Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 3. rész

Sziasztok,

Ma újra Melbourne városáról és az itteni életről fogok írni. A bejegyzés címét bátran átírhatnám "Melbourne diák szemmel, 4 hónap után"-ra, mert az első rész megírása óta legalább egy hónap eltelt :-)

Megérkezésünk után gyorsan felismertük, hogy ebben az országban is fontos szerepe van az ember életében az adószámnak (TFN - Australian Tax File Number) :-) Ha nincs adószámod, akkor az ausztrál megtakarítási számlán (savings account) jóváírt kamatból makdnem 50%-ot lecsíp az állam. Ha van adószámod, akkor nincs levonás, az összes ~5% körüli kamatot jóváírja a bank a számládon. Az adószámigénylés menete egyszerű: csak ki kell tölteni ezt az online igénylő lapot, és körülbelül egy hónap múlva küldik is a megfelelő hosszúságú számsort :-) Katáé időben meg is érkezett, az enyémet valahogy elkavarták. Miután Kata megkapta, vártam még egy hetet, de csak nem jött meg. Közben újabb kamatjóváírás történt a bankban, és megint levonták az 50%-ot a hozamból. Nagyon pipa voltam, ezért bementünk a helyi Apeh-ba.

Az "Apeh" ügyfélfogadója egy jó nagy, egylégterű iroda, szellősen elrendezett berendezéssel. Összesen 3 ügyintéző dolgozott az egész irodában. Öt perc sorbanállás után ügyintézőhőz jutottunk, aki két mondat után tudta, hogy mi a problémám. Felírt pár számot egy papírra és már majdnem azt gondoltam, hogy fejből tudja mi az adószámom :-) amikor rámutatott az iroda másik felében lévő fotelekre, és megkért, hogy üljek le az egyikbe, vegyem fel az asztalon levő telefont, üssem be a számokat a papírról, és beszéljem meg a problémámat az ügyintézővel. A telefonálás kicsit nehézkesen ment (ez több mint három hónapja volt), de végül is sikerült elintézni mindent, és a beszélgetés végén már volt is adószámom. Fura volt látni ezt a fajta hivatali ügyintézést, de mivel nem kell sokat sorban állni, és a telefonálás is ingyen volt, és gyorsan dolgoznak az ügyintézők, egészen megtetszett ez a módszer. Állítólag az ügyintézők valahol egy ausztraliai kisvárosban vannak eldugva :-) Egy biztos: ez a módszer kimondottan költséghatékony lehet az ausztrál állam számára.

A belső folyosó így néz ki:

Miután megkaptam az adószámot, gyorsan le is jelentettem a banknak, és 3 nap múlva egy összegben visszautalták az összes levont adót.

Egy másik érdekesség amiről írni szeretnék nektek, az az ausztrál alkoholfogyasztási szokások. Most már értjük, hogy miért papírzacskóba tekerve cipelik az utcákon a sörös, ill. borosüvegeket az amerikai filmekben. Ha inni akarsz alkoholt az utcán, csak ez az egy módja van annak, hogy magaddal vidd a felbontott üveged :-) Legtöbbször itt is így tesznek a szabályt betartani próbálók :-) Azok, akik meg nagy ívben sz..... rá, megisszák valahol a piát, és elhajítják az üveget a parkban :-) Az összes melbourne-i fesztivál alkoholmentes fesztivál, sör nélkül:

El tudnátok képzelni ezt Európában? Például szerintetek milyen lenne Németországban egy nagy és népszerű fesztivál sör nélkül? Vagy milyen lenne az, ha Budapesten az utcai fesztiválokon a kolbászkákhoz csak színes cukrozott löttyöket lehetne inni? Vagy milyen lenne a magyarországi Sziget Fesztivál sör és sörsátor nélkül? És csak egy pici, zsúfolt kerítésekkel körbezárt részen lehetne sört inni? Szerintem az összes Sziget lakó beköltözne ebbe a zónába, és itt élne egy hétig :-)

Itt ez nem így van. Sorbaállnak az emberek, hogy bejussanak a kerítésen belülre, itt isznak egyet és mint a jógyerekek, kijönnek továbbnézni a fesztivál rendezvényeket:

A rendőrök nagyon megörülnek, ha néha, nagyon-nagyon ritkán belebotlanak egy félrészeg fűvön fekvő emberbe, mert ilyenkor van munkájuk. Ekkor az összes rendőr (általában 4-5 rendőr) buzgón körbeveszi a szerencsétlen részeg fazont és elkezdenek intézkedni. Az intézkedés végén felszólítják a részeget, hogy menjen haza pihenni, majd továbbállnak :-)

Még szilveszter éjszaka sem kivételes nap, ilyenkor sem lehet inni az utcán. És ami fura, hogy ők ezt be is tartják. Kellemetlenül is éreztük magunkat, amikor a tüzijáték után borral koccintottunk Katával a tömegben :-)

Az itteni árakról már sokat írtam, de újra meg újra elő kell vennem ezt az érdekes témát. Tudjátok, a pénz az egyik kedvenc témám :-) ezért újra meg szeretnék osztani veletek egy ezzel kapcsolatos érdekességet. Ez az itt lakó embereknek teljesen természetes, de nekünk ez is nagyon furcsa volt. Pár hete résztvettünk egy bazi nagy ház aukciójan. Persze licitálni nem mertünk, mert amikor megláttuk a kikiáltási árat, majdnem padlót fogtunk :-) 750 000 AUD volt az induló ára egy itteni, teljesen normális, hétköznapi háznak (4 szoba, két fürdő). A házak adásvétele iszonyatosan profi és átlátható módon történik. Az egész történet ott kezdődik, hogy minden eladó házat hetente egyszer, egy előre meghirdetett időpontban lehet megtekinteni. Nincsen össze-vissza alkudozás, hogy én csak most érek rá megnézni a házat és én nagyon meg akarom venni, és ha nem nézhetem meg egy nekem megfelelő időpontban, akkor nem is fogom megvenni.... Ehhez hasonló zavaros beszélgetések errefelé nincsenek. Az ügynök (szinte minden ingatlant ügynök ad el) meghirdet egy időpontot, és akit érdekel az ingatlan, az összeszedi magát, és elmegy megnézni a megadott időben. Ez az időszelet maximum heti egy-két óra. Pár hétig megy ez a móka, aztán a végén kihirdetik, hogy mikor lessz az aukció. A háznézegetés idejére a tulajdonosok elmennek otthonról. Biztos kapnak mozijegyet az ingatlanügynöktől :-) Emiatt aztán nem meglepő, hogy a háznézegetes közben látni lehet a háziak ruháit a szekrényekben, a könyveiket a polcokon és fogkeféket a fürdőben, stb... Persze azért amit lehet, bedugnak a fiókokba mielőtt beengedik a nézelődőket. Ettől függetlenül, nyugodtan ki lehet nyitogatni minden szekrényt. Ebben az időszakban csak egy minimum és maximum eladási árat közölnek az érdeklődőkkel. Az intervallum néha 200 000 AUD is lehet.

A mutogatás közben az ingatlanos már felméri mekkora az érdeklődés, és így mire kezdődik az aukció, már világosan tudják, mennyi lesz a kikiáltási ár.

Itt valóban minden terhet és feladatot levesz a tulajdonos válláról az ügynök. Ők valóban megdolgoznak a pénzükért! Nincs az az érzésed, hogy ezek megint lenyúltak egy csomó pénzt tőled a semmiért. Nekem otthon mindig ilyen érzésem volt, amikor ingatlanügynök segítségét kértem. Össze-vissza, teljesen kiszámíthatatlanul és totál alkalmatlan időpontokban akartak klienseket hozni, mindig otthon kellett lennem, ha jöttek, mindig késtek, és nekem kellett beszélnem a kliensekkel. De ez a téma egy másik poszthoz tartozna, nem is folytatom tovább.

Kanyarodjunk vissza az aukcióhoz. Az aukció napján a tulajdonosok újra elmennek otthonról. Az ügynökök útbaigazító táblákat tesznek ki mindenfelé a környéken, hogy az érkezők könnyen odataláljanak az ingatlanhoz. Az első 1 óra azzal telik, hogy még egyszer mindenki végigjárja a lakást. A konyhaasztalra ki vannak téve a rezsiszámlák másolatai, ha van hitel a házon, akkor azok a papírok is kérés nélkül megtekinthetőek. Minden fontos irat ki van téve az asztalra, és mindent meg lehet nézni.

Mi is végigjártuk a lakást, mintha nagyon komoly szándekú vásárlók lennénk :-) Pont olyan volt, mintha az IKEA áruházban járkáltunk volna :-) Aztán egy óra múlva az egyik ügynök elkezdett rázni egy nagy kolompot és az emberek szép lassan kivonultak a házból. Ez eltartott vagy negyed óráig. Kint a ház előtt már nagy volt tömeg, és a hangosító berendezés is össze volt már szerelve :-)

Az ingatlanos egy rövid 5-10 perces bevezetőben elmondott minden tudnivalót a környékről és az ingatlanról majd elkezdődött a licit. Az emberek szép nyugis tempóban licitálgattak és az ügynökök pedig egyre csak fokozták a hangulatot, néha-néha a kis kalapácsukkal csaptak is egyet-egyet, hogy "először...". De a "másodszor..." ideje még ilyenkor nem jött el :-) Körülbelül 15 perc múlva már el is volt adva a ház:

A "mi" házunk 140 000 dollárral többért ment el, mint a kikiáltási ár. Az eladási ár 890 000 AUD lett, ami 218 millió forintnak felel meg. Ennyibe kerül egy hétköznapi családi ház, egy közepesnél kicsit jobb környéken, egészen távol az óceánparttól, 18 km-re a városközponttól, és gyalog 20 percre a legközelebbi metróállomástól :-)

Hazafelé menet elgondolkoztunk az itteni árszintekről, de még mindig nem értem, mitől vannak az itteni árarányok teljesen máshogy (reálisabban) kialakítva, mint otthon:

Egy egyszerű ház, 2-3 szobával,	Ausztrália	$380 000	87 400 000 Ft
1-2 fürdővel, egy garázzsal, béna környéken	Magyarország	$34 782	8 000 000 Ft
Közepes ház, 4 szobával, két fürdővel,	Ausztrália	$850 000	195 500 000 Ft
kamra, garázsok, kiskert, terasz, közepes környéken	Magyarország	$78 260	18 000 000 Ft
Ferrari (új)	Ausztrália	$250 000	57 500 000 Ft
	Magyarország	$217 391	50 000 000 Ft
Hétköznapi átlagos autó (pl. Toyota)	Ausztrália	$27 000	6 210 000 Ft
	Magyarország	$17 391	4 000 000 Ft
80 m2-es lakás bérleti díja / hó	Ausztrália	$1 600	368 000 Ft
	Magyarország	$521	120 000 Ft

* Az ausztrál dollárt 230-on váltottam át annak ellenére, hogy most 245 forintot kell adni egy ausztrál dollárért. De remélem nem marad így az árfolyam, és visszamegy 230-ra :-(  245-ös árfolyammal számolva a 87 milliós ház 93 millió lenne :-(

** Az országokban lévő eredeti árak a pirossal jelölt mezőkben vannak. A másik az átváltott érték.

Egy kis számolgatással az az eredmény jött ki:

• Magyarországon egy Ferrari árából 6 egyszerű lakást lehet vásárolni. Ausztráliában egy egyszerű lakás árából 1.5 Ferrarit lehet vásárolni.

• Magyarországon egy egyszerű lakás 66 hónap alatt termeli ki az árát, Ausztráliában 237 hónap alatt.

Itt fordítva van minden. Nem csak a közlekedés baloldali, hanem az árak arányai is fordítottak. Miért nem így van ez otthon?

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a benyomásaimat, akkor azt írnám, hogy külföldi diákként, közepes angoltudással, több mint 40 évesen, Magyarországon összekuporgatott kis forintokból nem könnyű itt elkezdeni az életet. Minden ideérkező diáknak és nem diáknak hasonló problémái vannak: szállás és munka. Az első leküzdendő probléma a megfelelő szállás megtalálása. Mi szerencsések voltunk, mert ideérkezéskor a StudyTime-os Edina segítségével megismerkedtünk Krisztivel. Aki nagyon-nagyon kedves volt hozzánk, és három hónapra megosztotta velünk az életét, és befogadott minket. Kultúrált, európai környezetben kezdhettük meg az itteni életet. A szálláskeresés akadályaival a harmadik hónap után szembesültünk. A megfelelő szállás megtalálása nem egyszerű feladat. Ez itt sokkal bonyolultabb, mint otthon Magyarországon. Már csak azért is, mert itt a főbérlőt védi a törvény és nem a bérlőt. Otthon ez is pont fordítva van. Ha itt nem fizetsz, a következő héten kicsapnak a szobából. Nincs alkudozás a kaucióról, vagy kifizeted, amit kérnek, vagy kiköltözöl a lakásból. Ha nem költözöl, jön a rendőr és kitesz. Nehéz elfogadható áron, a központtól és a még nem létező munkahelytől megfelelő távolságra lévő, tiszta, valamelyest megbízható lakótársakkal lakást bérelni.

Szóval a lakás és a munkahely a két legfontosabb dolog, ami az itteni élethez elengedhetetlen. A lakásról már írtam, most jöjjön a munkahelykeresés témája :-)

A következő bejegyzések egyike erről fog majd szólni.

Ágnes

Ma egy jó hírt szeretnék megosztani veletek: Áginak köszönhetően a blogot már nem csak magyar nyelven lehet olvasni, hanem angol nyelven is. Hipp-hipp hurrá :-)

Ez fontos nekünk, mert egyre több magyarul nem beszélő ismerősünk és barátunk van, akiknek hiába mesélünk szépeket a blogról, egy árva szót sem értenek belőle. Mától ez már nem így van :-)

A 12 millió magyar anyenyelvű ember mellett mind a 360 millió angol anyanyelvű és a több mint 2 milliárd angolul beszélő ember potenciális olvasója lett a blognak :-)

Ágiról bővebbet itt tudhattok meg: http://angol-nemet-online.webnode.hu/ vagy követhetitek a Facebookon is: http://www.facebook.com/AngolNemetOnline

Ahogy Ági ideje engedi, a korábbi bejegyzések is lassan le lesznek angol nyelvre fordítva. Köszönet neki előre is a sok-sok munkáért.

Persze most biztosan azt kérdezitek, hogy miért nem mi fordítjuk angolra a blogot. Csak azért, mert néha még magyarul sem tudok helyesen írni, nemhogy angolul. Nem szeretném elrontani a blog színvonalát hibásan írt angol mondatok sokaságával :-)

Azoknak is ajánlom figyelmébe a blogot, akik angolul tanulnak és azoknak is, akik angol nyelven próbálnak meg magyarul tanulni. A magyarul tanulni vágyóknak sincs könnyű dolga :-)

A héten igyekszünk kitenni a "Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 3. rész"-t.

Új lakótársak

Sziasztok,

Szombaton lesz két hete, hogy beköltöztünk az új lakásba. Vagyis az új szobába :-)

A ház bazi nagy, hat szoba van benne és két fürdőszoba. Amikor megnéztük és eldöntöttük, hogy ide költözünk, akkor még csak négy szoba volt. Nagyon vigyázni kell ebben az országban, mert itt még akkor is érheti meglepetés az embert, amikor abszolút nem számít rá. A beköltözésünk előtti hétben lett egy újabb szoba :-) A nagy nappalit a házinéni egy jól képzett asztalossal kettéválasztatta, és így máris heti plusz 150 dollár bevétele lesz. És nekünk meg plusz két emberrel kell megosztani a két fürdőt. Ez nem valami jó hír, de most ez van.

Az egyik szobában egy nagyon fiatal ausztrál pár lakik, mert úgy döntöttek, hogy összeköltöznek és kipróbálják milyen a közös élet. Úgy tűnik, hogy ők hetente csak 1-2 napot töltenek itt. Nem sok vizet zavarnak. Nem is értem, mit tudnak csinálni abban a szobában :-)

Az egyik kis szobában egy új-zélandi fizikai munkás pasi lakik. Jó fej, rendes, lehet vele beszélgetni is, de minden mondatában legalább egyszer beleszövi a "shit" szót. Az első héten olyan volt vele diskurálni, mintha egy kínaival beszélgetnék kínai nyelven. Az égvilágon semmit nem értettem abból, amit mondott. Most már a "shit"-et kristálytisztán értjük. Na, jó mást is :-)

A másik kis szobában egy német szülőktől származó, Dél-Afrikában született és ott 18 évig élő, nagyon vékonyka csaj lakik. Ő most valamelyik helyi egyetemen tanul könyvelést. Ő sem sok vizet zavar, néha kijön a konyhába, megnézi, hogy mi mit főzőcskézünk :-) Ő fagyasztott brokkolin és sárgarépán él. Minden nap elővesz pár fagyasztott zöldséget, kiolvasztja a mikróban és azt eszi. Olyan vékonyka szegény, hogy csak na :-)

Lakik még itt egy ausztrál 20 év körüli valamilyen informatikus, programozó srác. Vele még csak egyszer beszélgettem, de az is szarul sült el. Mondtam neki, hogy milyen finom "paradise"-ot eszik. Rámnézett nagyon furán, aztán mondott valami olyasmit, hogy "What did you say?" aztán evett tovább. Nem jutott eszembe a "tomato" szó :-) Ez a csávó biztos leírt örökre :-)

Az új meglepetés szobába szombaton fog beköltözni egy skót pár. Úgyhogy a skót angol akcentust is tudjuk majd gyakorolni :-)

És mindezek mellett, minden szobában vannak vendég lakótársak is: a csótányok. Eddig megúsztuk őket, de most itt vannak, és velünk élnek. A házinéni hozott irtószert, és Kata befújkálta vele a szobát, úgyhogy már lassan 7 napja nem láttuk őket :-)

Mi egész jól belaktuk a szobát. Sok-sok beépített szekrényünk, éjjeliszekrényeink, egy bazi nagy fiókos szekrényünk és egy jó nagy íróasztalunk van. Szép nagy a szoba. A beköltözésünk utáni héten a szomszéd utcában a ház elé kicsapva találtunk egy TV-t. Hazavittük, bekötöttem, és azóta saját tévénk is van :-)

A közlekedés nem a legjobb errefelé. A kék vonatszerű Metro errefelé nem jár, így csak buszt és villamost használhatunk. A villamossal 40 perc utazás a belváros, a busszal meg előre nem mondható meg, hogy mennyi idő alatt érünk be a központba. Van egy buszmenetrend, de teljesen mindegy, mert mindenféle véletlenszerű időpontban jár a busz. Csak akkor nem jön, amikorra ki van írva :-)

Mostanában későn járok haza, mert mindenféle munkának látszó dologgal foglalom el magam délutánonként, úgyhogy egyelőre engem nem nagyon zavarnak a lakótársak. Egyik sem :-) Kata meg rovarirtóval felszerelkezve várja a vendégeket :-)

Egyelőre itt lakunk. Ha nem változnak meg a dolgok körülöttünk ,akkor körülbelül 3 hónap múlva elköltözünk Sydney-be. De ez persze csak terv. Hogy mi lesz belőle... :-)

Ui.: már készül a "Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 3. rész" blogbejegyzés is.

Australian Open

Ma rendhagyó módon egy olyan eseményről fogok írni, ami már több, mint egy hónapja megrendezésre került, de mivel ez az esemény Melbourne város számára egy fontos esemény, ezért ez nem maradhat ki ebből a blogból sem. És azért sem, mert mi is meglátogattuk ezt a rendezvényt :-)

Az Australian Open a négy Grand Slam közül az egyik jelentős tenisztorna, amelyet minden évben egyszer, két héten keresztül, január 14 – 27. között rendeznek meg Melbourne-ben, Ausztráliában.  Az első tornát 1905-ben tartották, és ez a verseny időrendben az első a Grand Slam teniszesemények között. A másik három a French Open (május 26 – junius 9.), a Wimbledon Championship (június 7 - 24.) és a US Open (augusztus 26 – szeptember 8.). A versenyt 1988 óta kemény borítású pályákon rendezik a Melbourne Parkban.

Az Australian Open a második leglátogatottabb tenisz verseny az US Open mögött és ez volt az első Grand Slam tornahelyszín, amelyet a nedves időjárás vagy extrém hő ellen behúzható tetővel védenek. Az Australian Open helyszínén a Rod Laver Arena és a Hisense Arena van felszerelve ilyen behúzható tetővel. Érdekesség még, hogy 1972-ig minden évben más helyszínen rendezték meg a versenyt. A versenyhelyszínek Melbourne, Sydney, Adelaide, Brisbane, Perth, Christchurch és Hastings voltak. Melbourne városa támogatta leginkább azt az elképzelést, hogy a tornát a jövőben minden évben azonos helyszínen rendezzék meg, emiatt aztán ez a város nyerte el a rendezés jogát.

Ausztrália földrajzi elhelyezkedése és a óriási távolság miatt a kezdetekben csak igen kevés külföldi játékos indult ezen a versenyen. Az 1920-as években az út hajóval Európából Ausztráliába körülbelül 45 nap volt. Az első tenisz játékosok, akik repülőgéppel érkeztek az Australian Openre, az amerikai Davis Kupa játékosai voltak 1946. novemberében. Még az országon belüli játékosok közül sem mindenki vállalta be a 2000 - 3000 km-es utazást. Például Perth-ből csaknem 3000 km-t kellett utaznia a versenyzőnek vonattal, ha indulni akartak a tornán. Az utazási problémát jól érzékelteti, hogy a Christchurch-ben, 1906-ban tartott versenyen mindössze egy kis területen 10 játékos jelent meg, és a játékosok között csak két ausztrál volt.

Talán ez volt az oka annak, hogy 1970-ig minden játékos számára nyitott volt a verseny, profik és amatőrök egyaránt indulhattak a megmérettetésben. 1982-ig a nagy távolságok és a kényelmetlen időpontok miatt a legjobb játékosok szinte minden évben hiányoztak az Australian Open versenyekről.

1983-ban a Nemzetközi Tenisz Szövetség megkérte a Lawn Tennis Association of Australia szervezetet, hogy keressenek egy meltóbb helyszínt a versenynek. 1988-ban költözött át a torna a Melbourne Parkba. A helyszínváltozás hatással volt a pálya burkolatára is. Az eddigi fűborítást felváltotta egy kemény, világoskék színű borítás, melynek a neve: Rebound Ace. 2008-ban, miután már 20 éve használtak a Rebound Ace borítást, a pályát ismét átalakították. A Rebound Ace borítást lecserélték egy párnázott, közepes tempójú, akril felületre, a Plexicushion Prestige-re.

2008 óta a pálya környékén minden világoskék színre van festve. Még az eget is szép kékre festették erre a két hétre:

Fura volt belépni a helyszínre. Annyira kék volt minden, hogy az már szinte bántotta a szemünket:

Az Australian Open során Roger Federer és Serena Williams vot az, aki tudott nyerni a Rebound Ace és Plexicushion Prestige borításon egyaránt.

Az új borítás fő előnye, hogy a visszapattanó labda röppályája jobban kiszámítható, és a vékonyabb felső réteg miatt kevésbé tartja meg a hőt a pálya felülete.

1985-ig a tornát december közepén jatszották. Aztán úgy döntöttek, hogy a következő verseny január közepén lesz, ami azt jelentette, hogy nem volt verseny 1986-ban :-) 1987 óta az Australian Open időpontja nem változott. Azonban néhány top játékos, köztük Roger Federer és Rafael Nadal, azt mondta, hogy a verseny rossz időpontban kerül megrendezésre, túl hamar a karácsonyi és újévi ünnepek után, ami megakadályozza, hogy a játékosok elérjek a legjobb formájukat. Szerintük egy februári időpont megfelelőbb lenne a verseny megrendezésére. Ez az időpont viszont kívül esik a nyári iskolai szünidei időszakon, ami nagy hatással lenne a látogatottságra.

Nem lehet könnyű ezekkel a teniszsztárokkal együtt dolgozni :-)

Mi Ground Pass jegyet vettünk fejenként 39 dollárért. Ezzel a jegygyel csak két helyre nem lehet bemenni: a Rod Laver Arena-ba és a Hisense Arena-ba. Pont a két legnagyobb stadionba :-) Az a jegy, ami ezekbe a stadionokba is érvényes, 100 - 200 AUD-től indul.

A pálya mentén minden nagyon drága, ezért otthonról hoztunk fejenként egy-egy szép nagy szendvicset, ami kitartott egész nap:

Szerencsénk volt, mert több olyan mérkőzést is meg tudtunk nézni, ahol hírességek teniszeztek. Itt például a Williams-nővéreket láthatjátok párosban:

Szerencsénk volt a világranglista 6. helyezettjéhez, a cseh Berdych-hez is:

A Margaret Court stadionban mi is hullámoztunk a tömeggel :-)

Esti naplemente a stadionok körül:

Ebben az évben Novak Djokovic legyőzte Andy Murray-t. Ez a győzelem Novak Djokovic negyedik győzelme az Australian Open versenyen és ezzel a győzelemmel Djokovic megtartotta az első helyét a világranglistán. A verseny után 2 430 000 dollárt vitt haza :-)

Az első három helyezett díjazása:

• egyéni: 2 430 000 dollár, 1 215 000 dollár és 500 000 dollár
• páros: 475 000 dollár, 237 500 dollár, 118 750 dollár

Holnap az új szállásról és az új lakótársakról fogok írni.

Költözünk

Eljött ez a nap is. Holnap költözünk az új szálláshelyre. Kriszta, a szállásadónk bérleményt cserél és szeretne igazi saját életet élni, lakótársak nélkül. Teljes mértékben megértjük őt, mi is ezt tennénk az ő helyében.

Vége a nyugis, arany életünknek. Megint változás jön. Az új hely az első zónában lesz, és 1/3-al csökken a távolság a lakásunk és a belváros között. Most majd 10 km-re fogunk lakni a központtól. A következő költözésnél már talán eljutunk a belvárosig :-)

Az új hely: Caulfield North, Victoria, Australia. Persze, ez is Melbourne-ben van. 15 percnyi villamosozásra leszünk a jó kis St. Kilda strandtól. Még jó, hogy itt lassan vége a nyárnak, és nem lehet strandra járni, mert hideg lesz :-)

A házinéni szerint egy ausztrál párral, egy új zélandi és egy indiai csajjal fogunk együtt lakni. Holnap kiderül, hogy ebből mi az igaz. A kiejtésünk miatt egy hétig azt gondolta rólunk, hogy franciák vagyunk. Képzelem, hogy újságolhatta a jó hírt a lakótársainknak: "egy kedves francia párral fogtok együtt lakni" :-)

Reménykedünk, hogy a gardróbban nem fogunk illegálisan bújtatott bevándorlókat találni :-)

Amúgy nagyon sokszor kérdezik meg tőlünk, hogy franciák vagyunk-e? Nem is értem, mi az, amiben mi hasonlítunk a franciákra :-) A magyaros angol kiejtés? :-)

Természetesen Caulfield North-ban is lesz internet, úgyhogy tudom írni az új bejegyzéseket. Pár nap türelmet kérek tőletek, és ha sikeresen beköltöztünk, elrendeztük a dolgainkat, kipakoltuk újra az életünket a fejenként két bőröndből, megismerkedtünk az új lakótársakkal és beüzemeltük a számítógépeket, újra jelentkezek.

Hihetetlen, de már egy hete jó idő van, csak süt a nap, sehol egy felhő :-) Holnap remélem ki is tudjuk próbálni a strandot is :-)

Szép napot, kellemes hétvégét nektek!

Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 2. rész

A második részt a helyi és a budapesti közlekedéssel folytatom. Erről a témáról írtam már nektek ebben a blogbejegyzésben, de miután elolvastam ezt a portfolio.hu-s cikket pár gondolatot még eszembe jutott.

Melbourne-ben az utazáshoz a myki zöld kártyát kell használni. A jegyvásárlásnak nincsen más alternatív lehetősége. Nincsen papír alapú rendszer, nincsen nyomtatott bérlet és nincsen kék vagy sárga bérlet a diákoknak, mozgáskorlátozottaknak. Ha utazni akartok Melbourne városában, akkor meg kell venni a kis, zöld kártyát. A kártyához igazán könnyen hozzá lehet jutni, bárhol meg lehet vásárolni a városban: újságosnál, élelmiszerüzletben, trafikban, információs központokban... Megvásárlás után máris használhatjuk, mert lesz rajta egy minimális induló összeg. A kártyára pénzt lehet feltölteni és egy vagy több 7-365 napos bérletet. Ha nincs érvényes bérletünk, akkor a pénz "zsebből" vonódik le az utazás díja. Egyszerre több eltérő napú bérletet is megvehetünk. Ha több bérletet vásárolunk, akkor ezek a bérletek szépen sorban, egymás után ott várakoznak az aktiválásra a kártyán. A bérlet érvényességének a kezdete az a nap lesz, amikor először kezdjük el használni. Anyagi veszteség nélkül megvehetem a bérletet pénteken, akkor is, ha csak hétfőn fogom leghamarabb használni, mert hétfőn, az első bepittyentés után kezd el ketyegni a lejárati idő. Felhasználóbarát megoldás. Van még egy utasbarát funkciója a myki kártyának. Ha például szerda munka után sietünk haza, de már nincs időnk megvenni a másnaptól érvényes új bérletet, és reggel is rohanunk, semmi gond. Bárhonnét, bármelyik zónából egy útra lehet használni a lejárt "bérletet" és a nulla dolláros egyenlegű kártyát. Ilyenkor a kártyánk egyenlege mínuszba kerül. Kijönni a metró kapun még ki tudunk, anélkül, hogy elkezdene szirénázni a vészcsengő :-) Aztán munkából hazafelé menet megvesszük az új bérletet, és helyreáll az egyenlegünk. Nincs idegeskedés, aggódás :-)

Itt két órás jegyek vannak, ezek darabja 5,80 dollár. Ha nincs érvényes bérletünk, ennyivel mehet mínuszba a kártyánk egyenlege. A leleményes magyarokra is gondoltak, mert egy új myki kártya ára kerek 6 dollár. Tehát nem érdemes azt csinálni, hogy minden utazásnál mínuszba nyomom a kártyám, majd eldobom azt és veszek egy újat :-)

A kedvezményes, ill. a diákbérlet ugyanígy működik, azzal a különbséggel, hogy ilyen bérlet használatakor a kijáratnál a kapun felvillan egy kis lámpa, amiből az ellenőr látja, hogy nem teljes árú jeggyel utaztál. Ilyenkor ha akar [és általában akar :-)], odaballag hozzád az ellenőr, hogy leellenőrizze a kedvezményre jogosító irataidat.

A kártyán nincsen semmi hókuszpókusz, nincsen név, fénykép, hologram. Semmi bizbasz, a lehető legegyszerűbb kivitel. Csak, hogy olcsó legyen, egyszerűen hozzáférhető, és kényelmes legyen. És ha elveszted, hát akkor elveszett, veszel újat. Egyszerű itt minden.

A portfolio.hu-s cikket olvasva sok negatív gondolatom támadt. Előre is elnézést érte, ha nem tetszik, ugorjátok át ezt a bekezdést :-) Nagyon jó dolog, hogy otthon bevezetik azt a kártyás rendszert, de már megint az a gondolat ette be magát a fejembe, hogy újra csalónak néznek minket, és a "jó" szokásnak megfelelően szerte-széjjel bonyolítják a bevezetendő rendszert. Miért kell fénykép +név arra a szerencsétlen magyar bkv-s kártyára? Hát azért, hogy néha napján havonta 1-2 útra az apuka, anyuka, gyerekek ne használhassanak azonos kártyát. Mert ha lejár a gyerek 30 napos bérlete és a a hétvégén mégis utazni akar, akkor így nem tud az apuka érvényes bérletével utazni. Bár hétfőn úgy is megvenné az új havi bérletet, de hát nehogy már kicsit jó legyen :-) A fénykép + név miatt aztán gondolom a turisták és az 1-2 napra Budapestre utazó vidékiek nem fogják majd ezt a zseniális új kártyát használni, és gondolom emiatt (is) meg fogják tartani a papír alapú jegyeket. Hurrá, ez hasonlít ahhoz, amit a Nagy Vállalat Informatikai szervezetében csináltak régebben :-) Bevezetünk egy újabb, jobb, korszerűbb rendszert, hogy kiváltsa a régit. De a régit is megtartjuk és persze az újat halálra bonyolítjuk. Aztán majd az új helyett is egyszer bevezetünk egy még újabbat :-) Most majd két jegyrendszert kell a bkv-nak üzemeltetni. Melborune-ben tavaly szerelték le a bankártyaelfogadó jegyárusító berendezéseket a járművekről, mert drága volt a kártyaolvasó berendezés üzemeltetése és javítása. Tovább nem mérgelődöm, de bánt, mert én is Budapestre fogok egyszer csak hazamenni.

Remélem, hogy csak én látom ennyire negatívan ezt az új bkv kártyarendszert. Kíváncsi lennék a véleményetekre. Írjatok kommenteket ehhez a témához!


E kis kitérő után ugorjunk vissza Melbourne-be. Valójában az árakról és az életszínvonalról szeretnék írni.
A Reuters 2013 február 04-i cikke szerint Melbourne a föld negyedik legdrágább városa. Itt minden őrülten drága, de tényleg:

• Egy szellős, szél által jól átjárható, szigetelés nélküli :-) 70m²-es ház havi bérleti díja 1 500 aud/hónap ártól indul (333 712 huf).
• Egy nagyobb, teljesen átlagos szoba bérleti díja + közüzemi számlák + internet + TV két főnek 260 - 350 aud / hét (57 843 - 77 866 huf)
• 120GB-os (fel- és letöltés összeadva!) internet csomag 50-70 aud / hónap (11 123 - 15 573 huf). A korlát elérése után sok szolgáltatónál fizetni kell minden MB forgalomért.
• Havi bérlet 1-ez zóna 120 aud (26 697 huf), 1+2 zóna 188 aud (41 825 huf).

Az alapvető élelmiszereken 0% az ÁFA, és ennyibe kerülnek:

• szar ízű és állagú szeletelt kenyér 1 - 3 aud / 650g
• 20 dkg spanyol száraz kolbász 10 aud
• banán, alma, körte, burgonya a piacon 1 aud / kg, boltban 3 aud
• paradicsom 2 - 4 aud / kg
• nyomi TV paprika lecsóhoz 3-4 aud / kg (de nem olyan igazi TV paprika, olyat itt nem igazán kapni)
• dinnye 1 aud / kg a piacon
• 1 kg olcsó sajt (cheddar) 7 -10 aud
• tejföl kis dobozzal 1,5 aud
• felvágott, közepes minőség 20 - 22 aud / kg
• szeletelt közepesen zsíros bacon szalonna 12 aud / kg
• kis fehér rákocskák a piacon 25 aud / kg
• tintahal piacon 20 aud / kg
• halak 7 aud / kg -tól vannak a piacon
• virsliszerűség 7 aud / kg
• mars, bounty és hasonló csokikák 1,5 - 3 aud
• tusfürdő 7 aud / L
• kóla 3 aud / 2 L
• kávé a kávézóban 3,5 -5 aud
• egy tál kínai vagy bármilyen kaja 12-15 aud
• egyszerű üveg bor boltaban 20 aud / palacktól
• egy üveg sör boltban 3-4 aud
• egy üveg sör jobb kocsmában 7-10 aud
• egy jug (~1 literes nagy kancsó) sör diák romkocsmában 10 aud
• éttermi főétel 25 aud-tól van
• két ember éttermi fogyasztása (előétel, három fogásos menü, kis ital) 150 aud

Nem is sorolom tovább, mert már így is hosszú ez a cikk :-)

Itt megnézhetitek, hogy a helyi "Budapest Étteremben" mennyibe kerül a spenótfőzelék :-)

Itt meg azt, hogy mennyibe kerül a "The Hungarian" étteremben a paprikás csirke nokedlivel.

Ez pedig a melbourne-i "Korona Csárda" weblapja. 

Az üzletekben a nagy mennyiséget vásárlókat szeretik, és az árpolitikával szépen be is húzzák a csőbe a vásárlókat. Mi is rászoktunk arra, hogy mindenből többet kell egyszerre vásárolni, mert az az olcsóbb. Elmész a boltba, hogy megvedd a kedvenc filmedet, és 4 lemezzel érkezel haza. Pedig csak egyet akartál vásárolni :-) Egy dvd film ~8 dollár, kettő 13 dollár, de ha hármat veszel 20 dollárt fizetsz és a negyediket ingyen kapod :-) Ugyanez van az élelmiszer üzletekben is: 1 kg rizs 3 dollár két kiló 5 és 20 kiló 50 dollár. Európai méretű tusfürdő 5 dollár, egy literes 6 dollár. Ezért aztán hiába akarsz keveset vásárolni, a marketingesek mindig elérik, hogy mindenből mindig jó sokat vegyél. Pazarlóan élnek itt, de ettől aztán pörög a belső fogyasztás és az ausztrál gazdaság is.

Néhány "vegyél kettőt, a harmadik ingyen van reklám":

Bármit megkaphatsz ingyen, ha előtte jó sokat veszel belőle :-)

A kedvenc hirdetésem ez a mosópor reklám. Vegyél 3 x 5 liter mosóport és vigyél haza 25 litert. Garantáltan életed végéig kitart ez a mennyiség :-) 

Az élelmiszerbotokban az árcédulákon kötelező feltüntetni egy egységnyi (általában 100g) termék árát azért, hogy a vásárló számolás nélkül össze tudja hasonlítani azonos termék eltérő kiszerelésben árult árait, illetve más, hasonló termék szintén más kiszerelésben árusított áraival. Könnyen lehet úgy járni, hogy az 5 kg-os csomagolású áru drágább vagy ugyanannyiba kerül, mint a 0.5kg-os megfelelője. Mindig meg kell nézni az apró betűs 100g termékre vonatkozó egységárat. Jó kis marketingfogás, de ez is működik :-)

Ezek az őrült helyiek arra a termékre ill. ételre, ami 20 dollár alatt van, azt mondják, hogy "lunch money" (ebéd pénz). Mi, diákok csak nevetni szoktunk ezen: ami nekik "lunch money" az nekünk fél heti kajapénz :-)

Mi szinte minden élelmiszert a piacon veszünk, mert ott olcsóbb. Hetente egyszer kimegyünk a Victoria Market-re és ott jól bevásárolunk. Az egydolláros kenyeret vesszünk, mert az is ugyan olyan rossz, mint a 3 dolláros :-) és a spanyol chorizo kolbászt szoktuk horror áron venni, mert ennek az íze hasonlít legjobban a fincsi magyar kolbászéhoz :-) Rendes, ropogós, héjjal rendelkező kenyér itt nem létezik.

A választék óriási az üzletekben. Ha otthon azt mondjuk, hogy az élelmiszerüzletekben bármit meg lehet vásárolni, akkor itt még inkább van minden-minden :-) Olyan alapanyagokat is meg lehet vásárolni, amiről még álmodban sem gondoltad, hogy létezik. Mindenféle ázsiai, európai, afrikai meg a csuda tudja honnan származó élelmiszereket és alapanyagokat lehet össze-vissza vásárolni, ha van pénzed :-) 

Körülbelül 1 000 aud / fő / hónap az a pénz, ami minimálisan kell az itteni élethez. Persze ebből a pénzből itt csak "nyomorogni" lehet. Ez azt jelenti, hogy egy szobában élsz, szigorúan piacra jársz vásárolni. A boltban kenyéren, tejen, vajon és hasonlókon kívül mást nem veszel. Nincsen csokika, sör, finomság, semmi extra. Néha még a mustár is extra élelmiszernek számít. Nem mész étterembe, otthon főzöl, hogy ne kelljen napi 10-12 dollárért ebédet venni. Nem veszel ruhát és ritkán mész fodrászhoz :-) Így ki lehet jönni havi 1 000 ausztrál dollárból fejenként.

Vagyis 1 000 aud arra elég, hogy ha már itt vagy és befizetted otthonról az iskolát, akkor eléldegélj minimum szinten. De az azért furcsa, hogy ennek ellenére jól érzi itt magát az ember. Néha lehet kicsit túlköltekezni, mulatni, ami azt jelenti, hogy megiszol 1-2 jug sört. És beszélgetsz az ismerősökkel. És máris jól érzed magad :-)

A helyi üzletekben a pénztárosok 40 000 - 45 000 dollárt keresnek évente. A kezdő informatikus 50 000 - 60 000 aud-t keres. Az átlagnál kicsit jobban képzett informatikus (például: java, j2ee, team leader...) 80 000 aud körüli kezdő fizetést kap évente, ami elmehet egészen 150 000 aud-ig is. Aztán vannak 150 000 - 180 000 dollártól induló vezetői fizetések.

Már ti is kitalálhattátok, hogy itt viszonylag egész jól meg lehet élni két embernek is egy fizetésből. Két közepesen kereső ember (pl. egy pár) zseniálisan jól meg tud élni itt úgy, hogy az egyik keresetet majdnem teljes egészben félre tudják tenni.

Több olyan helyi, egyedülálló magyart is ismerünk, akik itt egy teljesen hétköznapi irodai munkáért (például call center, rendelésfelvétel, titkárnő...) járó fizetésből ki tud bérelni egy jó színvonalú komplett házat, fenntart egy autót, kocsival jár munkába minden nap, mindenhová kocsival jár (kb. 230 huf itt egy liter benzin) és majdnem bármit megvehet magának az üzletekben és még a szórakozásra is futja a havi fizetésből. Persze ehhez ügyesen és keményen kell dolgozni és jól beosztani azt, ami van. 

Úgyhogy annak, akinek itt van teljes munkaidős munkahelye, az nagyon jól él. Két, párkapcsolatban élő ember pedig csuda jól elvan itt.

És ami a legszebb az itteni árakban az az, hogy az itt élő ember szinte bárhová elutazhat a világban, mert minden város olcsóbb annál ahol a Melbourne-i ember él [ kivéve azt a három várost, ami a toplista első, második és harmadik helyén van :-)].

A lakáskörülményekről, és a klíma használat rejtelmeiről, a lakáskeresésről, ügyintézésekről, helyi apeh irodáról és a diákéletünkről a harmadik részben fogok írni.

Szép napot mindenkinek.

Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 1. rész

Nehéz elkezdeni ezt a blogbejegyzést, mert annyi mindent meg szeretnék osztani veletek, hogy azt sem tudom, hol kezdjem az írást. Próbálom összeszedni a gondolataimat és az emlékeket.

A városról sok szép képet lehet nézegetni a google képkeresőjében, de egyik sem olyan jó, mint ez itt :-) Melbourne Victoria állam fővárosa, lakossága 4,1 millió, területe körülbelül háromszor nagyobb Budapestnél (1567km² és 525,2 km²). A várost 1835 májusában John Batman alapította, és 1847-ben Victoria királynő hivatalosan is várossá nyilvánította. 1851-től az új, Victoria-nak hívott kolónia fővárosa lett. Az 1850-es években aranyásók lepték el a környéket. Jó néhány közülük meg is gazdagodott. A várost az ország kulturális fővárosának tartják az itt megrendezett sok-sok híres esemény miatt (például: Australian Open, Formula 1, Moomba festival, Moto GP futam...). Minden hónapra jut valami világhírű fesztivál. A fő események itt vannak felsorolva.

A Melbourne-i időjárásról már írtam egy bejegyzést, akit érdekel az itt elolvashatja. Azóta nem változott semmi :-)

A belvárosban nagyon könnyű eligazodni. A központ térképe úgy néz ki, mint egy négyzethálós füzet lapja:

A központ központja a Flinders Street-i pályaudvar. A helyiek kedvenc találkozóhelye is itt van, a pályaudvar főbejárata. A helyiek csak így hívják ezt a találkozóhelyet: "under the clocks" (az órák alatt). Az 1860-as években ezek az órák mutatták, hogy melyik vágányról mikor fut ki a vonat:

Pontosan 103 napja érkeztünk meg Melbourne-be, és még nem bántunk meg, hogy itt vagyunk :-) Sok minden hiányzik a régi életünkből, de a mai blogbejegyzés témája Melbourne.

Gyönyörű ez a város. Persze nagy építészeti csodákat nem lehet találni ebben a városban. Van néhány szép, nagyon magas felhőkarcoló (a legmagasabb 88 emeletes), és köztük kicsi, régi téglaépületek. Szépek. A legrégebbi melbourne-i épület 1840-ben épült és ez most 173 éves. A budapesti legrégebbi épület 1260 körül épült (Vörös Sün Ház). Európában a francia Tumulus of Bougon épület a legrégebbi, időszámításunk előtt 4700 évvel ezelőtt épült. Ebből az összehasonlításból is látszik, hogy Ausztrália teljesen különbözik Európától.

Először is a legszembetűnőbb különbség az, hogy itt nagyon szélesek a járdák, szellősek a terek, van hely a bicikliútnak és még az is meg van tervezve, hogy a parkba hová ültessék el a következő fát. Minden precízen, jól előre meg van tervezve. És amit megépítenek, az nem akar szétesni 2-3 év múlva. Nem hullik a vakolat a házakról, nem rozsdás a kerítés, nem hullámosodik fel az aszfalt egy év alatt a buszmegállókban a nyári 40 fokos hőmérséklettől, nem építik újra azt, ami már elkészült és nincs kutyaszar az utcán és a parkokban. Pedig kutyák itt is vannak :-)

Melbourne az egyetlen olyan város, ahol az összes stadion a belvárosban van. A belváros körül vannak a teniszpályák (Rod Laver Arena), a Formula 1-es versenypálya (Albert Park), szintén a belvárosban van az óriási krikett stadion, és az olimpiai falu is itt van (2000-ben itt is rendeztek néhány versenyt). És ebben a városban volt megrendezve az olimpiák történetének legvéresebb mérkőzése: "A Melbourne-i vérfürdő a vízilabda történetének leghíresebb összecsapása, amelyet Magyarország és a Szovjetunió vívott a melbourne-i olimpián, egy hónappal az 1956-os forradalom leverését követően. Az eseményt a mindenki által ismert politikai előzmények miatt elszabaduló indulatok jellemezték a medencében és a nézőtéren is." Bővebben itt olvashattok erről a mérkőzésről.

Minden épület szépen, rendezetten, elfér egymás mellett. És az egész város tele van óriási, szép, gondozott parkokkal.

A háziállatok bőre alá kötelezően chip-et ültetnek be, és ha az állat elkóborol vagy megharap valakit, egyből le tudják ellenőrizni, hogy ki a gazdi és hogy be van-e oltva az állat mindenféle kórság ellen. A chip nélküli állatokat egész gyorsan begyűjtik, és ha a gazdi mégis jelentkezik, nagy büntetést sóznak a nyakába, amiért nem vitte el a házi kedvencet chip beültetésre eddig. Ez is működik itt.

 Itt mindent úgy építenek meg, hogy az kényelmesen és logikusan használható legyen.

Az emberek viselkedése az, ami az első 15 perc csodálkozás után feltűnik. Itt az a szokás és az a menő, hogy betartják a szabályokat. Az autósok nem parkolnak fel a böhöm nagy autóikkal a járdára, nem foglalják el a mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyeket, és a zebra előtt megállnak az autók. És miközben sétálunk (sétálunk és nem kapkodjuk a lépteinket!) át a zebrán, az autós nem húzogatja a száját és nem mutogat, hogy gyerünk már, hanem, ha túl közel állt meg a zebrához, még hátrébb is tolat, hogy nehogy megijessze a szerencsétlen gyalogost (ez ma is megtörtént velem reggel iskolába menet).

A tömegközlekedésről itt már írtam, de még egy érdekességet el kell meséljek. Itt szinte mindenhol az út közepén vannak a villamosmegállók, ami azt jelenti, hogy a villamos az úttest közepén áll meg (mint otthon), de itt az út közepén csak egy tábla jelzi a megállót. A gyalogosok a járdán várakoznak, és amikor megáll a villamos a megállóban, az autósoknak és a bicikliseknek is meg kell állni. Aztán a gyalogosok szépen nyugodtan le- és felszállnak majd a villamossal együtt újra elindul az autós forgalom is.
Nyugi van, nem kap szívinfarktust egyik sofőr sem, hogy elkésik a munkából vagy a nagyon fontos tárgyalásról, mert a gyalogosok nem elég gyorsak az út közepén:

Nem idegesek, nem gyúrják egymást agyon az emberek, és elfogadja mindenki a másikat. Bár egy kicsit idegesítő, amikor még az is bocsánatot kér tőled a villamoson, akinek ráléptél a lábára, de hát ez van. Itt ez a szokás. Rálépsz valakinek a lábára, ő rád mosolyog, és ezt mondja neked: ohh, sorry, sorry :-) Bolondok ezek :-)

Nem számít milyen ruhában vagy, milyen a hajad. Nem bántanak, mert xy országból jöttél. A világon itt a legmagasabb az eltérő országból származó szülők házasságkötési aránya (mixed marriages). Több mint 50%-a az embereknek eltérő nemzetiségű partnert választ. Nem kell meglepődni azon sem, ha a metrón csókolózó csaj párt láttok.

Persze bolondok itt is vannak. És ha itt megbolondul valaki, akkor az nagyon bolond tud lenni :-) Ez az incidens karácsony körül történt Brisbane-ben. Érdemes megnézni a videót.

Dohányozni közterületen tilos, és az épületekben sem nagyon engedik meg. Itt nem tartanak fenn az épületekben dohányzásra kijelölt helyiséget, és nem háborognak emiatt a dohányosok :-) Kifáradnak az utcára, ahol itt-ott van néhány dohányzásra kijelölt hely. És persze sehol, de tényleg sehol nem látni eldobált csikket. Magas a büntetés, ha megszeged a szabályt. És nem érdemes a rendőrrel vitázni, ha szabályt szegtél, fizetni kell. Nincs "DE HÁT CSAK"-kal kezdődő mondat.

A gyalogost 70 aud-re büntetik (16 000 huf), ha átmegy a piros lámpán. A közlekedési lámpákba majd' mindenütt kamerák és sebességmérők vannak beszerelve. 100-as táblánál 115km/h sebességnél automatikusan jön a 170 dolláros csekk (38 000huf). A belvárosban ugyanez a helyzet.

Az eltérő gondolkozást a következő példa nagyon jól szemlélteti:

Budapesten, tömegrendezvény idején (pl. Sziget Fesztivál) még több BKV ellenőr van kivezényelve a megállókba, hogy még több bliccelőt kapjanak el. A szigorú ellenőrzés miatt persze teljes a káosz a megállókban, feltorlódnak az emberek és tapossák egymást. Ez van, Budapesten ez így működik.
Itt ezt úgy oldják meg, hogy arra napra, ill. azokra a napokra, amikor nagy tömegrendezvény van, ingyenessé teszik a helyi tömegközlekedést. Csak azért, hogy ne legyen tömeg és fennakadás. És, hogy komfortosan érezzék magukat az emberek. Például az Australian Open teniszverseny alatt ingyen lehetett utazni a belváros és a pálya, ill. a pálya és a nagyobb állomások között, érvényes belépővel. Szilveszter napján, Australia Dayen szintén ingyenes volt a tömegközlekedés.
Óriási ellentét van az otthoni döntéshozók és az itteni "döntő" pozícióban" lévő emberek gondolkozása között.

Nagyjából rend van Melbourne-ben. Kellemes itt élni, és bármilyen bugyutának is tűnik otthonról ez a sok szabály, nem unalmas itt az élet. A következő hétvégén 3 nagy fesztivál lesz: St. Kilda fesztivál (ez olyan, mint az otthoni Sziget), Kínai újév ünnepe, Latin nyári fesztivál.

Ahogy hallom az ismerősöktől, Sydney-ben egy kicsit más minden, mint itt, Melbourne-ben, de erről majd akkor írok, ha majd eljutunk oda :-)


A következő részben az itteni árakról, életszínvonalról, lakáskörülményekről, a klíma használat érdekességeiről, a lakáskeresésről, ügyintézésről és a diákéletünkről fogok írni. Aztán az önéletrajz készítésről és az álláskeresésről :-)

Szép napot.