Viszlát Melbourne

2013. augusztus 13-a van. Úgy alakultak a dolgaink, hogy az ausztrál tél közepén hirtelen nyaralni indulunk. Újra összecsomagoltuk a cuccainkat, és megpakoltuk a négy bőröndöt. Nem is értem, hogy idefelé hogyan sikerült belegyömöszölni a cuccainkat a bőröndökbe, mert most egy csomó minden nem fért vissza a helyére :-) Például a számítógépek már nem fértek el a kézipoggyászba, úgyhogy azokat most egy-egy újabb notebook táskában cipeljük.

Van két óriási bőröndünk, két kézipoggyász bőrönd, két laptop táska és egy kajás nagy szatyor. A kajás szatyrot elnézve, le sem tagadhatjuk, hogy magyarok vagyunk. Kandikál ki belőle a kenyér, alma és az előző napi maradék pörkölt. Csak hogy nehogy éhen haljunk a hosszú úton :-))

A buszpályaudvaron Kata felfedezett egy mérleget, ahol gyorsan le is mértük a bőröndöket:

• két nagy bőrönd 28 és 28 kg
• kézipoggyász 11 és 15 kg
• laptoptáskák egyenként 3 kg

Még jó, hogy most busszal fogunk utazni, és nem repülővel. A buszon nem kell olyan sokat fizetni a túlsúlyos csomagokért, mint a repülőn. Nyaralás közben meg majd lesz idő gondolkozni, hogy mit hajítsunk ki a szemétbe :-)

Ez a nyaralás kissé váratlanul jött. Előző hét kedden (6-án) határoztuk el, hogy utazunk. És most kedd, augusztus 13-a van. Itt ülünk a buszon, éjjel 23:40 van, és utazunk Sydney felé. Kata próbál aludni, remélem sikerül neki :-) A busz este 7 órakor indult a melbourne-i Southern Cross nagy állomásról, és reggel 7-re érkezünk meg Sydney belvárosába, 12 óra utazás után. Távolság: 870 km, viteldíj fejenként 60 dollár. A sofőr rendes volt, nem kellett a csomagok miatt plusz pénzt fizetni. Szerintem amikor meglátott minket, arra gondolt, hogy elég nagy büntetés nekünk ennyi cuccal közlekedni, és nem buzerál minket újabb fizetésekkel. Csak hadd induljon már el a busz :-)

Persze a legnagyobb forgalomban, délután 5 óra körül hagytuk el a szállásunkat, ahol hat hónapot laktunk. A belvárosba menet a villamos kb. úgy nézett ki, mint otthon délután 5 órakor a 4-6-os villamos. Ember hegyén-hátán :-) A leszállás kicsit problémás volt, de ezen is túl vagyunk.

A tervünk az, hogy eltöltünk pár napot Sydney-ben, aztán autóval tovább megyünk és megnézzük a "szokásos" helyeket: Byron Bay, Gold Coast, Brisbane, Mackay, és a Nagy Korallzátonyt, a Great Barrier Reef-et. 15 nap után, augusztus 28-án hajnalban érkezünk majd vissza Sydney-be.

Cs. Zoli barátunknak köszönhetően a nagy bőröndjeinket Sydney-ben tudjuk hagyni két nagyon aranyos magyar öregúrnál, és nem kell két héten át magunkkal ráncigálni azokat több ezer kilométeren keresztül.

Sydney-ben és Golad Coast-on már előre lefoglaltuk a szállásunkat egy-egy hátizsákos szálláshelyen. Az autófoglalás is rendben van: egy mini autót béreltünk.

Ahogy a poszt első mondatában is írtam, nyaralni megyünk. De Melbourne-be már nem térünk vissza. Legalábbis mostanában nem.

A Flinders Street Station-nél, az órák alatt ("under the clocks") búcsúztunk el a várostól, a szép szikrázó napsütéses télben:

Viszlát Melbourne!

Remélem még látjuk egymást!

Pénteken kiléptem a munkahelyemről és felmondtuk a sulit is. Még három hetünk lett volna az Ability-ben. Jó kis suli volt, semmi rosszat nem tudok írni róla, hiába gondolkozom rajta. Bátran ajánlom mindenkinek. Tökéletes helyen van, Melbourne belvárosában, tágasak az osztálytermek és a közös helyiségek. Zseniális jók a tanárok, mindegyik tanár külön jelenség :-)

Nagyon jó volt ebben a suliban tanulni, és nagyon szar érzés továbbmenni. Abszolút nem bántuk meg, hogy ide jöttünk. Azt bánhatjuk meg, hogy elmegyünk :-(

Itt ülünk a buszon (Kata már azt hiszem elaludt), és egyre csak távolodunk attól a várostól, ahol tökéletesen le tudnánk élni az életünket. Nem jó érzés elhagyni azt a helyet, ahol azt érzed, hogy ide tartozol... Már értem, hogy miért foglalja el Melbourne városa hosszú-hosszú ideje az első, ill. második előkelő helyet a minden évben kiadott "A föld legélhetőbb városa" listáján.
Minden a helyén van ebben a városban, minden pont úgy van, ahogy elvárja az ember. Minden egyszerűen és nagyszerűen működik. A bürokrácia éppen csak akkora, hogy rend legyen, de ne idegesítse a lakókat. Brutál szép a környezet, majdnem tökéletes időjárás, milliméreres precízitással karbantartott "minden" :-) Parkok, buszmegállók, könyvtárak, épületek, tiszta pályaudvarok, millió rövidszoknyás egzotikus csaj az utcán és hangulatosabbnál-hangulatosabb kocsmák. Minden nemzetnek külön étterme van és a helyi üzletekben bármit, de tényleg bármit meg lehet venni. A helyi Tesco-kban (Coles és kiejthetetlen nevű Woolworths szupermarketek) a friss hínártól kezdve a kecskehúsig, a kóser kajáktól kezdve a japán majonézig minden sz..r van :-) A nyugis és udvarias közlekedést pedig már majdnem elfelejtettem megemlíteni, mert annyira gyorsan hozzászoktunk :-)

Nekem minden tetszik ebben a városban, ami az én számból igazán különlegesen hangzik. Aki ismer, az tudja, miért :-)

És itt vannak a barátaink is, akiktől tegnap búcsúztunk el. Irtó szar érzés volt. Nem jó érzés elhagyni a várost. Nem jó érzés úgy sétálni azon a járdán, ahol nap mint nap sétáltam, hogy ezek az utolsó lépéseim itt...

De most menni kell, pedig még a vízumunk sem járt le. Bolondos ez az élet.

Remélem holnap lesz időm újra blogot írni. Remélem nemsokára újra látjuk Európát :-)

Szép napot nektek!

Búcsúbuli

Ez a mai poszt egy kis időutazás lesz. Az utolsó poszt megjelenése előtti hétvégéről fog szólni.

2013. augusztus 11., vasárnap. Melbourne. Ez az utolsó teljes napunk itt.

A barátaink meglepetéskén búcsúpartit rendeztek nekünk, ami nagyon jól sikerült. Annyira jól, hogy utána még rosszabb érzés volt eljönni Melbourne-ből. A party az egyik török barátunk 43. emeleti lakásában volt. Meglepetés volt, hogy még Gábor, a magyar barátunk is eljött, és  még élő zénét is kaptunk Ismail-től :-) Az, hogy Gábor is eljött, azért különleges, mert a város legtávolabbi részén lakik, talán már nem is Melbourne-ben :-) és a hazajutás este 8 után problémás.

A partira Katával vittünk magyar vörösbort és pálinkát. A pálinka ismét meghozta a hangulatot, mindenkinek nagyon ízlett. A vörösbor is bejött mindenkinek, kivéve Yoko-nak. Szerinte nem volt elég édes a bor :-)

Kaptunk ajándék magyar vörösbort George-tól, akit munkahelykeresés közben ismertem meg. Magyar nyelvet tanítottam neki, másfél hónapig, heti 2 órában :-)

Kicsit deja-vu érzésem volt. Majdnem egy évvel ezelőtt volt már egy hasonló party, Budapesten.

Azt hiszem nem is kell többet írnom erről a napról. A szöveg helyett most inkább képeket osztok meg veletek.

A következő képet alaposan nézzétek meg. Ha minden háziasszonyon ilyen lenne főzés közben, akkor sosem készülne el az ebéd :-)

A buli után lefelé menet kihívás volt a megfelelő gombot megtalálni :-)

A halál köre

Tegnap este a barátaink meglepetés "say goodbye party"-t rendeztek nekünk. Az buli nagyon jól sikerült, és egy másik posztban majd írni is fogok erről az "eseményről". És publikus képeket is teszek majd fel :-)

Most viszont nem erről a partiról, hanem egy olyan, a bulikon játszható társasjátékot szeretnék írni, amit párszor már mi is kipróbáltunk. A siker garantált, és az eredmény is előre borítékolható :-)

A játék az "ivós játékok" kategóriába tartozik, ami azért angolul szerintem sokkal jobban hangzik. Nem is érdemes a magyarra fordítással erőlködni. Az eredeti angol név szépen cseng: drinking games :-)

Mi általában 5-8 fővel játsszuk ezt a játékot, de két ember is tudja játszani. 5-8 játékos esetén egy játékmenet majdnem egy óráig tart :-)

A játéknak sok-sok változata ismert, és ha rákerestek az interneten akkor csak a wiki oldalán legalább 4-5 eltérő változatot lehet olvasni.

Mi a következő változatot szeretjük játszani:


Drinking Game: Circle of death

Equipments:

• 1 deck of standard playing cards
• 2 or more players
• Alcoholic beverages, typically wine, beer or mixed spirits
• A large cup: the king's cup

Set up:

• Before starting the game, players must gather around a table and place an empty can in the center.
• A standard deck of cards is then shuffled and spread face down, in a circle around the can, forming the "Circle of Death".

Game play:

• The game starts when the first player draws a card and places it face up on top of the center can.
• The player then completes the action defined by the card he drew before the player to his left draws another card.
• The game continues around the table in this fashion until all cards are drawn.

Actions:

• Each card number has a specific action associated with it.
• When a player draws a card, he or she does the following rules.

2	Choose	Choose someone to drink.
3	You drink	You have to drink.
4	Whores	All women drink.
5	I have never	The card drawer says something they have never done. If you have done it, you drink.
6	Dicks	All men drink.
7	Heaven	All point up, last one drinks.
8	Social	Everybody drinks.
9	Thumb Master	The player that picks the card becomes "Thumb Master". At any time during the game, they discreetly put their thumb on the table. Then everyone else puts their thumbs on the table. The last person to put their thumb on the table drinks.
10	Categories	The player that picks up this card must choice a category name such as 'politicians', 'shoes', 'rugby players', etc. You go around the circle, with each person naming something from the category until someone either says something wrong or can't think of anything. That person must then consume.
J	Waterfall	The player who has drawn an ace starts a Waterfall. The direction of the Waterfall is chosen by the player who drew the ace, then all players start drinking at the same time. The player who drew the ace is the first to stop drinking. When he or she stops, the first player in the direction of the Waterfall is allowed to stop drinking. When that player stops, the player sitting next to them is allowed to stop, and so on until all players have stopped drinking.
Q	Questions	The player begins by turning to a random person in the group and asking a question. That player must then turn to someone else and ask a different question. If the person does not ask a question (responds), cannot think of a question quickly, or repeats a question, they must drink.
K	King's cup	The first three players to draw a king pour a portion of his/her beer into a communal cup, and the player who draws the fourth king drinks it.
Ace	Make a rule	Create a rule that all the players must obey until another King is drawn and a new rule is made.

Próbáljátok ti is ki ezt a társasjátékot. A játék végére garantált a jókedv :-)

Várom az élménybeszámolókat :-)

Iroda

Sziasztok,

Egymás után ez már a harmadik poszt lesz az ausztráliai munkakörülményekről, és remélem Natália is olvassa ezeket a bejegyzéseket :-)

Ma az irodai körülményekről fogok nektek írni. Bemelegítésnek annyit elárulok, hogy európai szemmel nézve itt nagyon fura irodák (is) vannak. A sarokban lévő kép például egy starter cég tárgyalóterme gázcsőből készített művészi lámpával :-)

A vízumhelyzetem miatt én leginkább starter cégekkel kerültem kapcsolatba. Ezek olyan cégek, amelyek nemrég alapítódtak és vagy nincs még rendes, kiszámítható havi jövedelmük, vagy ha van, akkor az még minimális. Persze a nagy cégek irodái nem térnek el semmiben az európai társaikétól.

Én most a starter cégekről fogok írni nektek, mert ezeket ismerem itt.

Ezek a kiscsiknek nem is mondható cégek 5-10 emberrel dolgoznak, ami nem is olyan kis szám. 5-10 munkavállalóval a cég nem mondható "magánvállalkozásnak" :-) A dolgozók között van mindenféle. Például a munkahelyemen nemrég tudtam meg, hogy az egyik thai lány volunteer munkás. Nem kap fizetést, és csak azért dolgozik itt, hogy legyen ausztrál munkahelyi referenciája, amit aztán majd beírhat az önéletrajzába később (a közmunkáról ebben a postban már írtam nektek). Ezeknél a starter cégeknél a belépő új munkavállalóval aláíratnak egy "independent contract"-ot, amiben rögzítik, hogy a munkaadó (nem Te!) mikor mondhat fel neked, hol kell megjelenni munkára, kapsz-e munkaeszközt, vagy magadnak kell azt hozni, van-e bónusz fizetés, mennnyi időre kaptál munkát és a legfontosabb, hogy nem beszélhetsz senkinek x évig arról, amin itt dolgozol.

A starter cégek hihetetlen dinamikusak, bürokráciamentesek és innovatívak. Az elvégzendő munkára koncentrálnak, nem terveznek 3 évre előre stratégiákat és csak annyi word, excel és power point fájlt gyártanak, amennyi éppen szükséges. Még a cég könyvelése sem olyan bonyolult.

Amióta ilyen helyen dolgozok, azóta jobbnál-jobb ötleteim vannak, de komolyan :-) Fura, de még a volunteer munkások is dolgoznak, mint a "kisangyal", pedig nem kapnak fizetést. A cégtulajdonos akár kínai vagy ausztrál is lehet, és 25 éves, vagy 40 körüli, és barátságosak mint én  :-)))))

Ezek a cégek próbálják minimalizálni a kiadásaikat, ezért felesleges dolgokra nem igen költenek. Például a fűtés is egy ilyen dolog. Bár ez nem az ő hibájuk, hanem Ausztráliáé :-) Én majd' meg fagyok az irodában, mert itt nem terveztek és nem is kiviteleznek sem fűtést, sem szigetelést a házakra, és aki már itt él 2-3 éve, annak egy idő után eszébe sem jut, hogy hideg van télen (10-15 fok). Persze amikor mondom, hogy elcseszett hideg van az irodában, akkor hoznak egy levegő fújós melegítőt, és nem értik mi a f..sz bajom van, hisz tök jó a hőmérséklet az épületben. Szóval nem direkt csinálják ezt :-) Ilyenek és kész :-)

Iroda. Itt sok starter cég csinálja azt, hogy heti egyszer-kétszer összehívja az otthonról dolgozó kollégákat egy kávézóba. Ilyenkor a cég elfoglal egy nagyobb sarkot egy kényelmes kávézóban. Összehúznak pár asztalt és fotelt, használják a kávézó ingyenes wi-fi kapcsolatát, és dolgoznak. Így nem kell irodát bérelni :-) És ez is működik itt.

Ha már kicsit jobban megy a cégnek, akkor lassan szükség van fehér nagy táblára, ahol rajzolgatni lehet, meg néha kivetítőre is. Ilyenkor a helyi könyvtár szolgáltatását veszik igénybe. Fél napra kibérelnek egy mindennel tökéletesen felszerelt tárgyalótermet és azt használják. Fura, hogy otthon Magyarországon ilyen könyvtári szolgáltatással nem találkoztam.

Aztán ha már jön az első bevétel, akkor a starter cég keres egy bazi nagy légterű irodát. Könnyű ilyeneket errefelé találni. A belvárostól 15 perc villamosozásra sok ilyen van.

Ezek az irodák egész nagyok, nem kell számolgatni az egy főre jutó négyzetméter nagyságát :-)

Az "én" starter cégem (ahol dolgozom) ilyen irodát használ:

Először fura volt a nagy belmagasság, a nagy légtér, a nagy terek, de rá kellet jönnöm, hogy ez nagyon-nagyon jó munkakörnyezet. Van tér körülötted, nem nyomnak össze a falak, és ha dolgozni akarsz, félre tudsz vonulni az asztalodhoz, ahol nem zavarnak. De ha beszélgetni akarsz, akkor nem kell lemenni a "büfébe", mert a büfé ott van az irodában :-) Iszonyat jó munkakörnyezet. Nekem tetszik! És valamitől ezeknek az irodáknak nem olyan komor a hangulata.

A spórolás, amit fentebb említettem, természetesen a munkaeszközökre nem terjed ki. Egy közeli fotó az íróasztalokról:

Mindenhol Apple Mac gépek vannak és mindenhol a legnagyobb Apple Monitor. Össze sem mertem számolni, hogy mennyi dollárba kerül egy ilyen munkahely. Apple Monitor, Apple Notebook, Apple egér, Apple billentyűzet. Alma reggelire, ebédre és vacsorára. Ez az egészséges élet titka :-)

Ha hazamegyek, akkor nem is nagyon van kedvem kinyitni az én a jó kis tömzsi HP notebookomat :-) Mert ezek az Apple cuccok tényleg nagyon jók. És nagyon drágák :-(

A Nokia 6301-es nem internet kompatibilis telefonommal és a HP notebookommal olyan vagyok itt mint a dinoszaurusz :-) De nem bántom a jó kis kütyüjeimet. A telefonomat 5 naponta kell tölteni és a HP notebookomon mindent meg tudok csinálni amit csak akarok az Ubuntu Linux-al, ingyen szoftverekkel :-) De azért ez az Apple notebook iszonyat jó...

Büfé sarok az irodában:

Az óriási, fehér falfelületeket pedig élénk, aktív színű saját témákat feldolgozó graffitikkel teszik érdekesebbé. Alkot a művész:

A kész mű olyan nagy lett, hogy egyben nem is tudtam lefényképezni a kis fényképezőgépemmel. De azért az életérzést remélem ezekkel a kis képekkel is át tudom adni nektek:

"Festés" előtt:

Festés után:

Oh My God! :-)

Szép napot nektek otthon. Élvezzétek a jó kis meleget. Itt most nagyon hideg van :-(

140-szeres túljelentkezés

Sziasztok,

Nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek ezt a portfolio.hu-n nemrég megjelent hírt. Ez a rövid cikk arról szól, hogy a nemsokára megnyíló olasz IKEA áruházban meghirdetett 200 állásra több mint 28 ezer jelentkezést nyújtottak be. A túljelentkezés 140-szeres :-(

Brutális.

Ekkora mennyiségű önéletrajzot képtelenség informatikai támogatás nélkül feldolgozni, így aztán egyre több cég használ resume parser programokat az önéletrajzok előszűrésére. Szóval amikor írjátok az önéletrajzotokat, kiemelt figyelemmel kezeljétek a keyword-öket (kulcsszavakat) :-)

Nincs elég munkahely a világban ahhoz, hogy mindenkinek legyen munkája. Itt, a Föld nevű bolygón túl sok az ember és túl kevés a munkahely.

A fenti fotó Nigériában készült. Ott ennyien jelentkeztek egy bank meghirdetett néhány pozíciójára.

Szép napot nektek.

Munkahelykeresés

Sziasztok!

Ma az ausztráliai munkahelykeresés nehézségeiről szeretnék nektek egy kicsit írni. Ez egy olyan témakör, amiről órákon át lehetne beszélgetni, és még ezek után is azt érzed, hogy nem tudsz eleget erről a témáról :-)
Az álláskeresésre nincs általános recept. Minden országban teljesen eltérő szabályokat és formaságokat kell betartani álláskereséskor, és persze az a módszer, ami nekem működik, nem biztos, hogy neked is működni fog.

Ausztráliában munkahelyet találni az IT-területen nem nehéz. A munkahelykeresés itt sem könnyű, de nem is lehetetlen küldetés. Éppen olyan nehéz itt munkahelyet találni, mit Magyarországon. Persze a szokásos nehézségek mellett itt még számolni kell a nyelvi és vízumproblémákkal is. És azzal is, hogy az angol nyelvterület miatt itt egy pozícióra még többen jelentkeznek, mint otthon.

IT-területen nagyon sok felkínált pozíció van. Főállásban 70 000 AUD és 120 000 AUD között lehet keresni Java J2EE / Web Developer / Architect-ként ami jól hangzik, de azért sok pofont kap álláskeresés közben az ember.

Ha már van egy kényelmes kis szobád, ahol egy mozgalmas nap után megpihenhetsz, és kezdesz kifogyni a pénzből, vagy csak unatkozol akkor itt az ideje, hogy elkezdj munkát keresni :-) Az álláskereséshez első körben két dolog kell: egy jó kis önéletrajz és egy ausztrál mobiltelefon szám.

Az első egy hónapban úgy próbáltam pénzt spórolni, hogy nem vettem helyi telefonszámot, csak e-mail címem volt az álláskereséshez. Oda vártam a válaszokat :-) Nem is működött a dolog. A mai pörgő világban úgy látszik, már túl lassú az email-es kommunikáció az álláskereséshez :-) Szóval az álláskereséshez mindenképpen szükség van egy helyi telefonszámra. 30 AUD-ért vettem egy Telstra pre-paid számot. Az SMS (itt úgy hívják ezt, hogy 'text') országon belül 12 cent, Európába 20 cent. Egy perc helyi beszélgetés 15 cent, 5 perc 75 cent. Nem mondható drágának.

Ha már van telefonszámunk, akkor örülhetünk, mert ezt máris odaírhatjuk az önéletrajzunk tetejére :-) De milyen legyen az önéletrajzunk? Az tény, hogy a Magyarországon használt, és jól bevált, működő, angol nyelvű CV-m itt nem ért semmit :-)

Az első hónapban a legnagyobb gondom az volt, hogy nem kaptam választ a beküldött jelentkezésekre. Próbáltam beszélgetni erről a témáról helyi emberekkel, tanárokkal a suliban, és még a helyi PC KLINIKA üzletekbe is bekopogtam CV-vel a kezemben, hogy óvatosan puhatolózzak a helyi szokásokról. Ezek a "bolti" beszélgetések nekem nagyon hasznosnak voltak. Néha, nagy ritkán össze lehet futni ráérő, beszélgetni akaró, barátságos emberekkel az üzletekben, akik megosztanak veled néhány használható gondolatot. Csak jó sok kitartás és türelem kell a sok járkáláshoz. És ingyen angol nyelvgyakorlatnak sem rosszak az ilyen beszélgetések. Aztán elmentem egy ingyenes, állami állásinterjú tanácsadásra is, mire végül kezdtem megérteni, hogy mit kell átírnom az önéletrajzomon ahhoz, hogy az elkezdjen működni :-)

Ausztráliában az a helyzet, hogy "one position 400 candidates", vagyis minden IT-s állásra legalább 200-300 jelentkező küldi be az önéletrajzát, de a jó pozíciókra akár 400-an is jelentkezhetnek. Ennyi önéletrajzot képtelenség kézzel feldolgozni, ezért itt is az informatikát hívják segítségül. Ezek a programok végigdarálják az önéletrajzokat és kiválogatják azokat, ahol 100% a kulcsok találati aránya. Ezeket a programokat resume parser-oknak hívják. Ha megértjük, hogy dolgoznak ezek a programok, akkor tudunk olyan önéletrajzot írni, ami átjut ezeken a feldolgozó programokon :-) A lényeg az, hogy minden szakmai kulcsszó benne kell, hogy legyen az önéletrajzban ahhoz, hogy átjussunk az első szűrőn.

Aztán az is fontos, hogy a fájl adatlapja ki legyen megfelelően töltve. Erre magamtól sohasem jöttem volna rá. Név, email cím, telefon, IT-s kulcsszavak... mindent be kell írni a fájl adatlapjába. Érdemes minden mezőt kitölteni, ahogy JobAngel is javasolja.

Aztán érdemes minden lap tetejére ráírni az adatainkat (nem csak az első oldalra), mert senki nem akarja keresgélni a telefonszámod, miközben olvassa az önéletrajzod. Vagy az is lehet, hogy csak az első oldalt nyomtatják ki, a többit el sem olvassák :-) Vagy elvész a sok papír között a CV-d első oldala. Mindig kéznél kell legyen az elérhetőséged. Legyen csak ott minden lap tetején. Nekem az vált be, hogy az első oldalon minden fontos információt leírtam magamról, a kulcsszavakkal együtt. Az önéletrajz többi oldalát úgy is majd csak akkor olvassák el, ha az első oldalt érdekesnek találták.

Végül pár hónap után csak összeállt a "jó kis" CV-m :-) Az önéletrajz mellett elkészítettem egy "Main Responsibilities and Project Roles" pár oldalas anyagot is. Ezt először a második állásközvetítős interjúm során kérték tőlem, és később én is felismertem, hogy milyen hasznos is ez a másik doksi. Ezt általában akkor küldöm el amikor visszaírnak, ill. hívnak, hogy már rajta vagyok a "short" listán. Ilyenkor írok egy köszönő levelet, és elküldöm ezt a második dokumentumot. Ebben konkrét projekteket sorolok fel, amelyekben részt vettem és a rövid leírásukat, mint például a projektek nevei, amikben dolgoztam [érthetetlen projektnév esetén gondolkozás nélkül átneveztem a projekteket, hogy az olvasó is értse miről szólt ez az egész :-)], a beosztásomat, felelősségemet és a projektben használt technológiákat, ill. módszereket röviden.

Persze a fent leírtak csak akkor érvényesek, ha nincs kapcsolati tőkéd, nincsenek ismerősök, akik segíthetnek vagy súghatnak az álláskereséshez. Azt érdemes tudni, hogy a statisztikák alapján az állások 70%-a úgy kel el, hogy meg sem hirdetik :-)

Ha ezeken a problémákon átlendültünk, és biztosak vagyunk abban, hogy az önéletrajzunk rendben van, akkor megküzdhetünk a következő problémával: a megfelelő vízum problémája. Ausztráliában diákvízummal 20 órát lehet hetente dolgozni. Ez pont a fele annak, mint amit elvárnak a munkáltatók egy rendes IT-s munkahelynél :-) Ha nincs megfelelő munkavállalási vízumunk, akkor szinte lehetetlen "rendes" munkát találni. Félmunkaidős normális IT-s munka nem létezik :-) Néha még megfűszerezik a jelentkezési feltételeket azzal, hogy legyél számlaképes is.

Megfelelő vízummal minden kapu kinyílik, és ha van tapasztalatod és angol nyelvtudásod, akkor tiéd lehet bármelyik, jobbnál jobb ausztrál állás. Ha ezek a dolgok hiányoznak, akkor jobb, ha csak a vendéglátásban próbálkozol mosogató állásra jelentkezni :-)

De nehogy azt hidd, hogy mosogatói állást találni könnyű :-) Az egyik itteni ismerős, aki menedzserként dolgozik a Melbourne-i Hofbrauhaus German Restaurant-ban néha megmutatja, hogy hetente hány centiméternyi önéletrajzot kap. Ha egymásra rakja a CV-ket, akkor heti 10cm-nyi jön össze. És ez minden hétvégén megy is szépen a kukába. Éppen ezért a személyes kapcsolatok itt is sokkal fontosabbak, mint egy beadott önéletrajz. Persze ha nincs ismerős, akkor csak azt lehet tenni, hogy személyesen, naponta bekopogtatni az ajtón, hogy itt vagyok, dolgozni akarok. Nem könnyű...
Millióan akarnak valami kis pénzt keresni bármilyen munkával ebben a városban, ezért Melbourne az a város, ahol a tányérmosogatók 80%-a diplomás mérnök Európából, Ázsiából és bárhonnét. Kemény munka, és ha szerencséd van, akkor óránként 15 AUD-t is kaphatsz. Mindenhol nagyon motivált, angolul jól beszélő, ügyes, okos és gyors mosogatót vagy takarítót keresnek. A takarításhoz legyen saját autód és saját takarító kütyüid.

A cégek megengedhetik maguknak, hogy ilyen feltételekkel keressenek takarítót vagy tányérmosogatót, mert a töménytelen jelentkező között úgy is lesz ilyen. "Erősen motivált mosogató", röhej :-)

A suliban a diákok az első munkahelyet általában nagyon nehezen találják meg, és a CV-kben össze-vissza kell hazudni mindenfélét, hogy esélyt kapjon valaki arra, hogy egy ingyenes vagy fizetett próbanapra behívják dolgozni. Mert itt ha a CV-d megtetszik a munkáltatónak, akkor a következő lépés, hogy behívnak próbamunkára (ez most a diákmunkákra és nem az IT-s munkákra vonatkozik).

És arról se feledkezzünk el, hogy ha végre megvan a hőn áhított mosogatós munkahelyünk, akkor a napjaink úgy fognak innentől kezdve telni, hogy reggel 9-től délutánig iskola, bóbiskolás a fáradtságtól a padban, utána késő estig diákmunka a vendéglátásban éhbérért, utána hazautazás, kicsi alvás és másnap minden kezdődik elölről.

Végül, ha még a mosogató állás sem jön össze, akkor lehet vállalni nem fizető közmunkát, mert azt aztán majd beírhatod referenciaként az önéletrajzodba, mint helyi munkatapasztalatot és ezután majd talán könnyebben fogsz munkát kapni. Meglepődtem, amikor láttam, hogy itt az ingyenes közmunka mennyire népszerű. Fura, mert otthon ilyenről nem is nagyon hallottam (kivéve mostanában). De közmunkát kapni sem könnyű, mert az itt tanuló diákok százai akarnak ingyen dolgozni, csak azért, hogy elinduljanak az itteni életükkel valahogyan.

Amúgy én is így kezdtem itt a pályafutásom :-) Szerencsém volt, mert az Ability nyelviskola, ahol tanulok, jó kapcsolatokat ápol a városi önkormányzattal, és így viszonylag könnyen kaptam munkát a melbourne-i reptéren lévő "Student Welcone Desk"-nél. A feladatunk itt az volt, hogy a városba érkező diákoknak segítsünk. Ezt a munkát két hétig csináltam, és nagyon jót tett az angolomnak. A fizetség az volt, hogy kaptam jegyet a városközpont és a reptér között közlekedő buszra és napi egyszeri kaját. Ezt a referenciát aztán felhasználva sokkal könnyebb volt később munkát találnom.

Ez a lány a program egyik fő szervezője:

Itt meg egy csomó kép van erről a népszerű közmunkáról.

Aki teheti, az megfelelő munkavállalási vízummal jöjjön ki, mert úgy sokkal nagyobb az esélye munkát találni. De ez sem garancia semmire. Van olyan ismerősöm, aki egy éve próbál munkát találni, és van munkavállalási engedélye is.
Akinek "csak" diákvízuma van [mint például mi :-)], az is jöjjön ide szerencsét próbálni, mert itt bármi lehetséges, csak kitartás és erő kell hozzá (+ pénz) :-)

Aki kitartó, az végül talál magának itt munkahelyet, és azután elkezdenek jól menni a dolgok. Jól fog élni, nyugalomban és tiszta, egészséges környezetben. Ha sikerül a szakmában elhelyezkedni, akkor az itteni jó élethez elegendő pénzt is lehet keresni, és ha azt akarod, akkor örökre le is telepedhetsz ebben az országban.

Itt minden rajtad múlik.

És jó kis kaland ez az Ausztrália :-)

Tél

Sziasztok!

Újra itt vagyok, nem tűntünk el, és nem szippantott be minket a felhő :-) Az utolsó bejegyzés óta lassan két hónap telt el, ez tényleg nagyon hosszú idő. Persze ez alatt a két hónap alatt sem tétlenkedtünk. Éltük a kis unalmas, hétköznapi őszi-téli melbourne-i életünket és semmi különös említésre méltó nem történt. Iskola, munka, munkahelykeresés, tanulás, bevásárlás, piacozás... A szokásos dolgok. Ha hiszitek ha nem, itt is lehet unalmas az élet, ha már beállt a szokásos napi rutin. Csak itt kicsit minden máshogy unalmas, mint otthon.

Ausztráliába beköszöntött a tél. Esténként nagyon hideg van: 5-8 fok körül. A fenti fotót most szedtem le a google-ről. Itt most éppen 5 fok van. Brrr... És az utóbbi egy hétben reggelente még a leheletünk is látszódott :-) Napközben 15 fok körül van, és általában szépen süt a nap. Ilyenkor az itteni népek némelyike levetkőzik pólóra és a bátrabbak még a rövidnadrággal is megpróbálkoznak. Néha látni nőket nyári ujjatlan, rövid egyberuhában és körömcipőben. Mi meg télikabátot hordunk alatta pulóver, felül sál, meg néha sapka. És még így is fázunk. Nagy a kontraszt :-)

A helyi iskolás gyerekek még ennél is bártabbak. Itt minden iskolának megvan a saját egyenruhája, és a gyerekek ebben az egyenruhában járnak iskolába minden nap. Fiúknak zakó, ing és vászonnadrág (még akkor is, ha csak 10 évesek!), a lányoknak szoknya és valami blúzféleség. Általában egyen fekete bumszli cipőt húznak fel a fiúk és a lányok is. Mindezt persze fehér zoknival :-) A szoknyához furán néz ki a nagy téli cipő, de ez is csak megszokás kérdése. Néha a fiúk rövidnadrágban vannak, nem számít, hány fok van. Persze ez nekünk ez már fel sem tűnik. Szóval a reggeli 5 fokban ezek a gyerekek ebben az egy szál vékony ruhában indulnak el suliba. Néha eljátszok a gondolattal, hogy megkérdezem valamelyik gyereket, hogy nem-e szeretné kölcsönkérni a sálamat. Szörnyű... :-)

Többen írtátok privát levélben, hogy nem frissül a "világszám". Ez persze nem igaz, hiszen a devizaárfolyamok percenként frissülnek a blog jobb oldali részén és az időjárásjelentés is legalább 20 percenként mást mutat :-) Aztán ott van a hasznos óra is, ami most azt mutatja, hogy a szokott 10 óra eltérés helyett csak 8 óra a különbség Budapest és Melbourne között. Itt átálltunk a téli időszámításra, otthon meg a nyári időszámítást használjátok. Emiatt csökkent le 2 órával a különbség.

És a látogatottság számláló is szép lassan tekeredik. Köszönet nektek, már csak 87 látogatás kell, hogy elérjük a 12 000. lap letöltést.

Jó strandolást nektek a hétvégére.