Sör mentén Madrid, 3/3

A harmadik, utolsó madridi poszt felületes betekintést nyújt a madridi éttermekbe és kocsmákba [a poszt leginkább csak kocsmákról szól :-)]. A cím talán sokat sejtet, de ez a rövid poszt meg sem közelíti az eredeti „Sör mentén Prága” című könyv színvonalát, ami minden Prágába látogatónak kötelező olvasmány :-) [köszönet Zolinak, hogy annak idején megmutatta nekem ezt a hasznos útikönyvet].

Kata napi zsúfolt városnéző programja után, miután megnéztünk 2357 festményt és legyalogoltunk 17 kilométert, mindig jól esett egy kicsit megpihenni, leülni, inni egy kis frissítőt és enni végre valami rendes kaját :-)

Szokásomhoz hűen, még utazás előtt kikértem madridi kollégám, Helios véleményét [szerintem nincs olyan szeglete Spanyolországnak, ahonnét ne jött volna az OAMI-ba dolgozni valaki :-)]. Sok hasznos tanácsot kaptam tőle, és akadt olyan tipp is, amit itt most nem szívesen osztanék meg a nyilvánosság előtt :-) Leginkább meglátogatandó kerületeket ajánlott, amik telis-tele vannak éttermekkel, bárokkal és szórakozóhelyekkel.

A piacról már írtam a Madrid - városnézés, 2/3 posztban, de a következő fotókat mindenképpen meg szeretném osztani veletek. A középső képen egy tengeri sün kivájt közepébe gyömöszöltek valami ehető falatot. Ezt nem volt kedvem megkóstolni, úgyhogy az étel ízvilágáról nem tudok nektek írni.

És most jöjjön Helios listája a szórakozónegyedekről:

• La latina: Really nice places, you can drink a glass of wine, beer, eat some tapas and even go for dancing at night. Depending on the place, it may be expensive or not.

• Malasaña: This is my favourite place in Madrid, in fact I live near here. Places are smaller, but really nice. It is an older part of the city, but with cool places to have dinner.

• Huertas: Maybe this is more like a tourist zone, but you can find places to drink a beer. Plaza Santa Ana is really cool.

A térképen így helyezkednek el a kerületek (az Opera melletti szállás nagyon jó választás volt, tényleg mindenhez közel volt):

E helyek közül idő hiányában csak a La latinába és a Huertasba mentünk el.

Az a rész, amit láttunk a La latinából őszintén szólva nem tetszett nekünk. Koszos környék, sokféle népséggel, mindenfelé kínai üzletekkel. Állítólag ezen a környéken sok jó kocsma van, de sem időnk, sem kedvünk nem volt jobban körbenézni. Itt nem tértünk be sehová sem. És ráadásul aznap az eső is esett.

A Huertas egy kicsit drágább környék, de itt nagyon finom ételeket, szendvicseket, húsos-zöldséges pitéket lehet vásárolni. A legfinomabb kaját ebben a negyedben ettük, a Las Bravas kocsmában. Az étel neve: disznófül. A név lehet, hogy rémesen hangzik, de nagyon finom. A disznófüleket apró csíkokra vágva egy vaslapon megpirítják, tányérra teszik és narancssárga, enyhén csípős szósszal nyakon öntik. Szerintem pörkölt kinézete van, és az íze talán a disznósajthoz hasonlít. Mindkettőnknek nagyon bejött.

A szószt, a brava-t ebben a kocsmában mindenhez használják: ezt öntenek a krumplira, a polipra és még a kenyérszeletekre is. Mindenre :-)

A következő hely, amit bátran ajánlunk mindenkinek a Sidreria El Tigre. Az étteremnek úgy látom, nincsen weblapja, de ide kattintva azért találtok némi infót. A hely az egyik legnépszerűbb tapas bár Madridban. Szinte mindig tele van, este 8 után kicsordul a bejáraton a sok-sok ember. Érdemes 7 óra körül érkezni. Minden nagyon olcsó. Két fél literes sör és hozzá kérés nélkül adott óriási rakás kaja 5 euró volt. Ha két sört kértek, akkor két tál különböző ételt kaptok: az egyik tapaszokkal van tele, a másikon meg paella (sáfrányos sárga rizs, általában tengeri cuccokkal) és valami fura, de finom gombócok vannak. Miután felfedesztük, hogy sangria is van, Kata már csak ezt ivott :-)

A tálakon annyi étel volt, hogy nem bírtuk megenni. A végén már csak a sonkaszeleteket ettük meg, a kiflik a tálon maradtak. Éhesen érdemes ide jönni :-)

A következő bár, amit meglátogattunk az az El museo del jamon. Ez tulajdonképpen nem egy konkrét hely, hanem egy étteremlánc. Több is van belőle Madridban. Mi a Gran Víán lévő sonkamúzeumba mentünk be. Minden étteremnek két része van. Az egyikben lehet enni-inni, a másikban meg sonkákat, szalámikat árulnak hűtőpultokból. E sonkamúzeumoknak tényleg igazi kocsmakinézete van. A bútorzat nem kimondottan kifinomult, néha kicsit koszosnak tűnik a pult, de a kiszolgálásra nem lehet panasz, és az étel-ital finom és nagyon olcsó. Egy csomó mindent lehet venni 1 euró alatt.

A Gran Vía másik felén, a Metropolis épület közelében, a nagy útkereszteződés másik felén van egy épület, aminek a tetején egy óriási katonaszobor van. A katona mellett, a tetőn van egy zenés bár, ami éppen hogy csak látszik az utcáról. A bárból csodaszép kilátás nyílik a városra, a Gran Víára és környékére. A tetőre jutáshoz nekünk jegyet kellett venni (3 eur / fő), de van egy olyan érzésem, hogy csak a tudatlan turistákkal vetetnek liftjegyet. A spanyolok szerintem nem fizetnek :-) És ha már felment az ember, akkor elég nagy kísértést érez, hogy elfeküdjön valamelyik párnára, elszürcsöljön egy 5 eurós kólát és egyen némi átlagos, de baromi drága kaját, miközben gyönyörködik a kilátásban.

Bal oldalon a vaskatona, jobb oldalon a szekerek, középen... :-)

Ezért kerül 5 euróba a kóla:

És itt vannak az ülő- és fekvőhelyek:

A mai poszt utolsó helyszíne a Casa granada. Ez egy igazi étterem [nem tapa + caña hely :-)], és ez is egy tetőterasz bár. Helios is ajánlotta meglátogatásra, de nekünk ez kimaradt a programból. Szerinte ide leginkább turisták járnak, de azért néha spanyolok is megfordulnak itt. Képek dögivel vannak a helyről a google képkeresőjében.

Ezzel véget is ért az 5 napos madridi kirándulásunk útibeszámolója. Remélem tetszett mindenkinek :-)

Kellemes hétvégét mindenkinek! Nekünk valósznű, hogy az lesz, mert megyünk kirándulni északra, Bilbaoba és környékére. De hogy ebből a városnézésből mikor lesz poszt, azt nem tudom. Nagyon sok a lemaradásom...