Viszlát Melbourne

2013. augusztus 13-a van. Úgy alakultak a dolgaink, hogy az ausztrál tél közepén hirtelen nyaralni indulunk. Újra összecsomagoltuk a cuccainkat, és megpakoltuk a négy bőröndöt. Nem is értem, hogy idefelé hogyan sikerült belegyömöszölni a cuccainkat a bőröndökbe, mert most egy csomó minden nem fért vissza a helyére :-) Például a számítógépek már nem fértek el a kézipoggyászba, úgyhogy azokat most egy-egy újabb notebook táskában cipeljük.

Van két óriási bőröndünk, két kézipoggyász bőrönd, két laptop táska és egy kajás nagy szatyor. A kajás szatyrot elnézve, le sem tagadhatjuk, hogy magyarok vagyunk. Kandikál ki belőle a kenyér, alma és az előző napi maradék pörkölt. Csak hogy nehogy éhen haljunk a hosszú úton :-))

A buszpályaudvaron Kata felfedezett egy mérleget, ahol gyorsan le is mértük a bőröndöket:

• két nagy bőrönd 28 és 28 kg
• kézipoggyász 11 és 15 kg
• laptoptáskák egyenként 3 kg

Még jó, hogy most busszal fogunk utazni, és nem repülővel. A buszon nem kell olyan sokat fizetni a túlsúlyos csomagokért, mint a repülőn. Nyaralás közben meg majd lesz idő gondolkozni, hogy mit hajítsunk ki a szemétbe :-)

Ez a nyaralás kissé váratlanul jött. Előző hét kedden (6-án) határoztuk el, hogy utazunk. És most kedd, augusztus 13-a van. Itt ülünk a buszon, éjjel 23:40 van, és utazunk Sydney felé. Kata próbál aludni, remélem sikerül neki :-) A busz este 7 órakor indult a melbourne-i Southern Cross nagy állomásról, és reggel 7-re érkezünk meg Sydney belvárosába, 12 óra utazás után. Távolság: 870 km, viteldíj fejenként 60 dollár. A sofőr rendes volt, nem kellett a csomagok miatt plusz pénzt fizetni. Szerintem amikor meglátott minket, arra gondolt, hogy elég nagy büntetés nekünk ennyi cuccal közlekedni, és nem buzerál minket újabb fizetésekkel. Csak hadd induljon már el a busz :-)

Persze a legnagyobb forgalomban, délután 5 óra körül hagytuk el a szállásunkat, ahol hat hónapot laktunk. A belvárosba menet a villamos kb. úgy nézett ki, mint otthon délután 5 órakor a 4-6-os villamos. Ember hegyén-hátán :-) A leszállás kicsit problémás volt, de ezen is túl vagyunk.

A tervünk az, hogy eltöltünk pár napot Sydney-ben, aztán autóval tovább megyünk és megnézzük a "szokásos" helyeket: Byron Bay, Gold Coast, Brisbane, Mackay, és a Nagy Korallzátonyt, a Great Barrier Reef-et. 15 nap után, augusztus 28-án hajnalban érkezünk majd vissza Sydney-be.

Cs. Zoli barátunknak köszönhetően a nagy bőröndjeinket Sydney-ben tudjuk hagyni két nagyon aranyos magyar öregúrnál, és nem kell két héten át magunkkal ráncigálni azokat több ezer kilométeren keresztül.

Sydney-ben és Golad Coast-on már előre lefoglaltuk a szállásunkat egy-egy hátizsákos szálláshelyen. Az autófoglalás is rendben van: egy mini autót béreltünk.

Ahogy a poszt első mondatában is írtam, nyaralni megyünk. De Melbourne-be már nem térünk vissza. Legalábbis mostanában nem.

A Flinders Street Station-nél, az órák alatt ("under the clocks") búcsúztunk el a várostól, a szép szikrázó napsütéses télben:

Viszlát Melbourne!

Remélem még látjuk egymást!

Pénteken kiléptem a munkahelyemről és felmondtuk a sulit is. Még három hetünk lett volna az Ability-ben. Jó kis suli volt, semmi rosszat nem tudok írni róla, hiába gondolkozom rajta. Bátran ajánlom mindenkinek. Tökéletes helyen van, Melbourne belvárosában, tágasak az osztálytermek és a közös helyiségek. Zseniális jók a tanárok, mindegyik tanár külön jelenség :-)

Nagyon jó volt ebben a suliban tanulni, és nagyon szar érzés továbbmenni. Abszolút nem bántuk meg, hogy ide jöttünk. Azt bánhatjuk meg, hogy elmegyünk :-(

Itt ülünk a buszon (Kata már azt hiszem elaludt), és egyre csak távolodunk attól a várostól, ahol tökéletesen le tudnánk élni az életünket. Nem jó érzés elhagyni azt a helyet, ahol azt érzed, hogy ide tartozol... Már értem, hogy miért foglalja el Melbourne városa hosszú-hosszú ideje az első, ill. második előkelő helyet a minden évben kiadott "A föld legélhetőbb városa" listáján.
Minden a helyén van ebben a városban, minden pont úgy van, ahogy elvárja az ember. Minden egyszerűen és nagyszerűen működik. A bürokrácia éppen csak akkora, hogy rend legyen, de ne idegesítse a lakókat. Brutál szép a környezet, majdnem tökéletes időjárás, milliméreres precízitással karbantartott "minden" :-) Parkok, buszmegállók, könyvtárak, épületek, tiszta pályaudvarok, millió rövidszoknyás egzotikus csaj az utcán és hangulatosabbnál-hangulatosabb kocsmák. Minden nemzetnek külön étterme van és a helyi üzletekben bármit, de tényleg bármit meg lehet venni. A helyi Tesco-kban (Coles és kiejthetetlen nevű Woolworths szupermarketek) a friss hínártól kezdve a kecskehúsig, a kóser kajáktól kezdve a japán majonézig minden sz..r van :-) A nyugis és udvarias közlekedést pedig már majdnem elfelejtettem megemlíteni, mert annyira gyorsan hozzászoktunk :-)

Nekem minden tetszik ebben a városban, ami az én számból igazán különlegesen hangzik. Aki ismer, az tudja, miért :-)

És itt vannak a barátaink is, akiktől tegnap búcsúztunk el. Irtó szar érzés volt. Nem jó érzés elhagyni a várost. Nem jó érzés úgy sétálni azon a járdán, ahol nap mint nap sétáltam, hogy ezek az utolsó lépéseim itt...

De most menni kell, pedig még a vízumunk sem járt le. Bolondos ez az élet.

Remélem holnap lesz időm újra blogot írni. Remélem nemsokára újra látjuk Európát :-)

Szép napot nektek!