Ötvenegy és az OAMI

Sziasztok,

Az élet kissé átírta a számítasokat, és végül 51 napig tartott Kata lengyelországi "kirándulása". Nekem legalább fél évnek tűnt ez az 51 nap :-)

Most nagy az öröm, mert végre újra együtt vagyunk :-) És hogy lehet ezt még fokozni? Hát úgy, hogy azért jött vissza Kata Alicantéba, mert mukaajánlatot kapott az OAMI-tól, attól az irodától, ahol én is dolgozok.

Szóval szeptember eleje óta az OAMI-ban dolgozik Kata is, és reggelente egy időben kelünk fel, és ugyanazzal a busszal, megyünk dolgozni. És néha még együtt is ebédelünk a teraszon :-)

Mellesleg itt a cégnél nagy változások lesznek, mert nemsokára elkészül az új épület, és az iroda még szebb, még hatalmasabb és még több embernek munkát adó európai uniós intézmény lesz. Itt a jó hír az, hogy az új épületben még több, és feltételezhetően még szebb új pihenőszobák is lesznek, és a régi, szűkös konditermet felváltja egy szebb, tágasabb, több teremből álló komplexum.

Nincs kétség, épül az új birodalom:

Szebb és profibb képeket az iroda negyedéves újságjában, a "Backstage" legfrissebb számában is lehet nézegetni, és nem utolsó sorban két, itt dolgozó magyarról is olvashattok az újságban, ami letölthető innét.

A jelenlegi pihenőszobák falain sajnos nem lógnak fehérneműs lányok fotói, mint a Triumph®-nál Münchenben, de szerencsére beregisztrált trademarkok és designok képeit sem kell nézegetnie a munkától megfáradt, pihenésre vágyó dolgozónak.

Van tenger, erdő és hegy tematikájú szoba. Mindegyik nagyon kellemes :-)

Kata nagyon gyorsan berendezkedett az új irodában, és már tele is rakta az íróasztalát nagy dossziékkal, bár pár napja még úgy láttam, hogy üresek :-)

Kellemes hétvégét mindenkinek!

A válasz

Sziasztok!

Sokan kérdeztétek, hogy mi az oka annak, hogy szélsebesen összecsomagoltunk, és elhagytuk a szeretett Ausztráliát :-)

A válasz nagyon prózai: munkát kaptam Spanyolországban, Alicante városában.

És hogy ez a munkahely hogyan is lett? Erről a történetről fog ez a mai rövid kis poszt szólni.

Mint tudjátok, az ausztrál vízumunk 2013. év végén fog lejárni. Ha nem hosszabbítjuk meg, akkor decemberben el kell hagynunk az országot és nagy valószínűséggel Magyarországon fogunk karácsonyozni, ami nagyon is kedvünkre való lenne :-) Aztán otthon kezdődhet az új év a munkahelykereséssel. De én még nem akarok Magyarországra visszaköltözni, legfőképpen nem akarok Magyarországon dolgozni. Igaza volt A. Nórának, amikor azt mondta nekem, hogy ha elkezdek külföldön dolgozni, akkor egy darabig majd nem akarok hazajönni és 1/3 vagy még annál is kevesebb fizetésért ugyanolyan munkát végezni. Bár Kata véleménye egy kicsit árnyaltabb :-)

Sokat gondolkoztunk azon, hogy hogyan folytassuk az életünket. Szerencsénkre több választásunk is volt:

• Meghosszabbítani az ausztrál vízumot és maradni. Ha ezt választjuk akkor biztosan évekig itt maradunk még.
• Hazamenni és folytatni az otthoni életet.
• Megpróbálni munkahelyet találni valahol a világban, és abban az új országban élni tovább.

Egy hónapja még nem tudtuk, hogy a három lehetséges út közül melyiken megyünk tovább. Úgy 2-3 héttel ezelőtt elkezdtem munkahelyet keresni és pályázgatni, hogy lássam, mi a helyzet a munkaerőpiacon. Kata nagyon-nagyon sokat segített az állásjelentkezésekben. Voltak preferált országaink, mint Japán, Franciaország és az arab vidék.

Az arab országok állásajánlatai szakmailag nem tűntek nagy kihívásnak, de talán azért, mert biztosan rossz helyen keresgéltünk. Webfejlesztő, HTML, JSP és CSS ba...gató, szerver üzemeltető és egyszerű Java programozó pozíciók voltak leginkább meghirdetve, és a fizetés sem volt valami magas. Ebből az országból egyszer sem hívtak fel, hogy interjúzni akarnak velem, pedig ide adtam be a legtöbb pályázatot :-) Talán majd legközelebb nagyobb sikerrel járok :-)

Japán egy külön történet. Itt Ausztráliában nagyon megszerettem ezeket a kétarcú japánokat. Nekem most úgy tűnik, hogy csak japán és angol nyelvtudással rendelkezőknek nyitott errefelé a kapu. És az én japán nyelvtudásomon még sokat kellene csiszolni [meg az angolon is :-)], de ez a meccs sincs még lejátszva :-)

Franciaországban nem találtam semmi megpályázható állást. Biztos én nem voltam elég kitartó a keresgetésben :-(

Az egyes országokban kapható átlagfizetéseket ezekből az anyagokból bárki kilesheti: Robert Walters - Salary Survey 2013 és 2013 Hays Salary Guide. Többé-kevésbé stimmelnek is az adatok.

Szóval küldözgettem az önéletrajzom mindenfelé az egész világban. Két hét után kezdett beérni a munka: sorban jöttek a telefonos vagy skype-os interjúk. Még Magyarországról is volt 4-5 interjúm, de olyan kicsi az országunk, hogy az összes fejvadász ugyanazt a két budapesti állást ajánlotta. Haza is jöttem volna akkor, ha felvesznek. Az egyik helyen elbuktam, a másik helyen meg 1,5 hónap tökölődés után hívtak vissza... Akkor meg már megvolt a spanyol állás. Amúgy ide sem vettek fel :-)

Végül volt lehetőségem Angliában, Kínában és Spanyolországban. Anglia most kiesett a kosárból. Kínában egy "kis" 10 milliós városban kaptam munkát, Hong Kong mellett, egy nagy hong kong-i banknál. Már az első fizetésemelésen is túl voltam (az első ajánlatot nem fogadtam el), amikor lemondtam a munkát a spanyol lehetőség miatt.

(Erről az egy hónapos álláskeresésről majd szeretnék egy részletes beszámolót írni.)

A végén két lehetőség között hezitáltunk: Kína és Spanyolország. Kata segített a döntésben, megyünk Spanyolországba, Alicante városába :-) Az Európai Unió egyik szervezetében fogok dolgozni. Az iroda trade mark-ok és design-ok regisztrációjával és védelmével foglalkozik az Európai Unióban.

4 nap múlva, hétfő reggel 9.00-kor Alicantéban, a világ és az egyenlítő másik felén megkezdem a munkát, és elkezdem újra a dolgos és unalmas hétköznapi életet élni :-)

Most újra egy nehéz váltás jön az életünkben. Nemcsak az ország lesz újra más. Nekem ez lesz az első igazi főállású, angol nyelvű munkahelyem is. Van is bennem egy jó nagy adag zizi :-)

Katának pedig Spanyolországban kell munkahelyet találni, ott, ahol 27% a munkanélküliségi ráta :-( 

Nehéz menet lesz.

Az új irány: nyugat-északnyugat, 18 000 km-t előre :-)

Búcsúbuli

Ez a mai poszt egy kis időutazás lesz. Az utolsó poszt megjelenése előtti hétvégéről fog szólni.

2013. augusztus 11., vasárnap. Melbourne. Ez az utolsó teljes napunk itt.

A barátaink meglepetéskén búcsúpartit rendeztek nekünk, ami nagyon jól sikerült. Annyira jól, hogy utána még rosszabb érzés volt eljönni Melbourne-ből. A party az egyik török barátunk 43. emeleti lakásában volt. Meglepetés volt, hogy még Gábor, a magyar barátunk is eljött, és  még élő zénét is kaptunk Ismail-től :-) Az, hogy Gábor is eljött, azért különleges, mert a város legtávolabbi részén lakik, talán már nem is Melbourne-ben :-) és a hazajutás este 8 után problémás.

A partira Katával vittünk magyar vörösbort és pálinkát. A pálinka ismét meghozta a hangulatot, mindenkinek nagyon ízlett. A vörösbor is bejött mindenkinek, kivéve Yoko-nak. Szerinte nem volt elég édes a bor :-)

Kaptunk ajándék magyar vörösbort George-tól, akit munkahelykeresés közben ismertem meg. Magyar nyelvet tanítottam neki, másfél hónapig, heti 2 órában :-)

Kicsit deja-vu érzésem volt. Majdnem egy évvel ezelőtt volt már egy hasonló party, Budapesten.

Azt hiszem nem is kell többet írnom erről a napról. A szöveg helyett most inkább képeket osztok meg veletek.

A következő képet alaposan nézzétek meg. Ha minden háziasszonyon ilyen lenne főzés közben, akkor sosem készülne el az ebéd :-)

A buli után lefelé menet kihívás volt a megfelelő gombot megtalálni :-)

Iroda

Sziasztok,

Egymás után ez már a harmadik poszt lesz az ausztráliai munkakörülményekről, és remélem Natália is olvassa ezeket a bejegyzéseket :-)

Ma az irodai körülményekről fogok nektek írni. Bemelegítésnek annyit elárulok, hogy európai szemmel nézve itt nagyon fura irodák (is) vannak. A sarokban lévő kép például egy starter cég tárgyalóterme gázcsőből készített művészi lámpával :-)

A vízumhelyzetem miatt én leginkább starter cégekkel kerültem kapcsolatba. Ezek olyan cégek, amelyek nemrég alapítódtak és vagy nincs még rendes, kiszámítható havi jövedelmük, vagy ha van, akkor az még minimális. Persze a nagy cégek irodái nem térnek el semmiben az európai társaikétól.

Én most a starter cégekről fogok írni nektek, mert ezeket ismerem itt.

Ezek a kiscsiknek nem is mondható cégek 5-10 emberrel dolgoznak, ami nem is olyan kis szám. 5-10 munkavállalóval a cég nem mondható "magánvállalkozásnak" :-) A dolgozók között van mindenféle. Például a munkahelyemen nemrég tudtam meg, hogy az egyik thai lány volunteer munkás. Nem kap fizetést, és csak azért dolgozik itt, hogy legyen ausztrál munkahelyi referenciája, amit aztán majd beírhat az önéletrajzába később (a közmunkáról ebben a postban már írtam nektek). Ezeknél a starter cégeknél a belépő új munkavállalóval aláíratnak egy "independent contract"-ot, amiben rögzítik, hogy a munkaadó (nem Te!) mikor mondhat fel neked, hol kell megjelenni munkára, kapsz-e munkaeszközt, vagy magadnak kell azt hozni, van-e bónusz fizetés, mennnyi időre kaptál munkát és a legfontosabb, hogy nem beszélhetsz senkinek x évig arról, amin itt dolgozol.

A starter cégek hihetetlen dinamikusak, bürokráciamentesek és innovatívak. Az elvégzendő munkára koncentrálnak, nem terveznek 3 évre előre stratégiákat és csak annyi word, excel és power point fájlt gyártanak, amennyi éppen szükséges. Még a cég könyvelése sem olyan bonyolult.

Amióta ilyen helyen dolgozok, azóta jobbnál-jobb ötleteim vannak, de komolyan :-) Fura, de még a volunteer munkások is dolgoznak, mint a "kisangyal", pedig nem kapnak fizetést. A cégtulajdonos akár kínai vagy ausztrál is lehet, és 25 éves, vagy 40 körüli, és barátságosak mint én  :-)))))

Ezek a cégek próbálják minimalizálni a kiadásaikat, ezért felesleges dolgokra nem igen költenek. Például a fűtés is egy ilyen dolog. Bár ez nem az ő hibájuk, hanem Ausztráliáé :-) Én majd' meg fagyok az irodában, mert itt nem terveztek és nem is kiviteleznek sem fűtést, sem szigetelést a házakra, és aki már itt él 2-3 éve, annak egy idő után eszébe sem jut, hogy hideg van télen (10-15 fok). Persze amikor mondom, hogy elcseszett hideg van az irodában, akkor hoznak egy levegő fújós melegítőt, és nem értik mi a f..sz bajom van, hisz tök jó a hőmérséklet az épületben. Szóval nem direkt csinálják ezt :-) Ilyenek és kész :-)

Iroda. Itt sok starter cég csinálja azt, hogy heti egyszer-kétszer összehívja az otthonról dolgozó kollégákat egy kávézóba. Ilyenkor a cég elfoglal egy nagyobb sarkot egy kényelmes kávézóban. Összehúznak pár asztalt és fotelt, használják a kávézó ingyenes wi-fi kapcsolatát, és dolgoznak. Így nem kell irodát bérelni :-) És ez is működik itt.

Ha már kicsit jobban megy a cégnek, akkor lassan szükség van fehér nagy táblára, ahol rajzolgatni lehet, meg néha kivetítőre is. Ilyenkor a helyi könyvtár szolgáltatását veszik igénybe. Fél napra kibérelnek egy mindennel tökéletesen felszerelt tárgyalótermet és azt használják. Fura, hogy otthon Magyarországon ilyen könyvtári szolgáltatással nem találkoztam.

Aztán ha már jön az első bevétel, akkor a starter cég keres egy bazi nagy légterű irodát. Könnyű ilyeneket errefelé találni. A belvárostól 15 perc villamosozásra sok ilyen van.

Ezek az irodák egész nagyok, nem kell számolgatni az egy főre jutó négyzetméter nagyságát :-)

Az "én" starter cégem (ahol dolgozom) ilyen irodát használ:

Először fura volt a nagy belmagasság, a nagy légtér, a nagy terek, de rá kellet jönnöm, hogy ez nagyon-nagyon jó munkakörnyezet. Van tér körülötted, nem nyomnak össze a falak, és ha dolgozni akarsz, félre tudsz vonulni az asztalodhoz, ahol nem zavarnak. De ha beszélgetni akarsz, akkor nem kell lemenni a "büfébe", mert a büfé ott van az irodában :-) Iszonyat jó munkakörnyezet. Nekem tetszik! És valamitől ezeknek az irodáknak nem olyan komor a hangulata.

A spórolás, amit fentebb említettem, természetesen a munkaeszközökre nem terjed ki. Egy közeli fotó az íróasztalokról:

Mindenhol Apple Mac gépek vannak és mindenhol a legnagyobb Apple Monitor. Össze sem mertem számolni, hogy mennyi dollárba kerül egy ilyen munkahely. Apple Monitor, Apple Notebook, Apple egér, Apple billentyűzet. Alma reggelire, ebédre és vacsorára. Ez az egészséges élet titka :-)

Ha hazamegyek, akkor nem is nagyon van kedvem kinyitni az én a jó kis tömzsi HP notebookomat :-) Mert ezek az Apple cuccok tényleg nagyon jók. És nagyon drágák :-(

A Nokia 6301-es nem internet kompatibilis telefonommal és a HP notebookommal olyan vagyok itt mint a dinoszaurusz :-) De nem bántom a jó kis kütyüjeimet. A telefonomat 5 naponta kell tölteni és a HP notebookomon mindent meg tudok csinálni amit csak akarok az Ubuntu Linux-al, ingyen szoftverekkel :-) De azért ez az Apple notebook iszonyat jó...

Büfé sarok az irodában:

Az óriási, fehér falfelületeket pedig élénk, aktív színű saját témákat feldolgozó graffitikkel teszik érdekesebbé. Alkot a művész:

A kész mű olyan nagy lett, hogy egyben nem is tudtam lefényképezni a kis fényképezőgépemmel. De azért az életérzést remélem ezekkel a kis képekkel is át tudom adni nektek:

"Festés" előtt:

Festés után:

Oh My God! :-)

Szép napot nektek otthon. Élvezzétek a jó kis meleget. Itt most nagyon hideg van :-(

140-szeres túljelentkezés

Sziasztok,

Nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek ezt a portfolio.hu-n nemrég megjelent hírt. Ez a rövid cikk arról szól, hogy a nemsokára megnyíló olasz IKEA áruházban meghirdetett 200 állásra több mint 28 ezer jelentkezést nyújtottak be. A túljelentkezés 140-szeres :-(

Brutális.

Ekkora mennyiségű önéletrajzot képtelenség informatikai támogatás nélkül feldolgozni, így aztán egyre több cég használ resume parser programokat az önéletrajzok előszűrésére. Szóval amikor írjátok az önéletrajzotokat, kiemelt figyelemmel kezeljétek a keyword-öket (kulcsszavakat) :-)

Nincs elég munkahely a világban ahhoz, hogy mindenkinek legyen munkája. Itt, a Föld nevű bolygón túl sok az ember és túl kevés a munkahely.

A fenti fotó Nigériában készült. Ott ennyien jelentkeztek egy bank meghirdetett néhány pozíciójára.

Szép napot nektek.

Munkahelykeresés

Sziasztok!

Ma az ausztráliai munkahelykeresés nehézségeiről szeretnék nektek egy kicsit írni. Ez egy olyan témakör, amiről órákon át lehetne beszélgetni, és még ezek után is azt érzed, hogy nem tudsz eleget erről a témáról :-)
Az álláskeresésre nincs általános recept. Minden országban teljesen eltérő szabályokat és formaságokat kell betartani álláskereséskor, és persze az a módszer, ami nekem működik, nem biztos, hogy neked is működni fog.

Ausztráliában munkahelyet találni az IT-területen nem nehéz. A munkahelykeresés itt sem könnyű, de nem is lehetetlen küldetés. Éppen olyan nehéz itt munkahelyet találni, mit Magyarországon. Persze a szokásos nehézségek mellett itt még számolni kell a nyelvi és vízumproblémákkal is. És azzal is, hogy az angol nyelvterület miatt itt egy pozícióra még többen jelentkeznek, mint otthon.

IT-területen nagyon sok felkínált pozíció van. Főállásban 70 000 AUD és 120 000 AUD között lehet keresni Java J2EE / Web Developer / Architect-ként ami jól hangzik, de azért sok pofont kap álláskeresés közben az ember.

Ha már van egy kényelmes kis szobád, ahol egy mozgalmas nap után megpihenhetsz, és kezdesz kifogyni a pénzből, vagy csak unatkozol akkor itt az ideje, hogy elkezdj munkát keresni :-) Az álláskereséshez első körben két dolog kell: egy jó kis önéletrajz és egy ausztrál mobiltelefon szám.

Az első egy hónapban úgy próbáltam pénzt spórolni, hogy nem vettem helyi telefonszámot, csak e-mail címem volt az álláskereséshez. Oda vártam a válaszokat :-) Nem is működött a dolog. A mai pörgő világban úgy látszik, már túl lassú az email-es kommunikáció az álláskereséshez :-) Szóval az álláskereséshez mindenképpen szükség van egy helyi telefonszámra. 30 AUD-ért vettem egy Telstra pre-paid számot. Az SMS (itt úgy hívják ezt, hogy 'text') országon belül 12 cent, Európába 20 cent. Egy perc helyi beszélgetés 15 cent, 5 perc 75 cent. Nem mondható drágának.

Ha már van telefonszámunk, akkor örülhetünk, mert ezt máris odaírhatjuk az önéletrajzunk tetejére :-) De milyen legyen az önéletrajzunk? Az tény, hogy a Magyarországon használt, és jól bevált, működő, angol nyelvű CV-m itt nem ért semmit :-)

Az első hónapban a legnagyobb gondom az volt, hogy nem kaptam választ a beküldött jelentkezésekre. Próbáltam beszélgetni erről a témáról helyi emberekkel, tanárokkal a suliban, és még a helyi PC KLINIKA üzletekbe is bekopogtam CV-vel a kezemben, hogy óvatosan puhatolózzak a helyi szokásokról. Ezek a "bolti" beszélgetések nekem nagyon hasznosnak voltak. Néha, nagy ritkán össze lehet futni ráérő, beszélgetni akaró, barátságos emberekkel az üzletekben, akik megosztanak veled néhány használható gondolatot. Csak jó sok kitartás és türelem kell a sok járkáláshoz. És ingyen angol nyelvgyakorlatnak sem rosszak az ilyen beszélgetések. Aztán elmentem egy ingyenes, állami állásinterjú tanácsadásra is, mire végül kezdtem megérteni, hogy mit kell átírnom az önéletrajzomon ahhoz, hogy az elkezdjen működni :-)

Ausztráliában az a helyzet, hogy "one position 400 candidates", vagyis minden IT-s állásra legalább 200-300 jelentkező küldi be az önéletrajzát, de a jó pozíciókra akár 400-an is jelentkezhetnek. Ennyi önéletrajzot képtelenség kézzel feldolgozni, ezért itt is az informatikát hívják segítségül. Ezek a programok végigdarálják az önéletrajzokat és kiválogatják azokat, ahol 100% a kulcsok találati aránya. Ezeket a programokat resume parser-oknak hívják. Ha megértjük, hogy dolgoznak ezek a programok, akkor tudunk olyan önéletrajzot írni, ami átjut ezeken a feldolgozó programokon :-) A lényeg az, hogy minden szakmai kulcsszó benne kell, hogy legyen az önéletrajzban ahhoz, hogy átjussunk az első szűrőn.

Aztán az is fontos, hogy a fájl adatlapja ki legyen megfelelően töltve. Erre magamtól sohasem jöttem volna rá. Név, email cím, telefon, IT-s kulcsszavak... mindent be kell írni a fájl adatlapjába. Érdemes minden mezőt kitölteni, ahogy JobAngel is javasolja.

Aztán érdemes minden lap tetejére ráírni az adatainkat (nem csak az első oldalra), mert senki nem akarja keresgélni a telefonszámod, miközben olvassa az önéletrajzod. Vagy az is lehet, hogy csak az első oldalt nyomtatják ki, a többit el sem olvassák :-) Vagy elvész a sok papír között a CV-d első oldala. Mindig kéznél kell legyen az elérhetőséged. Legyen csak ott minden lap tetején. Nekem az vált be, hogy az első oldalon minden fontos információt leírtam magamról, a kulcsszavakkal együtt. Az önéletrajz többi oldalát úgy is majd csak akkor olvassák el, ha az első oldalt érdekesnek találták.

Végül pár hónap után csak összeállt a "jó kis" CV-m :-) Az önéletrajz mellett elkészítettem egy "Main Responsibilities and Project Roles" pár oldalas anyagot is. Ezt először a második állásközvetítős interjúm során kérték tőlem, és később én is felismertem, hogy milyen hasznos is ez a másik doksi. Ezt általában akkor küldöm el amikor visszaírnak, ill. hívnak, hogy már rajta vagyok a "short" listán. Ilyenkor írok egy köszönő levelet, és elküldöm ezt a második dokumentumot. Ebben konkrét projekteket sorolok fel, amelyekben részt vettem és a rövid leírásukat, mint például a projektek nevei, amikben dolgoztam [érthetetlen projektnév esetén gondolkozás nélkül átneveztem a projekteket, hogy az olvasó is értse miről szólt ez az egész :-)], a beosztásomat, felelősségemet és a projektben használt technológiákat, ill. módszereket röviden.

Persze a fent leírtak csak akkor érvényesek, ha nincs kapcsolati tőkéd, nincsenek ismerősök, akik segíthetnek vagy súghatnak az álláskereséshez. Azt érdemes tudni, hogy a statisztikák alapján az állások 70%-a úgy kel el, hogy meg sem hirdetik :-)

Ha ezeken a problémákon átlendültünk, és biztosak vagyunk abban, hogy az önéletrajzunk rendben van, akkor megküzdhetünk a következő problémával: a megfelelő vízum problémája. Ausztráliában diákvízummal 20 órát lehet hetente dolgozni. Ez pont a fele annak, mint amit elvárnak a munkáltatók egy rendes IT-s munkahelynél :-) Ha nincs megfelelő munkavállalási vízumunk, akkor szinte lehetetlen "rendes" munkát találni. Félmunkaidős normális IT-s munka nem létezik :-) Néha még megfűszerezik a jelentkezési feltételeket azzal, hogy legyél számlaképes is.

Megfelelő vízummal minden kapu kinyílik, és ha van tapasztalatod és angol nyelvtudásod, akkor tiéd lehet bármelyik, jobbnál jobb ausztrál állás. Ha ezek a dolgok hiányoznak, akkor jobb, ha csak a vendéglátásban próbálkozol mosogató állásra jelentkezni :-)

De nehogy azt hidd, hogy mosogatói állást találni könnyű :-) Az egyik itteni ismerős, aki menedzserként dolgozik a Melbourne-i Hofbrauhaus German Restaurant-ban néha megmutatja, hogy hetente hány centiméternyi önéletrajzot kap. Ha egymásra rakja a CV-ket, akkor heti 10cm-nyi jön össze. És ez minden hétvégén megy is szépen a kukába. Éppen ezért a személyes kapcsolatok itt is sokkal fontosabbak, mint egy beadott önéletrajz. Persze ha nincs ismerős, akkor csak azt lehet tenni, hogy személyesen, naponta bekopogtatni az ajtón, hogy itt vagyok, dolgozni akarok. Nem könnyű...
Millióan akarnak valami kis pénzt keresni bármilyen munkával ebben a városban, ezért Melbourne az a város, ahol a tányérmosogatók 80%-a diplomás mérnök Európából, Ázsiából és bárhonnét. Kemény munka, és ha szerencséd van, akkor óránként 15 AUD-t is kaphatsz. Mindenhol nagyon motivált, angolul jól beszélő, ügyes, okos és gyors mosogatót vagy takarítót keresnek. A takarításhoz legyen saját autód és saját takarító kütyüid.

A cégek megengedhetik maguknak, hogy ilyen feltételekkel keressenek takarítót vagy tányérmosogatót, mert a töménytelen jelentkező között úgy is lesz ilyen. "Erősen motivált mosogató", röhej :-)

A suliban a diákok az első munkahelyet általában nagyon nehezen találják meg, és a CV-kben össze-vissza kell hazudni mindenfélét, hogy esélyt kapjon valaki arra, hogy egy ingyenes vagy fizetett próbanapra behívják dolgozni. Mert itt ha a CV-d megtetszik a munkáltatónak, akkor a következő lépés, hogy behívnak próbamunkára (ez most a diákmunkákra és nem az IT-s munkákra vonatkozik).

És arról se feledkezzünk el, hogy ha végre megvan a hőn áhított mosogatós munkahelyünk, akkor a napjaink úgy fognak innentől kezdve telni, hogy reggel 9-től délutánig iskola, bóbiskolás a fáradtságtól a padban, utána késő estig diákmunka a vendéglátásban éhbérért, utána hazautazás, kicsi alvás és másnap minden kezdődik elölről.

Végül, ha még a mosogató állás sem jön össze, akkor lehet vállalni nem fizető közmunkát, mert azt aztán majd beírhatod referenciaként az önéletrajzodba, mint helyi munkatapasztalatot és ezután majd talán könnyebben fogsz munkát kapni. Meglepődtem, amikor láttam, hogy itt az ingyenes közmunka mennyire népszerű. Fura, mert otthon ilyenről nem is nagyon hallottam (kivéve mostanában). De közmunkát kapni sem könnyű, mert az itt tanuló diákok százai akarnak ingyen dolgozni, csak azért, hogy elinduljanak az itteni életükkel valahogyan.

Amúgy én is így kezdtem itt a pályafutásom :-) Szerencsém volt, mert az Ability nyelviskola, ahol tanulok, jó kapcsolatokat ápol a városi önkormányzattal, és így viszonylag könnyen kaptam munkát a melbourne-i reptéren lévő "Student Welcone Desk"-nél. A feladatunk itt az volt, hogy a városba érkező diákoknak segítsünk. Ezt a munkát két hétig csináltam, és nagyon jót tett az angolomnak. A fizetség az volt, hogy kaptam jegyet a városközpont és a reptér között közlekedő buszra és napi egyszeri kaját. Ezt a referenciát aztán felhasználva sokkal könnyebb volt később munkát találnom.

Ez a lány a program egyik fő szervezője:

Itt meg egy csomó kép van erről a népszerű közmunkáról.

Aki teheti, az megfelelő munkavállalási vízummal jöjjön ki, mert úgy sokkal nagyobb az esélye munkát találni. De ez sem garancia semmire. Van olyan ismerősöm, aki egy éve próbál munkát találni, és van munkavállalási engedélye is.
Akinek "csak" diákvízuma van [mint például mi :-)], az is jöjjön ide szerencsét próbálni, mert itt bármi lehetséges, csak kitartás és erő kell hozzá (+ pénz) :-)

Aki kitartó, az végül talál magának itt munkahelyet, és azután elkezdenek jól menni a dolgok. Jól fog élni, nyugalomban és tiszta, egészséges környezetben. Ha sikerül a szakmában elhelyezkedni, akkor az itteni jó élethez elegendő pénzt is lehet keresni, és ha azt akarod, akkor örökre le is telepedhetsz ebben az országban.

Itt minden rajtad múlik.

És jó kis kaland ez az Ausztrália :-)

Felhő, első rész

A mai blogbejegyzés rendhagyó módon az informatikáról fog szólni. Olyan szoftverekről, ingyen elérhető szolgáltatásokról és programokról fogok ma írni, amelyeknek a nagy részét ebben az országban ismertem meg és egy néhányat közülük itt kezdtem el először használni.

Szerencsésnek érzem magam, mert újra olyan munkakörnyezetbe kerültem, ahol vannak nálam okosabb emberek is, akiktől sok szakmai újdonságot tudok tanulni. Néha csak kapkodom a fejem, hogy mennyi új és igazán hasznos újdonság születik körülöttünk ebben a világban. Csak legyen energiánk elolvasni a sok-sok könyvet és cikket az új technológiákról. Persze az is nagyon fontos (szerintem ez a legfontosabb), hogy mit olvasunk, mert mindent nem lehet elolvasni. Végtelen mennyiségű időt sajnos nem kaptunk az élettől :-) És szerintem az is fontos, hogy miután megismertük az újdonságokat, tudjuk azokat hová tenni, vagyis tudjuk, hogy mikor és milyen helyzetben lehet, illetve kell őket használni.

A mi szakmánkban fontos, hogy ismerjünk pár fontos régi és új technológiát, és próbáljunk naprakészek lenni. Itt Ausztráliában is folyamatosan találkozok olyan programozókkal, akik bármilyen probléma megoldását egy új program megírásában látják :-) Ez pont olyan, mint amikor a hegesztő szakember kerítése vasból készül. Fel sem merül a gondolat, hogy esetleg a fakerítés stílusában jobban menne a házhoz :-)

A Mol-ban megadatott, hogy egy olyan kis csoportban dolgozhattam, ahol nálam okosabb emberek voltak. Így aztán nem volt nehéz megtalálnom azt a szakmai irányt és technológiát, aminek a megtanulásába érdemes volt sok-sok energiát beleölni. A jelen bebizonyította, hogy ezek a szakmai irányok helyesek voltak és időt álló a megszerzett tudás. És pénzt is lehet ezzel a tudással keresni :-)

A töménytelen sok új technológia közül ma sem könnyű eldönteni, hogy milyen újdonságot tanuljon meg a mérnökember. És amiről most beszélek, az csak az informatika. A másik kedvenc témám, a közgazdaság, tőzsde is iszonyatosan gyorsan változik manapság. Még két élet sem lenne elég minden érdekesség megtanulására és elolvasására :-)

Megint úgy alakult, hogy vannak okos emberek (is) körülöttem, és a munka során csupa új dolgot kell használnom. Ezeket nem nehéz megtanulni, ha van olyan tudás, amire lehet építkezni :-)

Az egyik munkatárs, akitől mostanában sok érdekességet hallok, az a jQuery egyik fejlesztője. A másiktól pedig sokat tanulok arról, hogy hogyan kell Ausztráliában egy céget felépíteni.

A sok bevezető blabla után jöjjenek hát a felhő alkalmazások.

A poszt első részében olyan dolgokról fogok írni, amelyek nem csak informatikusoknak lehet hasznos. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, mert még hozhatja úgy az élet, hogy neki is használnia kell ezeket a megoldásokat. A második részben sok Java-s dolog lesz :-)

Jöjjön az első rész.

Mire vágyik a legtöbb ember? Szabadságra. A felhő (cloud) az, ami megadja nekünk ezt. És ha okosak vagyunk, jó eszközöket használunk, akkor tényleg szabadok lehetünk. Nem számít, milyen számítógép elé ülünk le, nem számít, ha lepukkan a laptopunk. Elszaladunk a boltba, veszünk egy másikat és másnap már dolgozhatunk is tovább. Eljött az a világ, amikor egyre több dolgot tárolunk távoli, istentudja hol lévő gépeken.

Anki
Az első, nekem nagyon-nagyon hasznos felhő alkalmazás az angol nyelvet segíti tanulni. A neve: Anki. Erre a kincsre akkor találtam rá, miközben keresgéltem az interneten, hogy létezik-e már hasonló program, mint amit el szeretnék készíteni. Hát létezik. Bár nem olyan jó, mint amit én szeretnék csinálni :-) De most ezt használom, és nem írok másikat. Egyenlőre :-)

Az alkalmazás tulajdonképpen egy emlékezetfejlesztő kis program, amit lehet nyelvtanulásra is használni. Én most az angol szavak, kifejezések és szófordulatok tanulására használom. Lehet használni Microsoft Window$-on, Linux-on, mobileszközön és van webes elérése is. Pont emiatt zseniális. A rendszerben léteznek mások által készített és megosztott leckék, amiket én is használhatok. És persze én is készíthetek saját leckéket saját kérdésekkel, amit vagy megosztok másokkal, vagy nem. A leckéket a rendszer saját maga tárolja (nenm a saját gépünkön vannak a fájlok), ezért ha utazok a villamoson, akkor is ugyanazt a leckét gyakorolhatom, ha az irodában vagyok, akkor is, és ha otthon, akkor is ugyanazokat a szótanuló kártyákat nézegethetem. Ez az egyik dolog, amiért beleszerettem az Anki-ba.

Program indulás Linux-on:

Kifinomult ellenőrző-visszakérdező rendszere van a programnak, ami elősegíti, hogy valóban emlékezz minden megtanulandó szóra. Zseniális és egyszerű.

Leckék:

A másik dolog, amiért kedvelem ezt az alkalmazást az a következő:

Én sokkal jobban megjegyzem a szavakat és kifejezéseket, ha egy képet kapcsolok hozzájuk. Ezt egy perc alatt megtehetem ebben a programban. Felveszem a szó magyar és angol jelentését, írok hozzá példamondatokat, és adok hozzá egy olyan fotót, ami segíti az adott szót memorizálni. A megfelelő fotót villámgyorsan megtalálom a Google képkeresőjével.

Gyakorlás:

Szavak hozzáadása:

De ez még nem minden. Angol szavakat, kifejezéseket tanulni elfecsérelt idő akkor, ha hozzá a kiejtést nem memorizálod. Bármilyen, de tényleg bármilyen találomra kiválasztott szóhoz egy perc alatt felveheted a tesztedbe a szó angol kiejtését. De nem béna gépi hangon ám! Mert az megint kutyafülét sem ér. Rendes, emberi által kiejtett kiejtést társíthatsz minden egyes megtanulandó szó mellé. A hangok használatához ezt a plugint kell használnod: 3100585138


Ezt az egyszerű szót napokig nem értettem meg, amikor hallottam :-) A kiejtése iszonyat fura:

Az Anki például ezeket a kiejtéseket gyűjti le a hierarchy szóhoz:





Egyéb hasznos és haszontalan Anki plugint itt találsz: plugins.

Képpel, kiejtéssel és visszateszteléssel szót tanulni egész szórakoztató :-)

És persze a képet, hangot mindent egy távoli gépen tárol a szoftver, úgyhogy egy másik géphez leülve simán lehet folytatni a szótanulást.

Webkliens:

Google Drive
Ez egy igazán régi szolgáltatás, 2006 óta használható. Ha szeretnél a fájljaidhoz hozzáférni és szerkeszteni bárhonnét, bármikor, akkor ne a saját gépedre mentsd le őket, hanem a Google Drive-ra. Ez a Google egyik ingyenesen elérhető szolgáltatása, ahol akár több ezer fájlt is tárolhatsz, szépen mappákba struktúrálva. Legyél internet kávézóban, otthon, vagy az iskolában, nem számít. Mindig kéznél lesznek ezután a fontos fájljaid. És még szerkeszteni is tudod őket, a webes word, excel és power point szerkesztővel.
És ha úgy kívánja kedved, megoszthatod a kollégáddal a táblázatokat és közösen szerkeszthetitek azt online egy webböngészőben. Ha használni akarod ezt a több mint 5GB-os tárterületet, nem kell hozzá más, csak egy gmail-es hozzáférés. Ha ennél több tárterületet szeretnél, havi 2,5 USD-ért 25GB tárhelyet kapsz. 2012 óta a Google Drive-ot felcsatolhatod mappaként is, és a Window$-ban ill. Linux-ban úgy látszik, mint egy sima normális könyvtár. És erről a távolt könyvtárról a Google biztonsági mentést is készít. Szerintem ez jobb, mint egy saját külső usb-s merevlemez :-)

Ha ilyen helyen tárolom a fájljaimat, akkor tényleg nem vagyok számítógéphez kötve. Hozzáférhetek a fájljaimhoz Budapesten is és Melbourne-ben is.

Ha projektben dolgozom, akor a projektfájlokat meg tudom osztani a kollégák között.

 Zseniális találmány, de a Dropbox, még ennél is szuperebb, szerintem.

Dropbox
Ez egy igazán népszerű dolog itt Asztráliában. Én is megkedveltem, és használom is. Évi 20 000 HUF-ért adnak 100GB mentett, stabilan elérhető tárhelyet. Szokás szerint van hozzá Window$-os, Linux-os és mindenféle mobileszközös kliens.

Az én Dropbox könyvtáram így néz ki:

Nem kell hozzá méregdrága Micro$oft SharePoint server, nem kell hozzá fejleszteni, telepíteni és mégis van neki web-es elérése is:

Továbbá portálrendszerekbe integrálható portlet is jár hozzá. A Dropbox-nak van magánembereknek szóló csomagja, és céges csomagja is van természetesen. Furcsa, de itt nem félnek használni a cégek ezeket a szolgáltatásokat. Kis- és közepes méretű cégek egyaránt használják a Dropbox-ot, mert anyagilag ez jobban megéri nekik, mint saját fájl szervert üzemeltetni. Pléldául nem kell hozzá helyi rendszergazda, aki egész nap buzerálja a szervert :-). És persze stabilan működik. Ez a Dropbox dolga.

Én mostanában ide kezdtem el menteni az adataimat a notebookról, és nem külső usb-s tárolóra. Ha dolgozom, akkor ide teszem a fájlokat. Itt vannak a projektek munkakönyvtárai, megosztva a kollégák között. Tökéletes, csak ajánlani tudom mindenkinek, annak is, aki menteni szeretné a fontos adatait, és annak is, aki dolgozik egyénileg vagy távmunkában bármilyen projekten.

Blog
A blogot is meg kell említsem. Ennek egy oka van. Munka közben gyakran készítek feljegyzéseket azokról a megoldásokról, amikre hosszas tökölődés és Google keresgélés után rájöttem.
Mindenre meg lehet találni a megoldást, de legtöbbször apó információdarabkákból kell összerakni a végső megoldást. És néha ez sok-sok kutatómunkával jár. Ezért az eredményt érdemes feljegyezni, mert ha jövő héten újra belebotlok ugyanebbe a problémába, vagy valamelyik kollégám ugyanezzel a kérdéssel birkózik, akkor nem kell újrakezdeni a kutakodást. Ehelyett én feljegyzéseket készítek a megoldásokról.
És itt kapcsolódik be a blog. Észrevettem, hogy a feljegyzéseket jobb blogban tárolni és megosztani őket az interneten, mint a saját gépemen parkoltatni a sok hasznos információt. Így mindenki profitálhat belőle, éppen úgy, mint ahogy én is a mások által megosztott és publikált cikkekből. Így valami kicsi dolgot én is visszaadok a közösségnek.

És az sem utolsó dolog, hogy álláskeresésnél a HR partner meg fogja találni ezt a blogot, és ez nagyot dob az ázsiónkon. Higgyétek el, így van.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy társat ill. társakat keressek egy szakmai blog indításához. Ha valaki hasonlóan gondolkozik, és neki is van sok-sok kis hasznos szöveges feljegyzése, és azokat szívesen megosztaná, kérem keressen meg. Az adataim ott vannak a blog szerkesztői között. Szeretnék indítani egy szakmai, informatikával foglalkozó blogot, de egyedül kevés vagyok hozzá. 

Kár, hogy a frappáns Informatikai Navigátor név már foglalt, mert akár ez is lehetne ennek a blognak a címe :-)

Trello
Nehéz megfogalmaznom, hogy mire is való ez a dolog valójában. Én személy szerint nem sokat használtam ezt a webszájtot, de a projektvezetők egy része nagyon szereti.

Ez egy olyan hely, ahol menedzselni lehet egy kis munkacsapat dolgait. Feljegyzéseket lehet készíteni és megosztani egymás között, feladatokat lehet kiosztani csoporttagoknak. Projekt mérföldköveket lehet definiálni, azokkal kapcsolatos megjegyzéseket lehet itt rögzíteni.

És még arra is jó, hogy valaki saját magának összeírja a napirendjét, teendőit, és pipálja, ha készen van. Bár erre szerintem az Evernote sokkal jobb. Ha valakinek tetszik a Trello, használja egészséggel :-)

Ez az én egyik Trello-s board-om így néz ki (pár dolgot ki kellett törölnöm, mert nem minden publikus):

Persze ennek is van Androidos, OS X-es (almás termékek) kliense. Mobil kliensek nélkül manapság már elképzelhetetlen egy ilyen termék.

Evernote
Ezt is ismeri már mindenki, és itt a helye ebben a listában. Feljegyzés készítő, tároló. A sárga kis post-it címke tökéletes és versenyképes elektronikus alternatívája. Azt figyeltem meg, hogy ezt sokkal sűrűbben használják egyéni emberek, mint cégek. Valójában céget még nem is láttam ezt használni.

És is használom. Például megbeszélésekhez kapcsolódó kérdéseket, érintendő témaköröket és ilyesmiket itt gyűjtök össze. Annak idején például itt írtuk össze és pipálgattuk ki az elintézendő dolgokat az ausztrál kiutazáshoz.

A saját Evernote-om ilyen:

Azért a bevásárlólistát én is kis papírcetlikre írom :-)

Worksnap
Ez számomra nem a legkedvesebb alkalmazás, de kell, hogy írjak róla nektek. Nagyon hasznos használni, ha te vagy a főnök, és nagyon utálatos, ha te vagy a beosztott :-)

Ha külföldre mész, és távmunkában is dolgozol (teljesen mindegy, hogy milyen területen, de kell használnod a munkához számítógépet), akkor előbb vagy utóbb Te is találkozni fogsz ezzel vagy ehhez hasonló alkalmazásokkal. Az ilyen típusú alkalmazásból is rengeteg van. Én kettőt ismerek közelebbről. Ebből az egyik a Worksnap.

Ez a program tulajdonképpen arra jó, hogy ne kézzel kelljen vezetned a munkával töltött időről egy táblázatot. Használat előtt egy kis ügyfélprogramot kell telepíteni a saját gépedre. Természetesen ennek is van Linux-os, Window$-os és Mac-es verziója is.

Amikor elkezdesz dolgozni, benyomod a gombot, hogy "dolgozom". Kiválasztod a projektvezető által előre definiált munkafeladatok közül azt, amin dolgozni fogsz és kezdheted a munkát. Amikor végeztél, benyomod a "munka vége" gombot. A kis program beállítástól függően nyilvántart mindenféle, menedzsereknek és főnököknek fontos információt rólad, miközben dolgozol. Persze ezeket a beállításokat te nem változtathatod meg, csak a főnököd tudja őket módosítani.

A Worksnap web-es induló felülete:

Ezeket az információkat tudja küldeni rólad a Worksnap a főnöködnek:

• milyen programot indítottál el a gépeden
• mennyit kattintgattál az egérrel
• milyen aktívan használtad a billentyűzetet
• néha (0-10 percenként véletlenszerűen) elküldi a képernyőképed a főnöködnek, hogy lássa, mennyire dolgozol vagy Facebook-ozol :-)

A képernyőképek küldése történhet suttyomban a tudomásod nélkül (persze előtte közölni kell veled, hogy egy ilyen program is fut a gépeden) vagy a te személyes jóváhagyásoddal. Ilyenkor felugrik egy kis ablak, amiben látod az elkészült fényképet a monitorodról. Ha jóváhagyod, megy a kép a főnöknek. Ha nem, akkor nem megy a kép, de erre a 10 perces időszeletre úgy regisztrálnak téged, hogy nem dolgoztál.

A Worksnap így mutatja meg, hogy mikor, mennyit és mit dolgoztál:

Az aktuális percben éppen ez volt a képernyőn (adminisztrációs Worksnap oldal):

Ez pedig a dolgozó aktivitásának riportja:

Még egy nagyon hasznos funkciója van a Worksnap-nek. Ha az a megállapodás a munkáltatóddal, hogy annyi fizetést kapsz, amennyit dolgozol, akkor ő beállíthatja a te órabéred a kezelőfelületen és hetente-kéthetente a Worksnap automatikusan legenerál egy céges számlát, amit aztán kifizetnek neked.

Hogy a megbeszélésekkel és a gondolkozással töltött időre is kapjál fizetést, vagy hogy el tudjál számolni a napi 8 óraddal, neked vagy a főnöködnek (ez megállapodás kérdése) kézzel be kell rögzíteni ezeket az időket is a Worksnap-be:

Szerintem nem is olyan kegyetlen és rossz módszer ez. A főnöknek egyértelműen jó, neked meg azért jó, mert nem kell táblázatokat vezetgetni és küldözgetni az elszámolási időszak végén, és mindig ellenőrizni tudod, hogy mikor, mennyit és mivel dolgoztál. A szabályok pedig nem olyan kemények, ha emberséges a főnököd.

Tudom, nagyon keménynek tűnik a fenti dolog, de ez van. Ilyen az élet. That's life.

Remélem hasznos volt ez a post is minden olvasónak :-) A következő felhős cikk csupa szakmai, Java-s dologról fog majd szólni.

Ui.: már elkezdtem írni az "Önéletrajz ausztrál stílusban" című postot :-)

Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 3. rész

Sziasztok,

Ma újra Melbourne városáról és az itteni életről fogok írni. A bejegyzés címét bátran átírhatnám "Melbourne diák szemmel, 4 hónap után"-ra, mert az első rész megírása óta legalább egy hónap eltelt :-)

Megérkezésünk után gyorsan felismertük, hogy ebben az országban is fontos szerepe van az ember életében az adószámnak (TFN - Australian Tax File Number) :-) Ha nincs adószámod, akkor az ausztrál megtakarítási számlán (savings account) jóváírt kamatból makdnem 50%-ot lecsíp az állam. Ha van adószámod, akkor nincs levonás, az összes ~5% körüli kamatot jóváírja a bank a számládon. Az adószámigénylés menete egyszerű: csak ki kell tölteni ezt az online igénylő lapot, és körülbelül egy hónap múlva küldik is a megfelelő hosszúságú számsort :-) Katáé időben meg is érkezett, az enyémet valahogy elkavarták. Miután Kata megkapta, vártam még egy hetet, de csak nem jött meg. Közben újabb kamatjóváírás történt a bankban, és megint levonták az 50%-ot a hozamból. Nagyon pipa voltam, ezért bementünk a helyi Apeh-ba.

Az "Apeh" ügyfélfogadója egy jó nagy, egylégterű iroda, szellősen elrendezett berendezéssel. Összesen 3 ügyintéző dolgozott az egész irodában. Öt perc sorbanállás után ügyintézőhőz jutottunk, aki két mondat után tudta, hogy mi a problémám. Felírt pár számot egy papírra és már majdnem azt gondoltam, hogy fejből tudja mi az adószámom :-) amikor rámutatott az iroda másik felében lévő fotelekre, és megkért, hogy üljek le az egyikbe, vegyem fel az asztalon levő telefont, üssem be a számokat a papírról, és beszéljem meg a problémámat az ügyintézővel. A telefonálás kicsit nehézkesen ment (ez több mint három hónapja volt), de végül is sikerült elintézni mindent, és a beszélgetés végén már volt is adószámom. Fura volt látni ezt a fajta hivatali ügyintézést, de mivel nem kell sokat sorban állni, és a telefonálás is ingyen volt, és gyorsan dolgoznak az ügyintézők, egészen megtetszett ez a módszer. Állítólag az ügyintézők valahol egy ausztraliai kisvárosban vannak eldugva :-) Egy biztos: ez a módszer kimondottan költséghatékony lehet az ausztrál állam számára.

A belső folyosó így néz ki:

Miután megkaptam az adószámot, gyorsan le is jelentettem a banknak, és 3 nap múlva egy összegben visszautalták az összes levont adót.

Egy másik érdekesség amiről írni szeretnék nektek, az az ausztrál alkoholfogyasztási szokások. Most már értjük, hogy miért papírzacskóba tekerve cipelik az utcákon a sörös, ill. borosüvegeket az amerikai filmekben. Ha inni akarsz alkoholt az utcán, csak ez az egy módja van annak, hogy magaddal vidd a felbontott üveged :-) Legtöbbször itt is így tesznek a szabályt betartani próbálók :-) Azok, akik meg nagy ívben sz..... rá, megisszák valahol a piát, és elhajítják az üveget a parkban :-) Az összes melbourne-i fesztivál alkoholmentes fesztivál, sör nélkül:

El tudnátok képzelni ezt Európában? Például szerintetek milyen lenne Németországban egy nagy és népszerű fesztivál sör nélkül? Vagy milyen lenne az, ha Budapesten az utcai fesztiválokon a kolbászkákhoz csak színes cukrozott löttyöket lehetne inni? Vagy milyen lenne a magyarországi Sziget Fesztivál sör és sörsátor nélkül? És csak egy pici, zsúfolt kerítésekkel körbezárt részen lehetne sört inni? Szerintem az összes Sziget lakó beköltözne ebbe a zónába, és itt élne egy hétig :-)

Itt ez nem így van. Sorbaállnak az emberek, hogy bejussanak a kerítésen belülre, itt isznak egyet és mint a jógyerekek, kijönnek továbbnézni a fesztivál rendezvényeket:

A rendőrök nagyon megörülnek, ha néha, nagyon-nagyon ritkán belebotlanak egy félrészeg fűvön fekvő emberbe, mert ilyenkor van munkájuk. Ekkor az összes rendőr (általában 4-5 rendőr) buzgón körbeveszi a szerencsétlen részeg fazont és elkezdenek intézkedni. Az intézkedés végén felszólítják a részeget, hogy menjen haza pihenni, majd továbbállnak :-)

Még szilveszter éjszaka sem kivételes nap, ilyenkor sem lehet inni az utcán. És ami fura, hogy ők ezt be is tartják. Kellemetlenül is éreztük magunkat, amikor a tüzijáték után borral koccintottunk Katával a tömegben :-)

Az itteni árakról már sokat írtam, de újra meg újra elő kell vennem ezt az érdekes témát. Tudjátok, a pénz az egyik kedvenc témám :-) ezért újra meg szeretnék osztani veletek egy ezzel kapcsolatos érdekességet. Ez az itt lakó embereknek teljesen természetes, de nekünk ez is nagyon furcsa volt. Pár hete résztvettünk egy bazi nagy ház aukciójan. Persze licitálni nem mertünk, mert amikor megláttuk a kikiáltási árat, majdnem padlót fogtunk :-) 750 000 AUD volt az induló ára egy itteni, teljesen normális, hétköznapi háznak (4 szoba, két fürdő). A házak adásvétele iszonyatosan profi és átlátható módon történik. Az egész történet ott kezdődik, hogy minden eladó házat hetente egyszer, egy előre meghirdetett időpontban lehet megtekinteni. Nincsen össze-vissza alkudozás, hogy én csak most érek rá megnézni a házat és én nagyon meg akarom venni, és ha nem nézhetem meg egy nekem megfelelő időpontban, akkor nem is fogom megvenni.... Ehhez hasonló zavaros beszélgetések errefelé nincsenek. Az ügynök (szinte minden ingatlant ügynök ad el) meghirdet egy időpontot, és akit érdekel az ingatlan, az összeszedi magát, és elmegy megnézni a megadott időben. Ez az időszelet maximum heti egy-két óra. Pár hétig megy ez a móka, aztán a végén kihirdetik, hogy mikor lessz az aukció. A háznézegetés idejére a tulajdonosok elmennek otthonról. Biztos kapnak mozijegyet az ingatlanügynöktől :-) Emiatt aztán nem meglepő, hogy a háznézegetes közben látni lehet a háziak ruháit a szekrényekben, a könyveiket a polcokon és fogkeféket a fürdőben, stb... Persze azért amit lehet, bedugnak a fiókokba mielőtt beengedik a nézelődőket. Ettől függetlenül, nyugodtan ki lehet nyitogatni minden szekrényt. Ebben az időszakban csak egy minimum és maximum eladási árat közölnek az érdeklődőkkel. Az intervallum néha 200 000 AUD is lehet.

A mutogatás közben az ingatlanos már felméri mekkora az érdeklődés, és így mire kezdődik az aukció, már világosan tudják, mennyi lesz a kikiáltási ár.

Itt valóban minden terhet és feladatot levesz a tulajdonos válláról az ügynök. Ők valóban megdolgoznak a pénzükért! Nincs az az érzésed, hogy ezek megint lenyúltak egy csomó pénzt tőled a semmiért. Nekem otthon mindig ilyen érzésem volt, amikor ingatlanügynök segítségét kértem. Össze-vissza, teljesen kiszámíthatatlanul és totál alkalmatlan időpontokban akartak klienseket hozni, mindig otthon kellett lennem, ha jöttek, mindig késtek, és nekem kellett beszélnem a kliensekkel. De ez a téma egy másik poszthoz tartozna, nem is folytatom tovább.

Kanyarodjunk vissza az aukcióhoz. Az aukció napján a tulajdonosok újra elmennek otthonról. Az ügynökök útbaigazító táblákat tesznek ki mindenfelé a környéken, hogy az érkezők könnyen odataláljanak az ingatlanhoz. Az első 1 óra azzal telik, hogy még egyszer mindenki végigjárja a lakást. A konyhaasztalra ki vannak téve a rezsiszámlák másolatai, ha van hitel a házon, akkor azok a papírok is kérés nélkül megtekinthetőek. Minden fontos irat ki van téve az asztalra, és mindent meg lehet nézni.

Mi is végigjártuk a lakást, mintha nagyon komoly szándekú vásárlók lennénk :-) Pont olyan volt, mintha az IKEA áruházban járkáltunk volna :-) Aztán egy óra múlva az egyik ügynök elkezdett rázni egy nagy kolompot és az emberek szép lassan kivonultak a házból. Ez eltartott vagy negyed óráig. Kint a ház előtt már nagy volt tömeg, és a hangosító berendezés is össze volt már szerelve :-)

Az ingatlanos egy rövid 5-10 perces bevezetőben elmondott minden tudnivalót a környékről és az ingatlanról majd elkezdődött a licit. Az emberek szép nyugis tempóban licitálgattak és az ügynökök pedig egyre csak fokozták a hangulatot, néha-néha a kis kalapácsukkal csaptak is egyet-egyet, hogy "először...". De a "másodszor..." ideje még ilyenkor nem jött el :-) Körülbelül 15 perc múlva már el is volt adva a ház:

A "mi" házunk 140 000 dollárral többért ment el, mint a kikiáltási ár. Az eladási ár 890 000 AUD lett, ami 218 millió forintnak felel meg. Ennyibe kerül egy hétköznapi családi ház, egy közepesnél kicsit jobb környéken, egészen távol az óceánparttól, 18 km-re a városközponttól, és gyalog 20 percre a legközelebbi metróállomástól :-)

Hazafelé menet elgondolkoztunk az itteni árszintekről, de még mindig nem értem, mitől vannak az itteni árarányok teljesen máshogy (reálisabban) kialakítva, mint otthon:

Egy egyszerű ház, 2-3 szobával,	Ausztrália	$380 000	87 400 000 Ft
1-2 fürdővel, egy garázzsal, béna környéken	Magyarország	$34 782	8 000 000 Ft
Közepes ház, 4 szobával, két fürdővel,	Ausztrália	$850 000	195 500 000 Ft
kamra, garázsok, kiskert, terasz, közepes környéken	Magyarország	$78 260	18 000 000 Ft
Ferrari (új)	Ausztrália	$250 000	57 500 000 Ft
	Magyarország	$217 391	50 000 000 Ft
Hétköznapi átlagos autó (pl. Toyota)	Ausztrália	$27 000	6 210 000 Ft
	Magyarország	$17 391	4 000 000 Ft
80 m2-es lakás bérleti díja / hó	Ausztrália	$1 600	368 000 Ft
	Magyarország	$521	120 000 Ft

* Az ausztrál dollárt 230-on váltottam át annak ellenére, hogy most 245 forintot kell adni egy ausztrál dollárért. De remélem nem marad így az árfolyam, és visszamegy 230-ra :-(  245-ös árfolyammal számolva a 87 milliós ház 93 millió lenne :-(

** Az országokban lévő eredeti árak a pirossal jelölt mezőkben vannak. A másik az átváltott érték.

Egy kis számolgatással az az eredmény jött ki:

• Magyarországon egy Ferrari árából 6 egyszerű lakást lehet vásárolni. Ausztráliában egy egyszerű lakás árából 1.5 Ferrarit lehet vásárolni.

• Magyarországon egy egyszerű lakás 66 hónap alatt termeli ki az árát, Ausztráliában 237 hónap alatt.

Itt fordítva van minden. Nem csak a közlekedés baloldali, hanem az árak arányai is fordítottak. Miért nem így van ez otthon?

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a benyomásaimat, akkor azt írnám, hogy külföldi diákként, közepes angoltudással, több mint 40 évesen, Magyarországon összekuporgatott kis forintokból nem könnyű itt elkezdeni az életet. Minden ideérkező diáknak és nem diáknak hasonló problémái vannak: szállás és munka. Az első leküzdendő probléma a megfelelő szállás megtalálása. Mi szerencsések voltunk, mert ideérkezéskor a StudyTime-os Edina segítségével megismerkedtünk Krisztivel. Aki nagyon-nagyon kedves volt hozzánk, és három hónapra megosztotta velünk az életét, és befogadott minket. Kultúrált, európai környezetben kezdhettük meg az itteni életet. A szálláskeresés akadályaival a harmadik hónap után szembesültünk. A megfelelő szállás megtalálása nem egyszerű feladat. Ez itt sokkal bonyolultabb, mint otthon Magyarországon. Már csak azért is, mert itt a főbérlőt védi a törvény és nem a bérlőt. Otthon ez is pont fordítva van. Ha itt nem fizetsz, a következő héten kicsapnak a szobából. Nincs alkudozás a kaucióról, vagy kifizeted, amit kérnek, vagy kiköltözöl a lakásból. Ha nem költözöl, jön a rendőr és kitesz. Nehéz elfogadható áron, a központtól és a még nem létező munkahelytől megfelelő távolságra lévő, tiszta, valamelyest megbízható lakótársakkal lakást bérelni.

Szóval a lakás és a munkahely a két legfontosabb dolog, ami az itteni élethez elengedhetetlen. A lakásról már írtam, most jöjjön a munkahelykeresés témája :-)

A következő bejegyzések egyike erről fog majd szólni.