BÚÉK

Ez már a második szilveszteri poszt Alicantéból. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú időt fogunk eltölteni ebben a városban. Mióta is vagyunk itt pontosan?

70 hete illetve 1 év és 4 hónapja.

Ez már elég hosszú idő ahhoz, hogy valamennyire megszokjuk az itteni életet, és megtanuljam azt, hogy mit jelent a "Feliz Navidad", de ahhoz még kevés, hogy teljesen asszimilálódjunk a spanyol életritmushoz. Például a délután 1 óra utáni ebédidőt szerintem soha nem fogom tudni megszokni :-) Mindent egybevéve remekül elvagyunk itt. De akármennyire is jól érezzük magunkat Alicantéban, azt éreztem, hogy a változás szele nemsokára újra elér minket.

Karácsonyi ajándék helyett szeretnék három könyvet olvasásra ajánlani nektek. Mindhárom műszaki könyv. Az első kettő a SCRUM módszertanok összehasonlításával, a harmadik pedig a Java alkalmazások teljesítményével foglalkozik:

Kanban és Scrum mindkettőből a legjobbat - Henrik Kniberg és Mattias Skarin

Kanban vs Scrum - Henrik Kniberg

Java Performance The Definitie Guide - Scott Oaks

Boldog új évet kívánunk minden kedves barátnak,

ismerősnek és olvasónak
Alicantéból ezzel a spanyol karácsonyi dallal:

Tél van

Sziasztok,

Most, hogy elmúlt a veszély és továbbra is ingyenes marad a Világszám, szeretnék megosztani veletek néhány alicantei fotót és a poszt végén egy spanyol nyelvű kiadványt, ami még jól jöhet a jövő évi nyaralás tervezéséhez :-)

Két hete nagyon megváltoztak a dolgok Alicantéban. Október végén egyszerre csak kiürültek a strandok és az utcák, és hazamentek a turisták. A komcsákba már csak itt lakók járnak, a strand is teljesen kiürült és a szórakozóhelyeken is csak spanyol beszédet és zenét lehet hallani. Szeptemberben elment az utolsó közvetlen Alicante - Budapest menetrend szerinti repülőjárat is. Legegyszerűbben és leggyorsabban most talán Madridból lehet 60 és 140 Eur közötti áron (+30 Eur a szupergyors vonat Alicantéból Madridba) Budapestre repülni a Ryanair gépeivel.

Az OAMI-ban elkészült az a szoftvercsomag, amely az Európai Uniós országok nemzeti IP (intellectual property - szellemi tulajdon) irodáinak napi munkáját hivatott támogatni. A szoftvercsomag jó pár webalapú alkalmazást tartalmaz, és a csomag legnagyobb komponensét (BackOffice) a mi csapatunk készítette el:

A szoftvercsomagot az első évben FSP-nek (Future Software Package) hívták, aztán amikor én megérkeztem, akkor már csak Software Package volt a neve :-) A szoftvercsomagról a European Trade Mark and Design Network oldalán lehet olvasni a Software Package név alatt. A projekt végében az volt a legjobb, hogy még meglepetést is kaptam a spanyol kollégáktól:

A BackOffice alkalmazással az OAMI hírlevelének első cikkében és itt is foglalkoznak. Indulhat az új projekt, ami a szoftvercsomag használatba vételéről és az egyes országokhoz igazításáról szól.

Katánál a pénzügyön a héten brainstorming volt tartva arról, hogy mik legyenek a jövő évi célok. Aztán a nagy év végi zárás után, december 23-tól be is zár erre az évre a pénzügy :-)

Egy szó mint száz, vége a nyárnak. A tél beköszöntének egyik jele, hogy kitették a gázmelegítőket az éttermek utcán lévő asztalai közé, mert már hideg van. Időjárás és vízjelentés:

És most, hogy már nem kell aggódni a letöltött adatmennyiség miatt, jöjjön néhány fotó az alicantei nyár végéről a kihalt utcákkal és strandokkal [a baloldali madaras képre nagyon büszke vagyok :-) ]:

Néhány angol turistának azért még sikerült kifognia egy last-minute nyaralást :-)

A kikötőben a csónakokat már felkészítették a telelésre:

A poszt elején említett, a spanyol kormány által készített Costa Blanca-t népszerűsítő, turistáknak szóló, természetesen spanyol nyelvű dokumentumot itt érhetitek el. Aki erre a vidékre tervez jönni, annak érdemes átfutni a körülbelül 90 oldalas anyagot.

Ráadásnak pedig megosztanék veletek egy közeli, Alicante városától 60 km-re lévő, spanyol stílusú Safari túra lehetőséget. Bár a fotók alapján nem nagyon értem, hogy ebben mi a szafarizás :-)

És a mai +1 topic: kecskehajigálás a templomtoronyból.

Minden év januárjának negyedik vasárnapján kecskedobó fesztivált tartanak Zamora tartomány Manganeses de la Polvorosa városában. A rituálé abból áll, hogy egyszerűen csak úgy, egy csoport fiatal férfi lehajít egy élő kecskét a városi templom tetejéről. Persze előtte a szertartás részeként egy tinédzser csapat végighurcolja az állatot a városon, majd felcipelik a kecskét a város közepén lévő templom 15 méter magas tornyába és lehajítják onnét, miközben a tömeg éljenez. Íme a városi templom:

Az eseménynek Wikipedia oldala is van: itt.
Állatvédő szervezetek tiltakozásának eredményeképpen először 25 000 peseta (150 usd) büntetést kapott a város, majd később annyit enyhítettek a történeten, hogy elkapták a kecskét, mielőtt földet ért volna egy nagy lepedővel, hogy ne zúzza magát halálra. Aztán végül 2002-ben teljesen betiltották a kecskedobálást. Azóta nem repül kecske a városi templomtoronyból.

A szokás hátteréről annyit sikerült megtudnom, hogy a helyi legenda szerint élt itt egy pap, akinek volt egy nagyon különleges kecskéje (hogy mitől volt különleges, azt már senki nem tudja). Az erre utazó rászorulók és szegények ennek a kecskének a tejével laktak mindig jól. Egy napon azonban a szeretett kecske besétált a templomba, és amikor megszólalt a vasárnapi mise harangja, az ijedtségtől messze elmenekült. Szerencsére a kecskét egy takaró segítségével elkapta egy csapat fiatal férfi.

A város Spanyolország északnyugati felén helyezkedik el. Itt van hozzá a térkép.

Az első videót bátran megnézhetitek, mert annyira rossz a minősége, hogy alig látni belőle valamit:

Ez a második videó már kicsit erőssebb:

A következő poszt a valenciai városlátogatásunkról fog szólni.

Jó pihenést a hétvége hátralévő részére :-)

Volvo Ocean Race

Sziasztok!

A napokban kezdődött el a városban a nagyszabású "Volvo Ocean Race" verseny. A megnyitó ünnepség október 2-án volt, és 11-én zár be a kikötőben felépített Volvo város.

7 hajó fog útra kelni szombaton, hogy megkerülje a Földet. A hajók teljesen egyformák és a Volvo építtette egy európai konzorciummal. Utoljára három éve, 2011-ben futottak ki a hajók ugyaninnét, Alicante városából. Az idei verseny különlegessége, hogy tíz év után újra indul teljesen női csapat. Az eseményt először 1973-ban rendezték meg és 2001-től rendezi a Volvo és a Volvo Cars.

Íme a női csapat:

A verseny, vagy ahogy én hívom, "a show" körülbelül ~10 hónapig fog tartani, 11 megállója lesz és 65 000 km a táv hossza. A hajók Alicantéból indulnak el a Föld körüli útra és Göteborgban (Svédország), 2015 júniusában érnek célba.

Megállók sorban Cape Town (Dél Afrika), Abu Dhabi (United Arab Emirates), Sanya (Kína), Auckland (New Zealand), Itajaí (Brazilia), Newport (USA), Lisbon (Portugália), Lorient (Franciaország) és végül Gothenburg (Svédország). Ausztráliában most nem állnak meg a hajók:

A következő képen a kikötőkbe érkezések és indulások időpontjai is rajta vannak:

A kikötő egy részét szinte teljes egészében elfoglalja az sok sátorból, épületből álló kis város, amit a rendezvény miatt építettek fel. Az építkezés egy hónappal ezelőtt kezdődött. Ezt onnét tudom, hogy a szomszéd lakásban lakik egy lány, aki egy angol TV társaságnak dolgozik, mint riporter, és a csapata éjjel-nappal forgat. Dokumentálják az eseményeket :-)

Felülről, az óriás daruról (erről majd lesz még beszámoló, ha tovább olvastok) így néz ki a kikötő a 7 hajóval:

A Volvo elhozott a show-ra mindent: szép autókat, kamionokat, nagy markolót, kis markolót, kamionos és vitorlázós videójátékokat. Persze mindent ki lehet próbálni, mindent meg lehet nyomkodni és tekergetni :-) Például a markolókkal lehet ügyeskedni és súlyokat pakolni különféle átmérőjű dobozokba. A világoskék Volvo V40 nagyon szépen néz ki. Kicsit furcsa a színe, de szerintem pont ettől egyedi. Nagyon el van találva. Ha vennék autót, biztos ilyet vennék :-)

András figyelmébe ajánlom a kiállított, fából készült masszív, strapabíró bicikliket. Az elsőhöz még kerékpárzár is jár :-) Mostanában többször láttam hasonló fabringákat, úgy látszik ez most trendi:

Természetesen vannak koncertek és ezen a héten ingyenes a belépés a kikötői Marmalera night club-ba is :-) Délután 4 órakor még teljesen kihalt minden, a büfék nagy része is zárva van. Még mindig nem tudtam megszokni a délután 1 óra utáni ebédelést és azt, hogy este 7 előtt csak a turistáknak szóló, lenyúlós éttermek/bárok vannak nyitva...

Persze a nagy attrakció a vizen ringatózó 7 hajó, amelyek még a múlt hétvégén a parton sorakoztak egymás mellett állványokon. Ahogy elnéztem, jól tele van minden hajó pakolva ezeregy kütyüvel. Például a fedélzet tele van profi nappali és éjszakai kamerákkal a TV közvetítések miatt, és még internet kapcsolata + wi-fije is lesz a legénységnek kint az óceán közepén. A többi dobozról és képernyőről fogalmam sincsen, hogy mire való. Columbus-nak biztosan nem volt wi-fi kapcsolata :-) Van a hajón média szoba, kis konyha, és persze lakótér. Az útra csak fagyasztott kajákat visznek magukkal a hajósok.

Az egyik induló hajó közelről, a sok kütyüvel. Még a kormányosok előtt is van két lapos valami. Az egyiken 5-6 nagy gomb van olyan felirattal mint docking, a másik meg valami táblagép féleség. Dokkolni még én is tudnék ezekkel a hajókkal, ha csak a gombot kell megnyomni :-)

A maketthajón tűnt fel először, hogy van a hajókon rásegítés is: egy pici hajócsavar a hajótest alján, szinte teljesen középen. Gondolom ezt használják a kikötőben, hogy össze ne zúzzák a hajókat parkoláskor. Motoros meghajtással talán könnyebb kicsi és pontos manővereket végezni, mint vitorlával [aki ért hozzá, majd megerősíti vagy cáfolja ezt a megjegyzésekben:-) ].

A hajók nagyon szépen csillognak. A fényezés hibátlan, a festék sehol sincsen még lepattogva vagy leütve, és a fedélzet vakító fehér. Egy kicsit odébb a kikötőben meg lehet nézi (és fel is lehet menni a fedélzetre) az előző évek hajóit. Ezt a szép hajót fogom vezetni, ha az én nevem húzzák ki a kalapból holnap :-)

A shown felépítettek fából egy, az eredetivel azonos méretű hajót, amiben ki lehet próbálni az ágyat meg ilyesmit. Elég szűkös a tér 8 embernek (vagy 9?). A plakátok szerint 4 órás váltásban dolgoznak a hajósok, de ha úgy hozza a helyzet, akkor mindenki a fedélzeten van egyszerre. Majd a TV közvetítések során kiderül, hogy ez mennyire igaz, és hányan szaladgálnak majd a fedélzeten, amikor éppen őket filmezik a helikopterből. Szerintem mind a 8 műszakban lesz akkor :-)

A hajósok több mint 20 napot töltenek egyhuzamban vízen, miközben hajókáznak az egyik állomástól a másikig és utána ~2 hetet pihennek és csinalják az aktuális kikötői showt. A hajósok között sok ausztrál és amerikai van, de egy magyar sincs. Díjat nem kapnak a Föld megkerülésért.

A poszt következő részét kicsit át kellett írnom, mert az első benyomásom az volt, hogy ezekkel az elsüllyeszthetetlen hajókkal nem is lehet olyan nehéz teljesíteni ezt a küldetést. Aztán tegnap megnéztem egy videót a shown, és váltottam pár mondatot egy hozzáértővel. Brutális mekkora hullámok vannak egy trópusi vihar közepén. Aki félti a frizuráját és nem szereti a vizes ruhát, az ne vállalkozzon erre a hajóútra :-)

Néhány fotó a kikötőről és a hajókról:

Persze vizi sportok megtanulására és közben percenként deszkáról vízbe esésre is van lehetőség, mert a viz ma sem hideg (hisz ma is 28 fok volt), 23.9 fokos:

Itt vannak a kínai Volvo kamionok is, melyek a 2013-ban alapított közös vállalat termékei (Dongfeng 55% - Volvo 45%). Hogy a csudába sikerült egy év alatt összerakni ezeket a kamionokat Kínában? :-)

Egy giga panorámakép a kikötőről, háttérben a várossal és a Santa Barbara várral:

Ahogy a poszt elején ígértem, itt a fotó a nagy sárgáról, aminek a tetejéről készült az a kép, ami a poszt elején van. Én kihagytam ezt az élményt, annak ellenére, hogy ingyenes volt a liftezés :-)

Végül íme a Volvo Ocean Race hivatalos webcíme:

Szép hétvégét mindenkinek. A héten több poszt már nem lesz :-) Kiránduni megyünk Andalúziába, megnézzük Sevilla és Córdoba városát. Szép kis út lesz, körülbelül 1500km-t fogunk autókázni.

Ötvenegy és az OAMI

Sziasztok,

Az élet kissé átírta a számítasokat, és végül 51 napig tartott Kata lengyelországi "kirándulása". Nekem legalább fél évnek tűnt ez az 51 nap :-)

Most nagy az öröm, mert végre újra együtt vagyunk :-) És hogy lehet ezt még fokozni? Hát úgy, hogy azért jött vissza Kata Alicantéba, mert mukaajánlatot kapott az OAMI-tól, attól az irodától, ahol én is dolgozok.

Szóval szeptember eleje óta az OAMI-ban dolgozik Kata is, és reggelente egy időben kelünk fel, és ugyanazzal a busszal, megyünk dolgozni. És néha még együtt is ebédelünk a teraszon :-)

Mellesleg itt a cégnél nagy változások lesznek, mert nemsokára elkészül az új épület, és az iroda még szebb, még hatalmasabb és még több embernek munkát adó európai uniós intézmény lesz. Itt a jó hír az, hogy az új épületben még több, és feltételezhetően még szebb új pihenőszobák is lesznek, és a régi, szűkös konditermet felváltja egy szebb, tágasabb, több teremből álló komplexum.

Nincs kétség, épül az új birodalom:

Szebb és profibb képeket az iroda negyedéves újságjában, a "Backstage" legfrissebb számában is lehet nézegetni, és nem utolsó sorban két, itt dolgozó magyarról is olvashattok az újságban, ami letölthető innét.

A jelenlegi pihenőszobák falain sajnos nem lógnak fehérneműs lányok fotói, mint a Triumph®-nál Münchenben, de szerencsére beregisztrált trademarkok és designok képeit sem kell nézegetnie a munkától megfáradt, pihenésre vágyó dolgozónak.

Van tenger, erdő és hegy tematikájú szoba. Mindegyik nagyon kellemes :-)

Kata nagyon gyorsan berendezkedett az új irodában, és már tele is rakta az íróasztalát nagy dossziékkal, bár pár napja még úgy láttam, hogy üresek :-)

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Negyven

Már negyven napnál tartunk, de 45-nél megáll a számlaló. Hurrá :-)

Még 5 nap szombatig.

Sajnos otthon megint nincs internet, ezért nem megy mostanában úgy a poszt írás ahogy kellene. A héten elmentem, hogy előfizessek egyre, de a három szolgáltató közül egyiknél sem tudták elmondani angolul azt a 2 mondatot, hogy mit tartalmaz az egy éves előfizetés. Eléggé fel is húztam magam, hogy ennyire nem tudnak itt angolul. Még a bazi nagy piros Vodafone szalonban sem jutottam az angol tudásommal semmire :-(

Talán majd Katával jobban fog menni az ügyintézés.

Amúgy most úgy tűnik, hogy még egy kis időt el fogunk Alicantéba tölteni és élvezhetjük tovább a kutyaszaros utcákat. De ha ránézek a hőmérőre, ami most 27 fokot mutat éjjel 11 óra 20 perckor, lehet nem is bánom ezt annyira :-)

Délután 34 fok volt, a strand tele van még turistával, a víz 28 fokos, miközben az interneten azt látom, hogy otthon Budapesten 15 fok van. Lehet holnap munka után ki is megyek fürdeni egyet. Nem éreztem tengervizet már egy hete :-)

Jó munkát holnapra mindenkinek.

Egy

Sziasztok,

Ez egyszerűen csak EGY.

Előre szólok, hogy ehhez hasonló, nektek unalmas posztból még lesz néhány.

Azért, mert nekem ez nagyon fontos.

Szép napot.

Csodaszék

Sziasztok,

A mai rövid poszt témája egy mérnöki csoda: a Renfe (=spanyol MÁV) csodaszéke :-)

A spanyol gyorsvonatról már írtam a "Megérkeztünk" című posztban, de a személyvonatról még nem. Jó pár héttel ezelőtt Murcia városába utaztunk a Renfe személyvonatával. A személyvonat is szép tiszta, és ami a legfontosabb: hajszálpontos. Indulás a menetrendben megadott percben, érkezés hasonlóképpen. Eddig 4-5 alkalommal használtuk ezt a fajta vonatot, de 5 percnél többet még egyszer sem késett a célállomásra érkezéskor. Ez azért tetszik.

Murcia ~80 km-re van Alicantétól, és az oda vissza jegy fejenként 10 eurónál kevesebbe került (8,75 eur), úgyhogy ez az ár egész elfogadható. Nem olyan drága, mint a gyorsvasútjuk, de nem is olyan gyors :-) Az előbb említett távot 1 óra 15 perc alatt tette meg a vonat.

Felszállás után próbáltunk a menetiránnyal megegyező irányba néző ülésre leülni, de már az összes "jó" irányba néző szék foglalt volt, így aztán választottunk egyet a másik irányba nézők közül. Csak később jöttünk rá, hogy micsoda mérnöki csoda van ezen a vonaton: a csodaszékek. Az utánunk pár perccel felszálló utas nem szarakodott annyit a székkereséssel, mint mi. Odament egy üléssorhoz, megfogta a kapaszkodót, és egy könnyed mozdulattal átállította a széket a menetiránynak megfelelő irányba.

Miután ellestük a trükköt, készítettünk egy demonstrációs videót. Izgalmas, érdemes megnézni:

Ez a csodaszék talán még a derékfájást is meggyógyítja :-)

Ma a MÁV szignállal búcsúzok. Kellemes utazást kíván a MÁV:

Esőnap

Szokatlanul unalmas hétvégénk volt. Az időjárás előrejelzés kisebb esőfelhőket jósolt péntekre és szombatra, de az elmúlt 10 hónapban sokszor láttunk már ilyet és megszoktuk, hogy ezt nem kell komolyan venni. Esik kicsit az eső, úgy mondjuk 10 percet, és ha a felhők nem is vonulnak el mindig teljesen, az eső azért gyorsan eláll.

Pénteken viszont különös dolog történt. Úgy délután 4 körül elkezdett esni és csak nem akart elállni. Egészen szombat estig szinte folyamatosan esett. Néha szakadt az eső, néha meg csak szemerkélt. Hideg is volt, az utcai hőmérő 18 fokot mutatott, és egész hideg szél fújt. Kata előkereste a 10 hónapja a sarokban porosodó, pókhálós esernyőt, én felvettem a szekrénybe kb. 1 hónapja bedugott tavaszi kabátomat, és ilyen szörnyű időjárási körülmények között indultunk el vásárolni a piacra és az orosz boltba tejfölt venni.

Egész szombaton csak esett, ki sem lehetett mozdulni a lakásból... Ráadásul most internet elérésünk sincsen már lassan 2 hete, úgyhogy most offline írok posztot :-)

Persze hétfőre csodaszép napsütés lett, és most a 17 fokosra lehűtött irodából élvezhetem, ahogy a napfény jatszadozik a Mediterrán-tenger felszínén (elnézést a kép minőségéért, az egyik kollégám készítette a mobiltelefonjával).

Ahogy hallottam, ennél vannak még esőmentesebb városok is a környéken. Kb. 70 km-re Alicantétól nyugatra, dél-nyugatra a szárazföld belseje felé van egy Murcia nevű kisváros, ahol állítólag évek óta nem esett már eső. A vizet jó nagy átmérőjű csöveken kénytelenek a városba vezetni.

Talán ez is az oka, hogy ezen a környéken minden hegy és domb kopár sziklás. Csak pár bozót marad életben. A piacon kapható zöldségeket és gyümölcsöket nem is tudom, hogyan termesztik errefelé. Lehet, ezeknek a növényeknek a napfény bőségesen elég, víz már nem is kell nekik :-)

Különleges hétvége volt, szerintem Budapesten melegebb idő volt, mint itt :-) És be kell, hogy valljam, Alicante városában sokkal barátságosabb az időjárás mint Melbourneben.

Szerencsére aggodalomra semmi ok, helyreállt a rend, megint süt a nap és 32 fok van. Újra lehet strandolni :-)

No llueve!

Piac

Szombaton reggel megjártuk a piacot, következik a piaci körkép :-)

Alicantében több piac is van, van köztük szabadtéri és fedett. Árkülönbség nincsen a piacok között, mindenhol vannak drágább és olcsóbb kereskedők. A központi piac, ahová mi is járunk, egy jó nagy, két szintes épületben van. Úgy tudom, hogy minden nap nyitva van, kivéve vasárnap. Hétköznap reggelente 7-8 körül nyitnak az árusok, és amikor megyek munkába, akkor minden nap jeges zsákokat pakoló embereket látok a főbejárat körül.

Szombaton is korán nyit a piac, de olyan korán, hogy akkor mi még felkelni sem tudunk :-) Délután két órakor zár be. Mi általában 1-2 óra között szoktunk odaérni, 3 perc megerőltető, reggeli gyaloglás után. Előbb nem érdemes menni, mert baromi sok nép van a piacon és a bevásárlás is dupla annyi ideig tart. Ha csak gyümölcsöt-zöldséget kell venni, akkor 30 perc alatt végezni lehet a bevásárlással. Ha húst is kell venni, akkor a vásárlásra fordított idő 1 órára emelkedik, mert a spanyol háziasszonyok minden héten bazi nagy tologatós kocsival ("banyaszatyor") jönnek a piacra töménytelen mennyiségű húst venni. És ők beszélgetni is sokat szeretnek a hentessel, mielőtt eldöntik, hogy miből vegyenek. A hentesek partnerek ebben, gond nélkül elbeszélgetnek mindenkivel. Aztán szépen leszeletelik, felvágják és kicsontozzák a kiválasztott húst. Van olyan, hogy 5-7 percig vásárol egy vevő. Ez azért elég sok, főleg, ha ott állsz a tömegben.

Minden stand előtt sorszámot kell húzni, és kijelző mutatja (vagy nem) az aktuális vevő sorszámát. Érkezéskor érdemes végigjárni a kiválasztott kereskedőket és gyorsan beszerezni mindegyiktől egy-egy sorszámot, aztán utána bőven ráér az ember nézelődni sorszámokkal a markában.

Az áru szép, de a tálalás azért lehetne kulturáltabb is. Emlékszem az első alkalomra, amikor piacra mentünk. El sem tudtam képzelni, hogy bármit is vegyünk ebben a koszban. Ausztrália után itt minden piszkosnak tűnt. Ott minden precíz, tiszta, sehol nem csepeg a vér a fémtálcákról, a pultok üvegezése csillog és maga a piac épülete, a járdák és minden, de minden tökéletes. A húsosnál itt folyik a véres lé mindenhol, a csirkék, csirkemell és minden általában csak úgy be van baszva a pultba, árcédula 50%-ban hiányzik (ez lehet, hogy csak nekünk gond, mert mi nem tudunk spanyolul és csak mutogatva és papírra leírva tudja a kereskedő elmondani nekünk az árat). A halasnál csak úgy odabaszva hevernek a jégen a tengeri halak.

Szóval az áru friss, finom és olcsó is, csak meg kell szokni az itteni tálalást. Mi már megszoktuk, és lassan kezd elhomályosodni az ausztráliai teljesen más élet. Lassan megint vissza kellene menni kicsit a kenguruk közé...

A piac négy részből áll: zöldséges, húsos, halas és delikát rész. A bejáratnál rám mosolygó szép lányok gyorsan elfeledtetik velem a csorgó húslét :-)

A zöldséges és a halas rész az alagsorban van. Próbáltam úgy fényképezni, hogy jól látszódjanak az árak.

A halak közül két kedvencünk van: az emperador és a lazac. A lazacot mindenki jól ismeri, a jobb oldali képen ott is van. Az emperador meg a középsőn. Nem olcsó, de annyira nem is mondható drágának itt a lazac:

A másik hal az emperador. Ezt a fajta halat itt ettem először a céges kantinban, aztán Vanessa, az egyik spanyol kollégám elmondta, hogy mi ennek a halnak a neve és hogyan kell elkészíteni. Elég drága halfajta, 30 euró körül van kilója, de nagyon finom. Szerintem sok zöldséggel és olívaolajjal, bors nélkül a legjobb :-)

Mindenféle halakat meg rákokat lehet itt kapni, de a 90% -ának még a nevét sem tudom...

Van egy-két halárus a piacon, aki minden héten más-más bazi nagy egész hallal csábítja a vevőket, amit a szemünk láttára szeletel fel. Elég fura látvány egy akkora halat látni a fémpulton, mint törzstől felfelé jómagam. Én a kisebb jószágokhoz szoktam hozzá:

A halas szekcióval szemben van a zöldséges-gyümölcsös rész. Szép, friss a zöltség és a gyümölcs és a tálalással sincsen olyan nagy baj :-)

A középső képen lévő zöld paprikából lehet lecsót készíteni. A többi paprika kicsit édes, de az otthoni sárga TV-paprikát erre nem ismerik. Ezt a lecsót is meg lehet szokni :-)

És az elengedhetetlen olívabogyó árus:

A felső szinten van a "vágóhíd". Annyit tudok már, hogy a pollo a csirke, a cordero a bárányhús és a chuletas pedig a bordát jelenti :-) A chuletas de cordero pedig a másik kedvenc kajánk az emperador után. 15 eur / kiló.

Gondolom kitaláltátok már, hogy mi ez: bárányborda. Szintén zöldséggel és sok olívaolajjal szeretjük :-) Itt Alicantéban egész jó kajákat tanultunk meg főzőcskézni. Már csak ezért is érdemes volt idejönni Kína helyett :-)

A húsos részlegen a tálaláson bőven lenne mit javítani...

A delikát részben (Ausztráliában hívták így a sajtos-szalámis-fűszeres-pékárus szekciót) mindenféle dolgot lehet venni. Van itt szárított-sózott hal, holland és spanyol sajt és sok-sok-sok spanyol sonka amit jamon-nak hívnak:

Ausztrália:
Összehasonlításképpen, néhány képet beteszek ide a melbourne-i piacról. Lehet, hogy a képeket nézve nem jön át annyira a különbség a két piac között, de higgyétek el, óriási a minőségbeli eltérés a kettő között:

Azért nem semmi, hogy Melbourne-ben a darált húst mennyire ízlésesen teszik ki a pultba (középső kép), és ahogy a halak élükre állítva várják a vevőket:

És végül a húsos pult, ahol minden áru precízen el van rendezgetve, még a lengyel "Csabai" kolbász is :-)

Kellemes hétvégét nektek!