Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 3. rész

Sziasztok,

Ma újra Melbourne városáról és az itteni életről fogok írni. A bejegyzés címét bátran átírhatnám "Melbourne diák szemmel, 4 hónap után"-ra, mert az első rész megírása óta legalább egy hónap eltelt :-)

Megérkezésünk után gyorsan felismertük, hogy ebben az országban is fontos szerepe van az ember életében az adószámnak (TFN - Australian Tax File Number) :-) Ha nincs adószámod, akkor az ausztrál megtakarítási számlán (savings account) jóváírt kamatból makdnem 50%-ot lecsíp az állam. Ha van adószámod, akkor nincs levonás, az összes ~5% körüli kamatot jóváírja a bank a számládon. Az adószámigénylés menete egyszerű: csak ki kell tölteni ezt az online igénylő lapot, és körülbelül egy hónap múlva küldik is a megfelelő hosszúságú számsort :-) Katáé időben meg is érkezett, az enyémet valahogy elkavarták. Miután Kata megkapta, vártam még egy hetet, de csak nem jött meg. Közben újabb kamatjóváírás történt a bankban, és megint levonták az 50%-ot a hozamból. Nagyon pipa voltam, ezért bementünk a helyi Apeh-ba.

Az "Apeh" ügyfélfogadója egy jó nagy, egylégterű iroda, szellősen elrendezett berendezéssel. Összesen 3 ügyintéző dolgozott az egész irodában. Öt perc sorbanállás után ügyintézőhőz jutottunk, aki két mondat után tudta, hogy mi a problémám. Felírt pár számot egy papírra és már majdnem azt gondoltam, hogy fejből tudja mi az adószámom :-) amikor rámutatott az iroda másik felében lévő fotelekre, és megkért, hogy üljek le az egyikbe, vegyem fel az asztalon levő telefont, üssem be a számokat a papírról, és beszéljem meg a problémámat az ügyintézővel. A telefonálás kicsit nehézkesen ment (ez több mint három hónapja volt), de végül is sikerült elintézni mindent, és a beszélgetés végén már volt is adószámom. Fura volt látni ezt a fajta hivatali ügyintézést, de mivel nem kell sokat sorban állni, és a telefonálás is ingyen volt, és gyorsan dolgoznak az ügyintézők, egészen megtetszett ez a módszer. Állítólag az ügyintézők valahol egy ausztraliai kisvárosban vannak eldugva :-) Egy biztos: ez a módszer kimondottan költséghatékony lehet az ausztrál állam számára.

A belső folyosó így néz ki:

Miután megkaptam az adószámot, gyorsan le is jelentettem a banknak, és 3 nap múlva egy összegben visszautalták az összes levont adót.

Egy másik érdekesség amiről írni szeretnék nektek, az az ausztrál alkoholfogyasztási szokások. Most már értjük, hogy miért papírzacskóba tekerve cipelik az utcákon a sörös, ill. borosüvegeket az amerikai filmekben. Ha inni akarsz alkoholt az utcán, csak ez az egy módja van annak, hogy magaddal vidd a felbontott üveged :-) Legtöbbször itt is így tesznek a szabályt betartani próbálók :-) Azok, akik meg nagy ívben sz..... rá, megisszák valahol a piát, és elhajítják az üveget a parkban :-) Az összes melbourne-i fesztivál alkoholmentes fesztivál, sör nélkül:

El tudnátok képzelni ezt Európában? Például szerintetek milyen lenne Németországban egy nagy és népszerű fesztivál sör nélkül? Vagy milyen lenne az, ha Budapesten az utcai fesztiválokon a kolbászkákhoz csak színes cukrozott löttyöket lehetne inni? Vagy milyen lenne a magyarországi Sziget Fesztivál sör és sörsátor nélkül? És csak egy pici, zsúfolt kerítésekkel körbezárt részen lehetne sört inni? Szerintem az összes Sziget lakó beköltözne ebbe a zónába, és itt élne egy hétig :-)

Itt ez nem így van. Sorbaállnak az emberek, hogy bejussanak a kerítésen belülre, itt isznak egyet és mint a jógyerekek, kijönnek továbbnézni a fesztivál rendezvényeket:

A rendőrök nagyon megörülnek, ha néha, nagyon-nagyon ritkán belebotlanak egy félrészeg fűvön fekvő emberbe, mert ilyenkor van munkájuk. Ekkor az összes rendőr (általában 4-5 rendőr) buzgón körbeveszi a szerencsétlen részeg fazont és elkezdenek intézkedni. Az intézkedés végén felszólítják a részeget, hogy menjen haza pihenni, majd továbbállnak :-)

Még szilveszter éjszaka sem kivételes nap, ilyenkor sem lehet inni az utcán. És ami fura, hogy ők ezt be is tartják. Kellemetlenül is éreztük magunkat, amikor a tüzijáték után borral koccintottunk Katával a tömegben :-)

Az itteni árakról már sokat írtam, de újra meg újra elő kell vennem ezt az érdekes témát. Tudjátok, a pénz az egyik kedvenc témám :-) ezért újra meg szeretnék osztani veletek egy ezzel kapcsolatos érdekességet. Ez az itt lakó embereknek teljesen természetes, de nekünk ez is nagyon furcsa volt. Pár hete résztvettünk egy bazi nagy ház aukciójan. Persze licitálni nem mertünk, mert amikor megláttuk a kikiáltási árat, majdnem padlót fogtunk :-) 750 000 AUD volt az induló ára egy itteni, teljesen normális, hétköznapi háznak (4 szoba, két fürdő). A házak adásvétele iszonyatosan profi és átlátható módon történik. Az egész történet ott kezdődik, hogy minden eladó házat hetente egyszer, egy előre meghirdetett időpontban lehet megtekinteni. Nincsen össze-vissza alkudozás, hogy én csak most érek rá megnézni a házat és én nagyon meg akarom venni, és ha nem nézhetem meg egy nekem megfelelő időpontban, akkor nem is fogom megvenni.... Ehhez hasonló zavaros beszélgetések errefelé nincsenek. Az ügynök (szinte minden ingatlant ügynök ad el) meghirdet egy időpontot, és akit érdekel az ingatlan, az összeszedi magát, és elmegy megnézni a megadott időben. Ez az időszelet maximum heti egy-két óra. Pár hétig megy ez a móka, aztán a végén kihirdetik, hogy mikor lessz az aukció. A háznézegetés idejére a tulajdonosok elmennek otthonról. Biztos kapnak mozijegyet az ingatlanügynöktől :-) Emiatt aztán nem meglepő, hogy a háznézegetes közben látni lehet a háziak ruháit a szekrényekben, a könyveiket a polcokon és fogkeféket a fürdőben, stb... Persze azért amit lehet, bedugnak a fiókokba mielőtt beengedik a nézelődőket. Ettől függetlenül, nyugodtan ki lehet nyitogatni minden szekrényt. Ebben az időszakban csak egy minimum és maximum eladási árat közölnek az érdeklődőkkel. Az intervallum néha 200 000 AUD is lehet.

A mutogatás közben az ingatlanos már felméri mekkora az érdeklődés, és így mire kezdődik az aukció, már világosan tudják, mennyi lesz a kikiáltási ár.

Itt valóban minden terhet és feladatot levesz a tulajdonos válláról az ügynök. Ők valóban megdolgoznak a pénzükért! Nincs az az érzésed, hogy ezek megint lenyúltak egy csomó pénzt tőled a semmiért. Nekem otthon mindig ilyen érzésem volt, amikor ingatlanügynök segítségét kértem. Össze-vissza, teljesen kiszámíthatatlanul és totál alkalmatlan időpontokban akartak klienseket hozni, mindig otthon kellett lennem, ha jöttek, mindig késtek, és nekem kellett beszélnem a kliensekkel. De ez a téma egy másik poszthoz tartozna, nem is folytatom tovább.

Kanyarodjunk vissza az aukcióhoz. Az aukció napján a tulajdonosok újra elmennek otthonról. Az ügynökök útbaigazító táblákat tesznek ki mindenfelé a környéken, hogy az érkezők könnyen odataláljanak az ingatlanhoz. Az első 1 óra azzal telik, hogy még egyszer mindenki végigjárja a lakást. A konyhaasztalra ki vannak téve a rezsiszámlák másolatai, ha van hitel a házon, akkor azok a papírok is kérés nélkül megtekinthetőek. Minden fontos irat ki van téve az asztalra, és mindent meg lehet nézni.

Mi is végigjártuk a lakást, mintha nagyon komoly szándekú vásárlók lennénk :-) Pont olyan volt, mintha az IKEA áruházban járkáltunk volna :-) Aztán egy óra múlva az egyik ügynök elkezdett rázni egy nagy kolompot és az emberek szép lassan kivonultak a házból. Ez eltartott vagy negyed óráig. Kint a ház előtt már nagy volt tömeg, és a hangosító berendezés is össze volt már szerelve :-)

Az ingatlanos egy rövid 5-10 perces bevezetőben elmondott minden tudnivalót a környékről és az ingatlanról majd elkezdődött a licit. Az emberek szép nyugis tempóban licitálgattak és az ügynökök pedig egyre csak fokozták a hangulatot, néha-néha a kis kalapácsukkal csaptak is egyet-egyet, hogy "először...". De a "másodszor..." ideje még ilyenkor nem jött el :-) Körülbelül 15 perc múlva már el is volt adva a ház:

A "mi" házunk 140 000 dollárral többért ment el, mint a kikiáltási ár. Az eladási ár 890 000 AUD lett, ami 218 millió forintnak felel meg. Ennyibe kerül egy hétköznapi családi ház, egy közepesnél kicsit jobb környéken, egészen távol az óceánparttól, 18 km-re a városközponttól, és gyalog 20 percre a legközelebbi metróállomástól :-)

Hazafelé menet elgondolkoztunk az itteni árszintekről, de még mindig nem értem, mitől vannak az itteni árarányok teljesen máshogy (reálisabban) kialakítva, mint otthon:

Egy egyszerű ház, 2-3 szobával,	Ausztrália	$380 000	87 400 000 Ft
1-2 fürdővel, egy garázzsal, béna környéken	Magyarország	$34 782	8 000 000 Ft
Közepes ház, 4 szobával, két fürdővel,	Ausztrália	$850 000	195 500 000 Ft
kamra, garázsok, kiskert, terasz, közepes környéken	Magyarország	$78 260	18 000 000 Ft
Ferrari (új)	Ausztrália	$250 000	57 500 000 Ft
	Magyarország	$217 391	50 000 000 Ft
Hétköznapi átlagos autó (pl. Toyota)	Ausztrália	$27 000	6 210 000 Ft
	Magyarország	$17 391	4 000 000 Ft
80 m2-es lakás bérleti díja / hó	Ausztrália	$1 600	368 000 Ft
	Magyarország	$521	120 000 Ft

* Az ausztrál dollárt 230-on váltottam át annak ellenére, hogy most 245 forintot kell adni egy ausztrál dollárért. De remélem nem marad így az árfolyam, és visszamegy 230-ra :-(  245-ös árfolyammal számolva a 87 milliós ház 93 millió lenne :-(

** Az országokban lévő eredeti árak a pirossal jelölt mezőkben vannak. A másik az átváltott érték.

Egy kis számolgatással az az eredmény jött ki:

• Magyarországon egy Ferrari árából 6 egyszerű lakást lehet vásárolni. Ausztráliában egy egyszerű lakás árából 1.5 Ferrarit lehet vásárolni.

• Magyarországon egy egyszerű lakás 66 hónap alatt termeli ki az árát, Ausztráliában 237 hónap alatt.

Itt fordítva van minden. Nem csak a közlekedés baloldali, hanem az árak arányai is fordítottak. Miért nem így van ez otthon?

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a benyomásaimat, akkor azt írnám, hogy külföldi diákként, közepes angoltudással, több mint 40 évesen, Magyarországon összekuporgatott kis forintokból nem könnyű itt elkezdeni az életet. Minden ideérkező diáknak és nem diáknak hasonló problémái vannak: szállás és munka. Az első leküzdendő probléma a megfelelő szállás megtalálása. Mi szerencsések voltunk, mert ideérkezéskor a StudyTime-os Edina segítségével megismerkedtünk Krisztivel. Aki nagyon-nagyon kedves volt hozzánk, és három hónapra megosztotta velünk az életét, és befogadott minket. Kultúrált, európai környezetben kezdhettük meg az itteni életet. A szálláskeresés akadályaival a harmadik hónap után szembesültünk. A megfelelő szállás megtalálása nem egyszerű feladat. Ez itt sokkal bonyolultabb, mint otthon Magyarországon. Már csak azért is, mert itt a főbérlőt védi a törvény és nem a bérlőt. Otthon ez is pont fordítva van. Ha itt nem fizetsz, a következő héten kicsapnak a szobából. Nincs alkudozás a kaucióról, vagy kifizeted, amit kérnek, vagy kiköltözöl a lakásból. Ha nem költözöl, jön a rendőr és kitesz. Nehéz elfogadható áron, a központtól és a még nem létező munkahelytől megfelelő távolságra lévő, tiszta, valamelyest megbízható lakótársakkal lakást bérelni.

Szóval a lakás és a munkahely a két legfontosabb dolog, ami az itteni élethez elengedhetetlen. A lakásról már írtam, most jöjjön a munkahelykeresés témája :-)

A következő bejegyzések egyike erről fog majd szólni.

Közkívánatra

Sziasztok,

Sokan hiányoltátok, hogy miért nem írok többet az itteni életről, az emberekről, a körülményekről, a munkahelykeresésről és hasonló dolgokról.

Ezért aztán elhatároztam, hogy a következő 4 blogbejegyzés ezekről a témákról fog szólni:

1. Élet Melbourne-ben diák szemmel 3 hónap után
2. Iskolai élmények
3. Önéletrajz írás
4. Álláskeresés, tapasztalatok és problémák

Azért az előfordulhat, hogy egy-két unalmasabb :-) bejegyzés is be fog ékelődni e témák közé. És persze majd olvasás közben azt is vegyétek figyelembe, hogy még csak három hónapja vagyunk itt. Ebből a három hónapból kettő majdnem úgy telt el, hogy szinte semmit nem értettem abból, amit nekem mondtak. Ezért aztán nem is mondtak nekem olyan sok mindent :-)

Körülbelül 1 hónapja értem meg azt, amit mondanak nekem és ugyanennyi ideje tudom elmondani a gondolataimat hangosan, angol nyelven :-)

Szóval a három hónap valójában csak egy hónap :-)

Csak győzzétek kivárni, mire megírom a cikkeket :-)

Superannuation

Ma többek között bankban voltunk, aktiváltuk a számláinkat és megadtuk a lakcímünket. Egy hét mire kiküldik a bankkártyákat. De nem is emiatt kezdtem el írni ezt a mai bejegyzést.

Az ügyintézés közben a csaj megkérdezte, hogy fogunk-e dolgozni az országban. Mert ha igen, akkor nyitnunk kell egy superannuation számlát. Én nem nagyon tudtam, hogy mi a csuda ez (Katával ellentétben), de aztán a beszélgetés közben, amikor a csaj rajzolgatott csak megértettem. Itt így hívják a nyugdíjszámlát, csak itt ezt a banknál kell nyitni és nem a magánnyugdíjpénztárnál.

Így aztán ezt a számlát is megnyitottuk. Miközben nyílt a számla, Kata beszélgetett az ügyintézővel (én meg csak pislogtam, mert én a negyedét sem értettem annak, amit az ausztrál csaj beszélt). Kata elmesélte az ügyintézőnek, hogy Magyarországon a kormány hozott egy olyan törvényt, amire hivatkozva megszüntette az emberek magánnyugdíj-számláját és elvette a magyánnyugdíj számlákon összegyűjtött pénzt. Az ausztrál csaj legalább háromszor kérdezett vissza, hogy jól érti-e a hallottakat :-)

Azt mondta, hogy ezt nem hiszi el, biztosan csak marháskodunk. Aztán Kata újra elmondta a csajnak az egészet, mire az ügyintéző teljesen elképedt arccal a végén már csak ennyit tudott mondani: So bad...

Szerintem a bankban azóta is azon gondolkoznak, hogy mi most viccet meséltünk-e nekik vagy nem :-)

Utolsó előtti felvonás

Még nincs pipa minden sor elején a tennivalók listáján :-)

Kihúztuk a listáról a fogorvost, de az ideiglenes külföldi tartózkodás bejelentése még hátra van.

Amikor maszek fogorvoshoz megyek, útközben mindig lepereg előttem ugyanaz a film. Ez a film arról szól, hogy a fizetésemből levont társadalombiztosítási hozzájárulás feljogosít arra, hogy bejelentkezzek telefonon egy állami fogorvoshoz. A filmben hívom a rendelőt, a telefont szinte azonnal felveszik. Kapok időpontot jövő hétre. A megadott időpontra, 4-5 nap múlva elmegyek a rendelőbe. Aztán pont akkor, amikor leülök a váróteremben a székre, nyílik az ajtó, és szólítanak. Egy óra múlva pedig már a pénztárnál állok, ahol bemutatom a TB kártyámat, majd a hölgy rám mosolyog, és szép napot kívánva utamra enged a gondosan elvégzett fogászati kezelés után. Aztán hirtelen felébredek, amikor a pénztáros azt mondja, hogy itt nem lehet a TB kártyával fizetni, csak bankkártyával :-)


Ahogy a bevezetőben írtam a külföldi tartózkodás bejelentése még hátra van. Az 1992. évi LXVI. törvény 26. § második bejegyzése szerint minden magyar állampolgárnak bejelentési kötelezettsége van a hivatalos szervek felé, ha három hónapnál hosszabb időre külföldre utazik. A törvény pontos szövege így szól:

"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott polgárnak azt a tényt, hogy a Magyar Köztársaság területét a
külföldi letelepedés szándékával elhagyja, illetőleg, hogy három hónapon túl külföldön tartózkodik, a
lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél vagy az illetékes külföldi külképviseleti
hatóságnál kell bejelentenie."

Vagyis minden magyar állampolgár köteles bejelentenie azt a tényt, hogy három hónapnál hosszabb ideig külföldön tartózkodik, illetve azt, hogy onnan visszatért. A bejelentést a lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél, vagy a külképviseleti hatóságnál kell bejelentenie, lakcímjelentő lapon.

Három hónapon túl külföldön tartózkodik az a személy, akinek a Magyar Köztársaság területén bejelentett lakóhelye (ennek hiányában tartózkodási helye) van, de (munkája, külszolgálat vagy tanulmányai miatt) átmenetileg külföldön tartózkodik.

A bejelentéskor a külföldi lakcímet nem kell megjelölni, mivel ez a nyilvántartás szempontjából nem fontos. Úgy sem küld az állam külföldre levelet :-) A kitöltés indokaként ideiglenes külföldi tartózkodás rovatot kell megjelölni.

Magyarországra történő végleges visszatérés esetén pedig a külföldi tartózkodás megszűnését szintén a lakóhely szerint illetékes jegyzőnél kell bejelenteni. A bejelentő lapon ebben az esetben a kitöltés indokaként visszatérés ideiglenes külföldön tartózkodásból rovatot kell megjelölni.

Sajnos ezt a bejelentést a magyarorszag.hu oldalon elektronikusan nem lehet megtenni és a bejelentéshez szükséges lakcímjelentő lapot sem lehet letölteni az internetről :-(

Lakcímbejelentő lap, személyi igazolvány és lakcímkártya kell a bejelentéshez. Az okmányirodákban ingyenes, a külföldi konzuli illeték 11 USD. A bejelentéskor a lakcímkártyát nem veszik el. A lakcímbejelentő kisebb részét letépik és visszaadják igazolásul. Ha van külföldön állandó lakcímünk, akkor kijelentkezhetünk a magyarországi címünkről véglegesen (külföldi letelepedést kell beikszelni), de ebben az esetben bevonják a személyit és a lakcímkártyát.

Ez a bejelentés például arra is jó, hogy ha visszaélnének az adatainkkal, akkor igazolni tudjuk, hogy mi éppenséggel külföldön voltunk.


Ha ezt a bejelentést elmulasztod, akkor mulasztási bírságot szabhatnak ki (nem feltétlenül szabnak ki, mivel ez "csak" egy lehetőség).  Az előírt járulék meg nem fizetése esetén viszont késedelmi kamatot számolnak fel rá. A járulék összege most 6 390 HUF / hónap.

Abban az esetben, ha külföldön volt biztosítással járó jogviszonyod (munkaviszonyod), és EU-s vagy Magyarországgal külön megállapodást kötött országban dolgoztál, akkor arra az időre itthon nem kell fizetned az egészségügyi szolgáltatási járulékot. De a külföldi munkaviszonyt valamilyen módon igazolnod kell.

Ausztráliával tudtommal nincs ilyen megállapodása Magyarországnak, és ugye ez az ország az EU-n kívül van, tehát mindenképpen hasznos bejelenteni a kiutazás tényét az okmányirodában.


Ez a dolog eddig rendben is van és érthető is.

Gond csak akkor van, ha a lakcímkártyán az állandó lakcímnek például Győr vagy Szeged van megadva, de valójában Budapesten élsz. A mi esetünkben pont ez a helyzet. Ezért aztán Katának Szegedre, nekem meg Győrbe kell utazni amiatt, hogy odategyék a pipát abba a kis négyzetbe a számítógépen. Meghatalmazott is elintézheti ezt a bejelentést helyettünk, de a maghatalmazottnak vinnie kell a lakcímkártyánkat és a személyi igazolványunkat vagy a jogosítványunkat, vagy az útlevelünket. A meghatalmazottnak az eredeti iratainkat kell magával vinnie a hivatalba. Másolat nem elfogadott :-(
Budapestről postás vihetné el és hozhatná vissza az iratainkat Szegedre, ill. Győrbe, hogy egy családtag helyettünk elintézze ezt a dolgot a helyi okmányirodában. De nekem személyi igazolványom nincs :-) a jogsim most nem veszhet el a nagy út előtt és az útlevelem sem, mert az útlevélszámom szerepel a vízumon. Ezért nincs mit tenni, utaznom kell Győrbe. Elképzelni is szörnyű lenne, hogy mi történne akkor, ha útközben valahol Győr és Budapest között elkallódnának az irataim.

Kerülő megoldás, hogy bejelentkezünk Budapestre állandó lakosként az illetékes okmányirodába és utána egyből megtesszük az ideiglenes külföldi tartózkodás bejelentését is.

Jövő héten lehet egy napot azzal tölteni, hogy Győrbe, illetve Szegedre utazgatunk elintézni személyesen ezt a marhaságot. Brr...

Ez az egy nap kiesés most nagyon nem volt betervezve, fogy az időnk, és már csak 8 nap van az indulásig.



Jó hír, hogy Kata beszerzett egy bőröndmérleget. Ezzel fogjuk lemérni, hogy mennyit nyomnak a bőröndök :-)

Még egy vízum

Lesett az a nagy kő a szívünkről. Ma jött a jó hír a StudyTime-tól, hogy  jóváhagyták Kata vízumigényét.

Hip hip hurrá!!!

30 nap múlva indulunk Ausztráliába :-)

Amúgy Kata vízumának intézése a papírok beadásától számítva 10 nap volt, de ebbe már a hétvége is bele van számolva. Ismét gyorsan dolgoztak Bécsben. Vagy a StudyTime-nál újra nagyon ügyesek voltak. Ki tudja :-)

Köszönjük Edina!

Saláta

Gyorsan telnek a napok, és mindig minden napra jut valami apró intéznivaló.

Kata múlt héten megcsinálta a HUF -> AUD konverziót az MKB bankban, pont úgy, ahogy itt leírtam. Én ma fejeztem be ezt a műveletet.         Váltottam pénzt a pénzváltó bódékban is de a mai utolsó forint adagot én is az MKB bankban váltottam át, mert az AUD/HUF árfolyamesést a  kapzsi pénzváltó bódékban most sem követték le. A dollárokat eltették a fiók mélyére, és majd akkor veszik elő onnét, ha majd újra felmegy az árfolyam, és újra 236-ért tudják eladni. Ma 232,87-en váltott az MKB bank. A legjobb bódés árfolyam 237 volt. Hiénák ezek :-)

Most már nem kell rettegni azon, hogy mikor nyilatkozik valamelyik magyar politikus valami bolondságot, amitől a részvényárfolyamok újra a béka segge alá esnek le. És attól sem kell már rettegnünk, hogy az Európai Unió gondjai miatt elkezd esni az EUR és vele együtt az összes környékbeli ország valutája a dollárhoz képest.

Kata és az én dollárjaim ott pihennek az AUD számlánkon, és ha lekötjük 1 hónapra, akkor évi 1,38% kamatot adnak rá Magyarországon :-) A hétvégén nyitni fogunk Ausztráliában az interneten keresztül egy megtakarítási számlát (ott saving account-nak hívják ezt) és jövő hét elején kiküldjük az összes pénzt erre a számlára. Ausztráliába 5-5,50% éves kamatot adnak rá :-), így inkább ott kötjük le a dollárokat, amíg fel nem lesznek használva. Hogy valójában mekkora pénzről van szó, azt a következő bejegyzésből megtudhatjátok.


A lakással kapcsolatos ügyintézés is sok időt vitt el, de remélem ezt a témát is hamarosan le lehet zárni. Valahol olvastam, hogy az ausztráliai lakásbérlést megkönnyíthetjük, ha még Magyarországon beszerezünk a lakóhelyunk közös képviselőjétől egy angol nyelvű írást arról, hogy mi mennyire jó lakók vagyunk, és mindig betartottuk a házirend szabályait, időben és rendesen fizettük a közös költséget. Ilyen papírost mi nem fogunk magunkkal vinni :-) El nem tudom képzelni, hogy Ausztráliából a főbérlő felhívná a magyarországi gondnok Józsi bácsit, hogy angolul megkérdezze, hogy mi milyen lakók voltunk Magyarországon. Szerintem a lakásbérléshez pénzt kell vinni papír helyett :-)

Már szállásunk is van Melbourne-ben. Az már biztos, hogy az első 1-2 hétben két kedves magyar lánnyal fogunk egy fedél alatt lakni. Ha nem zavarjuk majd egymást akkor lehet, hogy tovább is maradunk. Bár a ház kissé messze van a belvárostól, ~16km, de lehetne még ennél is meszebb :-)

Sokat segíthet a munkakeresésben, ha viszünk magunkkal egy angol nyelvű munkahelyi jellemzést magunkról, amit az utolsó magyarországi managerünk alá is ír :-)

Hátra van még a fogorvos meglátogatása is. Nem lenne jó, ha Ausztráliában kellene sok-sok pénzért fogat kezeltetni, ezért még az indulás előtt itthon betömetjük a lyukas fogainkat :-)

Ki kell kérni a nemzetközi jogosítványt is mindkettőnknek. Ehhez szükség van személyenként két darab igazolványképre és 2500 forintra.

Az indulás előtti utolsó hétre marad egy nagyon fontos intéznivaló. Amennyiben egy magyar állampolgár három hónapot meghaladóan tartózkodik egy külföldi országban, a kiutazás tényét be kell jelenteni az illetékes magyar települési önkormányzat népesség-nyilvántartó irodájánál (okmányiroda). Ki kell tölteni az "ideiglenes külföldön tartózkodás bejelentése" űrlapot. A kijelentkezés tényéről a népesség-nyilvántartó igazolást állít ki. A hazatérést szintén ennél a szervnél kell majd bejelenteni. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni például ezt a cikket, vagy az itt lévők bármelyikét.

A bőröndök bepakolása sem egyszerű, mert nagyon szigorúan veszik a súlyhatárokat. A turistaosztályon 30kg, a business osztályon 40kg és az első osztályon 50kg lehet a csomagok súlya. Mi 30kg-os csomagot vihetünk magunkkal :-) 5kg plusz súly díja 200EUR. Kell egy pontosan mérő szobamérleget szerezni, hogy még otthon le tudjuk mérni a bőröndök súlyát, nehogy a beszállásnál meglepetés érjen minket.

Az Emirates légitársaság csomagokkal, kézipoggyászokkal foglalkozó oldalai:

• baggage
• baggage allowance calculator

Azt hiszem, minden fontos dolgot leírtam, ami most minket foglalkoztat :)