Madrid - városnézés, 2/3

Ez itt a madridi poszt második része, ami a városnézésről fog szólni.

A mi útitervünket Kata állította össze, jó strapásra sikeredett. Kis túlzással a város összes jelentősebb múzeumát megnéztük :-), és mind a tíz ajánlott látnivalót meglátogattuk. Érdemes a látnivalók weblapját felkeresni a nyitvatartások miatt, különösen a múzeumok esetén, hogy mikor lehet ingyenesen megnézni a tárlatokat. Például a Pradoba minden nap a nyitva tartás utolsó két órájában ingyenes a belépés. A templomokkal nem volt szerencsénk. Az ünnepi hétvége miatt többször is előfordult, hogy ahová be szerettünk volna menni, az épp zárva volt ideiglenesen délelőtt.

Madridba repülőgéppel mentünk, mert olcsóbb volt a repjegy, mint a vonatjegy. Aztán miután hozzáadtuk az alicantei reptérre ki-bejutás (4 * 3,90 eur) és a madridi reptérről be-kijutás (4 * 5 eur) költségét a repjegy árához, pont ugyanolyan ár jött ki, mintha vonattal mentünk volna. A repülés 45 perc volt + a reptérre kijutás + várakozás a reptéren pont kitették a vonatozás 2,5 órás menetidejét. Szóval teljesen mindegy, hogy repülővel vagy vonattal megy Alicantéból Madridba az ember. A repülgetés kicsit bonyolultabb. Én a vonatozást ajánlom :-)

A szállást a szokásos „kanapékölcsönzős” weblapon foglaltunk az Opera mellett. Innét gyalog be tudtuk járni az egész belvárost; nem is kellett tömegközlekedést használnunk egyszer sem.

Mi ezeket a helyeket jártuk végig:

Péntek:

1) Museo Cerralbo: A kiállított tárgyak, műalkotások és az egész épület magántulajdonban van.

2) Mercado de San Miguel: A piac meglátogatása az első nap reggelén szinte kötelező program nekünk :-) Kicsit furcsa a „piac” elnevezés, mert inkább egy nagy delikátboltnak hívnám ezt a helyet. Itt minden a pénzes turistákra van kihegyezve, 5 euró alatt nem adnak egy falatot sem :-) Egy csomó fura és érdekes ételt lehet itt venni.
Szemet gyönyörködtető a pultokban lévő áru, legszívesebben mindenből venne az ember egyet. Van itt kávézó, salátázó, borozó, pékség… Minden :-)

3) Plaza Mayor: 1619-ben készült, három oldalon épületsorral körbezárt óriási nagy tér. A spanyol inkvizíció idején sok szerencsétlen itt halt meg ezen a téren. A tér közepén III. Fülöp lovasszobra látható. A szoborral szemben van egy turistainformációs központ :-)

4) Palacio Santa Cruz: Ide nem tudtunk bemenni, mert az épületben valamilyen spanyol hivatal „lakik”.

5) Puerto del Sol: Madrid központjában, közel az operához helyezkedik el ez a tér. „Gate of the Sun”-nak is hívják. A tér központi helyén van egy óra, amit mindenhonnét egész jól lehet látni. A madridiak ezen a téren szeretik megünnepelni az újév első percét, már csak azért is, mert éjfélkor különleges harangjátékot játszik az óra.
Az épülettel szemben van a  0. kilométerkő, innét számítják a spanyol úthálózat kilométereit (olyan mint a budapesti Clark Ádám téri 0. kilométerkő). A téren van még egy szobor: medve az eperfával. Ez Madrid szimbóluma:

6) Museo Reina Sofia: XX. századi műveket kiállító múzeum. Talán Pablo Picasso, Salvador Dalí és Joan Miró képei a leghíresebbek az itt kiállított képek közül. Itt látható Picasso egyik mesterműve, az óriási méretű El Guernica, amely a II. világháború borzalmait jeleníti meg különös stílusban.  A jobb oldali képen Salvador Dali egyik híres képe:

Kissé idegesítő volt, hogy Madridban egy múzeumban sem lehet fotózni, és az angolul nem tudó teremőrök szinte hobbit űztek abból, hogy a spanyolul nem értő turistákat megállás nélkül spanyol nyelven figyelmeztették a fényképezgetés miatt (a British Museumban és a Louvre-ban is lehetett mindenütt fényképet készíteni, még a Mona Lisa-t is lehet fotózni). Azért mindenki próbálkozott rendületlenül a kattogtatással :-)

A bal oldali fotón Picasso El Guernica műve látható, amit életem kockáztatásával, a teremőröket kijátszva végül sikerült titokban lefényképeznem :-) Annak a képnek az árából, ott mellettem vígan eléldegélhetnék életem végéig:

A legújabb kor „modern” művészeti alkotásai is helyet kaptak ebben a múzeumban. Lehet, hogy ez a kép is megér pár ezrest valakinek :-)

7) Parque del Retiro: A városközpont határánál kezdődik ez a hatalmas park épületekkel, szökőkutakkal, csónakázótóval. Ez a madridi Városliget. Csak nagyobb, és rendezettebb. Az 1500-as években kezdték el építeni. Akkor királyi parkként funkcionált. A park közepén van a Kristálypalota, ami egy jó nagy és magas üvegház.

8) Museo del Prado: A világ négy leghíresebb és talán legnagyobb képzőművészeti múzeumának egyike. A legnépszerűbb turistalátványosság a városban. A múzeumot 2007-ben kibővítették. Több mint 7000 művészeti munka van kiállítva, a 12. századtól kezdődően a 19. századig bezárólag. Egy látogatás alkalmával lehetetlen mindent megnézni. Érdemes csak a spanyol művészek munkáira koncentrálni, mint Goya, El Greco, da Ribera és Velázquez. Itt található a legátfogóbb spanyol festménygyűjtemény. Ide kerültek a legkeményebben kiképzett kommandós teremőrök, akikkel többször is összetűzésbe kerültem :-)

Szombat:

1) Templo de Debod: Az egyik legszokatlanabb és legfurább hely Madridban. Nehéz elképzelni, mit keres a Királyi Palota melletti dombtetőn egy egyiptomi síremlék, aztán bent, az épület belsejében az információs táblák és videók elmagyaráznak mindent: 1968-ban az egyiptomi kormány adományozta ezt az egész épületegyüttest a spanyol kormánynak hálából, amiért segítettek megmenteni a Nílus által elárasztott területen lévő ősi romokat Núbiában. Sok ország összefogásával szétdarabolták az érintett terület összes egyiptomi épületet (majdnem 10 évig dolgoztak rajta), biztonságos helyre szállították őket, majd újra összeraktak mindent. Az egyik ilyen szétdarabolt, becsomagolt épületet kapták meg hálaként a spanyolok, amit itt Madridban ennek a dombnak a közepén újra összeraktak.

2) Plaza de Oriente: A királyi palota előtti tér / park.

3) Palacio Real: Ez a spanyol királyi palota, több mint 2500 szobával. Fényképezni itt sem lehetett, a vad teremőrök csak úgy ugrottak rá a szerencsétlen, fényképezőgépet éppen, hogy csak előhúzó turistákra, és ékes spanyol mondatokkal próbáltak elmagyarázni valamit a spanyolul nem tudóknak. Biztos speciális központokban képzik ki a múzeumi teremőröket, akiknek a hallása ki van hegyezve a fényképezőgépek optikájának kinyílásakor hallható hangra :-) Amint szöszmötölést hallanak, máris ugranak. Kár, hogy angol nyelvi órák nincsenek a kiképzőprogramban. A fenti okok miatt, erről az épületről jórészt csak külső fotók készültek. A középső képen a háttérben a holnapi nap első programjának célpotja, az Almudena katedrális.

A palota 1764-ben épült, III. Károly rezidenciája volt. Az utolsó királyi család az 1900-as években élt itt XIII. Alfonso és Victoria Eugenie. Csodaszép belülről az épület.

4) Gran Vía: Madrid Broadway-eként ismert. Azt mondják, hogy ez az az utca, amelyik sohasem alszik.

Amikor itt jártunk éppen le volt zárva a teljes utca és környéke, mert húsvéti körmenet volt, Jézus és Szűz Mária szobrait hordozták körbe az egész városon (az alicantei húsvéti körmenetről majd írni fogok egy külön posztot, fantasztikus élmény volt részt venni ezen az eseményen, ahol a helyiek a vállukon cipelték végig a szenteket tartó óriási éptményeket Alicante város kis szűk utcáin). Előzetesként beteszek ide pár fotót a madridi körmenetről.

Az utca telis-tele van éttermekkel, kocsmákkal, sörözőkkel, és áruházakkal. A legszebb és leghíresebb épület a Telefónica és a Metropolis épület. 1929-ben amikor elkészült, ez volt Európa legmagasabb épülete. Az órával a tetején nagyon szép látványt nyújt.

5) Prado: Este 6-ra megint visszamentünk egy kicsit a múzeumba az ingyenes időszakban :-)

6) San Jeronimo el Real: Ez a XV. századi gótikus templom a Prado múzeum mellett van, egy kis domb tetején.

Vasárnap:

1) Catedral de la Almudena: Hatalmas templom. Ottjártunkkor épp a húsvét vasárnapi misére készülődtek, amit a spanyol tévé is közvetített. Fiatal épület, a XIX. és a XX. század folyamán építették. Maga II. János Pál pápa szentelte fel 1993-ban.

2) Teleférico de Madrid (libegő): A városközpont határától indul (az egyiptomi templomtól 10 perc sétára) és a város szélén lévő hatalmas domb tetejére visz fel. Ezen a dombon van a vidámpark és az állatkert is, és tele van piknikező spanyolokkal. A domb tetejéről szép kilátás nyílik Madrid városára. Egy oda-vissza út a libegővel nem túlságosan drága, 5 eur / fő körül volt. Erre a programra 3-4 órát érdemes szánni akkor, ha nem mentek be a vidámparkba, ahová 30 eur a belépő fejenként. Mi az adrenalin vidámparkot kihagytuk, mert Ausztráliában, Gold Coast városában már kipróbáltunk hasonló, csak sokkal nagyobb játékszerekkel felszerelt vidámparkot :-)

Úton a Teleféricoval:

Kilátás a domb tetejéről a városra:

Akinek van egy teljes napja erre a programra, az felfelé, ill. visszafelé akár gyalog vagy bringával is mehet. A piknikező, bicikliző ösvények a dombon:

3) Biblioteca Nacional: A nemzeti könyvtár épülete.

4) Puerta de Alcala: Ez egy utcai emlékmű, de ennél közelebb már nem volt erőnk menni az emlékműhöz. Éhesek és fáradtak voltunk, és jobban vágytunk már egy kis ételre meg italra annál, hogy újabb 25 percet gyaloglással töltsünk :-)

5) Palacio Cibeles: Az egyike a legszebb épületeknek. Neoklasszicista stílusban épült. Az épület előtti körforgalom közepén egy csodás szökőkút van vörös márványból. 1780-ban készült. Az épület funkcióját tekintve művelődési háznak tűnt. A látogatása ingyenes. Kiállítások, közösségi termek fotelokkal, internet eléréssel és konnektorokkal, mindenféle kreatív meg design foglalkozások, tanfolyamok vannak a házban.

A földszinten shop, a legfelső emeleten étterem, a tetőn meg bár van, ami miniszoknyás szingli csajokkal van tele :-)

6) Prado: Harmadik felvonás, este 6-tól :-)

Hétfő:

1. Museo Thyssen-Bornemisza: Az egyik leghíresebb és legnagyobb festmény magángyűjtemény. A XIV. századtól vannak itt képek kiállítva, de talán a leghíresebbek az impresszionisták és expresszionisták. Aki szereti ezeket a művészeti irányzatokat, az feltétlenül szánjon erre a múzeumra pár órát.

Akinek több ideje van, az ne hagyja ki Toledót és Segoviát. Ezek is érdekes városok.

Pár nap és jön a harmadik rész. Szép napot!

Madridi kirándulás, 1/3

Néhány napja egy ismerősünk madridi utazásához kért tőlünk tippeket, úgyhogy eljött az ideje, hogy elkészüljön ez a poszt is. A poszt eredetileg egy részesre készült, de mire befejeztem, a képekkel együtt, 16 oldal lett a szövegszerkesztőben. Ez egy kicsit sok anyag egy poszthoz, úgyhogy három részre bontva fog megjelenni a madridi kalandunk:

1. rész: általános infók
2. rész: városnézés
3. rész: kocsmák

Ez év április közepén, húsvét hétvégéjén töltöttünk el 5 napot Madridban, április 17. és 21. között.

Madrid Spanyolország fővárosa, 3,3 millió lakossal, de ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a külvárosokban élő lakosok számát, akkor 6,5 millióra nő ez a szám. A város körülbelül 20%-al nagyobb területen terül el, mint Budapest. Ez a város a harmadik legnagyobb európai uniós város London és Berlin után. A 2010-es „Legélhetőbb városok listáján” a 10 helyet foglalta el. Persze Melbourne várost nehéz lesz kiütni az 1-2. helyről :-)

A polgárháborúban (1936-1939) Madrid volt a legérintettebb, és ez volt az első európai város, amit repülőgépről bombáztak (1932-ben). Franco halála után, 1979-ben tartották meg az első önkormányzati választásokat, ami elhozta az első madridi demokratikusan megválasztott polgármestert. Ezután minden robbanásszerűen megváltozott. Például a kulturális és éjszakai élet is :-) Elkezdték felfedezni Madridot a turisták, éjszakai szórakozó negyedek alakultak. A Chuecha például a meleg közösség és az éjszakai élet központja lett.

Madridnak mediterrán klímája van, ennek ellenére télen teljesen normálisak a mínuszok. Télen átlagosan 5 fok körül van a hőmérséklet, a leghidegebb téli napon -10 fok volt. Áprilistól októberig az átlagos napi hőmérséklet 20 fok körül van. Májustól szeptemberig nem ritka a hosszan tartó 35 fokos (vagy melegebb) hőség. Amikor ott jártunk az utolsó nap szinte egész nap esett az eső.

A városkép változatos. Sok templomuk, régi, nagy épületük, múzeumuk van, és a belvárosban majdnem minden épület tetején van valami óriási szobor: szekerek, oroszlánok, madarak, emberalakok… (ez egyébként sok spanyol városra jellemző). Érdemes séta közben felfelé is nézegetni. A városnak van egy modern része is, ami két egymással szemben elhelyezkedő, pár fokos szögben megdöntött épület körül található ('Európa kapuja').

A reptér 4-es termináljára is nagyon büszkék a madridiak. Sok képeslapon ez is rajta van. 2006-ban adták át és Földünk legnagyobb termináljai közé sorolják: a két épület összesen 760.000 m2 területű. Még sofőr nélküli metró is jár a terminálok között [mi is utaztunk egyet ezen, tévedésből :-) ] . Évente 70 millió utas fordul meg itt.

Van vidámparkjuk távol a várostól, ahová libegőszerű, dróton függeszkedő kabinokkal is fel lehet jutni. Sok étterem, kocsma és tapaszos hely van. Az árak nagyvárosiak, minden drágább Madridban. A piacon 2-3-szor drágább minden, mint Alicantéban. Albérletet 800-1000 euró körül lehet találni normális környéken.

Meg kell még említeni az Operaházat, ami a városközpontban van és a bikaviadalok arénáját is.

És persze itt van a város két focicsapata: a Real Madrid és az Atlético Madrid, és a nagy, 85 ezer főt befogadó Santiago Bernabéu stadion. Sajnos ez utóbbit nem néztük meg (a belépő ára 19 euró / fő).

Szerdán jön a második rész.

Esőnap

Szokatlanul unalmas hétvégénk volt. Az időjárás előrejelzés kisebb esőfelhőket jósolt péntekre és szombatra, de az elmúlt 10 hónapban sokszor láttunk már ilyet és megszoktuk, hogy ezt nem kell komolyan venni. Esik kicsit az eső, úgy mondjuk 10 percet, és ha a felhők nem is vonulnak el mindig teljesen, az eső azért gyorsan eláll.

Pénteken viszont különös dolog történt. Úgy délután 4 körül elkezdett esni és csak nem akart elállni. Egészen szombat estig szinte folyamatosan esett. Néha szakadt az eső, néha meg csak szemerkélt. Hideg is volt, az utcai hőmérő 18 fokot mutatott, és egész hideg szél fújt. Kata előkereste a 10 hónapja a sarokban porosodó, pókhálós esernyőt, én felvettem a szekrénybe kb. 1 hónapja bedugott tavaszi kabátomat, és ilyen szörnyű időjárási körülmények között indultunk el vásárolni a piacra és az orosz boltba tejfölt venni.

Egész szombaton csak esett, ki sem lehetett mozdulni a lakásból... Ráadásul most internet elérésünk sincsen már lassan 2 hete, úgyhogy most offline írok posztot :-)

Persze hétfőre csodaszép napsütés lett, és most a 17 fokosra lehűtött irodából élvezhetem, ahogy a napfény jatszadozik a Mediterrán-tenger felszínén (elnézést a kép minőségéért, az egyik kollégám készítette a mobiltelefonjával).

Ahogy hallottam, ennél vannak még esőmentesebb városok is a környéken. Kb. 70 km-re Alicantétól nyugatra, dél-nyugatra a szárazföld belseje felé van egy Murcia nevű kisváros, ahol állítólag évek óta nem esett már eső. A vizet jó nagy átmérőjű csöveken kénytelenek a városba vezetni.

Talán ez is az oka, hogy ezen a környéken minden hegy és domb kopár sziklás. Csak pár bozót marad életben. A piacon kapható zöldségeket és gyümölcsöket nem is tudom, hogyan termesztik errefelé. Lehet, ezeknek a növényeknek a napfény bőségesen elég, víz már nem is kell nekik :-)

Különleges hétvége volt, szerintem Budapesten melegebb idő volt, mint itt :-) És be kell, hogy valljam, Alicante városában sokkal barátságosabb az időjárás mint Melbourneben.

Szerencsére aggodalomra semmi ok, helyreállt a rend, megint süt a nap és 32 fok van. Újra lehet strandolni :-)

No llueve!

Piac

Szombaton reggel megjártuk a piacot, következik a piaci körkép :-)

Alicantében több piac is van, van köztük szabadtéri és fedett. Árkülönbség nincsen a piacok között, mindenhol vannak drágább és olcsóbb kereskedők. A központi piac, ahová mi is járunk, egy jó nagy, két szintes épületben van. Úgy tudom, hogy minden nap nyitva van, kivéve vasárnap. Hétköznap reggelente 7-8 körül nyitnak az árusok, és amikor megyek munkába, akkor minden nap jeges zsákokat pakoló embereket látok a főbejárat körül.

Szombaton is korán nyit a piac, de olyan korán, hogy akkor mi még felkelni sem tudunk :-) Délután két órakor zár be. Mi általában 1-2 óra között szoktunk odaérni, 3 perc megerőltető, reggeli gyaloglás után. Előbb nem érdemes menni, mert baromi sok nép van a piacon és a bevásárlás is dupla annyi ideig tart. Ha csak gyümölcsöt-zöldséget kell venni, akkor 30 perc alatt végezni lehet a bevásárlással. Ha húst is kell venni, akkor a vásárlásra fordított idő 1 órára emelkedik, mert a spanyol háziasszonyok minden héten bazi nagy tologatós kocsival ("banyaszatyor") jönnek a piacra töménytelen mennyiségű húst venni. És ők beszélgetni is sokat szeretnek a hentessel, mielőtt eldöntik, hogy miből vegyenek. A hentesek partnerek ebben, gond nélkül elbeszélgetnek mindenkivel. Aztán szépen leszeletelik, felvágják és kicsontozzák a kiválasztott húst. Van olyan, hogy 5-7 percig vásárol egy vevő. Ez azért elég sok, főleg, ha ott állsz a tömegben.

Minden stand előtt sorszámot kell húzni, és kijelző mutatja (vagy nem) az aktuális vevő sorszámát. Érkezéskor érdemes végigjárni a kiválasztott kereskedőket és gyorsan beszerezni mindegyiktől egy-egy sorszámot, aztán utána bőven ráér az ember nézelődni sorszámokkal a markában.

Az áru szép, de a tálalás azért lehetne kulturáltabb is. Emlékszem az első alkalomra, amikor piacra mentünk. El sem tudtam képzelni, hogy bármit is vegyünk ebben a koszban. Ausztrália után itt minden piszkosnak tűnt. Ott minden precíz, tiszta, sehol nem csepeg a vér a fémtálcákról, a pultok üvegezése csillog és maga a piac épülete, a járdák és minden, de minden tökéletes. A húsosnál itt folyik a véres lé mindenhol, a csirkék, csirkemell és minden általában csak úgy be van baszva a pultba, árcédula 50%-ban hiányzik (ez lehet, hogy csak nekünk gond, mert mi nem tudunk spanyolul és csak mutogatva és papírra leírva tudja a kereskedő elmondani nekünk az árat). A halasnál csak úgy odabaszva hevernek a jégen a tengeri halak.

Szóval az áru friss, finom és olcsó is, csak meg kell szokni az itteni tálalást. Mi már megszoktuk, és lassan kezd elhomályosodni az ausztráliai teljesen más élet. Lassan megint vissza kellene menni kicsit a kenguruk közé...

A piac négy részből áll: zöldséges, húsos, halas és delikát rész. A bejáratnál rám mosolygó szép lányok gyorsan elfeledtetik velem a csorgó húslét :-)

A zöldséges és a halas rész az alagsorban van. Próbáltam úgy fényképezni, hogy jól látszódjanak az árak.

A halak közül két kedvencünk van: az emperador és a lazac. A lazacot mindenki jól ismeri, a jobb oldali képen ott is van. Az emperador meg a középsőn. Nem olcsó, de annyira nem is mondható drágának itt a lazac:

A másik hal az emperador. Ezt a fajta halat itt ettem először a céges kantinban, aztán Vanessa, az egyik spanyol kollégám elmondta, hogy mi ennek a halnak a neve és hogyan kell elkészíteni. Elég drága halfajta, 30 euró körül van kilója, de nagyon finom. Szerintem sok zöldséggel és olívaolajjal, bors nélkül a legjobb :-)

Mindenféle halakat meg rákokat lehet itt kapni, de a 90% -ának még a nevét sem tudom...

Van egy-két halárus a piacon, aki minden héten más-más bazi nagy egész hallal csábítja a vevőket, amit a szemünk láttára szeletel fel. Elég fura látvány egy akkora halat látni a fémpulton, mint törzstől felfelé jómagam. Én a kisebb jószágokhoz szoktam hozzá:

A halas szekcióval szemben van a zöldséges-gyümölcsös rész. Szép, friss a zöltség és a gyümölcs és a tálalással sincsen olyan nagy baj :-)

A középső képen lévő zöld paprikából lehet lecsót készíteni. A többi paprika kicsit édes, de az otthoni sárga TV-paprikát erre nem ismerik. Ezt a lecsót is meg lehet szokni :-)

És az elengedhetetlen olívabogyó árus:

A felső szinten van a "vágóhíd". Annyit tudok már, hogy a pollo a csirke, a cordero a bárányhús és a chuletas pedig a bordát jelenti :-) A chuletas de cordero pedig a másik kedvenc kajánk az emperador után. 15 eur / kiló.

Gondolom kitaláltátok már, hogy mi ez: bárányborda. Szintén zöldséggel és sok olívaolajjal szeretjük :-) Itt Alicantéban egész jó kajákat tanultunk meg főzőcskézni. Már csak ezért is érdemes volt idejönni Kína helyett :-)

A húsos részlegen a tálaláson bőven lenne mit javítani...

A delikát részben (Ausztráliában hívták így a sajtos-szalámis-fűszeres-pékárus szekciót) mindenféle dolgot lehet venni. Van itt szárított-sózott hal, holland és spanyol sajt és sok-sok-sok spanyol sonka amit jamon-nak hívnak:

Ausztrália:
Összehasonlításképpen, néhány képet beteszek ide a melbourne-i piacról. Lehet, hogy a képeket nézve nem jön át annyira a különbség a két piac között, de higgyétek el, óriási a minőségbeli eltérés a kettő között:

Azért nem semmi, hogy Melbourne-ben a darált húst mennyire ízlésesen teszik ki a pultba (középső kép), és ahogy a halak élükre állítva várják a vevőket:

És végül a húsos pult, ahol minden áru precízen el van rendezgetve, még a lengyel "Csabai" kolbász is :-)

Kellemes hétvégét nektek!

Eper

Néhány napja, magyarországi élelmiszerárakról kerestem információt. Össze akartam hasonlitani a budapesti árakat az alicanteivel, mert amikor beszélgetek a magyarországi ismerősökkel, és invitálom őket nyaralásra a Costa Blanca-ra, valahogy mindig szóba kerülnek az árak. A magyarországi, ~3%-os inflációs adatokat látva azt gondolom, hogy az otthoni árak az elmúlt két évben szinte nem is változhattak, szóval az útnak indulás előtti áraknak nagyjából most is érvényeseknek kell lenniük :-)

Azt hittem, hogy  az alicantei árak nem nagyon térnek el a budapestiktől, de tévedtem. Talán azért, mert már túl régóta nem jártam otthon :-(

Pár, árakról szóló cikk elolvasása után kinyitottam az eddig jól bevált numbeo.com-ot, ami szerint az alicantei élelmiszer árak átlagosan ~25%-kal magasabbak, mint a budapestiek. A numbeo szerint a lakás bérleti díjak ~80%-kal magasabbak itt. Az első állítást el kell, hogy fogadjam, de a másodikkal nem értek egyet. A belvárosban, 7 percre a strandtól, 3 percre a nagy vásárcsarnoktól és 5 percre a tapa + caña helyektől átlagosan 400eur egy bútorozott, 60-70m2-es lakás bérleti díja havonta.
Persze Madridban az árak ennek minimum a kétszerese, de ez a poszt nem a madridi árakról szól. Az itteni, kisvárosi lakás bérleti díjak nagyjából ugyanolyanok, mint az otthoni, fővárosi árak.

A tapa + caña-t általában 90cent + 60cent körül adják.  Szerdán és vasárnap a sör féláron van :-) Ez az egyik kedvenc kocsmánk szórólapja:

A "tapa" egy falat étel, a caña pedig egy kis pohár sör (1,5 dl). Ha belegondolok, 450 forint nem is olyan olcsó egy korty sörért és egy falat kajáért, és ebből legalább 5-6-7 db-ot kell megenni + meginni, hogy érezzek is valamit a hasamba. Itt ez nem számít drágának:

A gyümölcsök feltételezésem szerint itt olcsóbbak, az alapvető élelmiszereken 10%-os áfakulcs van. A piacon a paradicsom kilója decemberben 1 eur volt, most 60 cent. Alma 1 eur / kg. A finom, édes narancs ára tél közepén 1 euró volt, februártól 50 centért vásárolható meg a piacon.

A keresgetés közben a google kidobott egy érdekes cikket "Ilyen olcsó eper a világon nincs" címmel. Azért ennyire nem kell túldramatizálni ezt a helyzetet, mint ahogy a cikk írója tette, mert kb. február óta 1 euró az eper kilója a piacon. És gondolom a nagy magyarországi áruházláncok nem az alicantei piacon szerzik be a spanyol epret, hanem elmennek az eperföld közelébe, és vesznek egy kamionnyit, kilónként jóval olcsóbban mint 1 euró.

Jó nagyot kacagtam ezen a mondaton: "Emellett az Auchan beszerzési áraira rakódó kis logisztikai költség, illetve az üzletlánc diszkont árpolitikájának megfelelő szűk árrés tett lehetővé a 778 forintos kilónkénti fogyasztói árat a magyar piacon – tette hozzá a kommunikációs menedzser."

Röhögnöm kell, hogy a szűk árrés miatt lett a 70 centes eperből 778 forintos tavaszi, spanyol eper a magyar bevásárlóközpontokban :-)

Menedzsereknek sosem szabad hinni :-)

A naranccsal ugyanez a helyzet. Ha én tudok 50 centért (~150 forintért) venni 1 kg narancsot, akkor a Tesco biztosan ennél olcsóbban veszi meg azt a spanyol narancsot, amit otthon e weblap szerint 270 forintért adnak.

 

A sonkát vékonyra szeletelve adják, 10 eur / kg a legolcsóbb.

A fenti képeket az internetről töltöttem le, de szombaton megyünk vásárolni, és készítek képeket ártáblákkal és felteszem őket ide a blogba.