Alicantében több piac is van, van köztük szabadtéri és fedett. Árkülönbség nincsen a piacok között, mindenhol vannak drágább és olcsóbb kereskedők. A központi piac, ahová mi is járunk, egy jó nagy, két szintes épületben van. Úgy tudom, hogy minden nap nyitva van, kivéve vasárnap. Hétköznap reggelente 7-8 körül nyitnak az árusok, és amikor megyek munkába, akkor minden nap jeges zsákokat pakoló embereket látok a főbejárat körül.
Szombaton is korán nyit a piac, de olyan korán, hogy akkor mi még felkelni sem tudunk :-) Délután két órakor zár be. Mi általában 1-2 óra között szoktunk odaérni, 3 perc megerőltető, reggeli gyaloglás után. Előbb nem érdemes menni, mert baromi sok nép van a piacon és a bevásárlás is dupla annyi ideig tart. Ha csak gyümölcsöt-zöldséget kell venni, akkor 30 perc alatt végezni lehet a bevásárlással. Ha húst is kell venni, akkor a vásárlásra fordított idő 1 órára emelkedik, mert a spanyol háziasszonyok minden héten bazi nagy tologatós kocsival ("banyaszatyor") jönnek a piacra töménytelen mennyiségű húst venni. És ők beszélgetni is sokat szeretnek a hentessel, mielőtt eldöntik, hogy miből vegyenek. A hentesek partnerek ebben, gond nélkül elbeszélgetnek mindenkivel. Aztán szépen leszeletelik, felvágják és kicsontozzák a kiválasztott húst. Van olyan, hogy 5-7 percig vásárol egy vevő. Ez azért elég sok, főleg, ha ott állsz a tömegben.
Minden stand előtt sorszámot kell húzni, és kijelző mutatja (vagy nem) az aktuális vevő sorszámát. Érkezéskor érdemes végigjárni a kiválasztott kereskedőket és gyorsan beszerezni mindegyiktől egy-egy sorszámot, aztán utána bőven ráér az ember nézelődni sorszámokkal a markában.
Az áru szép, de a tálalás azért lehetne kulturáltabb is. Emlékszem az első alkalomra, amikor piacra mentünk. El sem tudtam képzelni, hogy bármit is vegyünk ebben a koszban. Ausztrália után itt minden piszkosnak tűnt. Ott minden precíz, tiszta, sehol nem csepeg a vér a fémtálcákról, a pultok üvegezése csillog és maga a piac épülete, a járdák és minden, de minden tökéletes. A húsosnál itt folyik a véres lé mindenhol, a csirkék, csirkemell és minden általában csak úgy be van baszva a pultba, árcédula 50%-ban hiányzik (ez lehet, hogy csak nekünk gond, mert mi nem tudunk spanyolul és csak mutogatva és papírra leírva tudja a kereskedő elmondani nekünk az árat). A halasnál csak úgy odabaszva hevernek a jégen a tengeri halak.
Szóval az áru friss, finom és olcsó is, csak meg kell szokni az itteni tálalást. Mi már megszoktuk, és lassan kezd elhomályosodni az ausztráliai teljesen más élet. Lassan megint vissza kellene menni kicsit a kenguruk közé...
A piac négy részből áll: zöldséges, húsos, halas és delikát rész. A bejáratnál rám mosolygó szép lányok gyorsan elfeledtetik velem a csorgó húslét :-)
A zöldséges és a halas rész az alagsorban van. Próbáltam úgy fényképezni, hogy jól látszódjanak az árak.
A halak közül két kedvencünk van: az emperador és a lazac. A lazacot mindenki jól ismeri, a jobb oldali képen ott is van. Az emperador meg a középsőn. Nem olcsó, de annyira nem is mondható drágának itt a lazac:
A másik hal az emperador. Ezt a fajta halat itt ettem először a céges kantinban, aztán Vanessa, az egyik spanyol kollégám elmondta, hogy mi ennek a halnak a neve és hogyan kell elkészíteni. Elég drága halfajta, 30 euró körül van kilója, de nagyon finom. Szerintem sok zöldséggel és olívaolajjal, bors nélkül a legjobb :-)
Mindenféle halakat meg rákokat lehet itt kapni, de a 90% -ának még a nevét sem tudom...
Van egy-két halárus a piacon, aki minden héten más-más bazi nagy egész hallal csábítja a vevőket, amit a szemünk láttára szeletel fel. Elég fura látvány egy akkora halat látni a fémpulton, mint törzstől felfelé jómagam. Én a kisebb jószágokhoz szoktam hozzá:
A középső képen lévő zöld paprikából lehet lecsót készíteni. A többi paprika kicsit édes, de az otthoni sárga TV-paprikát erre nem ismerik. Ezt a lecsót is meg lehet szokni :-)
És az elengedhetetlen olívabogyó árus:
A felső szinten van a "vágóhíd". Annyit tudok már, hogy a pollo a csirke, a cordero a bárányhús és a chuletas pedig a bordát jelenti :-) A chuletas de cordero pedig a másik kedvenc kajánk az emperador után. 15 eur / kiló.
Gondolom kitaláltátok már, hogy mi ez: bárányborda. Szintén zöldséggel és sok olívaolajjal szeretjük :-) Itt Alicantéban egész jó kajákat tanultunk meg főzőcskézni. Már csak ezért is érdemes volt idejönni Kína helyett :-)
A húsos részlegen a tálaláson bőven lenne mit javítani...
Ausztrália:
Összehasonlításképpen, néhány képet beteszek ide a melbourne-i piacról. Lehet, hogy a képeket nézve nem jön át annyira a különbség a két piac között, de higgyétek el, óriási a minőségbeli eltérés a kettő között:
Kellemes hétvégét nektek!
