Szombaton reggel megjártuk a piacot, következik a piaci körkép :-)
Alicantében több piac is van, van köztük szabadtéri és fedett. Árkülönbség nincsen a piacok között, mindenhol vannak drágább és olcsóbb kereskedők. A központi piac, ahová mi is járunk, egy jó nagy, két szintes épületben van. Úgy tudom, hogy minden nap nyitva van, kivéve vasárnap. Hétköznap reggelente 7-8 körül nyitnak az árusok, és amikor megyek munkába, akkor minden nap jeges zsákokat pakoló embereket látok a főbejárat körül.
Szombaton is korán nyit a piac, de olyan korán, hogy akkor mi még felkelni sem tudunk :-) Délután két órakor zár be. Mi általában 1-2 óra között szoktunk odaérni, 3 perc megerőltető, reggeli gyaloglás után. Előbb nem érdemes menni, mert baromi sok nép van a piacon és a bevásárlás is dupla annyi ideig tart. Ha csak gyümölcsöt-zöldséget kell venni, akkor 30 perc alatt végezni lehet a bevásárlással. Ha húst is kell venni, akkor a vásárlásra fordított idő 1 órára emelkedik, mert a spanyol háziasszonyok minden héten bazi nagy tologatós kocsival ("banyaszatyor") jönnek a piacra töménytelen mennyiségű húst venni. És ők beszélgetni is sokat szeretnek a hentessel, mielőtt eldöntik, hogy miből vegyenek. A hentesek partnerek ebben, gond nélkül elbeszélgetnek mindenkivel. Aztán szépen leszeletelik, felvágják és kicsontozzák a kiválasztott húst. Van olyan, hogy 5-7 percig vásárol egy vevő. Ez azért elég sok, főleg, ha ott állsz a tömegben.
Minden stand előtt sorszámot kell húzni, és kijelző mutatja (vagy nem) az aktuális vevő sorszámát. Érkezéskor érdemes végigjárni a kiválasztott kereskedőket és gyorsan beszerezni mindegyiktől egy-egy sorszámot, aztán utána bőven ráér az ember nézelődni sorszámokkal a markában.
Az áru szép, de a tálalás azért lehetne kulturáltabb is. Emlékszem az első alkalomra, amikor piacra mentünk. El sem tudtam képzelni, hogy bármit is vegyünk ebben a koszban. Ausztrália után itt minden piszkosnak tűnt. Ott minden precíz, tiszta, sehol nem csepeg a vér a fémtálcákról, a pultok üvegezése csillog és maga a piac épülete, a járdák és minden, de minden tökéletes. A húsosnál itt folyik a véres lé mindenhol, a csirkék, csirkemell és minden általában csak úgy be van baszva a pultba, árcédula 50%-ban hiányzik (ez lehet, hogy csak nekünk gond, mert mi nem tudunk spanyolul és csak mutogatva és papírra leírva tudja a kereskedő elmondani nekünk az árat). A halasnál csak úgy odabaszva hevernek a jégen a tengeri halak.
Szóval az áru friss, finom és olcsó is, csak meg kell szokni az itteni tálalást. Mi már megszoktuk, és lassan kezd elhomályosodni az ausztráliai teljesen más élet. Lassan megint vissza kellene menni kicsit a kenguruk közé...
A piac négy részből áll: zöldséges, húsos, halas és delikát rész. A bejáratnál rám mosolygó szép lányok gyorsan elfeledtetik velem a csorgó húslét :-)
A zöldséges és a halas rész az alagsorban van. Próbáltam úgy fényképezni, hogy jól látszódjanak az árak.
A halak közül két kedvencünk van: az emperador és a lazac. A lazacot mindenki jól ismeri, a jobb oldali képen ott is van. Az emperador meg a középsőn. Nem olcsó, de annyira nem is mondható drágának itt a lazac:
A másik hal az emperador. Ezt a fajta halat itt ettem először a céges kantinban, aztán Vanessa, az egyik spanyol kollégám elmondta, hogy mi ennek a halnak a neve és hogyan kell elkészíteni. Elég drága halfajta, 30 euró körül van kilója, de nagyon finom. Szerintem sok zöldséggel és olívaolajjal, bors nélkül a legjobb :-)
Mindenféle halakat meg rákokat lehet itt kapni, de a 90% -ának még a nevét sem tudom...
Van egy-két halárus a piacon, aki minden héten más-más bazi nagy egész hallal csábítja a vevőket, amit a szemünk láttára szeletel fel. Elég fura látvány egy akkora halat látni a fémpulton, mint törzstől felfelé jómagam. Én a kisebb jószágokhoz szoktam hozzá:
A halas szekcióval szemben van a zöldséges-gyümölcsös rész. Szép, friss a zöltség és a gyümölcs és a tálalással sincsen olyan nagy baj :-)
A középső képen lévő zöld paprikából lehet lecsót készíteni. A többi paprika kicsit édes, de az otthoni sárga TV-paprikát erre nem ismerik. Ezt a lecsót is meg lehet szokni :-)
És az elengedhetetlen olívabogyó árus:
A felső szinten van a "vágóhíd". Annyit tudok már, hogy a pollo a csirke, a cordero a bárányhús és a chuletas pedig a bordát jelenti :-) A chuletas de cordero pedig a másik kedvenc kajánk az emperador után. 15 eur / kiló.
Gondolom kitaláltátok már, hogy mi ez: bárányborda. Szintén zöldséggel és sok olívaolajjal szeretjük :-) Itt Alicantéban egész jó kajákat tanultunk meg főzőcskézni. Már csak ezért is érdemes volt idejönni Kína helyett :-)
A húsos részlegen a tálaláson bőven lenne mit javítani...
A delikát részben (Ausztráliában hívták így a sajtos-szalámis-fűszeres-pékárus szekciót) mindenféle dolgot lehet venni. Van itt szárított-sózott hal, holland és spanyol sajt és sok-sok-sok spanyol sonka amit jamon-nak hívnak:
Ausztrália:
Összehasonlításképpen, néhány képet beteszek ide a melbourne-i piacról. Lehet, hogy a képeket nézve nem jön át annyira a különbség a két piac között, de higgyétek el, óriási a minőségbeli eltérés a kettő között:
Azért nem semmi, hogy Melbourne-ben a darált húst mennyire ízlésesen teszik ki a pultba (középső kép), és ahogy a halak élükre állítva várják a vevőket:
És végül a húsos pult, ahol minden áru precízen el van rendezgetve, még a lengyel "Csabai" kolbász is :-)
Néhány napja, magyarországi élelmiszerárakról kerestem információt. Össze akartam hasonlitani a budapesti árakat az alicanteivel, mert amikor beszélgetek a magyarországi ismerősökkel, és invitálom őket nyaralásra a Costa Blanca-ra, valahogy mindig szóba kerülnek az árak. A magyarországi, ~3%-os inflációs adatokat látva azt gondolom, hogy az otthoni árak az elmúlt két évben szinte nem is változhattak, szóval az útnak indulás előtti áraknak nagyjából most is érvényeseknek kell lenniük :-)
Azt hittem, hogy az alicantei árak nem nagyon térnek el a budapestiktől, de tévedtem. Talán azért, mert már túl régóta nem jártam otthon :-(
Pár, árakról szóló cikk elolvasása után kinyitottam az eddig jól bevált numbeo.com-ot, ami szerint az alicantei élelmiszer árak átlagosan ~25%-kal magasabbak, mint a budapestiek. A numbeo szerint a lakás bérleti díjak ~80%-kal magasabbak itt. Az első állítást el kell, hogy fogadjam, de a másodikkal nem értek egyet. A belvárosban, 7 percre a strandtól, 3 percre a nagy vásárcsarnoktól és 5 percre a tapa + caña helyektől átlagosan 400eur egy bútorozott, 60-70m2-es lakás bérleti díja havonta.
Persze Madridban az árak ennek minimum a kétszerese, de ez a poszt nem a madridi árakról szól. Az itteni, kisvárosi lakás bérleti díjak nagyjából ugyanolyanok, mint az otthoni, fővárosi árak.
A tapa + caña-t általában 90cent + 60cent körül adják. Szerdán és vasárnap a sör féláron van :-) Ez az egyik kedvenc kocsmánk szórólapja:
A "tapa" egy falat étel, a caña pedig egy kis pohár sör (1,5 dl). Ha belegondolok, 450 forint nem is olyan olcsó egy korty sörért és egy falat kajáért, és ebből legalább 5-6-7 db-ot kell megenni + meginni, hogy érezzek is valamit a hasamba. Itt ez nem számít drágának:
A gyümölcsök feltételezésem szerint itt olcsóbbak, az alapvető élelmiszereken 10%-os áfakulcs van. A piacon a paradicsom kilója decemberben 1 eur volt, most 60 cent. Alma 1 eur / kg. A finom, édes narancs ára tél közepén 1 euró volt, februártól 50 centért vásárolható meg a piacon.
A keresgetés közben a google kidobott egy érdekes cikket "Ilyen olcsó eper a világon nincs" címmel. Azért ennyire nem kell túldramatizálni ezt a helyzetet, mint ahogy a cikk írója tette, mert kb. február óta 1 euró az eper kilója a piacon. És gondolom a nagy magyarországi áruházláncok nem az alicantei piacon szerzik be a spanyol epret, hanem elmennek az eperföld közelébe, és vesznek egy kamionnyit, kilónként jóval olcsóbban mint 1 euró.
Jó nagyot kacagtam ezen a mondaton: "Emellett az Auchan beszerzési áraira rakódó kis logisztikai költség, illetve az üzletlánc diszkont árpolitikájának megfelelő szűk árrés tett lehetővé a 778 forintos kilónkénti fogyasztói árat a magyar piacon – tette hozzá a kommunikációs menedzser."
Röhögnöm
kell, hogy a szűk árrés miatt lett a 70 centes eperből 778 forintos tavaszi,
spanyol eper a magyar bevásárlóközpontokban :-) Menedzsereknek sosem szabad hinni :-)
A naranccsal ugyanez a helyzet. Ha én tudok 50 centért (~150 forintért) venni 1 kg narancsot, akkor a Tesco biztosan ennél olcsóbban veszi meg azt a spanyol narancsot, amit otthon e weblap szerint 270 forintért adnak.
A sonkát vékonyra szeletelve adják, 10 eur / kg a legolcsóbb.
A fenti képeket az internetről töltöttem le, de szombaton megyünk vásárolni, és készítek képeket ártáblákkal és felteszem őket ide a blogba.
Pénteken az OAMI-s kantinban egy fura kinézetű halászlé volt az egyik választható leves (lásd a képen).
Az OAMI-s halászlé tele volt zöldségekkel: sárgarépával, paradicsommal, salátalevél darabkákkal és még egyéb olyan dolgokkal, amiről nem tudtam megállapítani, hogy micsoda. Paprikásnak paprikás volt a leve és az íze a zöldségleveséhez hasonlított. A legfurább az egészben az a bazi nagy egész tengeri hal volt, ami csak úgy bele volt dobva a csekély menyiségű leveslé mellé. A magyar halászlé után ez a hallé leves elég fura volt :-)
Az ára 3 euró körüli volt, egy menü 6,43 euróba kerül. A kaja mellé lehet bort és sört is venni (!) 1,5 euró összegért. A jó kis háromfogásos, ~700 forintos Mol-os menü már a múlté :-(
Kíváncsi lennék, hogy most, majdnem két év után mennyibe kerül az Októberhuszonharmadika út 18. szám 8. emeletén :-)
Amúgy nem ez volt az első fura kaja itt. Múltkor magyar gulyásleves is volt, ami itt úgy nézett ki, mint a pörkölt szafttal. Mondták a spanyolok, hogy milyen finom, de aztán elmeséltem nekik, hogy milyen az igazi magyar gulyásleves. Ezek után, ha majd Magyarországra mennek és gulyáslevest kérnek, akkor nem lepődnek meg, ha az máshogy fog kinézni és az íze is más lesz :-)
Néhány kollégám nyáron egészen biztosan meg fogja kóstolni az igazi magyar ízeket, mert már megvették a jegyet a Sziget fesztiválra. Még Alicantéban is tudják, hogy mi ez :-)
Olyanra is volt már példa, hogy az itt dolgozó egyik kedves, magyar lány beállt a konyhások közé, és együtt egy igazi magyar menüt készítettek el. Erről az ebédről sajnos nem tudok megosztani veletek semmilyen részletet, mert lemaradtam a buliról: spanyol nyelvű invitáló levelet kaptam, és én a spanyol nyelvű leveleket csípőből dobom a szemétbe, shift + del kíséretében, nehogy véletlenül még a kukában maradjon a levél a törlés után :-)
Az eddig eltöltött 7 hónap alatt annyi változott az étkezési szokásomon, hogy szinte minden nap halat eszek bőséges zöldségkörettel, és az egész jól meg van locsolva olívaolajjal. A halételeket nagyon finomra készítik el, de a disznóhúst nem nagyon tudják úgy fűszerezni, hogy arra azt mondjam, hogy "na, ez egy finom ebéd volt". Az olívaolaj nagyon népszerű, és szinte mindent meg lehet vele locsolni. Annyira rászoktunk mi is erre az olajra, hogy otthon is csak azt használunk már. Napraforgóolajat mostanában nem is vettünk.
Csülköt Németországban és Csehországban, halat Spanyolországban kell enni :-)
A hétvégén idelátogatott Németországból három német kamion és elhozta a spanyoloknak az eredeti Oktoberfest hangulatot. A rendezvény a helyiek körében annak ellenére sem volt népszerű, hogy a február végi Oktoberfestnek már több évre visszatekintő hagyománya van :-)
Minden környékbeli város eltérő időpontban megrendezi a saját Oktoberfestjét. Alicante városa most került sorra. A kamionok nem csak a sátrakat és a sörpadokat, a német mulatószenét és a zöld kantáros, németül beszélő embereket hozták el, hanem a német árakat is. Ehhez még hozzászámolták az utazási költségeket is, és így kijött a 4,5 eurós sörár. Egy virslit kis kenyérrel 6 euróért, csülköt műanyag tányéron 15 euróért adtak. És az Oktoberfesttel megérkezett a müncheni időjárás is: a hétvégére eltűnt a nap az égről. Sötét esőfelhők jöttek elő. Biztos ezt is a német kamionok hozták ide :-)
Az alicantei Oktoberfest menüje:
Talán ez volt az egyik oka annak, hogy a rendezvény nem volt valami népszerű a spanyolok körében. Az itteni emberek a 60 centes 1,5dl-es caña-khoz (a kis pohár sört hívják így) és a 90 centes tapashoz vannak hozzászokva.
A személyzetnek nem volt stresszes a hétvégéje. Sokat nem kellett sorban állni a kapunál a bejutáshoz, és a pultoknál sem taposta halálra magát a sorban álló embertömeg. Még egy okkal több, hogy ide
kell jönni március elején Oktoberfestezni :-)
Még német dallamok is felcsendültek:
A másik lehetséges oka annak, hogy miért nem volt népszerű az Oktoberfest talán az, hogy pont most rendezték meg a farsangi Karnevált. Az emberek nagyon "komolyan" veszik a karnevált és majdnem mindenki beöltözik ezen a napon a gyerekektől kezdve az idősekig. A pasik körében nagy divat nagy mellű, harisnyás, magassarkú cipős nőnek öltözni és Hófehérkének. Némelyik jelmez annyira jól sikerült, hogy még én is elbizonytalanodtam, hogy ki az igazi nő és ki nem :-) De ezen kívül voltak NASA űrhajósok, rendőrök, hupikék törpikék, balerinák, tűzoltók, nővérkék, orvosok, rengeteg csirke, lovak (!), matadorok, bohócok, stb. Szinte minden volt, amit el tudtok képzelni.
A karneválon együtt bulizott a 15 éves és a 65 éves is. Nem számít, hány éves vagy, ha buli van, akkor minden spanyolnak ott a helye. Ők így gondolják.
A karneválon egyébként a rendőrök nem sok vizet zavartak, alig lehetett látni pár valódi rendőrt. Álminiszoknyás, gumibotos rendőrcsajok viszont annál többen voltak :-)
Közterületen tilos az alkohol és a drog fogyasztása, de mégis úgy tűnt, mintha a mai nap bármit meg lehetett volna tenni. Közterületen piáló, smároló 18 éven aluliak mindenütt, és mintha a drogozás is abszolút elfogadott lenne ma. Mindenkinek nagyon jó kedve volt, de tényleg :-)
A karnevált a város Rambla nevű főutcáján tartották, de tulajdonképpen mindenhol karnevál volt a városban. Az utca két végén felállítottak egy-egy színpadot. Az út tenger felőli oldalán lévő színpadon élőzene volt. Az előadók híres rock és pop dalokat adtak elő. A másik oldalon egy DJ pörgette fel a hangulatot. Ami feltűnő még az egyszeri szemlélőnek, hogy mindenkinél volt egy zacskó és abból kandikált kifelé az üveg bor, hogy ne maradjanak szomjasak :-)
Ezekről a rendőrökről beszéltem, ott vannak a középső képen :-)
És itt vannak az "öregek" is, akik nagyon tudtak pózolni a kamerának:
Merész ruha a bal oldali pasin :-)
Kata egyik kedvence a nem a legoptimálisabb szögből készített, bal oldali képen: ágyukat magukkal cipelő emberek. Az biztos, ha elfáradtak az ivásban, akkor nem kell messze menniük, hogy puha fekvőhelyet találjanak:
Ha a képeken merész ruhát hordó, harisnyás csajokat láttok, akkor biztosak lehettek benne, hogy ők pasik. A csajok minden nap merész ruhákban járnak, úgyhogy az nem különleges :-)
Vigyázat, csalás van a középső képen :-)
Itt meg mindenki csal. Vagy ki tudja :-)
Kata is itt van:
Én is itt vagyok:
A piros ruhás "csaj" miatt érdemes végignézni ezt a videót is:
Ezt meg a macsó félmeztelen csávó miatt a videó végén:
Ez itt meg az időjárás-jelentés: hajnali két óra, 20 fok, buli:
Az ünnepléshez a spanyoloknak nem kell sok minden. Szinte mindig tudnak találni okot az ünneplésre. Jó példa erre, hogy például jövő hét kedden lesz egy szerencsétlenül távozó kolléga harmadik, egész estét betöltő búcsúztatója.
Egy biztos: a spanyolok nagyon tuják élvezni az életet. Jobban mint az ausztrálok Ausztráliában :-)
A mai poszt Granada városáról fog szólni. Még tavaly, 2013. december elején töltöttünk el 3 napot ebben a hangulatos kisvárosban.
Ez azon helyek egyike, ahová az Alicante és környékére érkezőknek feltétlenül el kell látogatni. Granada hangulata teljesen különbözik Alicante és a környék tengerparti városainak hangulatától. Granada fura keveréke a spanyol és muszlim kultúrának. A városnak félig spanyol és félig arab hangulata van, attól függően, hogy éppen melyik környéken járunk. Az arab bazársorok és vízipipás teázók között sétálva olyan érzése van az embernek, mintha Afrikában, Marrakechben járna, de két utcával arrébb már a spanyol tapa-caña sörözők között járhatunk.
Az egyszerű kis szállásunk a belvárosi Catedral de Granada mellett volt, ahonnét pillanatok alatt elérhető az összes turistalátványosság, a szépen felújított iszlám Alhambra kastély és a sok-sok belvárosi hangulatos étterem.
Granada ~ 250 000 lakosú igazi kellemes városka a Sierra Nevada örök hófedte hegycsúcsai közelében, 700 m magasan fekszik. A város jól ismert az egyeteméről, ahol 80 000 diák tanul az öt különböző kampuszon. Granada volt az utolsó spanyol muszlimok által lakott város ahonnét 1492. január 2-án végleg kiűzték a muszlimokat, de az épületek, az Alhambra és a bazársorok még mindig őrzik ennek az időnek a hangulatát.
A város óvárosi része kis szűk utcák útvesztőjéből áll, ahol őrült sebességgel száguldoznak a helyiek a járműveikkel.
A bazársoron Aladdin lámpását 5 euróért bárki megvásárolhatja, de a fizetés után reklamációnak nincs helye :-)
A belváros szépen rendben van tartva, látszik, hogy sok turistát várnak ide minden évben. A külső kerületekben azért nem csillog ennyire minden.
Az Alicante és Granada közötti, körülbelül 370 km-t bérelt autóval tettük meg. A két város közötti autópálya nem fizetős. Az autóbérlés egy kicsit trükkös volt (mint sok minden Spanyolországban), mert a kocsi felvételekor kiderült, hogy még ezt-azt kell fizetni, annak ellenére, hogy foglaláskor előre, bankkártyával már kifizettük a cég weblapján kikalkulált árat. Persze én sem gondolhattam komolyan, hogy napi 3 euróért odaadnak egy autót, mint ahogy hirdetik :-) Végül is napi 12 euró volt a kis Hyundai.
Az autópálya mellett mandula- és narancsfa ültetvények vannak mindenütt:
Granadához közeledve gyönyörű látványt nyújtanak a verőfényes napsütésben a hófedte Sierra Nevada 3500 m magas hegycsúcsai:
A szállást Kata foglalta az airbnb weblapon, ahol az emberek felkínálják saját lakásuk éppen üresen álló szobáját az utazóknak. Ez olyasmi, mint a telekocsizás, csak itt nem két város közötti autóútra lehet befizetni, hanem olcsó szobához lehet jutni, ahol este lefürödhet az ember és aludhat egy jót. Mi egy kedves spanyol lánynál laktunk az emeleti szobában. Ami kellett, az minden volt a szobában és még reggelit is kaptunk a napi 25 eurós árért (kettőnknek volt összesen ennyi a szoba reggelivel). Kaptunk lakáskulcsot, és szabadon járhattunk ki-be a lakásba. Hihetetlen volt ez a bizalom.
Ha esetleg valaki ebbe a városba tervez utazni, és nem pont négy csillagos szállodát keres, akkor szívesen megadom a lány közvetlen elérhetőségét, és így még a 6 eurós közvetítési díjat is meg lehet spórolni :-)
Granadába menet valahol a város előtt 100 km-rel van egy nagy utcai butiksor, ahol érdemes megállni, mert itt féláron be lehet vásárolni ajándékéktárgyakból és hasznos-haszontalan dolgokból. Ugyanezek a dolgok Alicantéban vagy Granadában minimum dupla áron vásárolhatók meg.
Granadába érkezve a parkolással volt egy kis gondunk. A szállásunkhoz közel majdnem annyiba került naponta a parkolás, mint a szállásunk, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy kivisszük az autót egy külső kerületbe, és ott hagyjuk 3 napig. Csak nem lopnak el spanyol rendszámú autót :-) Végül a szállásunktól úgy 4,5 km távolságra le is raktuk egy "lakótelep" parkolójában. Ez a távolság abszolút nem volt gond, kellemes napsütésben sétálni 45 percet idegen városban, még jól is esik :-)
Délután séta volt a városban. Annak ellenére, hogy ez a decemberi időszak nem számít főszezonnak, és ez az egyik leghidegebb téli hónapok egyike, a város telis-tele volt turistákkal. Azon meg már meg sem lepődtünk, hogy esténként az összes étterem, kocsma csurig van öregekkel és fiatalokkal. Sok vendéglő úgy enyhítette a belső tér zsúfoltságát, hogy az ablakok előtt, az utca felőli oldalon könyöklőket szereltek fel a falra és a pincérek kijönnek az utcára, és ott rendelnek + esznek + isznak a vendégek. A hőmérséklet még este is megfelelő ahhoz, hogy ne fázzunk az utcán.
Nem kell meglepődni, ha néha megjelenik egy spanyol pasi gitárral, és jól megtáncoltatja az éttermek előtt beszélgető embereket. Aztán továbbáll.
Nekünk könnyű dolgunk volt, mert már elindulás előtt begyűjtöttem néhány hasznos információt a granadai kollégámtól, így tudtuk, hogy mely helyekre járnak a helyiek enni-inni, és melyekre a turisták. Így aztán nem volt nehéz megtalálni a turisták által látogatott utcáktól egy-két saroknyira lévő zseniális kis vendéglőket, ahol a puccos-turistás helyekhez képest majdnem féláron kínálják az ételeket és az italokat.
A következő helyeket próbáltuk ki, és nektek is feltétlenül ajánljuk meglátogatásra :-) egy végiggyalogolt nézegetős nap után (a megjegyzések a spanyol kollégám műve):
Calle Navas
This is the most famous street of Granada with good restaurants. My favourite bars in this street are "Los manueles II" and "La pajuana"
La Pajuana
Great place!
La Moraga Granada S.L.
Maybe this place is not that cheap, but a very nice place.
Calle Ángel Ganivet, 13
In this street there is a pub called "Ganivet 13", if you want to party and dance. This is a good place... :-)
Restaurante Gyn Coctel Escudo 11
Great place to drink a good gin tonic, you can choose among more than 20 different gins.
Calle Escudo del Carmen, 11, Granada, Spain
Aliatar Café
Large and good place to have a drink and listen to good music.
This is one of my favourite places to eat or "tapear" :-) Only has a problem, it is always overcrowded! But if you go there you must ask "Media tabla castañeda fria" and a "vermuth". You'll be amazed.
Calle de Almireceros, 1, Granada, Spain
Plaza de San Nicolás
Man, if you don't visit this square, you won't have been in Granada. Here, you will have the best sight and sunset of your life.
Plaza Aliatar
In this square there is a well-known restaurant to eat snails. In spanish we call it "caracoles". You can also try other things :-)
Granada 10
This is a good disco if you want dance until seven in the morning.
Calle de la Cárcel Baja, 10, Granada, Spain
www.granada10.com
Calle Pedro Antonio de Alarcón
This street is well-known for all people in Granada, it is a street with lots of pubs and bars. Nowadays, it is not so fashionable, but if you have time, you could visit it.
Calle Pedro Antonio de Alarcón, Granada, Spain
A gin-tonikos hely is nagyon jó, de ahol a legfinomabbat ettük és ittuk az a Bodegas Castañeda volt. A "Media tabla castañeda fria" nagyon finom étek, minden magyar szeretni fogja [nem árulom el, hogy mi ez, menjetek el, és kérjétek ki :-)]. Hozzá mindenképpen ajánlom a Carlos által említett "vermut"-ot. Zseniális a kettő együtt.
A kulináris élvezeteknek tovább hódolva a granadaiak kedvelt ételét is megkóstoltam a Plaza Aliataron. Inkább érdekesnek, mintsem finomnak mondanám a granadai kifőzött kerti csigák ízvilágát:
Granada legnagyobb turistalátványossága az Alhambra kastély. Ez a csodálatos mór palotaegyüttes Európa egyik leglátogatottabb műemlékegyüttese. A kastélyt a mórok kezdték el építeni, majd Izabella és V. Károly továbbfejlesztették. A mórok elűzése után pusztulni kezdett, majd a XX. században indult újra fejlődésnek.
A kastélynak több kisebb-nagyobb parkja is van. Például a külső park bejárata is sövényből van elkészítve. Aki többet szeretne olvasni a kastélyról, annak a wikipédia oldalát ajánlom.
Az épületek:
A belső kert a virágokkal és a decemberi ősztől megsárgult levelű fa:
Az Alhambra a szemközti dombon lévő Plaza de San Nicolás térről:
A város és a Sierra Nevada látképe fentről, a vár legmagasabb pontjáról, a várfal tetejéről:
Fontos információ, hogy a belépőjegyet az ideérkezés előtt legalább egy hónappal vegyétek meg. Jegyet a látogatás napján nagyon kivételes esetben lehet csak vásárolni. A jegyek ára 8 eurótól indul. Van sétálgatós jegy, amivel nem lehet a kastélyba bemenni és van nappali-éjszakai jegy is 15 euró körüli áron. Ha mégsem vettük volna meg a jegyet előre, akkor szerintem egy kis felárral a helyi utazási irodákban is hozzá lehet jutni némi beszélgetés után.
A másik, a turisták körében méltán népszerű környék pont az Alhambrával szemközti dombon van, ahonnét az egész város látszik. Itt van a Carlos által említett Plaza de San Nicolás tár is. Felülről látva a város hangulatos utcáit, a bazársorokat, a szép középkori palotákat és lakóházakat, egyből megjön az ember kedve egy kis barangoláshoz :-)
A bátrabbak meglátogathatják város mélygarázsait is. Itt a falakon a granadai graffiti művészek keze nyoma látható. Sok igazán jól sikerült alkotást lehet megnézni, ha bemerészkedik a látogató ezekbe a föld alatti helyekre:
A városban nagyon sok templom van. Szinte az egyik templom kijárata a másik bejáratánál van. Van köztük díszes, túl díszes és puritán katolikus templom. Néhány közülük:
