Marokkó

Sziasztok,

Öt hónap szünet után új poszttal jelentkezik a Világszám, ezúttal Afrikából. A következő néhány poszt az év eleji afrikai kirándulásunkról fog szólni. 

Összesen 15 napot töltöttünk el Marokkóban. Az odaút kissé költséges és hosszú volt: december végén Alicantéból Madridba utaztunk vonattal, majd innét repülővel Budapestre mentünk, hogy otthon töltsük el az év utolsó néhány napját. Budapestről január 2-án repültünk vissza Madridba, ahol egy reptéren eltöltött éjszaka után a Ryanair menetrend szerinti járatával utaztunk Marrakech-be, Marokkó negyedik legnagyobb városába. A városnak körülbelül 1 millió lakosa van. Az afrikai repjegy ára töredéke volt a Budapestinek. Az oda-vissza jegy 75 euró volt fejenként.

Jó pár héttel az utazás előtt már elkészítettük az útitervünket, mivel Afrikába is egyénileg mentünk. Nem szeretjük a szervezett turistautakat, mert ezek csak a tömegeknek szóló, legnépszerűbb helyszínekre viszik el a látogatót, mi pedig szeretünk elvegyülni a helyiek között. Sikerült is :-)

A terv az volt, hogy a Marrakech-be eltöltött 4-5 nap után autót bérelünk, és azzal járjuk be az országot, amennyire időnk (és pénzünk) engedi. Marrakech után utunk az Atlasz hegység, 1740m magasan fekvő kis eldugott hegyi falujába, Imlilbe fog vezetni. Ezután kimegyünk az Atlanti-óceán partjára, és Casablanca, majd Rabat városa lesz meglátogatva. Végül, ha időnk engedi elmegyünk még Fes-be is. Aztán Rabatból repülővel vissza Madridba, majd onnét vonattal Alicantéba, ahol megkezdődhet az új, munkás 2015-ös év.

Sajnos a Sahara sivatagi túra már biztos, hogy nem fog beleférni az időnkbe, mivel ez az ország teljesen másik, keleti felén helyezkedik el. Az útitervünk áttekintő térképe itt érhető el.

Az interneten több helyen is olvastuk, hogy vigyázni kell a fertőzésekkel Afrikában, mert a higiéniai viszonyok ott nem olyanok, mint Európában. Mi gyógyszerek helyett ezt vittük magunkkal [a madridi reptéren meglepően olcsó volt a pia :-)]:

A gyógyszer bevált, nem volt semmilyen egészségügyi gondunk a 15 nap alatt, annak ellenére, hogy szinte minden utcai árustól vettünk valami finom csemegét, és a piacon a helyiekkel egy tányérból ettük-ittuk a finomságokat. Szerintem ez a fertőzésektől való félelem teljesen túl van pörögve. Ha nem félsz és nincsenek előítéleteid, akkor nem is érhet nagy baj. Mi ezzel a gondolattal a fejünkben vágtunk neki az útnak.

Budapestről szép verőfényes időben indultunk el. A repülő ablakából csodaszép volt a kilátás az országra. Gondolom mindenki kitalálja, hogy mi az a nagy tó ott alattunk :-)

Nem szoktam repülőgépekből készített fotókat megosztani a blogban, de a következő két fotót a szívemhez közel álló pici lány kedvéért mindenképpen fel kell ide tennem. Az első képen Százhalombatta, a másikon a MOL Nyrt. finomítója látható, 5-6 km magasságból:

Január 3-án, fejenként egy mini utazóbőrönddel, 6 óra reptéri várakozás és 2 óra repülés után, kicsivel éjfél előtt végre megérkeztünk Marrakech-be, és megkaptuk életünk első afrikai országos pecsétjét az útlevelünkbe, az ausztrál pecsét mellé :-)

A következő poszt a marrakech-i városnézésről, ételekről és a tapasztalatainkról fog szólni.

Madridi kirándulás, 1/3

Néhány napja egy ismerősünk madridi utazásához kért tőlünk tippeket, úgyhogy eljött az ideje, hogy elkészüljön ez a poszt is. A poszt eredetileg egy részesre készült, de mire befejeztem, a képekkel együtt, 16 oldal lett a szövegszerkesztőben. Ez egy kicsit sok anyag egy poszthoz, úgyhogy három részre bontva fog megjelenni a madridi kalandunk:

1. rész: általános infók
2. rész: városnézés
3. rész: kocsmák

Ez év április közepén, húsvét hétvégéjén töltöttünk el 5 napot Madridban, április 17. és 21. között.

Madrid Spanyolország fővárosa, 3,3 millió lakossal, de ha ehhez a számhoz hozzáadjuk a külvárosokban élő lakosok számát, akkor 6,5 millióra nő ez a szám. A város körülbelül 20%-al nagyobb területen terül el, mint Budapest. Ez a város a harmadik legnagyobb európai uniós város London és Berlin után. A 2010-es „Legélhetőbb városok listáján” a 10 helyet foglalta el. Persze Melbourne várost nehéz lesz kiütni az 1-2. helyről :-)

A polgárháborúban (1936-1939) Madrid volt a legérintettebb, és ez volt az első európai város, amit repülőgépről bombáztak (1932-ben). Franco halála után, 1979-ben tartották meg az első önkormányzati választásokat, ami elhozta az első madridi demokratikusan megválasztott polgármestert. Ezután minden robbanásszerűen megváltozott. Például a kulturális és éjszakai élet is :-) Elkezdték felfedezni Madridot a turisták, éjszakai szórakozó negyedek alakultak. A Chuecha például a meleg közösség és az éjszakai élet központja lett.

Madridnak mediterrán klímája van, ennek ellenére télen teljesen normálisak a mínuszok. Télen átlagosan 5 fok körül van a hőmérséklet, a leghidegebb téli napon -10 fok volt. Áprilistól októberig az átlagos napi hőmérséklet 20 fok körül van. Májustól szeptemberig nem ritka a hosszan tartó 35 fokos (vagy melegebb) hőség. Amikor ott jártunk az utolsó nap szinte egész nap esett az eső.

A városkép változatos. Sok templomuk, régi, nagy épületük, múzeumuk van, és a belvárosban majdnem minden épület tetején van valami óriási szobor: szekerek, oroszlánok, madarak, emberalakok… (ez egyébként sok spanyol városra jellemző). Érdemes séta közben felfelé is nézegetni. A városnak van egy modern része is, ami két egymással szemben elhelyezkedő, pár fokos szögben megdöntött épület körül található ('Európa kapuja').

A reptér 4-es termináljára is nagyon büszkék a madridiak. Sok képeslapon ez is rajta van. 2006-ban adták át és Földünk legnagyobb termináljai közé sorolják: a két épület összesen 760.000 m2 területű. Még sofőr nélküli metró is jár a terminálok között [mi is utaztunk egyet ezen, tévedésből :-) ] . Évente 70 millió utas fordul meg itt.

Van vidámparkjuk távol a várostól, ahová libegőszerű, dróton függeszkedő kabinokkal is fel lehet jutni. Sok étterem, kocsma és tapaszos hely van. Az árak nagyvárosiak, minden drágább Madridban. A piacon 2-3-szor drágább minden, mint Alicantéban. Albérletet 800-1000 euró körül lehet találni normális környéken.

Meg kell még említeni az Operaházat, ami a városközpontban van és a bikaviadalok arénáját is.

És persze itt van a város két focicsapata: a Real Madrid és az Atlético Madrid, és a nagy, 85 ezer főt befogadó Santiago Bernabéu stadion. Sajnos ez utóbbit nem néztük meg (a belépő ára 19 euró / fő).

Szerdán jön a második rész.

A válasz

Sziasztok!

Sokan kérdeztétek, hogy mi az oka annak, hogy szélsebesen összecsomagoltunk, és elhagytuk a szeretett Ausztráliát :-)

A válasz nagyon prózai: munkát kaptam Spanyolországban, Alicante városában.

És hogy ez a munkahely hogyan is lett? Erről a történetről fog ez a mai rövid kis poszt szólni.

Mint tudjátok, az ausztrál vízumunk 2013. év végén fog lejárni. Ha nem hosszabbítjuk meg, akkor decemberben el kell hagynunk az országot és nagy valószínűséggel Magyarországon fogunk karácsonyozni, ami nagyon is kedvünkre való lenne :-) Aztán otthon kezdődhet az új év a munkahelykereséssel. De én még nem akarok Magyarországra visszaköltözni, legfőképpen nem akarok Magyarországon dolgozni. Igaza volt A. Nórának, amikor azt mondta nekem, hogy ha elkezdek külföldön dolgozni, akkor egy darabig majd nem akarok hazajönni és 1/3 vagy még annál is kevesebb fizetésért ugyanolyan munkát végezni. Bár Kata véleménye egy kicsit árnyaltabb :-)

Sokat gondolkoztunk azon, hogy hogyan folytassuk az életünket. Szerencsénkre több választásunk is volt:

• Meghosszabbítani az ausztrál vízumot és maradni. Ha ezt választjuk akkor biztosan évekig itt maradunk még.
• Hazamenni és folytatni az otthoni életet.
• Megpróbálni munkahelyet találni valahol a világban, és abban az új országban élni tovább.

Egy hónapja még nem tudtuk, hogy a három lehetséges út közül melyiken megyünk tovább. Úgy 2-3 héttel ezelőtt elkezdtem munkahelyet keresni és pályázgatni, hogy lássam, mi a helyzet a munkaerőpiacon. Kata nagyon-nagyon sokat segített az állásjelentkezésekben. Voltak preferált országaink, mint Japán, Franciaország és az arab vidék.

Az arab országok állásajánlatai szakmailag nem tűntek nagy kihívásnak, de talán azért, mert biztosan rossz helyen keresgéltünk. Webfejlesztő, HTML, JSP és CSS ba...gató, szerver üzemeltető és egyszerű Java programozó pozíciók voltak leginkább meghirdetve, és a fizetés sem volt valami magas. Ebből az országból egyszer sem hívtak fel, hogy interjúzni akarnak velem, pedig ide adtam be a legtöbb pályázatot :-) Talán majd legközelebb nagyobb sikerrel járok :-)

Japán egy külön történet. Itt Ausztráliában nagyon megszerettem ezeket a kétarcú japánokat. Nekem most úgy tűnik, hogy csak japán és angol nyelvtudással rendelkezőknek nyitott errefelé a kapu. És az én japán nyelvtudásomon még sokat kellene csiszolni [meg az angolon is :-)], de ez a meccs sincs még lejátszva :-)

Franciaországban nem találtam semmi megpályázható állást. Biztos én nem voltam elég kitartó a keresgetésben :-(

Az egyes országokban kapható átlagfizetéseket ezekből az anyagokból bárki kilesheti: Robert Walters - Salary Survey 2013 és 2013 Hays Salary Guide. Többé-kevésbé stimmelnek is az adatok.

Szóval küldözgettem az önéletrajzom mindenfelé az egész világban. Két hét után kezdett beérni a munka: sorban jöttek a telefonos vagy skype-os interjúk. Még Magyarországról is volt 4-5 interjúm, de olyan kicsi az országunk, hogy az összes fejvadász ugyanazt a két budapesti állást ajánlotta. Haza is jöttem volna akkor, ha felvesznek. Az egyik helyen elbuktam, a másik helyen meg 1,5 hónap tökölődés után hívtak vissza... Akkor meg már megvolt a spanyol állás. Amúgy ide sem vettek fel :-)

Végül volt lehetőségem Angliában, Kínában és Spanyolországban. Anglia most kiesett a kosárból. Kínában egy "kis" 10 milliós városban kaptam munkát, Hong Kong mellett, egy nagy hong kong-i banknál. Már az első fizetésemelésen is túl voltam (az első ajánlatot nem fogadtam el), amikor lemondtam a munkát a spanyol lehetőség miatt.

(Erről az egy hónapos álláskeresésről majd szeretnék egy részletes beszámolót írni.)

A végén két lehetőség között hezitáltunk: Kína és Spanyolország. Kata segített a döntésben, megyünk Spanyolországba, Alicante városába :-) Az Európai Unió egyik szervezetében fogok dolgozni. Az iroda trade mark-ok és design-ok regisztrációjával és védelmével foglalkozik az Európai Unióban.

4 nap múlva, hétfő reggel 9.00-kor Alicantéban, a világ és az egyenlítő másik felén megkezdem a munkát, és elkezdem újra a dolgos és unalmas hétköznapi életet élni :-)

Most újra egy nehéz váltás jön az életünkben. Nemcsak az ország lesz újra más. Nekem ez lesz az első igazi főállású, angol nyelvű munkahelyem is. Van is bennem egy jó nagy adag zizi :-)

Katának pedig Spanyolországban kell munkahelyet találni, ott, ahol 27% a munkanélküliségi ráta :-( 

Nehéz menet lesz.

Az új irány: nyugat-északnyugat, 18 000 km-t előre :-)