulajdonképpen nem egy konkrét hely, hanem egy étteremlánc. Több is van belőle Madridban. Mi a Gran Víán lévő sonkamúzeumba mentünk be. Minden étteremnek két része van. Az egyikben lehet enni-inni, a másikban meg sonkákat, szalámikat árulnak hűtőpultokból. E sonkamúzeumoknak tényleg igazi kocsmakinézete van. A bútorzat nem kimondottan kifinomult, néha kicsit koszosnak tűnik a pult, de a kiszolgálásra nem lehet panasz, és az étel-ital finom és nagyon olcsó. Egy csomó mindent lehet venni 1 euró alatt.

A Gran Vía másik felén, a Metropolis épület közelében, a nagy útkereszteződés másik felén van egy épület, aminek a tetején egy óriási katonaszobor van. A katona mellett, a tetőn van egy zenés bár, ami éppen hogy csak látszik az utcáról. A bárból csodaszép kilátás nyílik a városra, a Gran Víára és környékére. A tetőre jutáshoz nekünk jegyet kellett venni (3 eur / fő), de van egy olyan érzésem, hogy csak a tudatlan turistákkal vetetnek liftjegyet. A spanyolok szerintem nem fizetnek :-) És ha már felment az ember, akkor elég nagy kísértést érez, hogy elfeküdjön valamelyik párnára, elszürcsöljön egy 5 eurós kólát és egyen némi átlagos, de baromi drága kaját, miközben gyönyörködik a kilátásban.

Bal oldalon a vaskatona, jobb oldalon a szekerek, középen... :-)

Ezért kerül 5 euróba a kóla:

És itt vannak az ülő- és fekvőhelyek:

A mai poszt utolsó helyszíne a Casa granada. Ez egy igazi étterem [nem tapa + caña hely :-)], és ez is egy tetőterasz bár. Helios is ajánlotta meglátogatásra, de nekünk ez kimaradt a programból. Szerinte ide leginkább turisták járnak, de azért néha spanyolok is megfordulnak itt. Képek dögivel vannak a helyről a google képkeresőjében.

Ezzel véget is ért az 5 napos madridi kirándulásunk útibeszámolója. Remélem tetszett mindenkinek :-)

Kellemes hétvégét mindenkinek! Nekünk valósznű, hogy az lesz, mert megyünk kirándulni északra, Bilbaoba és környékére. De hogy ebből a városnézésből mikor lesz poszt, azt nem tudom. Nagyon sok a lemaradásom...

Madrid - városnézés, 2/3

Ez itt a madridi poszt második része, ami a városnézésről fog szólni.

A mi útitervünket Kata állította össze, jó strapásra sikeredett. Kis túlzással a város összes jelentősebb múzeumát megnéztük :-), és mind a tíz ajánlott látnivalót meglátogattuk. Érdemes a látnivalók weblapját felkeresni a nyitvatartások miatt, különösen a múzeumok esetén, hogy mikor lehet ingyenesen megnézni a tárlatokat. Például a Pradoba minden nap a nyitva tartás utolsó két órájában ingyenes a belépés. A templomokkal nem volt szerencsénk. Az ünnepi hétvége miatt többször is előfordult, hogy ahová be szerettünk volna menni, az épp zárva volt ideiglenesen délelőtt.

Madridba repülőgéppel mentünk, mert olcsóbb volt a repjegy, mint a vonatjegy. Aztán miután hozzáadtuk az alicantei reptérre ki-bejutás (4 * 3,90 eur) és a madridi reptérről be-kijutás (4 * 5 eur) költségét a repjegy árához, pont ugyanolyan ár jött ki, mintha vonattal mentünk volna. A repülés 45 perc volt + a reptérre kijutás + várakozás a reptéren pont kitették a vonatozás 2,5 órás menetidejét. Szóval teljesen mindegy, hogy repülővel vagy vonattal megy Alicantéból Madridba az ember. A repülgetés kicsit bonyolultabb. Én a vonatozást ajánlom :-)

A szállást a szokásos „kanapékölcsönzős” weblapon foglaltunk az Opera mellett. Innét gyalog be tudtuk járni az egész belvárost; nem is kellett tömegközlekedést használnunk egyszer sem.

Mi ezeket a helyeket jártuk végig:

Péntek:

1) Museo Cerralbo: A kiállított tárgyak, műalkotások és az egész épület magántulajdonban van.

2) Mercado de San Miguel: A piac meglátogatása az első nap reggelén szinte kötelező program nekünk :-) Kicsit furcsa a „piac” elnevezés, mert inkább egy nagy delikátboltnak hívnám ezt a helyet. Itt minden a pénzes turistákra van kihegyezve, 5 euró alatt nem adnak egy falatot sem :-) Egy csomó fura és érdekes ételt lehet itt venni.
Szemet gyönyörködtető a pultokban lévő áru, legszívesebben mindenből venne az ember egyet. Van itt kávézó, salátázó, borozó, pékség… Minden :-)

3) Plaza Mayor: 1619-ben készült, három oldalon épületsorral körbezárt óriási nagy tér. A spanyol inkvizíció idején sok szerencsétlen itt halt meg ezen a téren. A tér közepén III. Fülöp lovasszobra látható. A szoborral szemben van egy turistainformációs központ :-)

4) Palacio Santa Cruz: Ide nem tudtunk bemenni, mert az épületben valamilyen spanyol hivatal „lakik”.

5) Puerto del Sol: Madrid központjában, közel az operához helyezkedik el ez a tér. „Gate of the Sun”-nak is hívják. A tér központi helyén van egy óra, amit mindenhonnét egész jól lehet látni. A madridiak ezen a téren szeretik megünnepelni az újév első percét, már csak azért is, mert éjfélkor különleges harangjátékot játszik az óra.
Az épülettel szemben van a  0. kilométerkő, innét számítják a spanyol úthálózat kilométereit (olyan mint a budapesti Clark Ádám téri 0. kilométerkő). A téren van még egy szobor: medve az eperfával. Ez Madrid szimbóluma:

6) Museo Reina Sofia: XX. századi műveket kiállító múzeum. Talán Pablo Picasso, Salvador Dalí és Joan Miró képei a leghíresebbek az itt kiállított képek közül. Itt látható Picasso egyik mesterműve, az óriási méretű El Guernica, amely a II. világháború borzalmait jeleníti meg különös stílusban.  A jobb oldali képen Salvador Dali egyik híres képe:

Kissé idegesítő volt, hogy Madridban egy múzeumban sem lehet fotózni, és az angolul nem tudó teremőrök szinte hobbit űztek abból, hogy a spanyolul nem értő turistákat megállás nélkül spanyol nyelven figyelmeztették a fényképezgetés miatt (a British Museumban és a Louvre-ban is lehetett mindenütt fényképet készíteni, még a Mona Lisa-t is lehet fotózni). Azért mindenki próbálkozott rendületlenül a kattogtatással :-)

A bal oldali fotón Picasso El Guernica műve látható, amit életem kockáztatásával, a teremőröket kijátszva végül sikerült titokban lefényképeznem :-) Annak a képnek az árából, ott mellettem vígan eléldegélhetnék életem végéig:

A legújabb kor „modern” művészeti alkotásai is helyet kaptak ebben a múzeumban. Lehet, hogy ez a kép is megér pár ezrest valakinek :-)

7) Parque del Retiro: A városközpont határánál kezdődik ez a hatalmas park épületekkel, szökőkutakkal, csónakázótóval. Ez a madridi Városliget. Csak nagyobb, és rendezettebb. Az 1500-as években kezdték el építeni. Akkor királyi parkként funkcionált. A park közepén van a Kristálypalota, ami egy jó nagy és magas üvegház.

8) Museo del Prado: A világ négy leghíresebb és talán legnagyobb képzőművészeti múzeumának egyike. A legnépszerűbb turistalátványosság a városban. A múzeumot 2007-ben kibővítették. Több mint 7000 művészeti munka van kiállítva, a 12. századtól kezdődően a 19. századig bezárólag. Egy látogatás alkalmával lehetetlen mindent megnézni. Érdemes csak a spanyol művészek munkáira koncentrálni, mint Goya, El Greco, da Ribera és Velázquez. Itt található a legátfogóbb spanyol festménygyűjtemény. Ide kerültek a legkeményebben kiképzett kommandós teremőrök, akikkel többször is összetűzésbe kerültem :-)

Szombat:

1) Templo de Debod: Az egyik legszokatlanabb és legfurább hely Madridban. Nehéz elképzelni, mit keres a Királyi Palota melletti dombtetőn egy egyiptomi síremlék, aztán bent, az épület belsejében az információs táblák és videók elmagyaráznak mindent: 1968-ban az egyiptomi kormány adományozta ezt az egész épületegyüttest a spanyol kormánynak hálából, amiért segítettek megmenteni a Nílus által elárasztott területen lévő ősi romokat Núbiában. Sok ország összefogásával szétdarabolták az érintett terület összes egyiptomi épületet (majdnem 10 évig dolgoztak rajta), biztonságos helyre szállították őket, majd újra összeraktak mindent. Az egyik ilyen szétdarabolt, becsomagolt épületet kapták meg hálaként a spanyolok, amit itt Madridban ennek a dombnak a közepén újra összeraktak.

2) Plaza de Oriente: A királyi palota előtti tér / park.

3) Palacio Real: Ez a spanyol királyi palota, több mint 2500 szobával. Fényképezni itt sem lehetett, a vad teremőrök csak úgy ugrottak rá a szerencsétlen, fényképezőgépet éppen, hogy csak előhúzó turistákra, és ékes spanyol mondatokkal próbáltak elmagyarázni valamit a spanyolul nem tudóknak. Biztos speciális központokban képzik ki a múzeumi teremőröket, akiknek a hallása ki van hegyezve a fényképezőgépek optikájának kinyílásakor hallható hangra :-) Amint szöszmötölést hallanak, máris ugranak. Kár, hogy angol nyelvi órák nincsenek a kiképzőprogramban. A fenti okok miatt, erről az épületről jórészt csak külső fotók készültek. A középső képen a háttérben a holnapi nap első programjának célpotja, az Almudena katedrális.

A palota 1764-ben épült, III. Károly rezidenciája volt. Az utolsó királyi család az 1900-as években élt itt XIII. Alfonso és Victoria Eugenie. Csodaszép belülről az épület.

4) Gran Vía: Madrid Broadway-eként ismert. Azt mondják, hogy ez az az utca, amelyik sohasem alszik.

Amikor itt jártunk éppen le volt zárva a teljes utca és környéke, mert húsvéti körmenet volt, Jézus és Szűz Mária szobrait hordozták körbe az egész városon (az alicantei húsvéti körmenetről majd írni fogok egy külön posztot, fantasztikus élmény volt részt venni ezen az eseményen, ahol a helyiek a vállukon cipelték végig a szenteket tartó óriási éptményeket Alicante város kis szűk utcáin). Előzetesként beteszek ide pár fotót a madridi körmenetről.

Az utca telis-tele van éttermekkel, kocsmákkal, sörözőkkel, és áruházakkal. A legszebb és leghíresebb épület a Telefónica és a Metropolis épület. 1929-ben amikor elkészült, ez volt Európa legmagasabb épülete. Az órával a tetején nagyon szép látványt nyújt.

5) Prado: Este 6-ra megint visszamentünk egy kicsit a múzeumba az ingyenes időszakban :-)

6) San Jeronimo el Real: Ez a XV. századi gótikus templom a Prado múzeum mellett van, egy kis domb tetején.

Vasárnap:

1) Catedral de la Almudena: Hatalmas templom. Ottjártunkkor épp a húsvét vasárnapi misére készülődtek, amit a spanyol tévé is közvetített. Fiatal épület, a XIX. és a XX. század folyamán építették. Maga II. János Pál pápa szentelte fel 1993-ban.

2) Teleférico de Madrid (libegő): A városközpont határától indul (az egyiptomi templomtól 10 perc sétára) és a város szélén lévő hatalmas domb tetejére visz fel. Ezen a dombon van a vidámpark és az állatkert is, és tele van piknikező spanyolokkal. A domb tetejéről szép kilátás nyílik Madrid városára. Egy oda-vissza út a libegővel nem túlságosan drága, 5 eur / fő körül volt. Erre a programra 3-4 órát érdemes szánni akkor, ha nem mentek be a vidámparkba, ahová 30 eur a belépő fejenként. Mi az adrenalin vidámparkot kihagytuk, mert Ausztráliában, Gold Coast városában már kipróbáltunk hasonló, csak sokkal nagyobb játékszerekkel felszerelt vidámparkot :-)

Úton a Teleféricoval:

Kilátás a domb tetejéről a városra:

Akinek van egy teljes napja erre a programra, az felfelé, ill. visszafelé akár gyalog vagy bringával is mehet. A piknikező, bicikliző ösvények a dombon:

3) Biblioteca Nacional: A nemzeti könyvtár épülete.

4) Puerta de Alcala: Ez egy utcai emlékmű, de ennél közelebb már nem volt erőnk menni az emlékműhöz. Éhesek és fáradtak voltunk, és jobban vágytunk már egy kis ételre meg italra annál, hogy újabb 25 percet gyaloglással töltsünk :-)

5) Palacio Cibeles: Az egyike a legszebb épületeknek. Neoklasszicista stílusban épült. Az épület előtti körforgalom közepén egy csodás szökőkút van vörös márványból. 1780-ban készült. Az épület funkcióját tekintve művelődési háznak tűnt. A látogatása ingyenes. Kiállítások, közösségi termek fotelokkal, internet eléréssel és konnektorokkal, mindenféle kreatív meg design foglalkozások, tanfolyamok vannak a házban.

A földszinten shop, a legfelső emeleten étterem, a tetőn meg bár van, ami miniszoknyás szingli csajokkal van tele :-)

6) Prado: Harmadik felvonás, este 6-tól :-)

Hétfő:

1. Museo Thyssen-Bornemisza: Az egyik leghíresebb és legnagyobb festmény magángyűjtemény. A XIV. századtól vannak itt képek kiállítva, de talán a leghíresebbek az impresszionisták és expresszionisták. Aki szereti ezeket a művészeti irányzatokat, az feltétlenül szánjon erre a múzeumra pár órát.

Akinek több ideje van, az ne hagyja ki Toledót és Segoviát. Ezek is érdekes városok.

Pár nap és jön a harmadik rész. Szép napot!

Madridi kirándulás, 1/3

Néhány napja egy ismerősünk madridi utazásához kért tőlünk tippeket, úgyhogy eljött az ideje, hogy elkészüljön ez a poszt is. A poszt eredetileg egy részesre készült, de mire befejeztem, a képekkel együtt, 16 oldal lett a szövegszerkesztőben. Ez egy kicsit sok anyag egy poszthoz, úgyhogy három részre bontva fog megjelenni a madridi kalandunk:

1. rész: általános infók
2. rész: városnézés
3. rész: kocsmák

Ez év április közepén, húsvét hétvégéjén töltöttünk el 5 napot Madridban, április 17. és 21. között.

Madrid Spanyolország fővárosa, 3,3 millió lakossal, de ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a külvárosokban élő lakosok számát, akkor 6,5 millióra nő ez a szám. A város körülbelül 20%-al nagyobb területen terül el, mint Budapest. Ez a város a harmadik legnagyobb európai uniós város London és Berlin után. A 2010-es „Legélhetőbb városok listáján” a 10 helyet foglalta el. Persze Melbourne várost nehéz lesz kiütni az 1-2. helyről :-)

A polgárháborúban (1936-1939) Madrid volt a legérintettebb, és ez volt az első európai város, amit repülőgépről bombáztak (1932-ben). Franco halála után, 1979-ben tartották meg az első önkormányzati választásokat, ami elhozta az első madridi demokratikusan megválasztott polgármestert. Ezután minden robbanásszerűen megváltozott. Például a kulturális és éjszakai élet is :-) Elkezdték felfedezni Madridot a turisták, éjszakai szórakozó negyedek alakultak. A Chuecha például a meleg közösség és az éjszakai élet központja lett.

Madridnak mediterrán klímája van, ennek ellenére télen teljesen normálisak a mínuszok. Télen átlagosan 5 fok körül van a hőmérséklet, a leghidegebb téli napon -10 fok volt. Áprilistól októberig az átlagos napi hőmérséklet 20 fok körül van. Májustól szeptemberig nem ritka a hosszan tartó 35 fokos (vagy melegebb) hőség. Amikor ott jártunk az utolsó nap szinte egész nap esett az eső.

A városkép változatos. Sok templomuk, régi, nagy épületük, múzeumuk van, és a belvárosban majdnem minden épület tetején van valami óriási szobor: szekerek, oroszlánok, madarak, emberalakok… (ez egyébként sok spanyol városra jellemző). Érdemes séta közben felfelé is nézegetni. A városnak van egy modern része is, ami két egymással szemben elhelyezkedő, pár fokos szögben megdöntött épület körül található ('Európa kapuja').

A reptér 4-es termináljára is nagyon büszkék a madridiak. Sok képeslapon ez is rajta van. 2006-ban adták át és Földünk legnagyobb termináljai közé sorolják: a két épület összesen 760.000 m2 területű. Még sofőr nélküli metró is jár a terminálok között [mi is utaztunk egyet ezen, tévedésből :-) ] . Évente 70 millió utas fordul meg itt.

Van vidámparkjuk távol a várostól, ahová libegőszerű, dróton függeszkedő kabinokkal is fel lehet jutni. Sok étterem, kocsma és tapaszos hely van. Az árak nagyvárosiak, minden drágább Madridban. A piacon 2-3-szor drágább minden, mint Alicantéban. Albérletet 800-1000 euró körül lehet találni normális környéken.

Meg kell még említeni az Operaházat, ami a városközpontban van és a bikaviadalok arénáját is.

És persze itt van a város két focicsapata: a Real Madrid és az Atlético Madrid, és a nagy, 85 ezer főt befogadó Santiago Bernabéu stadion. Sajnos ez utóbbit nem néztük meg (a belépő ára 19 euró / fő).

Szerdán jön a második rész.

Esőnap

Szokatlanul unalmas hétvégénk volt. Az időjárás előrejelzés kisebb esőfelhőket jósolt péntekre és szombatra, de az elmúlt 10 hónapban sokszor láttunk már ilyet és megszoktuk, hogy ezt nem kell komolyan venni. Esik kicsit az eső, úgy mondjuk 10 percet, és ha a felhők nem is vonulnak el mindig teljesen, az eső azért gyorsan eláll.

Pénteken viszont különös dolog történt. Úgy délután 4 körül elkezdett esni és csak nem akart elállni. Egészen szombat estig szinte folyamatosan esett. Néha szakadt az eső, néha meg csak szemerkélt. Hideg is volt, az utcai hőmérő 18 fokot mutatott, és egész hideg szél fújt. Kata előkereste a 10 hónapja a sarokban porosodó, pókhálós esernyőt, én felvettem a szekrénybe kb. 1 hónapja bedugott tavaszi kabátomat, és ilyen szörnyű időjárási körülmények között indultunk el vásárolni a piacra és az orosz boltba tejfölt venni.

Egész szombaton csak esett, ki sem lehetett mozdulni a lakásból... Ráadásul most internet elérésünk sincsen már lassan 2 hete, úgyhogy most offline írok posztot :-)

Persze hétfőre csodaszép napsütés lett, és most a 17 fokosra lehűtött irodából élvezhetem, ahogy a napfény jatszadozik a Mediterrán-tenger felszínén (elnézést a kép minőségéért, az egyik kollégám készítette a mobiltelefonjával).

Ahogy hallottam, ennél vannak még esőmentesebb városok is a környéken. Kb. 70 km-re Alicantétól nyugatra, dél-nyugatra a szárazföld belseje felé van egy Murcia nevű kisváros, ahol állítólag évek óta nem esett már eső. A vizet jó nagy átmérőjű csöveken kénytelenek a városba vezetni.

Talán ez is az oka, hogy ezen a környéken minden hegy és domb kopár sziklás. Csak pár bozót marad életben. A piacon kapható zöldségeket és gyümölcsöket nem is tudom, hogyan termesztik errefelé. Lehet, ezeknek a növényeknek a napfény bőségesen elég, víz már nem is kell nekik :-)

Különleges hétvége volt, szerintem Budapesten melegebb idő volt, mint itt :-) És be kell, hogy valljam, Alicante városában sokkal barátságosabb az időjárás mint Melbourneben.

Szerencsére aggodalomra semmi ok, helyreállt a rend, megint süt a nap és 32 fok van. Újra lehet strandolni :-)

No llueve!