Aprópénz

Továbbra is olvasnátok a Világszám blogot, ha minden egyes megtekintés 1,- Ft-ba kerülne? :-) Én nem tiltakozok ellene. Csak az a bökkenő, hogy ezt a pénzt nem én fogom megkapni.

Olvasgatom a tegnapi híreket, és lám mire kapom fel a fejem? Ha a tervek igazak, akkor nemsokára ugyanannyiba fog otthon kerülni az internet előfizetés mint itt, Spanyolországban. Itt az otthoni, drótos internet havi előfizetési díja 25 és 45 euró között van, ami körülbelül 7 ezer és 13 ezer forint körüli összeg.

Nemsokára otthon is lehet ennyit fizetni érte. Itt a cikk.

Reméljük ez csak egy elterelő hadművelet, amit azért dobtak be, hogy addig se foglalkozzunk egyéb más magyar hírrel. A végén majd úgy is visszatérítik a beszedett internet forgalmi díjakat, ha bizonyíthatóan kormány-propaganda anyagot sugárzol az otthoni neten :-)

Az internet az ellenállás központja, fel kell számolni :-)

Volvo Ocean Race

Sziasztok!

A napokban kezdődött el a városban a nagyszabású "Volvo Ocean Race" verseny. A megnyitó ünnepség október 2-án volt, és 11-én zár be a kikötőben felépített Volvo város.

7 hajó fog útra kelni szombaton, hogy megkerülje a Földet. A hajók teljesen egyformák és a Volvo építtette egy európai konzorciummal. Utoljára három éve, 2011-ben futottak ki a hajók ugyaninnét, Alicante városából. Az idei verseny különlegessége, hogy tíz év után újra indul teljesen női csapat. Az eseményt először 1973-ban rendezték meg és 2001-től rendezi a Volvo és a Volvo Cars.

Íme a női csapat:

A verseny, vagy ahogy én hívom, "a show" körülbelül ~10 hónapig fog tartani, 11 megállója lesz és 65 000 km a táv hossza. A hajók Alicantéból indulnak el a Föld körüli útra és Göteborgban (Svédország), 2015 júniusában érnek célba.

Megállók sorban Cape Town (Dél Afrika), Abu Dhabi (United Arab Emirates), Sanya (Kína), Auckland (New Zealand), Itajaí (Brazilia), Newport (USA), Lisbon (Portugália), Lorient (Franciaország) és végül Gothenburg (Svédország). Ausztráliában most nem állnak meg a hajók:

A következő képen a kikötőkbe érkezések és indulások időpontjai is rajta vannak:

A kikötő egy részét szinte teljes egészében elfoglalja az sok sátorból, épületből álló kis város, amit a rendezvény miatt építettek fel. Az építkezés egy hónappal ezelőtt kezdődött. Ezt onnét tudom, hogy a szomszéd lakásban lakik egy lány, aki egy angol TV társaságnak dolgozik, mint riporter, és a csapata éjjel-nappal forgat. Dokumentálják az eseményeket :-)

Felülről, az óriás daruról (erről majd lesz még beszámoló, ha tovább olvastok) így néz ki a kikötő a 7 hajóval:

A Volvo elhozott a show-ra mindent: szép autókat, kamionokat, nagy markolót, kis markolót, kamionos és vitorlázós videójátékokat. Persze mindent ki lehet próbálni, mindent meg lehet nyomkodni és tekergetni :-) Például a markolókkal lehet ügyeskedni és súlyokat pakolni különféle átmérőjű dobozokba. A világoskék Volvo V40 nagyon szépen néz ki. Kicsit furcsa a színe, de szerintem pont ettől egyedi. Nagyon el van találva. Ha vennék autót, biztos ilyet vennék :-)

András figyelmébe ajánlom a kiállított, fából készült masszív, strapabíró bicikliket. Az elsőhöz még kerékpárzár is jár :-) Mostanában többször láttam hasonló fabringákat, úgy látszik ez most trendi:

Természetesen vannak koncertek és ezen a héten ingyenes a belépés a kikötői Marmalera night club-ba is :-) Délután 4 órakor még teljesen kihalt minden, a büfék nagy része is zárva van. Még mindig nem tudtam megszokni a délután 1 óra utáni ebédelést és azt, hogy este 7 előtt csak a turistáknak szóló, lenyúlós éttermek/bárok vannak nyitva...

Persze a nagy attrakció a vizen ringatózó 7 hajó, amelyek még a múlt hétvégén a parton sorakoztak egymás mellett állványokon. Ahogy elnéztem, jól tele van minden hajó pakolva ezeregy kütyüvel. Például a fedélzet tele van profi nappali és éjszakai kamerákkal a TV közvetítések miatt, és még internet kapcsolata + wi-fije is lesz a legénységnek kint az óceán közepén. A többi dobozról és képernyőről fogalmam sincsen, hogy mire való. Columbus-nak biztosan nem volt wi-fi kapcsolata :-) Van a hajón média szoba, kis konyha, és persze lakótér. Az útra csak fagyasztott kajákat visznek magukkal a hajósok.

Az egyik induló hajó közelről, a sok kütyüvel. Még a kormányosok előtt is van két lapos valami. Az egyiken 5-6 nagy gomb van olyan felirattal mint docking, a másik meg valami táblagép féleség. Dokkolni még én is tudnék ezekkel a hajókkal, ha csak a gombot kell megnyomni :-)

A maketthajón tűnt fel először, hogy van a hajókon rásegítés is: egy pici hajócsavar a hajótest alján, szinte teljesen középen. Gondolom ezt használják a kikötőben, hogy össze ne zúzzák a hajókat parkoláskor. Motoros meghajtással talán könnyebb kicsi és pontos manővereket végezni, mint vitorlával [aki ért hozzá, majd megerősíti vagy cáfolja ezt a megjegyzésekben:-) ].

A hajók nagyon szépen csillognak. A fényezés hibátlan, a festék sehol sincsen még lepattogva vagy leütve, és a fedélzet vakító fehér. Egy kicsit odébb a kikötőben meg lehet nézi (és fel is lehet menni a fedélzetre) az előző évek hajóit. Ezt a szép hajót fogom vezetni, ha az én nevem húzzák ki a kalapból holnap :-)

A shown felépítettek fából egy, az eredetivel azonos méretű hajót, amiben ki lehet próbálni az ágyat meg ilyesmit. Elég szűkös a tér 8 embernek (vagy 9?). A plakátok szerint 4 órás váltásban dolgoznak a hajósok, de ha úgy hozza a helyzet, akkor mindenki a fedélzeten van egyszerre. Majd a TV közvetítések során kiderül, hogy ez mennyire igaz, és hányan szaladgálnak majd a fedélzeten, amikor éppen őket filmezik a helikopterből. Szerintem mind a 8 műszakban lesz akkor :-)

A hajósok több mint 20 napot töltenek egyhuzamban vízen, miközben hajókáznak az egyik állomástól a másikig és utána ~2 hetet pihennek és csinalják az aktuális kikötői showt. A hajósok között sok ausztrál és amerikai van, de egy magyar sincs. Díjat nem kapnak a Föld megkerülésért.

A poszt következő részét kicsit át kellett írnom, mert az első benyomásom az volt, hogy ezekkel az elsüllyeszthetetlen hajókkal nem is lehet olyan nehéz teljesíteni ezt a küldetést. Aztán tegnap megnéztem egy videót a shown, és váltottam pár mondatot egy hozzáértővel. Brutális mekkora hullámok vannak egy trópusi vihar közepén. Aki félti a frizuráját és nem szereti a vizes ruhát, az ne vállalkozzon erre a hajóútra :-)

Néhány fotó a kikötőről és a hajókról:

Persze vizi sportok megtanulására és közben percenként deszkáról vízbe esésre is van lehetőség, mert a viz ma sem hideg (hisz ma is 28 fok volt), 23.9 fokos:

Itt vannak a kínai Volvo kamionok is, melyek a 2013-ban alapított közös vállalat termékei (Dongfeng 55% - Volvo 45%). Hogy a csudába sikerült egy év alatt összerakni ezeket a kamionokat Kínában? :-)

Egy giga panorámakép a kikötőről, háttérben a várossal és a Santa Barbara várral:

Ahogy a poszt elején ígértem, itt a fotó a nagy sárgáról, aminek a tetejéről készült az a kép, ami a poszt elején van. Én kihagytam ezt az élményt, annak ellenére, hogy ingyenes volt a liftezés :-)

Végül íme a Volvo Ocean Race hivatalos webcíme:

Szép hétvégét mindenkinek. A héten több poszt már nem lesz :-) Kiránduni megyünk Andalúziába, megnézzük Sevilla és Córdoba városát. Szép kis út lesz, körülbelül 1500km-t fogunk autókázni.

Ötvenegy és az OAMI

Sziasztok,

Az élet kissé átírta a számítasokat, és végül 51 napig tartott Kata lengyelországi "kirándulása". Nekem legalább fél évnek tűnt ez az 51 nap :-)

Most nagy az öröm, mert végre újra együtt vagyunk :-) És hogy lehet ezt még fokozni? Hát úgy, hogy azért jött vissza Kata Alicantéba, mert mukaajánlatot kapott az OAMI-tól, attól az irodától, ahol én is dolgozok.

Szóval szeptember eleje óta az OAMI-ban dolgozik Kata is, és reggelente egy időben kelünk fel, és ugyanazzal a busszal, megyünk dolgozni. És néha még együtt is ebédelünk a teraszon :-)

Mellesleg itt a cégnél nagy változások lesznek, mert nemsokára elkészül az új épület, és az iroda még szebb, még hatalmasabb és még több embernek munkát adó európai uniós intézmény lesz. Itt a jó hír az, hogy az új épületben még több, és feltételezhetően még szebb új pihenőszobák is lesznek, és a régi, szűkös konditermet felváltja egy szebb, tágasabb, több teremből álló komplexum.

Nincs kétség, épül az új birodalom:

Szebb és profibb képeket az iroda negyedéves újságjában, a "Backstage" legfrissebb számában is lehet nézegetni, és nem utolsó sorban két, itt dolgozó magyarról is olvashattok az újságban, ami letölthető innét.

A jelenlegi pihenőszobák falain sajnos nem lógnak fehérneműs lányok fotói, mint a Triumph®-nál Münchenben, de szerencsére beregisztrált trademarkok és designok képeit sem kell nézegetnie a munkától megfáradt, pihenésre vágyó dolgozónak.

Van tenger, erdő és hegy tematikájú szoba. Mindegyik nagyon kellemes :-)

Kata nagyon gyorsan berendezkedett az új irodában, és már tele is rakta az íróasztalát nagy dossziékkal, bár pár napja még úgy láttam, hogy üresek :-)

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Negyven

Már negyven napnál tartunk, de 45-nél megáll a számlaló. Hurrá :-)

Még 5 nap szombatig.

Sajnos otthon megint nincs internet, ezért nem megy mostanában úgy a poszt írás ahogy kellene. A héten elmentem, hogy előfizessek egyre, de a három szolgáltató közül egyiknél sem tudták elmondani angolul azt a 2 mondatot, hogy mit tartalmaz az egy éves előfizetés. Eléggé fel is húztam magam, hogy ennyire nem tudnak itt angolul. Még a bazi nagy piros Vodafone szalonban sem jutottam az angol tudásommal semmire :-(

Talán majd Katával jobban fog menni az ügyintézés.

Amúgy most úgy tűnik, hogy még egy kis időt el fogunk Alicantéba tölteni és élvezhetjük tovább a kutyaszaros utcákat. De ha ránézek a hőmérőre, ami most 27 fokot mutat éjjel 11 óra 20 perckor, lehet nem is bánom ezt annyira :-)

Délután 34 fok volt, a strand tele van még turistával, a víz 28 fokos, miközben az interneten azt látom, hogy otthon Budapesten 15 fok van. Lehet holnap munka után ki is megyek fürdeni egyet. Nem éreztem tengervizet már egy hete :-)

Jó munkát holnapra mindenkinek.

Egy

Sziasztok,

Ez egyszerűen csak EGY.

Előre szólok, hogy ehhez hasonló, nektek unalmas posztból még lesz néhány.

Azért, mert nekem ez nagyon fontos.

Szép napot.

Csodaszék

Sziasztok,

A mai rövid poszt témája egy mérnöki csoda: a Renfe (=spanyol MÁV) csodaszéke :-)

A spanyol gyorsvonatról már írtam a "Megérkeztünk" című posztban, de a személyvonatról még nem. Jó pár héttel ezelőtt Murcia városába utaztunk a Renfe személyvonatával. A személyvonat is szép tiszta, és ami a legfontosabb: hajszálpontos. Indulás a menetrendben megadott percben, érkezés hasonlóképpen. Eddig 4-5 alkalommal használtuk ezt a fajta vonatot, de 5 percnél többet még egyszer sem késett a célállomásra érkezéskor. Ez azért tetszik.

Murcia ~80 km-re van Alicantétól, és az oda vissza jegy fejenként 10 eurónál kevesebbe került (8,75 eur), úgyhogy ez az ár egész elfogadható. Nem olyan drága, mint a gyorsvasútjuk, de nem is olyan gyors :-) Az előbb említett távot 1 óra 15 perc alatt tette meg a vonat.

Felszállás után próbáltunk a menetiránnyal megegyező irányba néző ülésre leülni, de már az összes "jó" irányba néző szék foglalt volt, így aztán választottunk egyet a másik irányba nézők közül. Csak később jöttünk rá, hogy micsoda mérnöki csoda van ezen a vonaton: a csodaszékek. Az utánunk pár perccel felszálló utas nem szarakodott annyit a székkereséssel, mint mi. Odament egy üléssorhoz, megfogta a kapaszkodót, és egy könnyed mozdulattal átállította a széket a menetiránynak megfelelő irányba.

Miután ellestük a trükköt, készítettünk egy demonstrációs videót. Izgalmas, érdemes megnézni:

Ez a csodaszék talán még a derékfájást is meggyógyítja :-)

Ma a MÁV szignállal búcsúzok. Kellemes utazást kíván a MÁV:

Sör mentén Madrid, 3/3

A harmadik, utolsó madridi poszt felületes betekintést nyújt a madridi éttermekbe és kocsmákba [a poszt leginkább csak kocsmákról szól :-)]. A cím talán sokat sejtet, de ez a rövid poszt meg sem közelíti az eredeti „Sör mentén Prága” című könyv színvonalát, ami minden Prágába látogatónak kötelező olvasmány :-) [köszönet Zolinak, hogy annak idején megmutatta nekem ezt a hasznos útikönyvet].

Kata napi zsúfolt városnéző programja után, miután megnéztünk 2357 festményt és legyalogoltunk 17 kilométert, mindig jól esett egy kicsit megpihenni, leülni, inni egy kis frissítőt és enni végre valami rendes kaját :-)

Szokásomhoz hűen, még utazás előtt kikértem madridi kollégám, Helios véleményét [szerintem nincs olyan szeglete Spanyolországnak, ahonnét ne jött volna az OAMI-ba dolgozni valaki :-)]. Sok hasznos tanácsot kaptam tőle, és akadt olyan tipp is, amit itt most nem szívesen osztanék meg a nyilvánosság előtt :-) Leginkább meglátogatandó kerületeket ajánlott, amik telis-tele vannak éttermekkel, bárokkal és szórakozóhelyekkel.

A piacról már írtam a Madrid - városnézés, 2/3 posztban, de a következő fotókat mindenképpen meg szeretném osztani veletek. A középső képen egy tengeri sün kivájt közepébe gyömöszöltek valami ehető falatot. Ezt nem volt kedvem megkóstolni, úgyhogy az étel ízvilágáról nem tudok nektek írni.

És most jöjjön Helios listája a szórakozónegyedekről:

• La latina: Really nice places, you can drink a glass of wine, beer, eat some tapas and even go for dancing at night. Depending on the place, it may be expensive or not.

• Malasaña: This is my favourite place in Madrid, in fact I live near here. Places are smaller, but really nice. It is an older part of the city, but with cool places to have dinner.

• Huertas: Maybe this is more like a tourist zone, but you can find places to drink a beer. Plaza Santa Ana is really cool.

A térképen így helyezkednek el a kerületek (az Opera melletti szállás nagyon jó választás volt, tényleg mindenhez közel volt):

E helyek közül idő hiányában csak a La latinába és a Huertasba mentünk el.

Az a rész, amit láttunk a La latinából őszintén szólva nem tetszett nekünk. Koszos környék, sokféle népséggel, mindenfelé kínai üzletekkel. Állítólag ezen a környéken sok jó kocsma van, de sem időnk, sem kedvünk nem volt jobban körbenézni. Itt nem tértünk be sehová sem. És ráadásul aznap az eső is esett.

A Huertas egy kicsit drágább környék, de itt nagyon finom ételeket, szendvicseket, húsos-zöldséges pitéket lehet vásárolni. A legfinomabb kaját ebben a negyedben ettük, a Las Bravas kocsmában. Az étel neve: disznófül. A név lehet, hogy rémesen hangzik, de nagyon finom. A disznófüleket apró csíkokra vágva egy vaslapon megpirítják, tányérra teszik és narancssárga, enyhén csípős szósszal nyakon öntik. Szerintem pörkölt kinézete van, és az íze talán a disznósajthoz hasonlít. Mindkettőnknek nagyon bejött.

A szószt, a brava-t ebben a kocsmában mindenhez használják: ezt öntenek a krumplira, a polipra és még a kenyérszeletekre is. Mindenre :-)

A következő hely, amit bátran ajánlunk mindenkinek a Sidreria El Tigre. Az étteremnek úgy látom, nincsen weblapja, de ide kattintva azért találtok némi infót. A hely az egyik legnépszerűbb tapas bár Madridban. Szinte mindig tele van, este 8 után kicsordul a bejáraton a sok-sok ember. Érdemes 7 óra körül érkezni. Minden nagyon olcsó. Két fél literes sör és hozzá kérés nélkül adott óriási rakás kaja 5 euró volt. Ha két sört kértek, akkor két tál különböző ételt kaptok: az egyik tapaszokkal van tele, a másikon meg paella (sáfrányos sárga rizs, általában tengeri cuccokkal) és valami fura, de finom gombócok vannak. Miután felfedesztük, hogy sangria is van, Kata már csak ezt ivott :-)

A tálakon annyi étel volt, hogy nem bírtuk megenni. A végén már csak a sonkaszeleteket ettük meg, a kiflik a tálon maradtak. Éhesen érdemes ide jönni :-)

A következő bár, amit meglátogattunk az az El museo del jamon. Ez tulajdonképpen nem egy konkrét hely, hanem egy étteremlánc. Több is van belőle Madridban. Mi a Gran Víán lévő sonkamúzeumba mentünk be. Minden étteremnek két része van. Az egyikben lehet enni-inni, a másikban meg sonkákat, szalámikat árulnak hűtőpultokból. E sonkamúzeumoknak tényleg igazi kocsmakinézete van. A bútorzat nem kimondottan kifinomult, néha kicsit koszosnak tűnik a pult, de a kiszolgálásra nem lehet panasz, és az étel-ital finom és nagyon olcsó. Egy csomó mindent lehet venni 1 euró alatt.

A Gran Vía másik felén, a Metropolis épület közelében, a nagy útkereszteződés másik felén van egy épület, aminek a tetején egy óriási katonaszobor van. A katona mellett, a tetőn van egy zenés bár, ami éppen hogy csak látszik az utcáról. A bárból csodaszép kilátás nyílik a városra, a Gran Víára és környékére. A tetőre jutáshoz nekünk jegyet kellett venni (3 eur / fő), de van egy olyan érzésem, hogy csak a tudatlan turistákkal vetetnek liftjegyet. A spanyolok szerintem nem fizetnek :-) És ha már felment az ember, akkor elég nagy kísértést érez, hogy elfeküdjön valamelyik párnára, elszürcsöljön egy 5 eurós kólát és egyen némi átlagos, de baromi drága kaját, miközben gyönyörködik a kilátásban.

Bal oldalon a vaskatona, jobb oldalon a szekerek, középen... :-)

Ezért kerül 5 euróba a kóla:

És itt vannak az ülő- és fekvőhelyek:

A mai poszt utolsó helyszíne a Casa granada. Ez egy igazi étterem [nem tapa + caña hely :-)], és ez is egy tetőterasz bár. Helios is ajánlotta meglátogatásra, de nekünk ez kimaradt a programból. Szerinte ide leginkább turisták járnak, de azért néha spanyolok is megfordulnak itt. Képek dögivel vannak a helyről a google képkeresőjében.

Ezzel véget is ért az 5 napos madridi kirándulásunk útibeszámolója. Remélem tetszett mindenkinek :-)

Kellemes hétvégét mindenkinek! Nekünk valósznű, hogy az lesz, mert megyünk kirándulni északra, Bilbaoba és környékére. De hogy ebből a városnézésből mikor lesz poszt, azt nem tudom. Nagyon sok a lemaradásom...