140-szeres túljelentkezés

Sziasztok,

Nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek ezt a portfolio.hu-n nemrég megjelent hírt. Ez a rövid cikk arról szól, hogy a nemsokára megnyíló olasz IKEA áruházban meghirdetett 200 állásra több mint 28 ezer jelentkezést nyújtottak be. A túljelentkezés 140-szeres :-(

Brutális.

Ekkora mennyiségű önéletrajzot képtelenség informatikai támogatás nélkül feldolgozni, így aztán egyre több cég használ resume parser programokat az önéletrajzok előszűrésére. Szóval amikor írjátok az önéletrajzotokat, kiemelt figyelemmel kezeljétek a keyword-öket (kulcsszavakat) :-)

Nincs elég munkahely a világban ahhoz, hogy mindenkinek legyen munkája. Itt, a Föld nevű bolygón túl sok az ember és túl kevés a munkahely.

A fenti fotó Nigériában készült. Ott ennyien jelentkeztek egy bank meghirdetett néhány pozíciójára.

Szép napot nektek.

Felhő, első rész

A mai blogbejegyzés rendhagyó módon az informatikáról fog szólni. Olyan szoftverekről, ingyen elérhető szolgáltatásokról és programokról fogok ma írni, amelyeknek a nagy részét ebben az országban ismertem meg és egy néhányat közülük itt kezdtem el először használni.

Szerencsésnek érzem magam, mert újra olyan munkakörnyezetbe kerültem, ahol vannak nálam okosabb emberek is, akiktől sok szakmai újdonságot tudok tanulni. Néha csak kapkodom a fejem, hogy mennyi új és igazán hasznos újdonság születik körülöttünk ebben a világban. Csak legyen energiánk elolvasni a sok-sok könyvet és cikket az új technológiákról. Persze az is nagyon fontos (szerintem ez a legfontosabb), hogy mit olvasunk, mert mindent nem lehet elolvasni. Végtelen mennyiségű időt sajnos nem kaptunk az élettől :-) És szerintem az is fontos, hogy miután megismertük az újdonságokat, tudjuk azokat hová tenni, vagyis tudjuk, hogy mikor és milyen helyzetben lehet, illetve kell őket használni.

A mi szakmánkban fontos, hogy ismerjünk pár fontos régi és új technológiát, és próbáljunk naprakészek lenni. Itt Ausztráliában is folyamatosan találkozok olyan programozókkal, akik bármilyen probléma megoldását egy új program megírásában látják :-) Ez pont olyan, mint amikor a hegesztő szakember kerítése vasból készül. Fel sem merül a gondolat, hogy esetleg a fakerítés stílusában jobban menne a házhoz :-)

A Mol-ban megadatott, hogy egy olyan kis csoportban dolgozhattam, ahol nálam okosabb emberek voltak. Így aztán nem volt nehéz megtalálnom azt a szakmai irányt és technológiát, aminek a megtanulásába érdemes volt sok-sok energiát beleölni. A jelen bebizonyította, hogy ezek a szakmai irányok helyesek voltak és időt álló a megszerzett tudás. És pénzt is lehet ezzel a tudással keresni :-)

A töménytelen sok új technológia közül ma sem könnyű eldönteni, hogy milyen újdonságot tanuljon meg a mérnökember. És amiről most beszélek, az csak az informatika. A másik kedvenc témám, a közgazdaság, tőzsde is iszonyatosan gyorsan változik manapság. Még két élet sem lenne elég minden érdekesség megtanulására és elolvasására :-)

Megint úgy alakult, hogy vannak okos emberek (is) körülöttem, és a munka során csupa új dolgot kell használnom. Ezeket nem nehéz megtanulni, ha van olyan tudás, amire lehet építkezni :-)

Az egyik munkatárs, akitől mostanában sok érdekességet hallok, az a jQuery egyik fejlesztője. A másiktól pedig sokat tanulok arról, hogy hogyan kell Ausztráliában egy céget felépíteni.

A sok bevezető blabla után jöjjenek hát a felhő alkalmazások.

A poszt első részében olyan dolgokról fogok írni, amelyek nem csak informatikusoknak lehet hasznos. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, mert még hozhatja úgy az élet, hogy neki is használnia kell ezeket a megoldásokat. A második részben sok Java-s dolog lesz :-)

Jöjjön az első rész.

Mire vágyik a legtöbb ember? Szabadságra. A felhő (cloud) az, ami megadja nekünk ezt. És ha okosak vagyunk, jó eszközöket használunk, akkor tényleg szabadok lehetünk. Nem számít, milyen számítógép elé ülünk le, nem számít, ha lepukkan a laptopunk. Elszaladunk a boltba, veszünk egy másikat és másnap már dolgozhatunk is tovább. Eljött az a világ, amikor egyre több dolgot tárolunk távoli, istentudja hol lévő gépeken.

Anki
Az első, nekem nagyon-nagyon hasznos felhő alkalmazás az angol nyelvet segíti tanulni. A neve: Anki. Erre a kincsre akkor találtam rá, miközben keresgéltem az interneten, hogy létezik-e már hasonló program, mint amit el szeretnék készíteni. Hát létezik. Bár nem olyan jó, mint amit én szeretnék csinálni :-) De most ezt használom, és nem írok másikat. Egyenlőre :-)

Az alkalmazás tulajdonképpen egy emlékezetfejlesztő kis program, amit lehet nyelvtanulásra is használni. Én most az angol szavak, kifejezések és szófordulatok tanulására használom. Lehet használni Microsoft Window$-on, Linux-on, mobileszközön és van webes elérése is. Pont emiatt zseniális. A rendszerben léteznek mások által készített és megosztott leckék, amiket én is használhatok. És persze én is készíthetek saját leckéket saját kérdésekkel, amit vagy megosztok másokkal, vagy nem. A leckéket a rendszer saját maga tárolja (nenm a saját gépünkön vannak a fájlok), ezért ha utazok a villamoson, akkor is ugyanazt a leckét gyakorolhatom, ha az irodában vagyok, akkor is, és ha otthon, akkor is ugyanazokat a szótanuló kártyákat nézegethetem. Ez az egyik dolog, amiért beleszerettem az Anki-ba.

Program indulás Linux-on:

Kifinomult ellenőrző-visszakérdező rendszere van a programnak, ami elősegíti, hogy valóban emlékezz minden megtanulandó szóra. Zseniális és egyszerű.

Leckék:

A másik dolog, amiért kedvelem ezt az alkalmazást az a következő:

Én sokkal jobban megjegyzem a szavakat és kifejezéseket, ha egy képet kapcsolok hozzájuk. Ezt egy perc alatt megtehetem ebben a programban. Felveszem a szó magyar és angol jelentését, írok hozzá példamondatokat, és adok hozzá egy olyan fotót, ami segíti az adott szót memorizálni. A megfelelő fotót villámgyorsan megtalálom a Google képkeresőjével.

Gyakorlás:

Szavak hozzáadása:

De ez még nem minden. Angol szavakat, kifejezéseket tanulni elfecsérelt idő akkor, ha hozzá a kiejtést nem memorizálod. Bármilyen, de tényleg bármilyen találomra kiválasztott szóhoz egy perc alatt felveheted a tesztedbe a szó angol kiejtését. De nem béna gépi hangon ám! Mert az megint kutyafülét sem ér. Rendes, emberi által kiejtett kiejtést társíthatsz minden egyes megtanulandó szó mellé. A hangok használatához ezt a plugint kell használnod: 3100585138


Ezt az egyszerű szót napokig nem értettem meg, amikor hallottam :-) A kiejtése iszonyat fura:

Az Anki például ezeket a kiejtéseket gyűjti le a hierarchy szóhoz:





Egyéb hasznos és haszontalan Anki plugint itt találsz: plugins.

Képpel, kiejtéssel és visszateszteléssel szót tanulni egész szórakoztató :-)

És persze a képet, hangot mindent egy távoli gépen tárol a szoftver, úgyhogy egy másik géphez leülve simán lehet folytatni a szótanulást.

Webkliens:

Google Drive
Ez egy igazán régi szolgáltatás, 2006 óta használható. Ha szeretnél a fájljaidhoz hozzáférni és szerkeszteni bárhonnét, bármikor, akkor ne a saját gépedre mentsd le őket, hanem a Google Drive-ra. Ez a Google egyik ingyenesen elérhető szolgáltatása, ahol akár több ezer fájlt is tárolhatsz, szépen mappákba struktúrálva. Legyél internet kávézóban, otthon, vagy az iskolában, nem számít. Mindig kéznél lesznek ezután a fontos fájljaid. És még szerkeszteni is tudod őket, a webes word, excel és power point szerkesztővel.
És ha úgy kívánja kedved, megoszthatod a kollégáddal a táblázatokat és közösen szerkeszthetitek azt online egy webböngészőben. Ha használni akarod ezt a több mint 5GB-os tárterületet, nem kell hozzá más, csak egy gmail-es hozzáférés. Ha ennél több tárterületet szeretnél, havi 2,5 USD-ért 25GB tárhelyet kapsz. 2012 óta a Google Drive-ot felcsatolhatod mappaként is, és a Window$-ban ill. Linux-ban úgy látszik, mint egy sima normális könyvtár. És erről a távolt könyvtárról a Google biztonsági mentést is készít. Szerintem ez jobb, mint egy saját külső usb-s merevlemez :-)

Ha ilyen helyen tárolom a fájljaimat, akkor tényleg nem vagyok számítógéphez kötve. Hozzáférhetek a fájljaimhoz Budapesten is és Melbourne-ben is.

Ha projektben dolgozom, akor a projektfájlokat meg tudom osztani a kollégák között.

 Zseniális találmány, de a Dropbox, még ennél is szuperebb, szerintem.

Dropbox
Ez egy igazán népszerű dolog itt Asztráliában. Én is megkedveltem, és használom is. Évi 20 000 HUF-ért adnak 100GB mentett, stabilan elérhető tárhelyet. Szokás szerint van hozzá Window$-os, Linux-os és mindenféle mobileszközös kliens.

Az én Dropbox könyvtáram így néz ki:

Nem kell hozzá méregdrága Micro$oft SharePoint server, nem kell hozzá fejleszteni, telepíteni és mégis van neki web-es elérése is:

Továbbá portálrendszerekbe integrálható portlet is jár hozzá. A Dropbox-nak van magánembereknek szóló csomagja, és céges csomagja is van természetesen. Furcsa, de itt nem félnek használni a cégek ezeket a szolgáltatásokat. Kis- és közepes méretű cégek egyaránt használják a Dropbox-ot, mert anyagilag ez jobban megéri nekik, mint saját fájl szervert üzemeltetni. Pléldául nem kell hozzá helyi rendszergazda, aki egész nap buzerálja a szervert :-). És persze stabilan működik. Ez a Dropbox dolga.

Én mostanában ide kezdtem el menteni az adataimat a notebookról, és nem külső usb-s tárolóra. Ha dolgozom, akkor ide teszem a fájlokat. Itt vannak a projektek munkakönyvtárai, megosztva a kollégák között. Tökéletes, csak ajánlani tudom mindenkinek, annak is, aki menteni szeretné a fontos adatait, és annak is, aki dolgozik egyénileg vagy távmunkában bármilyen projekten.

Blog
A blogot is meg kell említsem. Ennek egy oka van. Munka közben gyakran készítek feljegyzéseket azokról a megoldásokról, amikre hosszas tökölődés és Google keresgélés után rájöttem.
Mindenre meg lehet találni a megoldást, de legtöbbször apó információdarabkákból kell összerakni a végső megoldást. És néha ez sok-sok kutatómunkával jár. Ezért az eredményt érdemes feljegyezni, mert ha jövő héten újra belebotlok ugyanebbe a problémába, vagy valamelyik kollégám ugyanezzel a kérdéssel birkózik, akkor nem kell újrakezdeni a kutakodást. Ehelyett én feljegyzéseket készítek a megoldásokról.
És itt kapcsolódik be a blog. Észrevettem, hogy a feljegyzéseket jobb blogban tárolni és megosztani őket az interneten, mint a saját gépemen parkoltatni a sok hasznos információt. Így mindenki profitálhat belőle, éppen úgy, mint ahogy én is a mások által megosztott és publikált cikkekből. Így valami kicsi dolgot én is visszaadok a közösségnek.

És az sem utolsó dolog, hogy álláskeresésnél a HR partner meg fogja találni ezt a blogot, és ez nagyot dob az ázsiónkon. Higgyétek el, így van.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy társat ill. társakat keressek egy szakmai blog indításához. Ha valaki hasonlóan gondolkozik, és neki is van sok-sok kis hasznos szöveges feljegyzése, és azokat szívesen megosztaná, kérem keressen meg. Az adataim ott vannak a blog szerkesztői között. Szeretnék indítani egy szakmai, informatikával foglalkozó blogot, de egyedül kevés vagyok hozzá. 

Kár, hogy a frappáns Informatikai Navigátor név már foglalt, mert akár ez is lehetne ennek a blognak a címe :-)

Trello
Nehéz megfogalmaznom, hogy mire is való ez a dolog valójában. Én személy szerint nem sokat használtam ezt a webszájtot, de a projektvezetők egy része nagyon szereti.

Ez egy olyan hely, ahol menedzselni lehet egy kis munkacsapat dolgait. Feljegyzéseket lehet készíteni és megosztani egymás között, feladatokat lehet kiosztani csoporttagoknak. Projekt mérföldköveket lehet definiálni, azokkal kapcsolatos megjegyzéseket lehet itt rögzíteni.

És még arra is jó, hogy valaki saját magának összeírja a napirendjét, teendőit, és pipálja, ha készen van. Bár erre szerintem az Evernote sokkal jobb. Ha valakinek tetszik a Trello, használja egészséggel :-)

Ez az én egyik Trello-s board-om így néz ki (pár dolgot ki kellett törölnöm, mert nem minden publikus):

Persze ennek is van Androidos, OS X-es (almás termékek) kliense. Mobil kliensek nélkül manapság már elképzelhetetlen egy ilyen termék.

Evernote
Ezt is ismeri már mindenki, és itt a helye ebben a listában. Feljegyzés készítő, tároló. A sárga kis post-it címke tökéletes és versenyképes elektronikus alternatívája. Azt figyeltem meg, hogy ezt sokkal sűrűbben használják egyéni emberek, mint cégek. Valójában céget még nem is láttam ezt használni.

És is használom. Például megbeszélésekhez kapcsolódó kérdéseket, érintendő témaköröket és ilyesmiket itt gyűjtök össze. Annak idején például itt írtuk össze és pipálgattuk ki az elintézendő dolgokat az ausztrál kiutazáshoz.

A saját Evernote-om ilyen:

Azért a bevásárlólistát én is kis papírcetlikre írom :-)

Worksnap
Ez számomra nem a legkedvesebb alkalmazás, de kell, hogy írjak róla nektek. Nagyon hasznos használni, ha te vagy a főnök, és nagyon utálatos, ha te vagy a beosztott :-)

Ha külföldre mész, és távmunkában is dolgozol (teljesen mindegy, hogy milyen területen, de kell használnod a munkához számítógépet), akkor előbb vagy utóbb Te is találkozni fogsz ezzel vagy ehhez hasonló alkalmazásokkal. Az ilyen típusú alkalmazásból is rengeteg van. Én kettőt ismerek közelebbről. Ebből az egyik a Worksnap.

Ez a program tulajdonképpen arra jó, hogy ne kézzel kelljen vezetned a munkával töltött időről egy táblázatot. Használat előtt egy kis ügyfélprogramot kell telepíteni a saját gépedre. Természetesen ennek is van Linux-os, Window$-os és Mac-es verziója is.

Amikor elkezdesz dolgozni, benyomod a gombot, hogy "dolgozom". Kiválasztod a projektvezető által előre definiált munkafeladatok közül azt, amin dolgozni fogsz és kezdheted a munkát. Amikor végeztél, benyomod a "munka vége" gombot. A kis program beállítástól függően nyilvántart mindenféle, menedzsereknek és főnököknek fontos információt rólad, miközben dolgozol. Persze ezeket a beállításokat te nem változtathatod meg, csak a főnököd tudja őket módosítani.

A Worksnap web-es induló felülete:

Ezeket az információkat tudja küldeni rólad a Worksnap a főnöködnek:

• milyen programot indítottál el a gépeden
• mennyit kattintgattál az egérrel
• milyen aktívan használtad a billentyűzetet
• néha (0-10 percenként véletlenszerűen) elküldi a képernyőképed a főnöködnek, hogy lássa, mennyire dolgozol vagy Facebook-ozol :-)

A képernyőképek küldése történhet suttyomban a tudomásod nélkül (persze előtte közölni kell veled, hogy egy ilyen program is fut a gépeden) vagy a te személyes jóváhagyásoddal. Ilyenkor felugrik egy kis ablak, amiben látod az elkészült fényképet a monitorodról. Ha jóváhagyod, megy a kép a főnöknek. Ha nem, akkor nem megy a kép, de erre a 10 perces időszeletre úgy regisztrálnak téged, hogy nem dolgoztál.

A Worksnap így mutatja meg, hogy mikor, mennyit és mit dolgoztál:

Az aktuális percben éppen ez volt a képernyőn (adminisztrációs Worksnap oldal):

Ez pedig a dolgozó aktivitásának riportja:

Még egy nagyon hasznos funkciója van a Worksnap-nek. Ha az a megállapodás a munkáltatóddal, hogy annyi fizetést kapsz, amennyit dolgozol, akkor ő beállíthatja a te órabéred a kezelőfelületen és hetente-kéthetente a Worksnap automatikusan legenerál egy céges számlát, amit aztán kifizetnek neked.

Hogy a megbeszélésekkel és a gondolkozással töltött időre is kapjál fizetést, vagy hogy el tudjál számolni a napi 8 óraddal, neked vagy a főnöködnek (ez megállapodás kérdése) kézzel be kell rögzíteni ezeket az időket is a Worksnap-be:

Szerintem nem is olyan kegyetlen és rossz módszer ez. A főnöknek egyértelműen jó, neked meg azért jó, mert nem kell táblázatokat vezetgetni és küldözgetni az elszámolási időszak végén, és mindig ellenőrizni tudod, hogy mikor, mennyit és mivel dolgoztál. A szabályok pedig nem olyan kemények, ha emberséges a főnököd.

Tudom, nagyon keménynek tűnik a fenti dolog, de ez van. Ilyen az élet. That's life.

Remélem hasznos volt ez a post is minden olvasónak :-) A következő felhős cikk csupa szakmai, Java-s dologról fog majd szólni.

Ui.: már elkezdtem írni az "Önéletrajz ausztrál stílusban" című postot :-)

Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 3. rész

Sziasztok,

Ma újra Melbourne városáról és az itteni életről fogok írni. A bejegyzés címét bátran átírhatnám "Melbourne diák szemmel, 4 hónap után"-ra, mert az első rész megírása óta legalább egy hónap eltelt :-)

Megérkezésünk után gyorsan felismertük, hogy ebben az országban is fontos szerepe van az ember életében az adószámnak (TFN - Australian Tax File Number) :-) Ha nincs adószámod, akkor az ausztrál megtakarítási számlán (savings account) jóváírt kamatból makdnem 50%-ot lecsíp az állam. Ha van adószámod, akkor nincs levonás, az összes ~5% körüli kamatot jóváírja a bank a számládon. Az adószámigénylés menete egyszerű: csak ki kell tölteni ezt az online igénylő lapot, és körülbelül egy hónap múlva küldik is a megfelelő hosszúságú számsort :-) Katáé időben meg is érkezett, az enyémet valahogy elkavarták. Miután Kata megkapta, vártam még egy hetet, de csak nem jött meg. Közben újabb kamatjóváírás történt a bankban, és megint levonták az 50%-ot a hozamból. Nagyon pipa voltam, ezért bementünk a helyi Apeh-ba.

Az "Apeh" ügyfélfogadója egy jó nagy, egylégterű iroda, szellősen elrendezett berendezéssel. Összesen 3 ügyintéző dolgozott az egész irodában. Öt perc sorbanállás után ügyintézőhőz jutottunk, aki két mondat után tudta, hogy mi a problémám. Felírt pár számot egy papírra és már majdnem azt gondoltam, hogy fejből tudja mi az adószámom :-) amikor rámutatott az iroda másik felében lévő fotelekre, és megkért, hogy üljek le az egyikbe, vegyem fel az asztalon levő telefont, üssem be a számokat a papírról, és beszéljem meg a problémámat az ügyintézővel. A telefonálás kicsit nehézkesen ment (ez több mint három hónapja volt), de végül is sikerült elintézni mindent, és a beszélgetés végén már volt is adószámom. Fura volt látni ezt a fajta hivatali ügyintézést, de mivel nem kell sokat sorban állni, és a telefonálás is ingyen volt, és gyorsan dolgoznak az ügyintézők, egészen megtetszett ez a módszer. Állítólag az ügyintézők valahol egy ausztraliai kisvárosban vannak eldugva :-) Egy biztos: ez a módszer kimondottan költséghatékony lehet az ausztrál állam számára.

A belső folyosó így néz ki:

Miután megkaptam az adószámot, gyorsan le is jelentettem a banknak, és 3 nap múlva egy összegben visszautalták az összes levont adót.

Egy másik érdekesség amiről írni szeretnék nektek, az az ausztrál alkoholfogyasztási szokások. Most már értjük, hogy miért papírzacskóba tekerve cipelik az utcákon a sörös, ill. borosüvegeket az amerikai filmekben. Ha inni akarsz alkoholt az utcán, csak ez az egy módja van annak, hogy magaddal vidd a felbontott üveged :-) Legtöbbször itt is így tesznek a szabályt betartani próbálók :-) Azok, akik meg nagy ívben sz..... rá, megisszák valahol a piát, és elhajítják az üveget a parkban :-) Az összes melbourne-i fesztivál alkoholmentes fesztivál, sör nélkül:

El tudnátok képzelni ezt Európában? Például szerintetek milyen lenne Németországban egy nagy és népszerű fesztivál sör nélkül? Vagy milyen lenne az, ha Budapesten az utcai fesztiválokon a kolbászkákhoz csak színes cukrozott löttyöket lehetne inni? Vagy milyen lenne a magyarországi Sziget Fesztivál sör és sörsátor nélkül? És csak egy pici, zsúfolt kerítésekkel körbezárt részen lehetne sört inni? Szerintem az összes Sziget lakó beköltözne ebbe a zónába, és itt élne egy hétig :-)

Itt ez nem így van. Sorbaállnak az emberek, hogy bejussanak a kerítésen belülre, itt isznak egyet és mint a jógyerekek, kijönnek továbbnézni a fesztivál rendezvényeket:

A rendőrök nagyon megörülnek, ha néha, nagyon-nagyon ritkán belebotlanak egy félrészeg fűvön fekvő emberbe, mert ilyenkor van munkájuk. Ekkor az összes rendőr (általában 4-5 rendőr) buzgón körbeveszi a szerencsétlen részeg fazont és elkezdenek intézkedni. Az intézkedés végén felszólítják a részeget, hogy menjen haza pihenni, majd továbbállnak :-)

Még szilveszter éjszaka sem kivételes nap, ilyenkor sem lehet inni az utcán. És ami fura, hogy ők ezt be is tartják. Kellemetlenül is éreztük magunkat, amikor a tüzijáték után borral koccintottunk Katával a tömegben :-)

Az itteni árakról már sokat írtam, de újra meg újra elő kell vennem ezt az érdekes témát. Tudjátok, a pénz az egyik kedvenc témám :-) ezért újra meg szeretnék osztani veletek egy ezzel kapcsolatos érdekességet. Ez az itt lakó embereknek teljesen természetes, de nekünk ez is nagyon furcsa volt. Pár hete résztvettünk egy bazi nagy ház aukciójan. Persze licitálni nem mertünk, mert amikor megláttuk a kikiáltási árat, majdnem padlót fogtunk :-) 750 000 AUD volt az induló ára egy itteni, teljesen normális, hétköznapi háznak (4 szoba, két fürdő). A házak adásvétele iszonyatosan profi és átlátható módon történik. Az egész történet ott kezdődik, hogy minden eladó házat hetente egyszer, egy előre meghirdetett időpontban lehet megtekinteni. Nincsen össze-vissza alkudozás, hogy én csak most érek rá megnézni a házat és én nagyon meg akarom venni, és ha nem nézhetem meg egy nekem megfelelő időpontban, akkor nem is fogom megvenni.... Ehhez hasonló zavaros beszélgetések errefelé nincsenek. Az ügynök (szinte minden ingatlant ügynök ad el) meghirdet egy időpontot, és akit érdekel az ingatlan, az összeszedi magát, és elmegy megnézni a megadott időben. Ez az időszelet maximum heti egy-két óra. Pár hétig megy ez a móka, aztán a végén kihirdetik, hogy mikor lessz az aukció. A háznézegetés idejére a tulajdonosok elmennek otthonról. Biztos kapnak mozijegyet az ingatlanügynöktől :-) Emiatt aztán nem meglepő, hogy a háznézegetes közben látni lehet a háziak ruháit a szekrényekben, a könyveiket a polcokon és fogkeféket a fürdőben, stb... Persze azért amit lehet, bedugnak a fiókokba mielőtt beengedik a nézelődőket. Ettől függetlenül, nyugodtan ki lehet nyitogatni minden szekrényt. Ebben az időszakban csak egy minimum és maximum eladási árat közölnek az érdeklődőkkel. Az intervallum néha 200 000 AUD is lehet.

A mutogatás közben az ingatlanos már felméri mekkora az érdeklődés, és így mire kezdődik az aukció, már világosan tudják, mennyi lesz a kikiáltási ár.

Itt valóban minden terhet és feladatot levesz a tulajdonos válláról az ügynök. Ők valóban megdolgoznak a pénzükért! Nincs az az érzésed, hogy ezek megint lenyúltak egy csomó pénzt tőled a semmiért. Nekem otthon mindig ilyen érzésem volt, amikor ingatlanügynök segítségét kértem. Össze-vissza, teljesen kiszámíthatatlanul és totál alkalmatlan időpontokban akartak klienseket hozni, mindig otthon kellett lennem, ha jöttek, mindig késtek, és nekem kellett beszélnem a kliensekkel. De ez a téma egy másik poszthoz tartozna, nem is folytatom tovább.

Kanyarodjunk vissza az aukcióhoz. Az aukció napján a tulajdonosok újra elmennek otthonról. Az ügynökök útbaigazító táblákat tesznek ki mindenfelé a környéken, hogy az érkezők könnyen odataláljanak az ingatlanhoz. Az első 1 óra azzal telik, hogy még egyszer mindenki végigjárja a lakást. A konyhaasztalra ki vannak téve a rezsiszámlák másolatai, ha van hitel a házon, akkor azok a papírok is kérés nélkül megtekinthetőek. Minden fontos irat ki van téve az asztalra, és mindent meg lehet nézni.

Mi is végigjártuk a lakást, mintha nagyon komoly szándekú vásárlók lennénk :-) Pont olyan volt, mintha az IKEA áruházban járkáltunk volna :-) Aztán egy óra múlva az egyik ügynök elkezdett rázni egy nagy kolompot és az emberek szép lassan kivonultak a házból. Ez eltartott vagy negyed óráig. Kint a ház előtt már nagy volt tömeg, és a hangosító berendezés is össze volt már szerelve :-)

Az ingatlanos egy rövid 5-10 perces bevezetőben elmondott minden tudnivalót a környékről és az ingatlanról majd elkezdődött a licit. Az emberek szép nyugis tempóban licitálgattak és az ügynökök pedig egyre csak fokozták a hangulatot, néha-néha a kis kalapácsukkal csaptak is egyet-egyet, hogy "először...". De a "másodszor..." ideje még ilyenkor nem jött el :-) Körülbelül 15 perc múlva már el is volt adva a ház:

A "mi" házunk 140 000 dollárral többért ment el, mint a kikiáltási ár. Az eladási ár 890 000 AUD lett, ami 218 millió forintnak felel meg. Ennyibe kerül egy hétköznapi családi ház, egy közepesnél kicsit jobb környéken, egészen távol az óceánparttól, 18 km-re a városközponttól, és gyalog 20 percre a legközelebbi metróállomástól :-)

Hazafelé menet elgondolkoztunk az itteni árszintekről, de még mindig nem értem, mitől vannak az itteni árarányok teljesen máshogy (reálisabban) kialakítva, mint otthon:

Egy egyszerű ház, 2-3 szobával,	Ausztrália	$380 000	87 400 000 Ft
1-2 fürdővel, egy garázzsal, béna környéken	Magyarország	$34 782	8 000 000 Ft
Közepes ház, 4 szobával, két fürdővel,	Ausztrália	$850 000	195 500 000 Ft
kamra, garázsok, kiskert, terasz, közepes környéken	Magyarország	$78 260	18 000 000 Ft
Ferrari (új)	Ausztrália	$250 000	57 500 000 Ft
	Magyarország	$217 391	50 000 000 Ft
Hétköznapi átlagos autó (pl. Toyota)	Ausztrália	$27 000	6 210 000 Ft
	Magyarország	$17 391	4 000 000 Ft
80 m2-es lakás bérleti díja / hó	Ausztrália	$1 600	368 000 Ft
	Magyarország	$521	120 000 Ft

* Az ausztrál dollárt 230-on váltottam át annak ellenére, hogy most 245 forintot kell adni egy ausztrál dollárért. De remélem nem marad így az árfolyam, és visszamegy 230-ra :-(  245-ös árfolyammal számolva a 87 milliós ház 93 millió lenne :-(

** Az országokban lévő eredeti árak a pirossal jelölt mezőkben vannak. A másik az átváltott érték.

Egy kis számolgatással az az eredmény jött ki:

• Magyarországon egy Ferrari árából 6 egyszerű lakást lehet vásárolni. Ausztráliában egy egyszerű lakás árából 1.5 Ferrarit lehet vásárolni.

• Magyarországon egy egyszerű lakás 66 hónap alatt termeli ki az árát, Ausztráliában 237 hónap alatt.

Itt fordítva van minden. Nem csak a közlekedés baloldali, hanem az árak arányai is fordítottak. Miért nem így van ez otthon?

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a benyomásaimat, akkor azt írnám, hogy külföldi diákként, közepes angoltudással, több mint 40 évesen, Magyarországon összekuporgatott kis forintokból nem könnyű itt elkezdeni az életet. Minden ideérkező diáknak és nem diáknak hasonló problémái vannak: szállás és munka. Az első leküzdendő probléma a megfelelő szállás megtalálása. Mi szerencsések voltunk, mert ideérkezéskor a StudyTime-os Edina segítségével megismerkedtünk Krisztivel. Aki nagyon-nagyon kedves volt hozzánk, és három hónapra megosztotta velünk az életét, és befogadott minket. Kultúrált, európai környezetben kezdhettük meg az itteni életet. A szálláskeresés akadályaival a harmadik hónap után szembesültünk. A megfelelő szállás megtalálása nem egyszerű feladat. Ez itt sokkal bonyolultabb, mint otthon Magyarországon. Már csak azért is, mert itt a főbérlőt védi a törvény és nem a bérlőt. Otthon ez is pont fordítva van. Ha itt nem fizetsz, a következő héten kicsapnak a szobából. Nincs alkudozás a kaucióról, vagy kifizeted, amit kérnek, vagy kiköltözöl a lakásból. Ha nem költözöl, jön a rendőr és kitesz. Nehéz elfogadható áron, a központtól és a még nem létező munkahelytől megfelelő távolságra lévő, tiszta, valamelyest megbízható lakótársakkal lakást bérelni.

Szóval a lakás és a munkahely a két legfontosabb dolog, ami az itteni élethez elengedhetetlen. A lakásról már írtam, most jöjjön a munkahelykeresés témája :-)

A következő bejegyzések egyike erről fog majd szólni.

Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 2. rész

A második részt a helyi és a budapesti közlekedéssel folytatom. Erről a témáról írtam már nektek ebben a blogbejegyzésben, de miután elolvastam ezt a portfolio.hu-s cikket pár gondolatot még eszembe jutott.

Melbourne-ben az utazáshoz a myki zöld kártyát kell használni. A jegyvásárlásnak nincsen más alternatív lehetősége. Nincsen papír alapú rendszer, nincsen nyomtatott bérlet és nincsen kék vagy sárga bérlet a diákoknak, mozgáskorlátozottaknak. Ha utazni akartok Melbourne városában, akkor meg kell venni a kis, zöld kártyát. A kártyához igazán könnyen hozzá lehet jutni, bárhol meg lehet vásárolni a városban: újságosnál, élelmiszerüzletben, trafikban, információs központokban... Megvásárlás után máris használhatjuk, mert lesz rajta egy minimális induló összeg. A kártyára pénzt lehet feltölteni és egy vagy több 7-365 napos bérletet. Ha nincs érvényes bérletünk, akkor a pénz "zsebből" vonódik le az utazás díja. Egyszerre több eltérő napú bérletet is megvehetünk. Ha több bérletet vásárolunk, akkor ezek a bérletek szépen sorban, egymás után ott várakoznak az aktiválásra a kártyán. A bérlet érvényességének a kezdete az a nap lesz, amikor először kezdjük el használni. Anyagi veszteség nélkül megvehetem a bérletet pénteken, akkor is, ha csak hétfőn fogom leghamarabb használni, mert hétfőn, az első bepittyentés után kezd el ketyegni a lejárati idő. Felhasználóbarát megoldás. Van még egy utasbarát funkciója a myki kártyának. Ha például szerda munka után sietünk haza, de már nincs időnk megvenni a másnaptól érvényes új bérletet, és reggel is rohanunk, semmi gond. Bárhonnét, bármelyik zónából egy útra lehet használni a lejárt "bérletet" és a nulla dolláros egyenlegű kártyát. Ilyenkor a kártyánk egyenlege mínuszba kerül. Kijönni a metró kapun még ki tudunk, anélkül, hogy elkezdene szirénázni a vészcsengő :-) Aztán munkából hazafelé menet megvesszük az új bérletet, és helyreáll az egyenlegünk. Nincs idegeskedés, aggódás :-)

Itt két órás jegyek vannak, ezek darabja 5,80 dollár. Ha nincs érvényes bérletünk, ennyivel mehet mínuszba a kártyánk egyenlege. A leleményes magyarokra is gondoltak, mert egy új myki kártya ára kerek 6 dollár. Tehát nem érdemes azt csinálni, hogy minden utazásnál mínuszba nyomom a kártyám, majd eldobom azt és veszek egy újat :-)

A kedvezményes, ill. a diákbérlet ugyanígy működik, azzal a különbséggel, hogy ilyen bérlet használatakor a kijáratnál a kapun felvillan egy kis lámpa, amiből az ellenőr látja, hogy nem teljes árú jeggyel utaztál. Ilyenkor ha akar [és általában akar :-)], odaballag hozzád az ellenőr, hogy leellenőrizze a kedvezményre jogosító irataidat.

A kártyán nincsen semmi hókuszpókusz, nincsen név, fénykép, hologram. Semmi bizbasz, a lehető legegyszerűbb kivitel. Csak, hogy olcsó legyen, egyszerűen hozzáférhető, és kényelmes legyen. És ha elveszted, hát akkor elveszett, veszel újat. Egyszerű itt minden.

A portfolio.hu-s cikket olvasva sok negatív gondolatom támadt. Előre is elnézést érte, ha nem tetszik, ugorjátok át ezt a bekezdést :-) Nagyon jó dolog, hogy otthon bevezetik azt a kártyás rendszert, de már megint az a gondolat ette be magát a fejembe, hogy újra csalónak néznek minket, és a "jó" szokásnak megfelelően szerte-széjjel bonyolítják a bevezetendő rendszert. Miért kell fénykép +név arra a szerencsétlen magyar bkv-s kártyára? Hát azért, hogy néha napján havonta 1-2 útra az apuka, anyuka, gyerekek ne használhassanak azonos kártyát. Mert ha lejár a gyerek 30 napos bérlete és a a hétvégén mégis utazni akar, akkor így nem tud az apuka érvényes bérletével utazni. Bár hétfőn úgy is megvenné az új havi bérletet, de hát nehogy már kicsit jó legyen :-) A fénykép + név miatt aztán gondolom a turisták és az 1-2 napra Budapestre utazó vidékiek nem fogják majd ezt a zseniális új kártyát használni, és gondolom emiatt (is) meg fogják tartani a papír alapú jegyeket. Hurrá, ez hasonlít ahhoz, amit a Nagy Vállalat Informatikai szervezetében csináltak régebben :-) Bevezetünk egy újabb, jobb, korszerűbb rendszert, hogy kiváltsa a régit. De a régit is megtartjuk és persze az újat halálra bonyolítjuk. Aztán majd az új helyett is egyszer bevezetünk egy még újabbat :-) Most majd két jegyrendszert kell a bkv-nak üzemeltetni. Melborune-ben tavaly szerelték le a bankártyaelfogadó jegyárusító berendezéseket a járművekről, mert drága volt a kártyaolvasó berendezés üzemeltetése és javítása. Tovább nem mérgelődöm, de bánt, mert én is Budapestre fogok egyszer csak hazamenni.

Remélem, hogy csak én látom ennyire negatívan ezt az új bkv kártyarendszert. Kíváncsi lennék a véleményetekre. Írjatok kommenteket ehhez a témához!


E kis kitérő után ugorjunk vissza Melbourne-be. Valójában az árakról és az életszínvonalról szeretnék írni.
A Reuters 2013 február 04-i cikke szerint Melbourne a föld negyedik legdrágább városa. Itt minden őrülten drága, de tényleg:

• Egy szellős, szél által jól átjárható, szigetelés nélküli :-) 70m²-es ház havi bérleti díja 1 500 aud/hónap ártól indul (333 712 huf).
• Egy nagyobb, teljesen átlagos szoba bérleti díja + közüzemi számlák + internet + TV két főnek 260 - 350 aud / hét (57 843 - 77 866 huf)
• 120GB-os (fel- és letöltés összeadva!) internet csomag 50-70 aud / hónap (11 123 - 15 573 huf). A korlát elérése után sok szolgáltatónál fizetni kell minden MB forgalomért.
• Havi bérlet 1-ez zóna 120 aud (26 697 huf), 1+2 zóna 188 aud (41 825 huf).

Az alapvető élelmiszereken 0% az ÁFA, és ennyibe kerülnek:

• szar ízű és állagú szeletelt kenyér 1 - 3 aud / 650g
• 20 dkg spanyol száraz kolbász 10 aud
• banán, alma, körte, burgonya a piacon 1 aud / kg, boltban 3 aud
• paradicsom 2 - 4 aud / kg
• nyomi TV paprika lecsóhoz 3-4 aud / kg (de nem olyan igazi TV paprika, olyat itt nem igazán kapni)
• dinnye 1 aud / kg a piacon
• 1 kg olcsó sajt (cheddar) 7 -10 aud
• tejföl kis dobozzal 1,5 aud
• felvágott, közepes minőség 20 - 22 aud / kg
• szeletelt közepesen zsíros bacon szalonna 12 aud / kg
• kis fehér rákocskák a piacon 25 aud / kg
• tintahal piacon 20 aud / kg
• halak 7 aud / kg -tól vannak a piacon
• virsliszerűség 7 aud / kg
• mars, bounty és hasonló csokikák 1,5 - 3 aud
• tusfürdő 7 aud / L
• kóla 3 aud / 2 L
• kávé a kávézóban 3,5 -5 aud
• egy tál kínai vagy bármilyen kaja 12-15 aud
• egyszerű üveg bor boltaban 20 aud / palacktól
• egy üveg sör boltban 3-4 aud
• egy üveg sör jobb kocsmában 7-10 aud
• egy jug (~1 literes nagy kancsó) sör diák romkocsmában 10 aud
• éttermi főétel 25 aud-tól van
• két ember éttermi fogyasztása (előétel, három fogásos menü, kis ital) 150 aud

Nem is sorolom tovább, mert már így is hosszú ez a cikk :-)

Itt megnézhetitek, hogy a helyi "Budapest Étteremben" mennyibe kerül a spenótfőzelék :-)

Itt meg azt, hogy mennyibe kerül a "The Hungarian" étteremben a paprikás csirke nokedlivel.

Ez pedig a melbourne-i "Korona Csárda" weblapja. 

Az üzletekben a nagy mennyiséget vásárlókat szeretik, és az árpolitikával szépen be is húzzák a csőbe a vásárlókat. Mi is rászoktunk arra, hogy mindenből többet kell egyszerre vásárolni, mert az az olcsóbb. Elmész a boltba, hogy megvedd a kedvenc filmedet, és 4 lemezzel érkezel haza. Pedig csak egyet akartál vásárolni :-) Egy dvd film ~8 dollár, kettő 13 dollár, de ha hármat veszel 20 dollárt fizetsz és a negyediket ingyen kapod :-) Ugyanez van az élelmiszer üzletekben is: 1 kg rizs 3 dollár két kiló 5 és 20 kiló 50 dollár. Európai méretű tusfürdő 5 dollár, egy literes 6 dollár. Ezért aztán hiába akarsz keveset vásárolni, a marketingesek mindig elérik, hogy mindenből mindig jó sokat vegyél. Pazarlóan élnek itt, de ettől aztán pörög a belső fogyasztás és az ausztrál gazdaság is.

Néhány "vegyél kettőt, a harmadik ingyen van reklám":

Bármit megkaphatsz ingyen, ha előtte jó sokat veszel belőle :-)

A kedvenc hirdetésem ez a mosópor reklám. Vegyél 3 x 5 liter mosóport és vigyél haza 25 litert. Garantáltan életed végéig kitart ez a mennyiség :-) 

Az élelmiszerbotokban az árcédulákon kötelező feltüntetni egy egységnyi (általában 100g) termék árát azért, hogy a vásárló számolás nélkül össze tudja hasonlítani azonos termék eltérő kiszerelésben árult árait, illetve más, hasonló termék szintén más kiszerelésben árusított áraival. Könnyen lehet úgy járni, hogy az 5 kg-os csomagolású áru drágább vagy ugyanannyiba kerül, mint a 0.5kg-os megfelelője. Mindig meg kell nézni az apró betűs 100g termékre vonatkozó egységárat. Jó kis marketingfogás, de ez is működik :-)

Ezek az őrült helyiek arra a termékre ill. ételre, ami 20 dollár alatt van, azt mondják, hogy "lunch money" (ebéd pénz). Mi, diákok csak nevetni szoktunk ezen: ami nekik "lunch money" az nekünk fél heti kajapénz :-)

Mi szinte minden élelmiszert a piacon veszünk, mert ott olcsóbb. Hetente egyszer kimegyünk a Victoria Market-re és ott jól bevásárolunk. Az egydolláros kenyeret vesszünk, mert az is ugyan olyan rossz, mint a 3 dolláros :-) és a spanyol chorizo kolbászt szoktuk horror áron venni, mert ennek az íze hasonlít legjobban a fincsi magyar kolbászéhoz :-) Rendes, ropogós, héjjal rendelkező kenyér itt nem létezik.

A választék óriási az üzletekben. Ha otthon azt mondjuk, hogy az élelmiszerüzletekben bármit meg lehet vásárolni, akkor itt még inkább van minden-minden :-) Olyan alapanyagokat is meg lehet vásárolni, amiről még álmodban sem gondoltad, hogy létezik. Mindenféle ázsiai, európai, afrikai meg a csuda tudja honnan származó élelmiszereket és alapanyagokat lehet össze-vissza vásárolni, ha van pénzed :-) 

Körülbelül 1 000 aud / fő / hónap az a pénz, ami minimálisan kell az itteni élethez. Persze ebből a pénzből itt csak "nyomorogni" lehet. Ez azt jelenti, hogy egy szobában élsz, szigorúan piacra jársz vásárolni. A boltban kenyéren, tejen, vajon és hasonlókon kívül mást nem veszel. Nincsen csokika, sör, finomság, semmi extra. Néha még a mustár is extra élelmiszernek számít. Nem mész étterembe, otthon főzöl, hogy ne kelljen napi 10-12 dollárért ebédet venni. Nem veszel ruhát és ritkán mész fodrászhoz :-) Így ki lehet jönni havi 1 000 ausztrál dollárból fejenként.

Vagyis 1 000 aud arra elég, hogy ha már itt vagy és befizetted otthonról az iskolát, akkor eléldegélj minimum szinten. De az azért furcsa, hogy ennek ellenére jól érzi itt magát az ember. Néha lehet kicsit túlköltekezni, mulatni, ami azt jelenti, hogy megiszol 1-2 jug sört. És beszélgetsz az ismerősökkel. És máris jól érzed magad :-)

A helyi üzletekben a pénztárosok 40 000 - 45 000 dollárt keresnek évente. A kezdő informatikus 50 000 - 60 000 aud-t keres. Az átlagnál kicsit jobban képzett informatikus (például: java, j2ee, team leader...) 80 000 aud körüli kezdő fizetést kap évente, ami elmehet egészen 150 000 aud-ig is. Aztán vannak 150 000 - 180 000 dollártól induló vezetői fizetések.

Már ti is kitalálhattátok, hogy itt viszonylag egész jól meg lehet élni két embernek is egy fizetésből. Két közepesen kereső ember (pl. egy pár) zseniálisan jól meg tud élni itt úgy, hogy az egyik keresetet majdnem teljes egészben félre tudják tenni.

Több olyan helyi, egyedülálló magyart is ismerünk, akik itt egy teljesen hétköznapi irodai munkáért (például call center, rendelésfelvétel, titkárnő...) járó fizetésből ki tud bérelni egy jó színvonalú komplett házat, fenntart egy autót, kocsival jár munkába minden nap, mindenhová kocsival jár (kb. 230 huf itt egy liter benzin) és majdnem bármit megvehet magának az üzletekben és még a szórakozásra is futja a havi fizetésből. Persze ehhez ügyesen és keményen kell dolgozni és jól beosztani azt, ami van. 

Úgyhogy annak, akinek itt van teljes munkaidős munkahelye, az nagyon jól él. Két, párkapcsolatban élő ember pedig csuda jól elvan itt.

És ami a legszebb az itteni árakban az az, hogy az itt élő ember szinte bárhová elutazhat a világban, mert minden város olcsóbb annál ahol a Melbourne-i ember él [ kivéve azt a három várost, ami a toplista első, második és harmadik helyén van :-)].

A lakáskörülményekről, és a klíma használat rejtelmeiről, a lakáskeresésről, ügyintézésekről, helyi apeh irodáról és a diákéletünkről a harmadik részben fogok írni.

Szép napot mindenkinek.

Közkívánatra

Sziasztok,

Sokan hiányoltátok, hogy miért nem írok többet az itteni életről, az emberekről, a körülményekről, a munkahelykeresésről és hasonló dolgokról.

Ezért aztán elhatároztam, hogy a következő 4 blogbejegyzés ezekről a témákról fog szólni:

1. Élet Melbourne-ben diák szemmel 3 hónap után
2. Iskolai élmények
3. Önéletrajz írás
4. Álláskeresés, tapasztalatok és problémák

Azért az előfordulhat, hogy egy-két unalmasabb :-) bejegyzés is be fog ékelődni e témák közé. És persze majd olvasás közben azt is vegyétek figyelembe, hogy még csak három hónapja vagyunk itt. Ebből a három hónapból kettő majdnem úgy telt el, hogy szinte semmit nem értettem abból, amit nekem mondtak. Ezért aztán nem is mondtak nekem olyan sok mindent :-)

Körülbelül 1 hónapja értem meg azt, amit mondanak nekem és ugyanennyi ideje tudom elmondani a gondolataimat hangosan, angol nyelven :-)

Szóval a három hónap valójában csak egy hónap :-)

Csak győzzétek kivárni, mire megírom a cikkeket :-)

Zira

Mától így hívjuk az 5 dolláros bankjegyet: Zira.

Csak itthon vettük észre, hogy valamelyik boltban kapott 5 dollároson nem a megszokott II. Erzsébet királynő mosolyog ránk, hanem egy szakállas fickó, akit Zira-nak hívnak :-)

Holnap ebédidőben megpróbáljuk továbbpasszolni ezt az 5 dollárost, remélem sikerülni fog :-)

Ha nem, akkor betesszük a mosógépbe, és kimossuk. Nagy baja nem lesz, mert ez a pénz jól bírja a mosást. Műanyagból van.


Ausztrália a világon elsőként bocsátott ki műanyagból (polimerből) készült bankjegyeket. Ez az új, korszakalkotó technológia, amellyel ezek a bankjegyek készülnek, lehetőséget adott a tervezőknek, hogy olyan bankjegyeket tervezzenek, amelyek méltó módon jelenítik meg Ausztrália történelmét és természeti szépségeit. Az ausztrál bankjegyeket az Ausztrál Bankjegynyomda nyomja, amely az Ausztrál Központi Jegybank része. A nyomda nemcsak saját felhasználásra nyom pénzt, hanem olyan külföldi országok részére is, mint például Banglades, Brunei, Chile, Indonézia, Kuvait, Malajzia, Mexikó, Nepál, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea, Románia, Nyugat-Szamoa, Singapore, Salamon-szigetek, Sri Lanka és Thaiföld.

Az első tízdolláros bankjegyet 1988-ban, Ausztrália megalapításának 200. évfordulója alkalmából bocsátották ki. A bankjegy a déli kontinens benépesítésének témáját jeleníti meg: a pénz egyik oldalán egy fiatal ausztrál bennszülött látható teljes ünnepi díszben. A bankjegy másik oldalán az „Első Flotta” hajója, a „Supply” látható, háttérben a Sydney-öböl, valamint egy embercsoport, amely Ausztrália nemzetté válásának elmúlt 200 éves folyamata során betelepedett legkülönbözőbb kultúrákat mutatja be.

Ezek a műanyag pénzek állítólag jóval nehezebben hamisíthatók, és négyszer olyan tartósak, mint a hagyományos, papír alapú bankjegyek. Tisztábbak is mint a papír, és újrahasznosítható az alapanyaga.

Az ausztrál fémpénzek 1 és 2 dollárosok, és léteznek 5, 10, 20 és 50 centesek fémpénzek is. A bankjegyek 5, 10, 20, 50 és 100 dolláros címletekben vannak forgalomban.

Az egydolláros papírpénzt 1984-ben váltotta fel a fémpénz.  Az egydollároson öt kenguru látható:

1988 előtt a kétdolláros bankjegy formában létezett:

A kétdolláros érmét 1988-ban vezették be: egy bennszülött törzsi vezetőt ábrázol a háttérben a Dél Keresztje és a jellegzetes ausztrál fűfa:

Az ausztrál dollár 1966 óta létezik. 1963-ban Ausztrália azzal állt elő, hogy áttérnének a hagyományos brit rendszerről a tízes pénzrendszerre. Több mint 1000 javaslat érkezett, hogy mi legyen az új pénznem neve. Az akkori miniszterelnök, Sir Robert Menzies, a royal mellett érvelt, végül azonban a dollár lett a befutó. Így 1966. február 14-én bevezették Ausztráliában a tízes pénzrendszert és egy ausztrál dollár 100 cent lett. 

2007-ben a hatodik legnagyobb forgalmat lebonyolító pénznem volt a nemzetközi devizapiacon az ausztrál dollár. 

A Nemzetközi Fejlesztési Bank (IFB) Esztétikai Bizottsága elbírálása alapján 2008-ban a világ második legszebb valutája címet kapta az ausztrál dollár.

Az igazi, Zira nélküli 5 dolláros így néz ki:

Forrás: Ausztrál Nagykövetség Magyarország, wikipedia.

Tömegközlekedés

Ezt a bejegyzést Katának kellene megírnia, mert ő nincs megelégedve az itteni közlekedéssel. Nekem ez nem volt furcsa, mert én már másodszor vagyok ebben az országban. Még kellemes meglepetés is ért, mert itt eddig nem kellett várni a buszra 1,5 órát, úgy mint plédául Gold Coast-on.

Itt, Melbourne-ben az idén vezették be a myki rendszert és a régi rendszert év végéig lehet használni. A bevezetés egy 3 éves projekt volt, és természetesen a myki-nak is van wikipedia oldala, itt. Az új rendszerben két zónára osztották a várost. Az 1-es zónába a belváros és a körülbelül 5 km sugarú körben lévő környéke tartozik. Minden más 2-es zóna. A bérlet egy bankkártya méretű kártya, amit a leolvasóhoz kell nyomni 2 másodpercre minden fel- és leszálláskor. Két zseb van a kártyán: készpénz zseb és bérlet zseb. Ha érvényes a kártyánk, akkor szerényen pittyen egyet a gép, ha nem, akkor hangosabb hangot ad ki. A buszsofőrök füle ezekre a hangokra van kihegyezve :-) Ha csak leszálláskor pittyentünk, akkor a legmagasabb jegyárat vonja le a rendszer a kártyánkról. Ha bérletünk van, akkor csak regisztrálja az utazásunkat a pittyentés. Ha lejár a bérlet és elfelejtkezünk róla, elkezdi lefogyasztani a pénz zsebből a keretünket (ha van rajta), és ezzel jól meg lehet szívni.

Először is szeretnék nektek írni az utazási költségekről. Egy 1+2 zónás 30 napos bérlet itt 186,6 AUD. Ez hozzávetőlegesen 43 000 forint. A pontos bérlet árakat itt lehet megnézni. A kétórás jegy az 1-es zónába 3,28 AUD (750Ft), az 1+2 zónába 5,54 AUD (1 270 HUF). A napi jegyek árai 6,56 AUD (1 500 HUF) és 11,08 AUD (2 530 HUF).

Bérlet nélkül elég nehéz utazni, de nem lehetetlen :-) A metróban kapuk vannak, a buszokon az első ajtón lehet csak felszállni, de a villamoson nincs semmilyen korlátozás a felszállásra. Ha elkap az ellenőr, a büntetés 200 AUD.

Az első pár napban nagyon nehéz tájékozódni, mert vagy nincsen kiírva, hogy melyik jármű hová megy és honnét jön, vagy nekünk szokatlan az ő logikájuk. Például a metró esetében a belvároson kívül nincs sehová kiírva, hogy melyik vágányon érkező jármű megy a város felé és melyik kifelé. Utólag jöttünk rá, hogy az 1-es sorszámú vágányon befelé, a 2-esen kifelé jár a metró. Ez a szabály mindenhol működik, ahol maximum 3 vágány van az állomáson. Ugye milyen egyszerű? :-)

A külvárosi megállókban nincs menetrend kitéve. Ehelyett van egy doboz két gombbal. A zöld gombot megnyomva kicseng a telefon (mert ez valójában egy telefonkészülék két gombbal), majd ha a vonal nem foglalt, akkor egy hang bemondja, hogy mennyi idő múlva jön a következő 2-3 metró mindkét irányba. Az első héten nem is mertük megnyomni a gombot, mert féltünk, hogy majd valakivel beszélgetni kell :-) Hogy mi a fenéért nem tudják számokkal kiírni egy kijelzőre az érkezéseket, még nem fejtettük meg. Talán a telefondobozt olcsóbb üzemeltetni, mint a kijelzőt :-)

Ahol több vágány van, ott előfordul, hogy nincs az emeleti állomásban információs tábla a közlekedő metrókról, ezért végig kell járni a vágányokat, mert ott biztosan ki van írva, hogy a következő érkező metró merre megy tovább. Ha meg ki van írva fent akkor nem biztos, hogy a vágányok mellett is ugyanaz van kiírva, mint lent :-) Ez van. A helyiek erre nyugodt arccal csak ennyit mondanak: No worries :-) Ennek ellenére a metrón a legkönnyebb kiigazodni.

Minden pontosan jár, de ha valami késik, akkor azt érthetően kommunikálják minden állomáson. Ha nincs hangosbemondó (busz vagy villamos megállóban), akkor odaállítanak egy zöld ruhás emberkét, aki kiáltozva ismételgeti, hogy mi a helyzet :-)

A metró itt úgy néz ki, mint otthon a HÉV. Leginkább a felszínen közlekedik és a Siemens Alstrom gyártja a metrókocsikat:

Villamosból legalább 4-5 féle van forgalomban. Van egy nagyon régi villamos, ami a belvárost járja baromi lassan körbe, és egy hang minden megállóba bemondja, hogy milyen látnivaló van a közelben. És ami a legfontosabb, hogy ingyenes! A hang néha a hangszóróból szól, vagy néha egy ember helyettesíti a hangszórót, aki az utasokkal együtt utazik. Ez a járat olyasmi, mint otthon a turista hopp-on-hopp-off buszok. Ezt a villamost City Circle-nek hívják:

A villamosok belsejében csak a fontosabb megállók vannak kiragasztva, úgyhogy ne tévesszem meg senkit, hogy a matricán kevesebb megállót lát, mint amennyni valójában van. Aztán ilyen villamosok is vannak még:

Azért vannak errefelé újszerűbbek is:

A busz itt a legkevésbé használatos közlekedési eszköz. Óránként 1-2 járat van, csúcsidőben maximum 4. A buszok szépek, újak, tiszták. A legtisztább közlekedési eszköz, talán azért, mert kevesen használják. A sofőrök segítőkészek, bár néha fogalmuk sincs, hogy merre járnak és szörnyen érthetetlen angolt használnak. A buszmegállókban még nehezebb megállapítani, hogy melyik irányba kell felszállni, ha a belváros felé szeretnénk menni. A buszokon belül nincs információ kitéve az utasoknak, hogy éppen merre járunk, úgyhogy vagy megkérdezzük az érthetetlenül beszélő sofőrt, és majd csak letesz valahol, vagy csak bambul kifelé az ember az ablakon és próbálja kitalálni, hogy merre jár. A legjobb kérdezősködni :-) Kata nagyon nem szereti a buszokat.

Természetesen a légkondi nem hiányzik egy járműről sem. Mindenhol szétfagyasztják az utasokat, annyira nyomatják a hideg levegőt.

Egyéb közlekedési eszközök a városban:

Vannak városi biciklik is, ezek napi díja kevesebb, mint a napijegy:

A benzin ára itt ~140 AUD/100 liter (320 HUF/liter). Valami rejtélyes ok miatt itt 100 liter egységáron van kiírva a benzinár. Bár ez nem tömegközlekedési eszköz, de ilyet is sokan használnak utazásra:

És gyalog is lehet járni. Ez a három csaj is ezt az egészséges módot választotta, miután csinosan felöltöztek:

A budapesti közlekedés és a járatok sűrűsége semmi kivetnivalót nem hagy maga után. Egyedül a járművek minőségével van csak baj. Vegyetek ti is BKV bérletet az új, emelt, 10 200 HUF áron :-) Itt ugyanezért mi 43 000 forintot fizetünk :-)