Nyaralás - Rockhampton

Rockhampton - 2013. augusztus 22 - 24.

Ez az utolsó előtti állomásunk mielőtt visszaindulunk Sydney-be azért, hogy visszarepüljünk Európába. Nemsokára írni fogok erről az útról is, de a mostani poszt még nem erről fog szólni.

Fraser Island után ismét észak felé vettük az irányt, és 450 km vezetés után megérkeztünk Rockhamphon városába. A város a  Fitzroy River partján fekszik, Brisbane-től 600 km-re északra (ez lesz az utolsó ausztráliai kirándulásunk célpontja). A kisvárosnak körülbelül 60 000 lakosa van és évente átlagosan 300 napsütéses nap van. A város 40 km-re van az óceántól. A város történelme 1853-ban kezdődött, mindössze 160 éve.

A város a steak-ek fővárosa, és ehhez a címhez igazodva így hirdeti magát: Beef Capital of Australia. Mi is csak azért jöttünk el idáig, hogy megkóstoljuk a helyi marhából készült 80 dekás steak-et, amit úgy hívnak, hogy Stockman's Rump. Valahogy úgy lehetne ezt lefordítani magyarra, hogy a rakodómunkás vacsorája :-) A fél kilós steakszelet menüt a férfiaknak, a 250 g-ost a nőknek ajánlják. A férfias adag neve Jackaroo, a női adagot Jillaroo-nak hívják. Az árak sorrendben 42 AUD, 30 AUD és 23 AUD.

Forintra átszámolva nem olcsó még a Jillaroo sem, de ha azt nézzük, hogy itt 40-60 dollárt keresnek óránként, már nem is számít drágának. Sörrel meg salátával/sült krumplival megmártogatva különféle szószokban (fokhagymás, gombás vagy ausztrál) nagyon finom. Érdekes, hogy ebben a városban este 6 előtt nem is nyitnak ki a kocsmák. Fél órát kellett éhezve sétálnunk, mire végre elsőnek bejutottunk délután 6:01 perckor a kocsmába :-) A menü annyira finom volt, hogy másnap is visszamentünk a kocsmába egy jó kis vacsorára. A szálláshelyünk az Emu Park-ban volt, Rockhampton-tól 40 km-re, úgyhogy már teljesen ausztrálnak éreztük magunkat, hogy egy vacsora miatt 80 km-t utazunk :-)

Ezt a helyet az Emu Park-i szállásadónk útmutatása alapján sikerült megtalálni, és elmondása szerint nem csak a steak miatt kell ezt a népszerű helyet meglátogatni, hanem azért is, mert a kocsma hátsó felében egy rodeó aréna van. Azokon a napokon, amikor mi is ott voltunk, csak a kezdő rodeósok gyakoroltak, de nekünk ez a élmény is emlékezetes volt. Steak, sör, rodeó, napsütés, ez a nap is jól végződött :-)

A rodeó végén volt egy erőszakos bika, aki balhézott, és még a bohócruhába öltözött ijesztegető emberek sem tudták bezavarni a karámba, ezért előhoztak egy sárga targoncát (bobot) és azzal hajtották be a behemótot a helyére :-)

Persze az evésen kívül mást is csináltunk itt. Meglátogattuk az ausztrál normák szerint óriási, gyönyörű parkot ahol japán kert, gyümölcsös fasor, arborétum, kaktuszkert meg mindenféle szépség volt:

Az ingyenesen látogatható állatkertről nem szolgálhatok fotókkal, lemaradtunk róla, mert mindig későn értünk a városba :-(

A város híres még arról, hogy a baktérítő rajta keresztül megy át. Ez választja el a mérsékelt és a trópusi égövet. Az emlékmű nem nagy szám:

A tengerparton (Emu Park és környéke) is körbenéztünk, ha már ott voltunk :-) Megmásztunk egy dombot, aminek a tetején egy kilátó volt, aztán megnéztük, hogy milyen csónakok vannak a kikötőben. Szépek és nagyok :-)

A szálláshelyünkön befizettünk egy egynapos hajókázásra, ami kajával és itallal együtt kedvezményesen, téli áron számolva fejenként 90 AUD volt. A hajó elvitt minket a parttól 1.5 órányira lévő Keppel Island-ra. A sziget hivatalos honlapja itt érhető el. Útközben a partoktól nem messze megálltunk egy kicsit búvárkodni, majd később kikötöttünk egy öbölben, ahol szebbnél szebb partra vetett korallokat meg kagylókat lehetett gyűjtögetni. Persze mondanom sem kell már nektek, hogy ez a hely is szarul nézett ki:

Szedtünk sok szép, ágas-bogas kissebb-nagyobb korallt, de meglepetésünkre a hajó kapitánya eldobatta velünk az összeset. Először elkezdett beszélni arról, hogy milyen szigorú szabályok vannak itt, amik védik a természetet a turistáktól és kérte, hogy dobjam be a vízbe őket. Eldobtam az egyik kicsit. Erre folytatta a beszédjét, amíg az összes szépséget bele nem dobtam a vízbe. Brrrr... Állítólag megkérdezhetik a határátkeléskor, hogy honnét hoztuk ezeket a korallokat, és akkor őt majd megbüntethetik.

A kaja a hajón fincsi volt, rák, hal, kolbász, majonézes krumpli, szalámi meg ilyesmi volt. Gyümölcstál is volt.

Az ausztrál Nagy Korallzátony, a The Great Barrier Reef itt kezdődik. A terv az volt, hogy elmegyünk egészen Whitsunday-ig, ami már a korallzátonyok világa. Ez a hely innét újabb 550 km-re van, ami nem nagy távolság, főleg ahhoz képest, hogy eddig már kb. 2000 km-t autókáztunk, de sajnos idő hiányában most nem tudtunk tovább menni északra.

Nekünk most Ausztráliában ez volt a végállomás, innét indultunk vissza délre, Sydney-be, ahonnét három nap múlva vinni fog minket a Korean Airline repülőgépe vissza Európába. A végállomás Madrid.

De visszafelé menet még teszünk egy kis kitérőt Brisbane-be.

Nyaralás - Fraser Island

Fraser Island - 2013. augusztus 21.

Gold Coast után folytattuk utunkat a Hervey Bay felé. A távolság a két hely között 400 km. Talán ez volt a legkevesebb távolság, amit két hely között meg kellett tennünk a kirándulás során.

Este 8 körül érkeztünk meg Hervey Baybe. Itt foglaltunk szállást egy újabb hátizsákos szálláshelyen. Ezek a szállások pont olyan utazóknak vannak kitalálva, mint amilyenek mi vagyunk. Pár napnál több időt nem tölt el senki ezeken a szállásokon (nem is lehet 3 hétnél tovább lakni itt), nagyon olcsón lehet megszállni, van közös konyha, ahol lehet egyszerű, meleg kajákat készíteni, zuhanyzó és ágy. És minden ilyen szálláshelyen sok-sok szórólap, meg hirdetési újság van, ahol a helyi vállalkozások hirdetik a szebbnél-szebb, olcsóbb/drágább túrákat az utazóknak. A foglalás egyszerű, mert csak a recepciósnak kell szólni, és ő már hívja is a hirdetésen megadott számot [biztos jutalékot kap :-) ], akár az éjszaka közepén is. Szóval más nem is nagyon kell egy utazónak :-)

Még aznap este lefoglaltunk egy másnap reggel induló, egész napos Fraser Island-i túrát.

Az őslakosok nyelvén a szigetet  'K'gari'-nak (ejtsd 'Gurri') hívják, ami Paradicsomot jelent. A legenda szerint, amikor isten, Beiral az embert teremtette, elküldte hirnökét, Yendingie-t az istennő K'gari-val, hogy teremtsenek földet, hegyet, tavakat és folyókat, ahol az emberek lakhatnak. K'gari beleszeretett a föld szépségeibe és nem akart visszatértni a mennyekbe. Yendingie ezért átváltoztatta őt egy paradicsomi szigetté, Fraser Islanddé.

Másnap reggel korán keltünk, mert 7-re jött értünk a kisbusz, ami kivitt minket a komphoz, amivel átmentünk a szigetre. A komp parkolójában buszt cseréltünk, mert a szigetre csak speckó, négy kerék meghajtásos, magasított, igazi terepjáró képességekkel rendelkező járművet engednek be. A terepjáró buszunk:

Fraser Island egy újabb szép hely. Ezekből a szép helyekből Ausztráliában annyi van, hogy már majdnem meguntuk őket :-) Az egész sziget egy hatalmas nemzeti park, és a világörökség része. Komppal 50 percre van a szárazföldtől, 120 km hosszú és 24 km széles. A sziget a világ legnagyobb homokszigete és Queensland állam legnagyobb szigete, plusz Ausztrália hatodik legnagyobb szigete. A sziget nem csak azért különleges, mert homoksziget, hanem azért is, mert itt egy páratlan esőerdő fejlődött ki, különleges, a Földön máshol meg nem található növényzettel.

Az első hajós, aki meglátta a szigetet, James Cook volt 1770 májusában, és az első hajós, aki ki is kötött Matthew Flinders volt, 1802-ben. A szigeten esőerdők, eukaliptusz és mangrove erdők, tőzegmocsarak és homokdűnék vannak. A homokdűnéken járva olyan érzése van az embernek, mintha a sivatagban járna. A sziget csak egy viszonylag kis része járható be autóval (kb. 80 km), de ez is azt jelenti, hogy kb. ekkora az a partszakasz, ahol 80 km/h sebességgel lehet száguldozni a terepjárókkal a part menti homokon. Beljebb már csak 1-2 szűk, kanyargós út van, ahol nagyon brutál útviszonyok vannak, és az egyes-kettes fokozatnál nem is lehet magasabba kapcsolni. Az aszfaltozott út a szigeten szerintem nem hosszabb 2-3 km-nél, és ez is a sziget belsejében van, ott ahol pár szálloda, meg egy benzinkút is van.

A fenti képen a sziget egyik veszélyes, de barátságos lakóját, a dingo-t kaptuk éppen lencsevégre, ahogy éppen egy halat visz magával. Ezek a kutyák felnőttre nem veszélyesek, de gyerekeket előszetetettel támadnak meg.

Fura volt, hogy a part különböző szakaszain előbukkant egy ember STOP-táblával a kezében, és megállította a partmenti forgalmat, mert a levegőből épp egy kisrepülő készült leszállni. A repülő természetesen turistákat hozott. Üresjáratban a repülő hétperces túrákat tesz a sziget felett, 70 AUD/fő árért bárkit felvisznek, hogy gyönyörködjenek a panorámában.

A szigeten több mint 100 édesvízű tó van. Ezek a tavak a Föld legtisztább édesvízű tavai közé tartoznak. A látogatók körében legnépszerűbb tó a McKenzie. A tó tengerszint felett 100 méter magasságban helyezkedik el, területe 150 hektár, és alig több mint 5 méter mély. A tó körül és a benne lévő homok közel tiszta szilícium-dioxid! Ez nagyon különleges, és ettől hófehér a homok színe a tó körül. Ennél puhább és fehérebb homokos strand nincs is máshol a világon :-) Még az otthoni akváriumban lévő fehér homok is durvább szemcséjű és szürkébb, mint ez itt.

A tavak nagyon kevés tápanyagot tartalmaznak, pH-értékük szinte állandó, és csak a légszennyezettség befolyásolja azt.

Mi tél közepén jártunk itt, és "csak" 25 fok körül volt a hőmérséklet, ezért egy kicsit fázósan nézünk ki a képeken, de nyáron így néz ki a tó és környéke:

A tavakhoz menet egy I. világháborús hajóroncs mellett vezet az út. A hajó neve Maheno, és az első világháborúban kórházhajóként működött, Skóciában építették és Ausztráliában használták. A hajót a japánok 1935-ben megvásárolták, hogy feldarabolják. Hazafelé menet egy tengeri viharba keveredtek és a hajót leszakadt a vontatóhajóról, majd kisodródott ide, a Fraser Island partjára. Azóta itt rozsdásodik, a turisták örömére :-) Amúgy már nem sok van a hajóból: pár rozsdás vasgerenda meg vasdarab. A többit betemette a homok, meg elmarta a sós víz.

Eli Creek a sziget legnagyobb patakja, vízhozama eszméletlen magas: 80 millió liter kristálytiszta, napjainkban is iható víz naponta. A túravezetőnk mondta, hogy mi is nyugodtan ihatunk a patak vízéből, és csak amiatt kell aggódnunk, hogy esetleg a patak felsőbb részén lévő turisták belevizelnek a vízbe :-(

Vannak itt még mocsarak is, amiket nem is olyan rég, 1996-ban fedeztek fel, amikor egy szakértői csoport repülőgéppel egy brisbane-i konferenciára igyekezett, és a szigeten átrepülve légi felvételeket készítettek.

A szigeten a sok különleges növény közül egyet említenék meg: Fraser Island Turpentine. A következő történetet a túravezetőtől hallottuk: Ez a fa attól különleges, hogy nem éghető és termeszek nem tudják kikezdeni. Valamint nem korhad el a vízben száz évek alatt sem. A fáról előszőr azt hitték, hogy értéktelen, nem használható semmi értelmes dologra, mert egy órával a kivágás után vághatatlanná keményedik és tönkreteszi a fűrészt. Ezért aztán stégfának kezdték el használni, de amikor látták, hogy nem kopik el és nem korhad el hosszú idő után sem, hirtelen nagyon nagy lett az értéke. A Szuezi csatorna építésénél is ezt a fát használták.
A fa csak ezen a szigeten és a környékén nő, és nagyon lassan fejlődik ki. Meg lehetne belőle gazdagodni, de mivel nagyon lassan nő (száz év is kell hozzá, hogy használható méretet érjen el) csak az utódok profitálnának ebből a bizniszből :-)

A szigetnek nagy szerencséje, hogy nem olyan rég, kb. 200 éve fedezték fel, és még nem volt ideje az embernek tönkretenni. Az ausztrál kormány időben, megfelelő szabályokkal betiltotta a növényzet és a fák pusztítását és azóta is nagyon vigyáznak a környezetre és az egyensúlyra.

A szigetről hazafelé menet a naplamente:

Nyaralás - Gold Coast, Byron Bay

Gold Coast - 2013. augusztus 17 - 20.

Hat évvel az első Gold Coast-on eltöltött pár hónap után újra itt vagyok. Már másodszor. Bár most csak 4 nap jutott nekünk a szörfösök paradicsomából, de ez a kevés idő is éppen elég volt ahhoz, hogy elhagyva a várost úgy érezzem, hogy én még harmadszor is szeretnék ide visszatérni.

Sok érdekes látnivaló errefelé is, ezért már jó előre megpróbáltuk összeszedni, hogy milyen helyeket szeretnénk meglátogatni. Meg is néztünmk mindent, ami tervbe volt véve :-)

Az első látogatás óta sokat változott a város. Most minden fel van túrva és útlezárások vannak mindenütt. De tényleg mindenütt. Újul a város. Teljesen átépítették a strandot és itt is megjelent egy nagy, bevásárlóközpontszerű épület. Egy kicsit zsúfoltabb lett a sétálóutca, mert telepakoltak az éttermesek mindent asztalokkal és székekkel.

A strandot is teljesen átépítették. Hat évvel ezelőtt is nagyon jól nézett ki a vízpart és a környéke, de most még ezt is sikerült felülmúlni. A parti sétányt nagyon kulturáltan, környezatbarát módon átalakították, és mindenhová ausztrál módi szerint sok-sok szép, fura növényzetet telepítettek. Mindenütt működő ivókutak és tiszta, wc-papírral ellátott mellékhelyiségek vannak. Aztán a sétálóutca végén lévő, "Surfers Paradise" elöl eltűnt a szörfdeszka szobor. Ez volt az a hely, ahol mindenkinek kötelező volt egy fotót készíteni. Nekem is van egy ilyen, amit most elő is kerestem :-)

Ebből a hat évvel ezelőtti képből is látszik, ahogy az idő telik, úgy egyre jobb formában vagyok. Köszönet Katának érte :-)

A város legnépszerűbb része a belvárosi, víz melleti rész. Ezt a városrészt hívják Surfers Paradise-nak. A környék a Surfer Paradise nevet egy azonos nevű hotelról kapta, amit ezen a környéken építettek fel (már lebontották). A városvezetés ezt a nevet átvette azért, hogy népszerűsítsék a várost a turisták körében és fellendítsék az idegenforgalmat. A név nagyon bejött, mindenki ismeri ezt az ausztrál várost.

Itt is hátizsákos szálláshelyen aludtunk, egy négy ágyas szobában. A második nap kaptunk egy angol csaj szobatársat. A szállások sorában ez volt eddig a legrosszabb. A konyha olyan fura volt, és piszkosnak tűnt minden. A bazi nagy üvegajtós hűtő is tele volt mindenféle, mások által otthagyott cuccokkal. Mindegy, nem volt drága, 25 aud / nap / fő.

Sokfelé kirándultunk. Jártunk az égben (Skywalk), voltunk egy bazi nagy vidámparkban (Dreamworld) és jártunk az ausztrál szárazföld legkeletibb pontjánál (Byron Bay), ahol sok-sok igazi :-) bálnát, és a bálnáknál jóval kevesebb delfint és pár teknőst láttunk úszkálni a Csendes-óceánban.

A Skywalk egy érdekes hely, ahol úgy sétálhatunk az esőerdőben, hogy nem teszünk kárt a növényzetben és mégis láthatunk mindent. Ezt úgy oldották meg, hogy a fák fölé építettek egy gyalogutat, ahonnét gyönyörű a kilátás lefelé az őserdőbe és felfelé az égbe is.

A Dreamworldben szinte minden gép azért készült, hogy úgy megpörgessen, és fejjel lefelé lógasson, hogy garantáltan felmegy a pulzusod :-) Szerencsére a parkban nem voltak sokan, mert még nem kezdődött el a főzezon, ezért alig kellett sorban állnunk a játékok előtt. Bár így is kevés volt az egy nap, de nekem minden pörgettyű nagyon tetszett. Katának már kevésbé :-) Ő nem szeret fejjel lefelé repülni, utazni meg lógni :-) Ellenben a körhinta és a dodzsem nagyon bejött neki.

Ezen a videón a park hat legnagyobb attrakciója közül éppen az egyikben ülök:

Ez mind igazi állat, de a középső képen lévő krokodilok nagyon igaziak voltak, mozogtak is :-)




Aztán voltunk Byron Bay-ban is. Ez egy kisváros, Gold Coasttól 100 km-re délre fekszik. Autóval nem egészen egy óra alatt el lehet ide jutni az autópályán. Megéri idelátogatni. A kisváros melletti sziklán van Ausztrália legkeletibb világítótornya. A szikla tetejéről egy kis ösvény vezet a parthoz és egy olyan helyhez, ahonnét csodálatos a rálátás a vízre. Egy helyi angol-ausztrál pasi elmesélte, hogy ez a pont a világ pár legerősebb energiamezőjével rendelkező helyek egyike. Itt találkozik a víz-tűz-föld és a levegő. A tűz maga az ember, amikor oda áll a sziklák tetejére. Aki nem hiszi, járjon utána :-)

Ezen a helyen mi is álldogáltunk vagy egy órát. Tökéletes pont a vándorló bálnák megfigyelésére. Nagyon sokat láttunk belőlük szerencsére. Felejthetettlen élmény látni a bálnákat a vízben, ahogy egyedül vagy többen úszkálnak vagy játszanak és vízet fújnak ki magukból, közben szikrázóan süt a gyönyörű nap és az arcodon érzed a szelet. A szél semmihez sem hasonlítható kellemes illatot, az óceán illatát hozza, és körülötted vízet és több száz kilométeres csodaszép, fehér homokos partszakaszt látsz.

Ezt a fotót nem mi csináltuk, de talán jobban visszaadja a táj hangulatát, mint a mi képeink:

A bálnákat próbáltuk lefényképezni, de a kis kompakt kameránkkal ennyit sikerült elcsípni:

Hihetetlen élmény. Ha tehetitek, akkor az ausztrál tél közepén, a délutáni órákban látogassátok meg ezt a helyet, mert ilyenkor vonulnak itt a bálnák. Az időjárás a tél ellenére is csodálatos. Nem volt hidegebb 20-25 foknál. És persze érdemes a naplementét is megvárni, nagyon szép látvány. Hét évvel ezelőtt én decemberben jártam itt, de akkor már nem úszkáltak bálnák.

Ha eljuttok ide, szánjatok rá legalább egy nyugalmas órát a nézelődésre és ne legyetek lusták legyalogolni az ösvényen a sziklákhoz és a parthoz. Ennél szebbet én még nem láttam életemben.

Mi most két különböző napon is jártunk itt. Felejthetetlen hely. Mint minden, ebben az országban.

Nyaralás - Sydney

Folytatódik az időutazás :-) Már rég nem Ausztráliában vagyunk, de még mindig van, ill. lenne mit írnom Ausztráliáról. Azt hiszem, hogy mostanában ez lesz az utolsó posztsorozat erről az országról.

2013. augusztus 13-a van. Itt ülünk a buszon, éjjel 23:40 van és utazunk Melbourne-ből Sydney-be. A tervek szerint két hetet fogunk kirándulni a keleti parton. Kata próbál aludni a székben, remélem sikerül is neki. A busz este 7 órakor indult a melbourne-i Southern Cross metróállomásról. Reggel 7-re érkezünk meg Sydney belvárosába 12 óra utazás és 870km után, fejenként 60 dollárért.

A tervezett útvonalunkról már írtam a "Viszlát Melbourne" posztban. A nyaralás nagyon jól sikerült. Csodaszép idő volt végig az úton. Néha el sem akartuk hinni, hogy tél van. Mindenhol napsütés, meleg, rövidnadrág, óceán és szép tájak :-)

Sydney (augusztus 13 - 16)

Első állomásunk Sydney volt. Egy backpacker szálláson szálltunk meg, egy négyfős szobában, ahol két emeleteságy volt :-) 30 AUD volt naponta fejenként az ágy (~ 6000 huf / fő). Három éjszakát töltöttünk el itt. Melbourne-ben 10 fokos hideg volt, amikor Sydney-ben 20 fok volt.

Ahogy megyünk felfelé északra az egyenlítő felé, érezhetően javul minden ezer kilométer után az időjárás. Előző este  Melbourne-ben még fáztunk a hosszúnadrágban, ma meg már komfortosan érezzük magunkat rövidnadrágban Sydney-ben. Kata még nem járt itt, úgyhogy próbáltunk mindent megnézni a városban. Sajnos a város egyik érdekességét, a belvárost keresztülszelő egysínű, járdák és autóutak felett, az épületek első emelete előtt közlekedő városi vasútat (monorail) pár hónappal ezelőtt zárták be, úgyhogy ezt már nem tudtuk kipróbálni.

Ahogy az előző posztban is írtam, a bőröndöket az egyik barátunk ismerősénél hagytuk. Pityu kijött értünk a buszpályaudvarra, és elvitt minket a "gyárba". Itt raktuk le a két nagy bőröndöt. A két öreg úr nagyon kedves volt. Meleg teával és aprósütivel várt minket. Jól is esett ez a kis frissítő az egész éjszakás utazás után. Kicsit beszélgettünk, és mentünk elfoglalni az emeletes ágyunkat a hátizsákos szálláson :-)

Sokat sétáltunk a városban, megkerültük hajóval az operaházat, elmentünk a Manly Beach-re komppal, felmentünk Sydney legmagasabb épületébe, voltunk csatahajón és tengeralattjárón, megnéztük James Cook kapitány hajójának másolatát, amivel megtalálta Ausztráliát.

És akkor most jöjjön a sydney-i fényképalbum :-)

Na ez az, ami hiányzik Európából: rend, tisztaság, szép környezet kutyaszar nélkül, tisztántartott utcák csikk nélkül és rendbentartott középületek: 

Belváros:

Akvárium, mi és a salátaevő nagy fehér...:

Nindzsaedzés a pagodában, pecázás, majd vacsora a maláj étteremben :-)

Cook kapitány hajójának másolata és Manly Beach:

Operaház és környéke, és a vidámpark:

Folytatás nemsokára.

Nyeremény

Már megint Melbourne-ről fogok írni. Hiába, szeretem ezt a várost és sok különös, jó élmény köt ide...

Eddig nem írtam róla, mert még mi sem tudtuk, hogy mit kezdünk ezzel a nyereménnyel, amit még június közepén nyertünk. Most már tudjuk.

Semmit :-)

Június közepén volt egy oktatási-utazási-letelepedési expo Melbourne-ben. A meghívóból is látszik, hogy ez leginkább ázsiaiaknak volt szervezve az U&I Global által, de azért volt angol nyelvű szóróanyag is. Hogy keveredtünk mi ide, nem is tudom. Az igazság az, hogy az ingyenes 5 csomagos koreai műanyag levesért az útlevéltartóért és a töltőtollért mentünk el :-))

Amikor megérkeztünk a rendezvényre, a belépésnél kitöltöttük a szokásos kérdőívet, hogy milyen céllal jöttünk, hol hallottunk az exporól... és bedobtuk a kérdőívet a "nagy dobozba", ahonnét az expo végefelé kihúzták a nyerteseket. Kata mondta, hogy menjünk csak vissza a sorsolásra, hátha nyerünk valamit (a nyereményt csak személyesen lehetett átvenni). Magamtól biztos nem mentem volna újra vissza, de Kata rábeszélt :-) Sorsolgatták a nyereményeket, nyertek kínaiak, japánok koreaiak.

Aztán jött a fődíj sorsolása, amit én nyertem meg.

Szerencsétlen sorsoló emberünk nagy bajban volt, amikor fel kellett olvasnia a családnevem :-)

Tapsolt mindenki, én kimentem, csináltak pár fotót arról, ahogy átveszem a nyereményt és ahogy örülök :-) Persze a rendezők rászóltak a koreai beszélőemberre, hogy jó lenne, ha angolul beszélne a mikrofonba, mert elvégre Melbourne-ben vagyunk, és nem Koreában :-(

A nyeremény egy fél éves teljesen ingyenes üzleti iskolai kurzus Gold Coast-on az Imagine iskolában. Életem legértékesebb nyereménye ez, az értéke egymillió forint körül van. Ez a kurzus részvételi jegyem:

Akkor nagyon örültünk a nyereménynek, mert mint tudjátok, diákvízummal voltunk kint Ausztráliában. A diákvízumot pedig akkor adják, ha van előre befizetett iskolád. Ezzel a nyereménnyel ingyen kiterjeszthettük volna a november végén lejáró vízumunk érvényességét. A fél év után járó extra időkkel majdnem 2014 október végéig maradhattunk volna Ausztráliában.

Meg is történt az iskolai beiratkozás, és a kezünkben volt a suli visszaigazolása. Már csak a vízumhosszabbítást kellett volna elkezdeni.

Máshogy döntöttünk.

Hihetetlen őrült és kiszámíthatatlan ez az élet :-)

Ui.: B. Csabának üzenem, hogy a fentiekből is látszik, hogy ha egyszer kijössz Ausztráliában, nagyon könnyű 2-3-4-5-6 évre kintragadni. Ha te is így akarod.