Marokkó - Marrakesh 1/4

Marrakesh-ben végül 6 napot töltöttünk el. Ha azt hiszitek, hogy ez nagyon sok idő, és ennyi látnivaló nincs is a városban, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak benneteket: kétszer ennyi időt is el tudtunk volna tölteni a városban.

Odafelé úton, a repülőn úgy alakult, hogy egy Coloradóból kirándulni jött, fiatal, politikusnak készülő, Kata szerint tipikus amerikai egyetemista szépfiúval ültünk egymás mellett. Jól elbeszélgettünk az EU és az USA dolgairól és megbeszéltük, hogy megérkezés után közös taxival megyünk be a reptérről a városközpontba és megosztjuk a taxiköltséget, mert mindegyikünknek ugyanazon a környéken van a szállásunk. A költségcsökkentés nem teljesen úgy sikerült, mint ahogy elterveztük. Az arab taxis sokkal rutinosabb "üzletember" volt, mint mi hárman együtt :-) Később kifejtem, hogy miért is.

A reptérről elég nehéz volt kijutni, vagy 30 percig tartott a sorban állás és a farkasszem nézés a vámosokkal. Három különböző helyen ellenőrizték le az útleveleket. Mindig franciául kezdtek el beszélni hozzánk, de amikor angolul válaszoltunk gond nélkül átváltottak a vámosok angolra. Ez egész kellemes benyomást keltett bennem, szóval már az első 30 perc jól indult :-) Az utolsó vámos még pecsétet is belenyomott az útlevélbe. A mi magyar útlevelünket sokkal jobban megvizsgálták, mint az amerikai srác kék színű útlevelét. Biztos a bordó szín jobban bejön nekik. Talán azért, mert szinte az összes épületük vörös színű :-)

Még a repülőgépen ki kellet tölteni egy papírt. Alapadatokat kértek és azt kérdezték meg, hogy miért jövünk az országukba. A papírt a vámos sorról-sorra, nagyon részletesen ellenőrizte, majd kézzel bepötyögte a válaszainkat a számítógépbe.

Még mielőtt kijöttünk volna a reptérről, átváltottuk az euró pénzünket dirhamra. Az átváltási árfolyam az egész országban egyforma, mivel államilag szabályozott a pénzváltás. Ez is nagyon tetszett :-) Januárban 10,6 marokkói dirhamot adtak egy euróért. Európában eszetekbe ne jusson dirhamot váltani. Alicantéban a legjobb pénzváltó 8 dirhamot akart adni egy euróért. Ez 20%-kal kevesebb mint itt, a marokkói reptéren. A biztonság kedvéért azért 100 eurónyi dirhamot vittünk magunkkal Spanyolországból, de ez utólag teljesen feleslegesnek bizonyult.

Marrakeshbe érkezve az első igazi feladat a városközpontba jutás vólt. A reptéri busz ilyen későn már nem járt, ezért aztán taxival próbálkoztunk. A reptéri taxis 200 dirhamért akart bevinni minket az 5 km-re lévő városközpontba. 20 euró itt iszonyat sok pénznek számít és azt olvastuk az interneten, hogy a helyiek 40-50 dirhamot fizetnek ezért az útért. A taxis azt magyarázta, hogy a buszon is 3 jegyet kell venni három személynek, szóval nála is háromszor kell fizetni. Így jön ki a 200. A plusz 50 meg azért van, mert turisták vagyunk. A 200-at lealkudtuk 150-re, de ennél többet nem tudtunk alkudni. Éjfél múlt kicsivel, mindenki fáradt volt, és fogalmunk sem volt, hogy a szállásunk merre van, szóval elfogadtuk az ajánlatot :-)

Beültünk a taxiba, elindultunk, de 5 perc múlva már 180-ról, meg újra 200-ról dumált a taxis. Néha úgy csinált a pasi, mintha nem értené, hogy mit mondunk neki, de amikor ő beszélt hozzánk a viteldíjról, akkor nagyon is szépen jöttek ki az arab szájából az angol szavak. Nagyon vicces volt, amikor az amerikai srác nagyon lassan beszélve, tökéletesen tiszta angol kiejtéssel, a legegyszerűbb szavakat használva próbálta megbeszélni a taxissal, hogy a pár perce megállapodott 150 dirham a szállásig fuvarról szólt, miközben a pasi úgy ment mindenen keresztül az autóval, pl. át a záróvonalon, néha a szembe jövő sávban közlekedve mintha ez teljesen normális lenne (itt az is). Pár nap múlva nekem is vezetnem kell majd itt, gondoltam, egész szuper lesz majd ez a vezetési stílus :-) Persze nem sikerült megértenie a sofőrnek ezt a pár angol mondatot, és  végül kitett minket a megadott címtől körülbelül 1 km-re. 150-ért ez jár a turistának :-) 

Az amerikai sráctól elköszöntünk és a szállásunk felé vettük az irányt. Ekkor már éjjel egy óra volt. Falakkal körülvett szűk utcák, magas házak, csupa rémisztő alakok mindenfelé, itt-ott utcán fekvő emberek, zacskóból valami festékszagot szívogatók mellett húzogattuk a bőröndjeinket a sötét sikátorokban. A GPS csak nagyjából vitt el a megadott címre, mert a térképen már rajta sem voltak azok a kis sikátorszerű szűk utcák, ahová bekeveredtünk. Volt olyan rész, ahol még világítás sem volt, csak a telefon LED fényével tudtunk valamit világítani. Itt ha akartak volna, simán ledarálhattak volna minket úgy, hogy soha senki nem tudja, hogy merre jártunk utoljára :-)

Persze eltévedtünk. Félelmetes volt az egész, de mégsem éreztem azt, hogy félni kellene bármitől is. Mellettünk üvegeket zúztak össze, aztán egy narkós csávó beszélt hozzánk valamit, és útközben minden sarkon valaki le akart pénzzel nyúlni minket, hogy majd ő útbaigazít. Próbáltunk tájékozódni, de olyan szűkek voltak az utcák, hogy 10 perc után fogalmunk sem volt, hogy merre járunk. Aztán jött pár kölyök, akik segítőkészen elvezettek a sikátorokon keresztül a szállásunk kapujáig. A kapuban meg elkezdtek hangoskodni, hogy adjunk pénzt nekik, amiért idevezettek minket. A pénztárcám nem mertem elővenni a sötétben, mert tele volt pénzzel, és sokan is voltak a kölykök. Közben Kata becsengetett a házba, és kijött végre a szállásadónk. Gyorsan bementünk a házba, de a kapuban még mindig ott álltak a suhancok. Bent elővettem pár eurót és azt odaadtam a srácoknak. Nem tetszett nekik, 5 eurót kértek. Kis vita után mondtam, hogy vagy ez van vagy semmi. Végül elmentek 2-3 euróval.

Fura volt a helyzet, mert a szállásadónk nem avatkozott be az ügyletünkbe, és nem szólt egy árva kukkot sem, hagyta, hogy mi oldjuk meg a vitát a srácokkal, és a kaput sem merte rájuk csukni.

Később, egy barátomtól tudtam meg, hogy "itt a gazdagnak kötelessége támogatni a szegényt, a szegénynek pedig valami szívességet kell tenni érte. De ez utóbbi jelképes, például egy fotó készítés. Ha nem adsz érte pénzt, akkor olyan az nekik, mint nálunk a húsvéti locsolkodás után még egy fél kortyot sem kapni. Ezt a házigazda is tudja, emiatt nem szól bele a mi és a gyerekek ügyletébe.".

Pár óra alatt már kétszer lehúztak minket. Mi lesz itt holnap? :-)

Amúgy meleg volt, hajnali egy óra, január eleje és 15 fok. Az idő is egész jó. Ez is jó jel másnapra :-)

A szállást most is az airbnb.com-on foglaltuk, magánszállás, és ahogy vártuk, teljesen rendben volt minden. Még egy kis medence is volt a házban, plusz egy aranyos, de nagyon nyávogós macska.

A szobaajtón lakat, csak hideg vízcsap a mosdóban, de a tusoló rendben volt. A háziúrtól kaptunk egy fél literes ásványvizet, így iható vizünk is volt reggelig :-)

A ház nagyon fura. Ahogy már említettem, van benne medence és sok párnás helyiség ahol ücsörögni lehet. Az egyik így néz ki:

A medence mellett van egy baromi magas csigalépcső, ami valójában a ház tetejére vezet fel:

Fent a háztetőn volt egy szuper kis terasz nyugágyakkal, itt jókat reggeliztünk. Reggel szép, napos időre ébredtünk, a teraszon működött a GPS, gyorsan beállítottuk a pontos pozíciónkat. Reméltük, hogy majd valahogy visszatalálunk ide :-)

A lakásban mindenütt szép színes lámpások voltak, nagyon frankón nézett ki minden. Mivel január eleje volt, és ez nem főszezon, a bazi nagy házban csak mi ketten laktunk. 5 napig miénk volt az egész ház, minden nap más szobában aludhattunk volna :-)

Reggel, világosban megértettük, hogy miért nem találtunk ide a sötétben, még GPS-szel sem. És azt is megértettük, hogy miért volt tök sötét, és miért kellett a telefonnal világítanunk. 

A ház bejárata:

A hazafelé vezető út: kanyar jobbra:

Az ott a szállásunk bejárati ajtaja, a zsákutca végén:

Szép kis kaland lesz ez a kirándulás, az már biztos :-)

Szép napot mindenkinek!

Marokkó

Sziasztok,

Öt hónap szünet után új poszttal jelentkezik a Világszám, ezúttal Afrikából. A következő néhány poszt az év eleji afrikai kirándulásunkról fog szólni. 

Összesen 15 napot töltöttünk el Marokkóban. Az odaút kissé költséges és hosszú volt: december végén Alicantéból Madridba utaztunk vonattal, majd innét repülővel Budapestre mentünk, hogy otthon töltsük el az év utolsó néhány napját. Budapestről január 2-án repültünk vissza Madridba, ahol egy reptéren eltöltött éjszaka után a Ryanair menetrend szerinti járatával utaztunk Marrakech-be, Marokkó negyedik legnagyobb városába. A városnak körülbelül 1 millió lakosa van. Az afrikai repjegy ára töredéke volt a Budapestinek. Az oda-vissza jegy 75 euró volt fejenként.

Jó pár héttel az utazás előtt már elkészítettük az útitervünket, mivel Afrikába is egyénileg mentünk. Nem szeretjük a szervezett turistautakat, mert ezek csak a tömegeknek szóló, legnépszerűbb helyszínekre viszik el a látogatót, mi pedig szeretünk elvegyülni a helyiek között. Sikerült is :-)

A terv az volt, hogy a Marrakech-be eltöltött 4-5 nap után autót bérelünk, és azzal járjuk be az országot, amennyire időnk (és pénzünk) engedi. Marrakech után utunk az Atlasz hegység, 1740m magasan fekvő kis eldugott hegyi falujába, Imlilbe fog vezetni. Ezután kimegyünk az Atlanti-óceán partjára, és Casablanca, majd Rabat városa lesz meglátogatva. Végül, ha időnk engedi elmegyünk még Fes-be is. Aztán Rabatból repülővel vissza Madridba, majd onnét vonattal Alicantéba, ahol megkezdődhet az új, munkás 2015-ös év.

Sajnos a Sahara sivatagi túra már biztos, hogy nem fog beleférni az időnkbe, mivel ez az ország teljesen másik, keleti felén helyezkedik el. Az útitervünk áttekintő térképe itt érhető el.

Az interneten több helyen is olvastuk, hogy vigyázni kell a fertőzésekkel Afrikában, mert a higiéniai viszonyok ott nem olyanok, mint Európában. Mi gyógyszerek helyett ezt vittük magunkkal [a madridi reptéren meglepően olcsó volt a pia :-)]:

A gyógyszer bevált, nem volt semmilyen egészségügyi gondunk a 15 nap alatt, annak ellenére, hogy szinte minden utcai árustól vettünk valami finom csemegét, és a piacon a helyiekkel egy tányérból ettük-ittuk a finomságokat. Szerintem ez a fertőzésektől való félelem teljesen túl van pörögve. Ha nem félsz és nincsenek előítéleteid, akkor nem is érhet nagy baj. Mi ezzel a gondolattal a fejünkben vágtunk neki az útnak.

Budapestről szép verőfényes időben indultunk el. A repülő ablakából csodaszép volt a kilátás az országra. Gondolom mindenki kitalálja, hogy mi az a nagy tó ott alattunk :-)

Nem szoktam repülőgépekből készített fotókat megosztani a blogban, de a következő két fotót a szívemhez közel álló pici lány kedvéért mindenképpen fel kell ide tennem. Az első képen Százhalombatta, a másikon a MOL Nyrt. finomítója látható, 5-6 km magasságból:

Január 3-án, fejenként egy mini utazóbőrönddel, 6 óra reptéri várakozás és 2 óra repülés után, kicsivel éjfél előtt végre megérkeztünk Marrakech-be, és megkaptuk életünk első afrikai országos pecsétjét az útlevelünkbe, az ausztrál pecsét mellé :-)

A következő poszt a marrakech-i városnézésről, ételekről és a tapasztalatainkról fog szólni.

Tél van

Sziasztok,

Most, hogy elmúlt a veszély és továbbra is ingyenes marad a Világszám, szeretnék megosztani veletek néhány alicantei fotót és a poszt végén egy spanyol nyelvű kiadványt, ami még jól jöhet a jövő évi nyaralás tervezéséhez :-)

Két hete nagyon megváltoztak a dolgok Alicantéban. Október végén egyszerre csak kiürültek a strandok és az utcák, és hazamentek a turisták. A komcsákba már csak itt lakók járnak, a strand is teljesen kiürült és a szórakozóhelyeken is csak spanyol beszédet és zenét lehet hallani. Szeptemberben elment az utolsó közvetlen Alicante - Budapest menetrend szerinti repülőjárat is. Legegyszerűbben és leggyorsabban most talán Madridból lehet 60 és 140 Eur közötti áron (+30 Eur a szupergyors vonat Alicantéból Madridba) Budapestre repülni a Ryanair gépeivel.

Az OAMI-ban elkészült az a szoftvercsomag, amely az Európai Uniós országok nemzeti IP (intellectual property - szellemi tulajdon) irodáinak napi munkáját hivatott támogatni. A szoftvercsomag jó pár webalapú alkalmazást tartalmaz, és a csomag legnagyobb komponensét (BackOffice) a mi csapatunk készítette el:

A szoftvercsomagot az első évben FSP-nek (Future Software Package) hívták, aztán amikor én megérkeztem, akkor már csak Software Package volt a neve :-) A szoftvercsomagról a European Trade Mark and Design Network oldalán lehet olvasni a Software Package név alatt. A projekt végében az volt a legjobb, hogy még meglepetést is kaptam a spanyol kollégáktól:

A BackOffice alkalmazással az OAMI hírlevelének első cikkében és itt is foglalkoznak. Indulhat az új projekt, ami a szoftvercsomag használatba vételéről és az egyes országokhoz igazításáról szól.

Katánál a pénzügyön a héten brainstorming volt tartva arról, hogy mik legyenek a jövő évi célok. Aztán a nagy év végi zárás után, december 23-tól be is zár erre az évre a pénzügy :-)

Egy szó mint száz, vége a nyárnak. A tél beköszöntének egyik jele, hogy kitették a gázmelegítőket az éttermek utcán lévő asztalai közé, mert már hideg van. Időjárás és vízjelentés:

És most, hogy már nem kell aggódni a letöltött adatmennyiség miatt, jöjjön néhány fotó az alicantei nyár végéről a kihalt utcákkal és strandokkal [a baloldali madaras képre nagyon büszke vagyok :-) ]:

Néhány angol turistának azért még sikerült kifognia egy last-minute nyaralást :-)

A kikötőben a csónakokat már felkészítették a telelésre:

A poszt elején említett, a spanyol kormány által készített Costa Blanca-t népszerűsítő, turistáknak szóló, természetesen spanyol nyelvű dokumentumot itt érhetitek el. Aki erre a vidékre tervez jönni, annak érdemes átfutni a körülbelül 90 oldalas anyagot.

Ráadásnak pedig megosztanék veletek egy közeli, Alicante városától 60 km-re lévő, spanyol stílusú Safari túra lehetőséget. Bár a fotók alapján nem nagyon értem, hogy ebben mi a szafarizás :-)

És a mai +1 topic: kecskehajigálás a templomtoronyból.

Minden év januárjának negyedik vasárnapján kecskedobó fesztivált tartanak Zamora tartomány Manganeses de la Polvorosa városában. A rituálé abból áll, hogy egyszerűen csak úgy, egy csoport fiatal férfi lehajít egy élő kecskét a városi templom tetejéről. Persze előtte a szertartás részeként egy tinédzser csapat végighurcolja az állatot a városon, majd felcipelik a kecskét a város közepén lévő templom 15 méter magas tornyába és lehajítják onnét, miközben a tömeg éljenez. Íme a városi templom:

Az eseménynek Wikipedia oldala is van: itt.
Állatvédő szervezetek tiltakozásának eredményeképpen először 25 000 peseta (150 usd) büntetést kapott a város, majd később annyit enyhítettek a történeten, hogy elkapták a kecskét, mielőtt földet ért volna egy nagy lepedővel, hogy ne zúzza magát halálra. Aztán végül 2002-ben teljesen betiltották a kecskedobálást. Azóta nem repül kecske a városi templomtoronyból.

A szokás hátteréről annyit sikerült megtudnom, hogy a helyi legenda szerint élt itt egy pap, akinek volt egy nagyon különleges kecskéje (hogy mitől volt különleges, azt már senki nem tudja). Az erre utazó rászorulók és szegények ennek a kecskének a tejével laktak mindig jól. Egy napon azonban a szeretett kecske besétált a templomba, és amikor megszólalt a vasárnapi mise harangja, az ijedtségtől messze elmenekült. Szerencsére a kecskét egy takaró segítségével elkapta egy csapat fiatal férfi.

A város Spanyolország északnyugati felén helyezkedik el. Itt van hozzá a térkép.

Az első videót bátran megnézhetitek, mert annyira rossz a minősége, hogy alig látni belőle valamit:

Ez a második videó már kicsit erőssebb:

A következő poszt a valenciai városlátogatásunkról fog szólni.

Jó pihenést a hétvége hátralévő részére :-)

Negyven

Már negyven napnál tartunk, de 45-nél megáll a számlaló. Hurrá :-)

Még 5 nap szombatig.

Sajnos otthon megint nincs internet, ezért nem megy mostanában úgy a poszt írás ahogy kellene. A héten elmentem, hogy előfizessek egyre, de a három szolgáltató közül egyiknél sem tudták elmondani angolul azt a 2 mondatot, hogy mit tartalmaz az egy éves előfizetés. Eléggé fel is húztam magam, hogy ennyire nem tudnak itt angolul. Még a bazi nagy piros Vodafone szalonban sem jutottam az angol tudásommal semmire :-(

Talán majd Katával jobban fog menni az ügyintézés.

Amúgy most úgy tűnik, hogy még egy kis időt el fogunk Alicantéba tölteni és élvezhetjük tovább a kutyaszaros utcákat. De ha ránézek a hőmérőre, ami most 27 fokot mutat éjjel 11 óra 20 perckor, lehet nem is bánom ezt annyira :-)

Délután 34 fok volt, a strand tele van még turistával, a víz 28 fokos, miközben az interneten azt látom, hogy otthon Budapesten 15 fok van. Lehet holnap munka után ki is megyek fürdeni egyet. Nem éreztem tengervizet már egy hete :-)

Jó munkát holnapra mindenkinek.

Madrid - városnézés, 2/3

Ez itt a madridi poszt második része, ami a városnézésről fog szólni.

A mi útitervünket Kata állította össze, jó strapásra sikeredett. Kis túlzással a város összes jelentősebb múzeumát megnéztük :-), és mind a tíz ajánlott látnivalót meglátogattuk. Érdemes a látnivalók weblapját felkeresni a nyitvatartások miatt, különösen a múzeumok esetén, hogy mikor lehet ingyenesen megnézni a tárlatokat. Például a Pradoba minden nap a nyitva tartás utolsó két órájában ingyenes a belépés. A templomokkal nem volt szerencsénk. Az ünnepi hétvége miatt többször is előfordult, hogy ahová be szerettünk volna menni, az épp zárva volt ideiglenesen délelőtt.

Madridba repülőgéppel mentünk, mert olcsóbb volt a repjegy, mint a vonatjegy. Aztán miután hozzáadtuk az alicantei reptérre ki-bejutás (4 * 3,90 eur) és a madridi reptérről be-kijutás (4 * 5 eur) költségét a repjegy árához, pont ugyanolyan ár jött ki, mintha vonattal mentünk volna. A repülés 45 perc volt + a reptérre kijutás + várakozás a reptéren pont kitették a vonatozás 2,5 órás menetidejét. Szóval teljesen mindegy, hogy repülővel vagy vonattal megy Alicantéból Madridba az ember. A repülgetés kicsit bonyolultabb. Én a vonatozást ajánlom :-)

A szállást a szokásos „kanapékölcsönzős” weblapon foglaltunk az Opera mellett. Innét gyalog be tudtuk járni az egész belvárost; nem is kellett tömegközlekedést használnunk egyszer sem.

Mi ezeket a helyeket jártuk végig:

Péntek:

1) Museo Cerralbo: A kiállított tárgyak, műalkotások és az egész épület magántulajdonban van.

2) Mercado de San Miguel: A piac meglátogatása az első nap reggelén szinte kötelező program nekünk :-) Kicsit furcsa a „piac” elnevezés, mert inkább egy nagy delikátboltnak hívnám ezt a helyet. Itt minden a pénzes turistákra van kihegyezve, 5 euró alatt nem adnak egy falatot sem :-) Egy csomó fura és érdekes ételt lehet itt venni.
Szemet gyönyörködtető a pultokban lévő áru, legszívesebben mindenből venne az ember egyet. Van itt kávézó, salátázó, borozó, pékség… Minden :-)

3) Plaza Mayor: 1619-ben készült, három oldalon épületsorral körbezárt óriási nagy tér. A spanyol inkvizíció idején sok szerencsétlen itt halt meg ezen a téren. A tér közepén III. Fülöp lovasszobra látható. A szoborral szemben van egy turistainformációs központ :-)

4) Palacio Santa Cruz: Ide nem tudtunk bemenni, mert az épületben valamilyen spanyol hivatal „lakik”.

5) Puerto del Sol: Madrid központjában, közel az operához helyezkedik el ez a tér. „Gate of the Sun”-nak is hívják. A tér központi helyén van egy óra, amit mindenhonnét egész jól lehet látni. A madridiak ezen a téren szeretik megünnepelni az újév első percét, már csak azért is, mert éjfélkor különleges harangjátékot játszik az óra.
Az épülettel szemben van a  0. kilométerkő, innét számítják a spanyol úthálózat kilométereit (olyan mint a budapesti Clark Ádám téri 0. kilométerkő). A téren van még egy szobor: medve az eperfával. Ez Madrid szimbóluma:

6) Museo Reina Sofia: XX. századi műveket kiállító múzeum. Talán Pablo Picasso, Salvador Dalí és Joan Miró képei a leghíresebbek az itt kiállított képek közül. Itt látható Picasso egyik mesterműve, az óriási méretű El Guernica, amely a II. világháború borzalmait jeleníti meg különös stílusban.  A jobb oldali képen Salvador Dali egyik híres képe:

Kissé idegesítő volt, hogy Madridban egy múzeumban sem lehet fotózni, és az angolul nem tudó teremőrök szinte hobbit űztek abból, hogy a spanyolul nem értő turistákat megállás nélkül spanyol nyelven figyelmeztették a fényképezgetés miatt (a British Museumban és a Louvre-ban is lehetett mindenütt fényképet készíteni, még a Mona Lisa-t is lehet fotózni). Azért mindenki próbálkozott rendületlenül a kattogtatással :-)

A bal oldali fotón Picasso El Guernica műve látható, amit életem kockáztatásával, a teremőröket kijátszva végül sikerült titokban lefényképeznem :-) Annak a képnek az árából, ott mellettem vígan eléldegélhetnék életem végéig:

A legújabb kor „modern” művészeti alkotásai is helyet kaptak ebben a múzeumban. Lehet, hogy ez a kép is megér pár ezrest valakinek :-)

7) Parque del Retiro: A városközpont határánál kezdődik ez a hatalmas park épületekkel, szökőkutakkal, csónakázótóval. Ez a madridi Városliget. Csak nagyobb, és rendezettebb. Az 1500-as években kezdték el építeni. Akkor királyi parkként funkcionált. A park közepén van a Kristálypalota, ami egy jó nagy és magas üvegház.

8) Museo del Prado: A világ négy leghíresebb és talán legnagyobb képzőművészeti múzeumának egyike. A legnépszerűbb turistalátványosság a városban. A múzeumot 2007-ben kibővítették. Több mint 7000 művészeti munka van kiállítva, a 12. századtól kezdődően a 19. századig bezárólag. Egy látogatás alkalmával lehetetlen mindent megnézni. Érdemes csak a spanyol művészek munkáira koncentrálni, mint Goya, El Greco, da Ribera és Velázquez. Itt található a legátfogóbb spanyol festménygyűjtemény. Ide kerültek a legkeményebben kiképzett kommandós teremőrök, akikkel többször is összetűzésbe kerültem :-)

Szombat:

1) Templo de Debod: Az egyik legszokatlanabb és legfurább hely Madridban. Nehéz elképzelni, mit keres a Királyi Palota melletti dombtetőn egy egyiptomi síremlék, aztán bent, az épület belsejében az információs táblák és videók elmagyaráznak mindent: 1968-ban az egyiptomi kormány adományozta ezt az egész épületegyüttest a spanyol kormánynak hálából, amiért segítettek megmenteni a Nílus által elárasztott területen lévő ősi romokat Núbiában. Sok ország összefogásával szétdarabolták az érintett terület összes egyiptomi épületet (majdnem 10 évig dolgoztak rajta), biztonságos helyre szállították őket, majd újra összeraktak mindent. Az egyik ilyen szétdarabolt, becsomagolt épületet kapták meg hálaként a spanyolok, amit itt Madridban ennek a dombnak a közepén újra összeraktak.

2) Plaza de Oriente: A királyi palota előtti tér / park.

3) Palacio Real: Ez a spanyol királyi palota, több mint 2500 szobával. Fényképezni itt sem lehetett, a vad teremőrök csak úgy ugrottak rá a szerencsétlen, fényképezőgépet éppen, hogy csak előhúzó turistákra, és ékes spanyol mondatokkal próbáltak elmagyarázni valamit a spanyolul nem tudóknak. Biztos speciális központokban képzik ki a múzeumi teremőröket, akiknek a hallása ki van hegyezve a fényképezőgépek optikájának kinyílásakor hallható hangra :-) Amint szöszmötölést hallanak, máris ugranak. Kár, hogy angol nyelvi órák nincsenek a kiképzőprogramban. A fenti okok miatt, erről az épületről jórészt csak külső fotók készültek. A középső képen a háttérben a holnapi nap első programjának célpotja, az Almudena katedrális.

A palota 1764-ben épült, III. Károly rezidenciája volt. Az utolsó királyi család az 1900-as években élt itt XIII. Alfonso és Victoria Eugenie. Csodaszép belülről az épület.

4) Gran Vía: Madrid Broadway-eként ismert. Azt mondják, hogy ez az az utca, amelyik sohasem alszik.

Amikor itt jártunk éppen le volt zárva a teljes utca és környéke, mert húsvéti körmenet volt, Jézus és Szűz Mária szobrait hordozták körbe az egész városon (az alicantei húsvéti körmenetről majd írni fogok egy külön posztot, fantasztikus élmény volt részt venni ezen az eseményen, ahol a helyiek a vállukon cipelték végig a szenteket tartó óriási éptményeket Alicante város kis szűk utcáin). Előzetesként beteszek ide pár fotót a madridi körmenetről.

Az utca telis-tele van éttermekkel, kocsmákkal, sörözőkkel, és áruházakkal. A legszebb és leghíresebb épület a Telefónica és a Metropolis épület. 1929-ben amikor elkészült, ez volt Európa legmagasabb épülete. Az órával a tetején nagyon szép látványt nyújt.

5) Prado: Este 6-ra megint visszamentünk egy kicsit a múzeumba az ingyenes időszakban :-)

6) San Jeronimo el Real: Ez a XV. századi gótikus templom a Prado múzeum mellett van, egy kis domb tetején.

Vasárnap:

1) Catedral de la Almudena: Hatalmas templom. Ottjártunkkor épp a húsvét vasárnapi misére készülődtek, amit a spanyol tévé is közvetített. Fiatal épület, a XIX. és a XX. század folyamán építették. Maga II. János Pál pápa szentelte fel 1993-ban.

2) Teleférico de Madrid (libegő): A városközpont határától indul (az egyiptomi templomtól 10 perc sétára) és a város szélén lévő hatalmas domb tetejére visz fel. Ezen a dombon van a vidámpark és az állatkert is, és tele van piknikező spanyolokkal. A domb tetejéről szép kilátás nyílik Madrid városára. Egy oda-vissza út a libegővel nem túlságosan drága, 5 eur / fő körül volt. Erre a programra 3-4 órát érdemes szánni akkor, ha nem mentek be a vidámparkba, ahová 30 eur a belépő fejenként. Mi az adrenalin vidámparkot kihagytuk, mert Ausztráliában, Gold Coast városában már kipróbáltunk hasonló, csak sokkal nagyobb játékszerekkel felszerelt vidámparkot :-)

Úton a Teleféricoval:

Kilátás a domb tetejéről a városra:

Akinek van egy teljes napja erre a programra, az felfelé, ill. visszafelé akár gyalog vagy bringával is mehet. A piknikező, bicikliző ösvények a dombon:

3) Biblioteca Nacional: A nemzeti könyvtár épülete.

4) Puerta de Alcala: Ez egy utcai emlékmű, de ennél közelebb már nem volt erőnk menni az emlékműhöz. Éhesek és fáradtak voltunk, és jobban vágytunk már egy kis ételre meg italra annál, hogy újabb 25 percet gyaloglással töltsünk :-)

5) Palacio Cibeles: Az egyike a legszebb épületeknek. Neoklasszicista stílusban épült. Az épület előtti körforgalom közepén egy csodás szökőkút van vörös márványból. 1780-ban készült. Az épület funkcióját tekintve művelődési háznak tűnt. A látogatása ingyenes. Kiállítások, közösségi termek fotelokkal, internet eléréssel és konnektorokkal, mindenféle kreatív meg design foglalkozások, tanfolyamok vannak a házban.

A földszinten shop, a legfelső emeleten étterem, a tetőn meg bár van, ami miniszoknyás szingli csajokkal van tele :-)

6) Prado: Harmadik felvonás, este 6-tól :-)

Hétfő:

1. Museo Thyssen-Bornemisza: Az egyik leghíresebb és legnagyobb festmény magángyűjtemény. A XIV. századtól vannak itt képek kiállítva, de talán a leghíresebbek az impresszionisták és expresszionisták. Aki szereti ezeket a művészeti irányzatokat, az feltétlenül szánjon erre a múzeumra pár órát.

Akinek több ideje van, az ne hagyja ki Toledót és Segoviát. Ezek is érdekes városok.

Pár nap és jön a harmadik rész. Szép napot!