Marokkó - Marrakesh 2/4

Az első nap nem sok mindent csináltunk. Reggel fertőtlenítettünk az 58 fokos gin-el, azután elmentünk felderíteni a környéket a szállás körül, és kerestünk reggelizőhelyet. A szállásunk egészen jó helyen volt, 10 percnyi sétára a város közepén lévő híres Djamaa El Fna tértől.

A következő néhány napban az alábbi helyszíneket terveztük meglátogatni a városban: a térkép itt érhető el.

Kilépve az utcára teljesen mellbe vágott minket a hangulat. Szűk utcák, kesze-kusza sikátorok mindenfelé, az emberek között percenként elszáguldó kiskocsik, biciklisek és motorosok és számunkra szokatlan ruhákba öltözött emberek jöttek-mentek a reggeli napsütésben. Kis boltok mindenütt, ahol csupa érdekes és csodaszép kézműves dolgokat árulnak és amikből legszívesebben egy egész bőröndnyit hoznánk magunkkal haza a kirándulás végén. Szerencsére éppen kezdtek kinyitni a kajaárusok is :-) A higiéniai szint úgy tűnik, hogy kissé eltér az általunk megszokottól, és az első sétánk elején még csak barátkoztunk a gondolattal, hogy merjünk-e enni ezekből a nagyon ínycsiklandóan kinéző kajákból. Azért ennyi fura és szokatlan kaja láttán gyorsan beadtuk a derekunkat, nem bírtuk megállni, hogy ne kóstoljunk meg valamit :-)

Egy kis ízelítő a város hangulatából. Ingatlanközvetítő bolt, hosszú, drótos telefon egy bárban, és televízió árus katódsugárcsöves tévékkel (nálunk ezeket a TV-ket az ingyen elvihető kategóriába hírdetik):

Rövid séta után kiértünk a nagy Djamaa El Fna térre, és a tér sarkán az első szimpatikus helyre be is ültünk reggelizni. Rendeltünk pár dolgot az étlapról, bár nem nagyon tudtuk, hogy miket fognak kihozni. Nagyon-nagyon finom volt minden: narancslé, menta tea, lepénykenyér, fekete, kissé keserű olívabogyó mézzel, tojásrántotta, és a végén kerámiaedényben csirkehús burgonyával, zöld olívával + zöldségekkel (=tagine). Desszertnek isteni édes palacsintát hoztak, amit mi a maradék mézzel ettünk meg.

A narancslére nem kell ráírni, hogy hány százalék gyümölcsöt tartalmaz, 3 dirhamért (30 eurócent) bárhol lehet venni frissen facsart 3 deci narancslét. A mentatea nagyon erős ízű volt, nem olyan, amihez hozzá vagyunk szokva. Egy egész nagy zöld mentabokor volt a teáskannába belegyömöszölve :-) A teához kaptunk durva szemű cukorból készült nagyon édes kockacukrokat. A fekete olíva kicsit keserű volt, mézbe mártva viszont különlegesen finom íze lett. A lepénykenyér bele kinézetre az otthoni barna kenyérhez hasonlít, de az íze és az állaga teljesen más. Nem morzsálódik és nagyon tömör. Számomra a palacsinta volt az étkezés csúcspontja: utoljára nagyanyámnál ettem ilyen finom palacsintát, bár itt nem kerek, hanem négyszögletes alakúra sütik. Viszonylag vastag a tésztája, nem száraz, nem zsíros, iszonyat finom. Ebből minden nap megettem 3-4 darabot, míg Marrakesh-ben voltunk :-)

A nagy piac, a Djamaa El Fna hangulata semmihez nem hasonlítható. A tér a Medina nevű városnegyed bejáratánál van és a marrakesh-i élet központja. Reggel a tér megtelik kígyóbűvölőkkel, majommutatványosokkal, szőnyeg- és csecsebecse árusokkal, és mindenféle színes ruhába öltözött emberekkel, akik úgy próbálnak pénzt keresni, hogy pár fillérért lefotózkodhatunk velük vagy vizet vehetünk tőlük. Azok a kobrák tényleg úgy mozognak, ahogy trombitálnak nekik :-)

A délelőtt folyamán a tér megtelik árusokkal, akik kézikocsikon szállítják ide a portékát eladásra. Úgy 8-9 között már kinyitnak a narancslé/grapefruitlé árus standok is. Mi minden reggelt úgy kezdtük, hogy kisétáltunk ide, és megittunk egy-egy, jó nagy pohár friss narancslevet, ami nem volt több, mint 60 euró cent összesen (2 * 3dl). Senki ne riadjon el attól, hogy az üvegpohár nem a legtisztábban van elmosva (csak ellötykölik egy vizes tartályban), és ha nem akarod a száddal megérinteni a pohár szélét, akkor szívószállal is lehet inni. Az első reggel én is szívószálaztam, aztán a második nap már pohárból ittam. Az mézédes 100% narancslére kell koncentrálni, és nem egyébre :-)

Fincsi palacsintával és narancslével indult minden napunk: 

A tér dél-nyugati végén hastáncosokat és amatőr ökölvívókat lehet látni, az észak-keleti sarkon mesemondók és asztrológusok vannak, a kettő között pedig berberek adnak elő rögtönzött műsorokat. Olvastam, hogy még fogorvos is rendel a téren.

Az árusok inkább rámenősnek, mint sem tolakodóak. Nincs velük semmi baj, lehet őket kezelni. A "gyenge" turistáktól 10 dirham körüli összeget szednek be :-) A tér észak-keleti végén kezdődik a hatalmas fedett bazársor, ahol a papucstól kezdve a datolyáig mindent lehet kapni. Nagyon szép termékeket szinte fillérekért lehet venni, miután legalább a felére lealkudta az ember az árat :-)

A téren folyó élet akkor sem áll meg, amikor naponta 5-ször megszólal a minaretekből az imára hívás:

Este a tér teljesen átalakul. Naplemente után, körülbelül 50 ételt áruló sátor kezd villámsebesen felépülni az észak-keleti részen, és megkezdődik a sütés-főzés, majd a késő estig tartó evés-ivás. Az egyik helyen kavarog a kebab füst, a másikon fura, de finom leves illat terjeng, és a kecskehús árusok között néha felbukkan tenger gyümölcseit árusító sátor is. Olyan érzésem volt, hogy a város összes lakosa ilyenkor kijön ide, és itt veszi meg és fogyasztja el a vacsoráját. Közben néhány idős ember történeteket mesél a köré ülő gyerekeknek, mintha esti mesét mondana nekik.

Az ételes sátrak között sétálva mindenhonnét rikkancsemberek tapadnak az arra sétálókra, akik próbálják a vendégeket beinvitálni a saját "kifőzdéjükbe". Hihetetlen hangulata van az egésznek.

Ha egy idő után megunná valaki ezt az óriási forgatagot, akkor bátran üljön be a tér mellett lévő millió étterem egyikébe, és onnét biztonságos távolságból tovább figyelhetőek a téren zajló események.

A helyi emberek találékonysága elképesztő. A legzseniálisabb, legeredetibb pénzkeresési ötlete szerintem ennek az arab férfinak volt. Hozzávalók: kis méretű, hordozható szék, szobamérleg és zseblámpa. Egy méredzkedés 10 dirham (1 eur): 

A város taxijainak a színe világosbarna, és a taxik 90%-a Dacia típusú:

Ahhoz már nem voltam elég bátor, hogy ezekkel a közösségi láncos bögrékkel igyak abból a nagy zöldben lévő léből :-)

Az első nap csak sétálgattunk, és teljesen a hatása alá kerültünk az itteni hangulatnak.

A reggeli annyira bejött nekünk, hogy este újra lementünk a térre, ezúttal vacsorázni. Még a vacsora előtt újra végigjártuk a teret és próbáltam fotókat készíteni, de az a helyzet, hogy itt majdnem minden kattintásért fizetni kell. Amint kattan a fényképezőgép, a tömeg szétnyílik, és a kör közepén valamilyen produkciót előadó fazon odajön a turistához, tartja a kalapját és kéri a fényképezkedés árát. Itt éppen felénk közelednek:

A tésztaárus és a vevők sem nagyon aggódnak, hogy néhány kismadár is jól lakik a száraztésztás pultnál:

Nehéz leírni, hogy milyen ez a piac, ezt látni kell. Nagy, zsibongó, kellemes katyvasz az egész. Nincsen hozzá hasonló sehol máshol a földön. Körülbelül az 1150. évtől kezdve minden egyes nap megtelik a piactér más és más izgalmasabbnal izgalmasabb látnivalóval. Nem véletlen, hogy az a hely az UNESCO Masterpiece of the Oral and Intangible Heritage of Humanity védelme alatt áll.

Ahogy már említettem, az első napunk sétával telt. A parkok itt is nagyon szépek, gondozottak és tiszták. Itt is sok a pálmafa :-), szépen süt a Nap, és a közbiztonságra tényleg nem lehet panasz:

Vacsorához beültünk mi is a ragadós asztal elé a padra a helyiek közé, és ismét finomat ettünk; kuszkuszt, grillezett húsokat meg lencsés paradicsomlevest. Az egészért nem fizettünk többet mit 7-8 euró. Az étel nagyon olcsó, es finom, a helyiek sokat csámcsognak és a levesestálat egy hordó vízben lötykölik tisztára 1 másodperc alatt :-)

Holnap vacsorára kinéztem magamnak egy ilyen kecskefejet. Ezt mindenképpen meg kell kóstolnom:

Egy kicsit bosszantó, hogy mindenhol átvernek, körülbelül a fogyasztás 1/3-ával, de még így sem mondanám drágának a várost. Persze itt is vannak drága éttermek, ahol igazi, csak turistáknak szóló árrakkal várják a vendégeket.

A reggeli hascsikarást megelőzendő, este ginnel fertőtlenítettünk lefekvés előtt :-)
Holnap városnézés lesz a program. 

Sör mentén Madrid, 3/3

A harmadik, utolsó madridi poszt felületes betekintést nyújt a madridi éttermekbe és kocsmákba [a poszt leginkább csak kocsmákról szól :-)]. A cím talán sokat sejtet, de ez a rövid poszt meg sem közelíti az eredeti „Sör mentén Prága” című könyv színvonalát, ami minden Prágába látogatónak kötelező olvasmány :-) [köszönet Zolinak, hogy annak idején megmutatta nekem ezt a hasznos útikönyvet].

Kata napi zsúfolt városnéző programja után, miután megnéztünk 2357 festményt és legyalogoltunk 17 kilométert, mindig jól esett egy kicsit megpihenni, leülni, inni egy kis frissítőt és enni végre valami rendes kaját :-)

Szokásomhoz hűen, még utazás előtt kikértem madridi kollégám, Helios véleményét [szerintem nincs olyan szeglete Spanyolországnak, ahonnét ne jött volna az OAMI-ba dolgozni valaki :-)]. Sok hasznos tanácsot kaptam tőle, és akadt olyan tipp is, amit itt most nem szívesen osztanék meg a nyilvánosság előtt :-) Leginkább meglátogatandó kerületeket ajánlott, amik telis-tele vannak éttermekkel, bárokkal és szórakozóhelyekkel.

A piacról már írtam a Madrid - városnézés, 2/3 posztban, de a következő fotókat mindenképpen meg szeretném osztani veletek. A középső képen egy tengeri sün kivájt közepébe gyömöszöltek valami ehető falatot. Ezt nem volt kedvem megkóstolni, úgyhogy az étel ízvilágáról nem tudok nektek írni.

És most jöjjön Helios listája a szórakozónegyedekről:

• La latina: Really nice places, you can drink a glass of wine, beer, eat some tapas and even go for dancing at night. Depending on the place, it may be expensive or not.

• Malasaña: This is my favourite place in Madrid, in fact I live near here. Places are smaller, but really nice. It is an older part of the city, but with cool places to have dinner.

• Huertas: Maybe this is more like a tourist zone, but you can find places to drink a beer. Plaza Santa Ana is really cool.

A térképen így helyezkednek el a kerületek (az Opera melletti szállás nagyon jó választás volt, tényleg mindenhez közel volt):

E helyek közül idő hiányában csak a La latinába és a Huertasba mentünk el.

Az a rész, amit láttunk a La latinából őszintén szólva nem tetszett nekünk. Koszos környék, sokféle népséggel, mindenfelé kínai üzletekkel. Állítólag ezen a környéken sok jó kocsma van, de sem időnk, sem kedvünk nem volt jobban körbenézni. Itt nem tértünk be sehová sem. És ráadásul aznap az eső is esett.

A Huertas egy kicsit drágább környék, de itt nagyon finom ételeket, szendvicseket, húsos-zöldséges pitéket lehet vásárolni. A legfinomabb kaját ebben a negyedben ettük, a Las Bravas kocsmában. Az étel neve: disznófül. A név lehet, hogy rémesen hangzik, de nagyon finom. A disznófüleket apró csíkokra vágva egy vaslapon megpirítják, tányérra teszik és narancssárga, enyhén csípős szósszal nyakon öntik. Szerintem pörkölt kinézete van, és az íze talán a disznósajthoz hasonlít. Mindkettőnknek nagyon bejött.

A szószt, a brava-t ebben a kocsmában mindenhez használják: ezt öntenek a krumplira, a polipra és még a kenyérszeletekre is. Mindenre :-)

A következő hely, amit bátran ajánlunk mindenkinek a Sidreria El Tigre. Az étteremnek úgy látom, nincsen weblapja, de ide kattintva azért találtok némi infót. A hely az egyik legnépszerűbb tapas bár Madridban. Szinte mindig tele van, este 8 után kicsordul a bejáraton a sok-sok ember. Érdemes 7 óra körül érkezni. Minden nagyon olcsó. Két fél literes sör és hozzá kérés nélkül adott óriási rakás kaja 5 euró volt. Ha két sört kértek, akkor két tál különböző ételt kaptok: az egyik tapaszokkal van tele, a másikon meg paella (sáfrányos sárga rizs, általában tengeri cuccokkal) és valami fura, de finom gombócok vannak. Miután felfedesztük, hogy sangria is van, Kata már csak ezt ivott :-)

A tálakon annyi étel volt, hogy nem bírtuk megenni. A végén már csak a sonkaszeleteket ettük meg, a kiflik a tálon maradtak. Éhesen érdemes ide jönni :-)

A következő bár, amit meglátogattunk az az El museo del jamon. Ez tulajdonképpen nem egy konkrét hely, hanem egy étteremlánc. Több is van belőle Madridban. Mi a Gran Víán lévő sonkamúzeumba mentünk be. Minden étteremnek két része van. Az egyikben lehet enni-inni, a másikban meg sonkákat, szalámikat árulnak hűtőpultokból. E sonkamúzeumoknak tényleg igazi kocsmakinézete van. A bútorzat nem kimondottan kifinomult, néha kicsit koszosnak tűnik a pult, de a kiszolgálásra nem lehet panasz, és az étel-ital finom és nagyon olcsó. Egy csomó mindent lehet venni 1 euró alatt.

A Gran Vía másik felén, a Metropolis épület közelében, a nagy útkereszteződés másik felén van egy épület, aminek a tetején egy óriási katonaszobor van. A katona mellett, a tetőn van egy zenés bár, ami éppen hogy csak látszik az utcáról. A bárból csodaszép kilátás nyílik a városra, a Gran Víára és környékére. A tetőre jutáshoz nekünk jegyet kellett venni (3 eur / fő), de van egy olyan érzésem, hogy csak a tudatlan turistákkal vetetnek liftjegyet. A spanyolok szerintem nem fizetnek :-) És ha már felment az ember, akkor elég nagy kísértést érez, hogy elfeküdjön valamelyik párnára, elszürcsöljön egy 5 eurós kólát és egyen némi átlagos, de baromi drága kaját, miközben gyönyörködik a kilátásban.

Bal oldalon a vaskatona, jobb oldalon a szekerek, középen... :-)

Ezért kerül 5 euróba a kóla:

És itt vannak az ülő- és fekvőhelyek:

A mai poszt utolsó helyszíne a Casa granada. Ez egy igazi étterem [nem tapa + caña hely :-)], és ez is egy tetőterasz bár. Helios is ajánlotta meglátogatásra, de nekünk ez kimaradt a programból. Szerinte ide leginkább turisták járnak, de azért néha spanyolok is megfordulnak itt. Képek dögivel vannak a helyről a google képkeresőjében.

Ezzel véget is ért az 5 napos madridi kirándulásunk útibeszámolója. Remélem tetszett mindenkinek :-)

Kellemes hétvégét mindenkinek! Nekünk valósznű, hogy az lesz, mert megyünk kirándulni északra, Bilbaoba és környékére. De hogy ebből a városnézésből mikor lesz poszt, azt nem tudom. Nagyon sok a lemaradásom...

Piac

Szombaton reggel megjártuk a piacot, következik a piaci körkép :-)

Alicantében több piac is van, van köztük szabadtéri és fedett. Árkülönbség nincsen a piacok között, mindenhol vannak drágább és olcsóbb kereskedők. A központi piac, ahová mi is járunk, egy jó nagy, két szintes épületben van. Úgy tudom, hogy minden nap nyitva van, kivéve vasárnap. Hétköznap reggelente 7-8 körül nyitnak az árusok, és amikor megyek munkába, akkor minden nap jeges zsákokat pakoló embereket látok a főbejárat körül.

Szombaton is korán nyit a piac, de olyan korán, hogy akkor mi még felkelni sem tudunk :-) Délután két órakor zár be. Mi általában 1-2 óra között szoktunk odaérni, 3 perc megerőltető, reggeli gyaloglás után. Előbb nem érdemes menni, mert baromi sok nép van a piacon és a bevásárlás is dupla annyi ideig tart. Ha csak gyümölcsöt-zöldséget kell venni, akkor 30 perc alatt végezni lehet a bevásárlással. Ha húst is kell venni, akkor a vásárlásra fordított idő 1 órára emelkedik, mert a spanyol háziasszonyok minden héten bazi nagy tologatós kocsival ("banyaszatyor") jönnek a piacra töménytelen mennyiségű húst venni. És ők beszélgetni is sokat szeretnek a hentessel, mielőtt eldöntik, hogy miből vegyenek. A hentesek partnerek ebben, gond nélkül elbeszélgetnek mindenkivel. Aztán szépen leszeletelik, felvágják és kicsontozzák a kiválasztott húst. Van olyan, hogy 5-7 percig vásárol egy vevő. Ez azért elég sok, főleg, ha ott állsz a tömegben.

Minden stand előtt sorszámot kell húzni, és kijelző mutatja (vagy nem) az aktuális vevő sorszámát. Érkezéskor érdemes végigjárni a kiválasztott kereskedőket és gyorsan beszerezni mindegyiktől egy-egy sorszámot, aztán utána bőven ráér az ember nézelődni sorszámokkal a markában.

Az áru szép, de a tálalás azért lehetne kulturáltabb is. Emlékszem az első alkalomra, amikor piacra mentünk. El sem tudtam képzelni, hogy bármit is vegyünk ebben a koszban. Ausztrália után itt minden piszkosnak tűnt. Ott minden precíz, tiszta, sehol nem csepeg a vér a fémtálcákról, a pultok üvegezése csillog és maga a piac épülete, a járdák és minden, de minden tökéletes. A húsosnál itt folyik a véres lé mindenhol, a csirkék, csirkemell és minden általában csak úgy be van baszva a pultba, árcédula 50%-ban hiányzik (ez lehet, hogy csak nekünk gond, mert mi nem tudunk spanyolul és csak mutogatva és papírra leírva tudja a kereskedő elmondani nekünk az árat). A halasnál csak úgy odabaszva hevernek a jégen a tengeri halak.

Szóval az áru friss, finom és olcsó is, csak meg kell szokni az itteni tálalást. Mi már megszoktuk, és lassan kezd elhomályosodni az ausztráliai teljesen más élet. Lassan megint vissza kellene menni kicsit a kenguruk közé...

A piac négy részből áll: zöldséges, húsos, halas és delikát rész. A bejáratnál rám mosolygó szép lányok gyorsan elfeledtetik velem a csorgó húslét :-)

A zöldséges és a halas rész az alagsorban van. Próbáltam úgy fényképezni, hogy jól látszódjanak az árak.

A halak közül két kedvencünk van: az emperador és a lazac. A lazacot mindenki jól ismeri, a jobb oldali képen ott is van. Az emperador meg a középsőn. Nem olcsó, de annyira nem is mondható drágának itt a lazac:

A másik hal az emperador. Ezt a fajta halat itt ettem először a céges kantinban, aztán Vanessa, az egyik spanyol kollégám elmondta, hogy mi ennek a halnak a neve és hogyan kell elkészíteni. Elég drága halfajta, 30 euró körül van kilója, de nagyon finom. Szerintem sok zöldséggel és olívaolajjal, bors nélkül a legjobb :-)

Mindenféle halakat meg rákokat lehet itt kapni, de a 90% -ának még a nevét sem tudom...

Van egy-két halárus a piacon, aki minden héten más-más bazi nagy egész hallal csábítja a vevőket, amit a szemünk láttára szeletel fel. Elég fura látvány egy akkora halat látni a fémpulton, mint törzstől felfelé jómagam. Én a kisebb jószágokhoz szoktam hozzá:

A halas szekcióval szemben van a zöldséges-gyümölcsös rész. Szép, friss a zöltség és a gyümölcs és a tálalással sincsen olyan nagy baj :-)

A középső képen lévő zöld paprikából lehet lecsót készíteni. A többi paprika kicsit édes, de az otthoni sárga TV-paprikát erre nem ismerik. Ezt a lecsót is meg lehet szokni :-)

És az elengedhetetlen olívabogyó árus:

A felső szinten van a "vágóhíd". Annyit tudok már, hogy a pollo a csirke, a cordero a bárányhús és a chuletas pedig a bordát jelenti :-) A chuletas de cordero pedig a másik kedvenc kajánk az emperador után. 15 eur / kiló.

Gondolom kitaláltátok már, hogy mi ez: bárányborda. Szintén zöldséggel és sok olívaolajjal szeretjük :-) Itt Alicantéban egész jó kajákat tanultunk meg főzőcskézni. Már csak ezért is érdemes volt idejönni Kína helyett :-)

A húsos részlegen a tálaláson bőven lenne mit javítani...

A delikát részben (Ausztráliában hívták így a sajtos-szalámis-fűszeres-pékárus szekciót) mindenféle dolgot lehet venni. Van itt szárított-sózott hal, holland és spanyol sajt és sok-sok-sok spanyol sonka amit jamon-nak hívnak:

Ausztrália:
Összehasonlításképpen, néhány képet beteszek ide a melbourne-i piacról. Lehet, hogy a képeket nézve nem jön át annyira a különbség a két piac között, de higgyétek el, óriási a minőségbeli eltérés a kettő között:

Azért nem semmi, hogy Melbourne-ben a darált húst mennyire ízlésesen teszik ki a pultba (középső kép), és ahogy a halak élükre állítva várják a vevőket:

És végül a húsos pult, ahol minden áru precízen el van rendezgetve, még a lengyel "Csabai" kolbász is :-)

Kellemes hétvégét nektek!