Marokkó - Marrakesh 2/4

Az első nap nem sok mindent csináltunk. Reggel fertőtlenítettünk az 58 fokos gin-el, azután elmentünk felderíteni a környéket a szállás körül, és kerestünk reggelizőhelyet. A szállásunk egészen jó helyen volt, 10 percnyi sétára a város közepén lévő híres Djamaa El Fna tértől.

A következő néhány napban az alábbi helyszíneket terveztük meglátogatni a városban: a térkép itt érhető el.

Kilépve az utcára teljesen mellbe vágott minket a hangulat. Szűk utcák, kesze-kusza sikátorok mindenfelé, az emberek között percenként elszáguldó kiskocsik, biciklisek és motorosok és számunkra szokatlan ruhákba öltözött emberek jöttek-mentek a reggeli napsütésben. Kis boltok mindenütt, ahol csupa érdekes és csodaszép kézműves dolgokat árulnak és amikből legszívesebben egy egész bőröndnyit hoznánk magunkkal haza a kirándulás végén. Szerencsére éppen kezdtek kinyitni a kajaárusok is :-) A higiéniai szint úgy tűnik, hogy kissé eltér az általunk megszokottól, és az első sétánk elején még csak barátkoztunk a gondolattal, hogy merjünk-e enni ezekből a nagyon ínycsiklandóan kinéző kajákból. Azért ennyi fura és szokatlan kaja láttán gyorsan beadtuk a derekunkat, nem bírtuk megállni, hogy ne kóstoljunk meg valamit :-)

Egy kis ízelítő a város hangulatából. Ingatlanközvetítő bolt, hosszú, drótos telefon egy bárban, és televízió árus katódsugárcsöves tévékkel (nálunk ezeket a TV-ket az ingyen elvihető kategóriába hírdetik):

Rövid séta után kiértünk a nagy Djamaa El Fna térre, és a tér sarkán az első szimpatikus helyre be is ültünk reggelizni. Rendeltünk pár dolgot az étlapról, bár nem nagyon tudtuk, hogy miket fognak kihozni. Nagyon-nagyon finom volt minden: narancslé, menta tea, lepénykenyér, fekete, kissé keserű olívabogyó mézzel, tojásrántotta, és a végén kerámiaedényben csirkehús burgonyával, zöld olívával + zöldségekkel (=tagine). Desszertnek isteni édes palacsintát hoztak, amit mi a maradék mézzel ettünk meg.

A narancslére nem kell ráírni, hogy hány százalék gyümölcsöt tartalmaz, 3 dirhamért (30 eurócent) bárhol lehet venni frissen facsart 3 deci narancslét. A mentatea nagyon erős ízű volt, nem olyan, amihez hozzá vagyunk szokva. Egy egész nagy zöld mentabokor volt a teáskannába belegyömöszölve :-) A teához kaptunk durva szemű cukorból készült nagyon édes kockacukrokat. A fekete olíva kicsit keserű volt, mézbe mártva viszont különlegesen finom íze lett. A lepénykenyér bele kinézetre az otthoni barna kenyérhez hasonlít, de az íze és az állaga teljesen más. Nem morzsálódik és nagyon tömör. Számomra a palacsinta volt az étkezés csúcspontja: utoljára nagyanyámnál ettem ilyen finom palacsintát, bár itt nem kerek, hanem négyszögletes alakúra sütik. Viszonylag vastag a tésztája, nem száraz, nem zsíros, iszonyat finom. Ebből minden nap megettem 3-4 darabot, míg Marrakesh-ben voltunk :-)

A nagy piac, a Djamaa El Fna hangulata semmihez nem hasonlítható. A tér a Medina nevű városnegyed bejáratánál van és a marrakesh-i élet központja. Reggel a tér megtelik kígyóbűvölőkkel, majommutatványosokkal, szőnyeg- és csecsebecse árusokkal, és mindenféle színes ruhába öltözött emberekkel, akik úgy próbálnak pénzt keresni, hogy pár fillérért lefotózkodhatunk velük vagy vizet vehetünk tőlük. Azok a kobrák tényleg úgy mozognak, ahogy trombitálnak nekik :-)

A délelőtt folyamán a tér megtelik árusokkal, akik kézikocsikon szállítják ide a portékát eladásra. Úgy 8-9 között már kinyitnak a narancslé/grapefruitlé árus standok is. Mi minden reggelt úgy kezdtük, hogy kisétáltunk ide, és megittunk egy-egy, jó nagy pohár friss narancslevet, ami nem volt több, mint 60 euró cent összesen (2 * 3dl). Senki ne riadjon el attól, hogy az üvegpohár nem a legtisztábban van elmosva (csak ellötykölik egy vizes tartályban), és ha nem akarod a száddal megérinteni a pohár szélét, akkor szívószállal is lehet inni. Az első reggel én is szívószálaztam, aztán a második nap már pohárból ittam. Az mézédes 100% narancslére kell koncentrálni, és nem egyébre :-)

Fincsi palacsintával és narancslével indult minden napunk: 

A tér dél-nyugati végén hastáncosokat és amatőr ökölvívókat lehet látni, az észak-keleti sarkon mesemondók és asztrológusok vannak, a kettő között pedig berberek adnak elő rögtönzött műsorokat. Olvastam, hogy még fogorvos is rendel a téren.

Az árusok inkább rámenősnek, mint sem tolakodóak. Nincs velük semmi baj, lehet őket kezelni. A "gyenge" turistáktól 10 dirham körüli összeget szednek be :-) A tér észak-keleti végén kezdődik a hatalmas fedett bazársor, ahol a papucstól kezdve a datolyáig mindent lehet kapni. Nagyon szép termékeket szinte fillérekért lehet venni, miután legalább a felére lealkudta az ember az árat :-)

A téren folyó élet akkor sem áll meg, amikor naponta 5-ször megszólal a minaretekből az imára hívás:

Este a tér teljesen átalakul. Naplemente után, körülbelül 50 ételt áruló sátor kezd villámsebesen felépülni az észak-keleti részen, és megkezdődik a sütés-főzés, majd a késő estig tartó evés-ivás. Az egyik helyen kavarog a kebab füst, a másikon fura, de finom leves illat terjeng, és a kecskehús árusok között néha felbukkan tenger gyümölcseit árusító sátor is. Olyan érzésem volt, hogy a város összes lakosa ilyenkor kijön ide, és itt veszi meg és fogyasztja el a vacsoráját. Közben néhány idős ember történeteket mesél a köré ülő gyerekeknek, mintha esti mesét mondana nekik.

Az ételes sátrak között sétálva mindenhonnét rikkancsemberek tapadnak az arra sétálókra, akik próbálják a vendégeket beinvitálni a saját "kifőzdéjükbe". Hihetetlen hangulata van az egésznek.

Ha egy idő után megunná valaki ezt az óriási forgatagot, akkor bátran üljön be a tér mellett lévő millió étterem egyikébe, és onnét biztonságos távolságból tovább figyelhetőek a téren zajló események.

A helyi emberek találékonysága elképesztő. A legzseniálisabb, legeredetibb pénzkeresési ötlete szerintem ennek az arab férfinak volt. Hozzávalók: kis méretű, hordozható szék, szobamérleg és zseblámpa. Egy méredzkedés 10 dirham (1 eur): 

A város taxijainak a színe világosbarna, és a taxik 90%-a Dacia típusú:

Ahhoz már nem voltam elég bátor, hogy ezekkel a közösségi láncos bögrékkel igyak abból a nagy zöldben lévő léből :-)

Az első nap csak sétálgattunk, és teljesen a hatása alá kerültünk az itteni hangulatnak.

A reggeli annyira bejött nekünk, hogy este újra lementünk a térre, ezúttal vacsorázni. Még a vacsora előtt újra végigjártuk a teret és próbáltam fotókat készíteni, de az a helyzet, hogy itt majdnem minden kattintásért fizetni kell. Amint kattan a fényképezőgép, a tömeg szétnyílik, és a kör közepén valamilyen produkciót előadó fazon odajön a turistához, tartja a kalapját és kéri a fényképezkedés árát. Itt éppen felénk közelednek:

A tésztaárus és a vevők sem nagyon aggódnak, hogy néhány kismadár is jól lakik a száraztésztás pultnál:

Nehéz leírni, hogy milyen ez a piac, ezt látni kell. Nagy, zsibongó, kellemes katyvasz az egész. Nincsen hozzá hasonló sehol máshol a földön. Körülbelül az 1150. évtől kezdve minden egyes nap megtelik a piactér más és más izgalmasabbnal izgalmasabb látnivalóval. Nem véletlen, hogy az a hely az UNESCO Masterpiece of the Oral and Intangible Heritage of Humanity védelme alatt áll.

Ahogy már említettem, az első napunk sétával telt. A parkok itt is nagyon szépek, gondozottak és tiszták. Itt is sok a pálmafa :-), szépen süt a Nap, és a közbiztonságra tényleg nem lehet panasz:

Vacsorához beültünk mi is a ragadós asztal elé a padra a helyiek közé, és ismét finomat ettünk; kuszkuszt, grillezett húsokat meg lencsés paradicsomlevest. Az egészért nem fizettünk többet mit 7-8 euró. Az étel nagyon olcsó, es finom, a helyiek sokat csámcsognak és a levesestálat egy hordó vízben lötykölik tisztára 1 másodperc alatt :-)

Holnap vacsorára kinéztem magamnak egy ilyen kecskefejet. Ezt mindenképpen meg kell kóstolnom:

Egy kicsit bosszantó, hogy mindenhol átvernek, körülbelül a fogyasztás 1/3-ával, de még így sem mondanám drágának a várost. Persze itt is vannak drága éttermek, ahol igazi, csak turistáknak szóló árrakkal várják a vendégeket.

A reggeli hascsikarást megelőzendő, este ginnel fertőtlenítettünk lefekvés előtt :-)
Holnap városnézés lesz a program. 

Marokkó - Marrakesh 1/4

Marrakesh-ben végül 6 napot töltöttünk el. Ha azt hiszitek, hogy ez nagyon sok idő, és ennyi látnivaló nincs is a városban, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak benneteket: kétszer ennyi időt is el tudtunk volna tölteni a városban.

Odafelé úton, a repülőn úgy alakult, hogy egy Coloradóból kirándulni jött, fiatal, politikusnak készülő, Kata szerint tipikus amerikai egyetemista szépfiúval ültünk egymás mellett. Jól elbeszélgettünk az EU és az USA dolgairól és megbeszéltük, hogy megérkezés után közös taxival megyünk be a reptérről a városközpontba és megosztjuk a taxiköltséget, mert mindegyikünknek ugyanazon a környéken van a szállásunk. A költségcsökkentés nem teljesen úgy sikerült, mint ahogy elterveztük. Az arab taxis sokkal rutinosabb "üzletember" volt, mint mi hárman együtt :-) Később kifejtem, hogy miért is.

A reptérről elég nehéz volt kijutni, vagy 30 percig tartott a sorban állás és a farkasszem nézés a vámosokkal. Három különböző helyen ellenőrizték le az útleveleket. Mindig franciául kezdtek el beszélni hozzánk, de amikor angolul válaszoltunk gond nélkül átváltottak a vámosok angolra. Ez egész kellemes benyomást keltett bennem, szóval már az első 30 perc jól indult :-) Az utolsó vámos még pecsétet is belenyomott az útlevélbe. A mi magyar útlevelünket sokkal jobban megvizsgálták, mint az amerikai srác kék színű útlevelét. Biztos a bordó szín jobban bejön nekik. Talán azért, mert szinte az összes épületük vörös színű :-)

Még a repülőgépen ki kellet tölteni egy papírt. Alapadatokat kértek és azt kérdezték meg, hogy miért jövünk az országukba. A papírt a vámos sorról-sorra, nagyon részletesen ellenőrizte, majd kézzel bepötyögte a válaszainkat a számítógépbe.

Még mielőtt kijöttünk volna a reptérről, átváltottuk az euró pénzünket dirhamra. Az átváltási árfolyam az egész országban egyforma, mivel államilag szabályozott a pénzváltás. Ez is nagyon tetszett :-) Januárban 10,6 marokkói dirhamot adtak egy euróért. Európában eszetekbe ne jusson dirhamot váltani. Alicantéban a legjobb pénzváltó 8 dirhamot akart adni egy euróért. Ez 20%-kal kevesebb mint itt, a marokkói reptéren. A biztonság kedvéért azért 100 eurónyi dirhamot vittünk magunkkal Spanyolországból, de ez utólag teljesen feleslegesnek bizonyult.

Marrakeshbe érkezve az első igazi feladat a városközpontba jutás vólt. A reptéri busz ilyen későn már nem járt, ezért aztán taxival próbálkoztunk. A reptéri taxis 200 dirhamért akart bevinni minket az 5 km-re lévő városközpontba. 20 euró itt iszonyat sok pénznek számít és azt olvastuk az interneten, hogy a helyiek 40-50 dirhamot fizetnek ezért az útért. A taxis azt magyarázta, hogy a buszon is 3 jegyet kell venni három személynek, szóval nála is háromszor kell fizetni. Így jön ki a 200. A plusz 50 meg azért van, mert turisták vagyunk. A 200-at lealkudtuk 150-re, de ennél többet nem tudtunk alkudni. Éjfél múlt kicsivel, mindenki fáradt volt, és fogalmunk sem volt, hogy a szállásunk merre van, szóval elfogadtuk az ajánlatot :-)

Beültünk a taxiba, elindultunk, de 5 perc múlva már 180-ról, meg újra 200-ról dumált a taxis. Néha úgy csinált a pasi, mintha nem értené, hogy mit mondunk neki, de amikor ő beszélt hozzánk a viteldíjról, akkor nagyon is szépen jöttek ki az arab szájából az angol szavak. Nagyon vicces volt, amikor az amerikai srác nagyon lassan beszélve, tökéletesen tiszta angol kiejtéssel, a legegyszerűbb szavakat használva próbálta megbeszélni a taxissal, hogy a pár perce megállapodott 150 dirham a szállásig fuvarról szólt, miközben a pasi úgy ment mindenen keresztül az autóval, pl. át a záróvonalon, néha a szembe jövő sávban közlekedve mintha ez teljesen normális lenne (itt az is). Pár nap múlva nekem is vezetnem kell majd itt, gondoltam, egész szuper lesz majd ez a vezetési stílus :-) Persze nem sikerült megértenie a sofőrnek ezt a pár angol mondatot, és  végül kitett minket a megadott címtől körülbelül 1 km-re. 150-ért ez jár a turistának :-) 

Az amerikai sráctól elköszöntünk és a szállásunk felé vettük az irányt. Ekkor már éjjel egy óra volt. Falakkal körülvett szűk utcák, magas házak, csupa rémisztő alakok mindenfelé, itt-ott utcán fekvő emberek, zacskóból valami festékszagot szívogatók mellett húzogattuk a bőröndjeinket a sötét sikátorokban. A GPS csak nagyjából vitt el a megadott címre, mert a térképen már rajta sem voltak azok a kis sikátorszerű szűk utcák, ahová bekeveredtünk. Volt olyan rész, ahol még világítás sem volt, csak a telefon LED fényével tudtunk valamit világítani. Itt ha akartak volna, simán ledarálhattak volna minket úgy, hogy soha senki nem tudja, hogy merre jártunk utoljára :-)

Persze eltévedtünk. Félelmetes volt az egész, de mégsem éreztem azt, hogy félni kellene bármitől is. Mellettünk üvegeket zúztak össze, aztán egy narkós csávó beszélt hozzánk valamit, és útközben minden sarkon valaki le akart pénzzel nyúlni minket, hogy majd ő útbaigazít. Próbáltunk tájékozódni, de olyan szűkek voltak az utcák, hogy 10 perc után fogalmunk sem volt, hogy merre járunk. Aztán jött pár kölyök, akik segítőkészen elvezettek a sikátorokon keresztül a szállásunk kapujáig. A kapuban meg elkezdtek hangoskodni, hogy adjunk pénzt nekik, amiért idevezettek minket. A pénztárcám nem mertem elővenni a sötétben, mert tele volt pénzzel, és sokan is voltak a kölykök. Közben Kata becsengetett a házba, és kijött végre a szállásadónk. Gyorsan bementünk a házba, de a kapuban még mindig ott álltak a suhancok. Bent elővettem pár eurót és azt odaadtam a srácoknak. Nem tetszett nekik, 5 eurót kértek. Kis vita után mondtam, hogy vagy ez van vagy semmi. Végül elmentek 2-3 euróval.

Fura volt a helyzet, mert a szállásadónk nem avatkozott be az ügyletünkbe, és nem szólt egy árva kukkot sem, hagyta, hogy mi oldjuk meg a vitát a srácokkal, és a kaput sem merte rájuk csukni.

Később, egy barátomtól tudtam meg, hogy "itt a gazdagnak kötelessége támogatni a szegényt, a szegénynek pedig valami szívességet kell tenni érte. De ez utóbbi jelképes, például egy fotó készítés. Ha nem adsz érte pénzt, akkor olyan az nekik, mint nálunk a húsvéti locsolkodás után még egy fél kortyot sem kapni. Ezt a házigazda is tudja, emiatt nem szól bele a mi és a gyerekek ügyletébe.".

Pár óra alatt már kétszer lehúztak minket. Mi lesz itt holnap? :-)

Amúgy meleg volt, hajnali egy óra, január eleje és 15 fok. Az idő is egész jó. Ez is jó jel másnapra :-)

A szállást most is az airbnb.com-on foglaltuk, magánszállás, és ahogy vártuk, teljesen rendben volt minden. Még egy kis medence is volt a házban, plusz egy aranyos, de nagyon nyávogós macska.

A szobaajtón lakat, csak hideg vízcsap a mosdóban, de a tusoló rendben volt. A háziúrtól kaptunk egy fél literes ásványvizet, így iható vizünk is volt reggelig :-)

A ház nagyon fura. Ahogy már említettem, van benne medence és sok párnás helyiség ahol ücsörögni lehet. Az egyik így néz ki:

A medence mellett van egy baromi magas csigalépcső, ami valójában a ház tetejére vezet fel:

Fent a háztetőn volt egy szuper kis terasz nyugágyakkal, itt jókat reggeliztünk. Reggel szép, napos időre ébredtünk, a teraszon működött a GPS, gyorsan beállítottuk a pontos pozíciónkat. Reméltük, hogy majd valahogy visszatalálunk ide :-)

A lakásban mindenütt szép színes lámpások voltak, nagyon frankón nézett ki minden. Mivel január eleje volt, és ez nem főszezon, a bazi nagy házban csak mi ketten laktunk. 5 napig miénk volt az egész ház, minden nap más szobában aludhattunk volna :-)

Reggel, világosban megértettük, hogy miért nem találtunk ide a sötétben, még GPS-szel sem. És azt is megértettük, hogy miért volt tök sötét, és miért kellett a telefonnal világítanunk. 

A ház bejárata:

A hazafelé vezető út: kanyar jobbra:

Az ott a szállásunk bejárati ajtaja, a zsákutca végén:

Szép kis kaland lesz ez a kirándulás, az már biztos :-)

Szép napot mindenkinek!

Marokkó

Sziasztok,

Öt hónap szünet után új poszttal jelentkezik a Világszám, ezúttal Afrikából. A következő néhány poszt az év eleji afrikai kirándulásunkról fog szólni. 

Összesen 15 napot töltöttünk el Marokkóban. Az odaút kissé költséges és hosszú volt: december végén Alicantéból Madridba utaztunk vonattal, majd innét repülővel Budapestre mentünk, hogy otthon töltsük el az év utolsó néhány napját. Budapestről január 2-án repültünk vissza Madridba, ahol egy reptéren eltöltött éjszaka után a Ryanair menetrend szerinti járatával utaztunk Marrakech-be, Marokkó negyedik legnagyobb városába. A városnak körülbelül 1 millió lakosa van. Az afrikai repjegy ára töredéke volt a Budapestinek. Az oda-vissza jegy 75 euró volt fejenként.

Jó pár héttel az utazás előtt már elkészítettük az útitervünket, mivel Afrikába is egyénileg mentünk. Nem szeretjük a szervezett turistautakat, mert ezek csak a tömegeknek szóló, legnépszerűbb helyszínekre viszik el a látogatót, mi pedig szeretünk elvegyülni a helyiek között. Sikerült is :-)

A terv az volt, hogy a Marrakech-be eltöltött 4-5 nap után autót bérelünk, és azzal járjuk be az országot, amennyire időnk (és pénzünk) engedi. Marrakech után utunk az Atlasz hegység, 1740m magasan fekvő kis eldugott hegyi falujába, Imlilbe fog vezetni. Ezután kimegyünk az Atlanti-óceán partjára, és Casablanca, majd Rabat városa lesz meglátogatva. Végül, ha időnk engedi elmegyünk még Fes-be is. Aztán Rabatból repülővel vissza Madridba, majd onnét vonattal Alicantéba, ahol megkezdődhet az új, munkás 2015-ös év.

Sajnos a Sahara sivatagi túra már biztos, hogy nem fog beleférni az időnkbe, mivel ez az ország teljesen másik, keleti felén helyezkedik el. Az útitervünk áttekintő térképe itt érhető el.

Az interneten több helyen is olvastuk, hogy vigyázni kell a fertőzésekkel Afrikában, mert a higiéniai viszonyok ott nem olyanok, mint Európában. Mi gyógyszerek helyett ezt vittük magunkkal [a madridi reptéren meglepően olcsó volt a pia :-)]:

A gyógyszer bevált, nem volt semmilyen egészségügyi gondunk a 15 nap alatt, annak ellenére, hogy szinte minden utcai árustól vettünk valami finom csemegét, és a piacon a helyiekkel egy tányérból ettük-ittuk a finomságokat. Szerintem ez a fertőzésektől való félelem teljesen túl van pörögve. Ha nem félsz és nincsenek előítéleteid, akkor nem is érhet nagy baj. Mi ezzel a gondolattal a fejünkben vágtunk neki az útnak.

Budapestről szép verőfényes időben indultunk el. A repülő ablakából csodaszép volt a kilátás az országra. Gondolom mindenki kitalálja, hogy mi az a nagy tó ott alattunk :-)

Nem szoktam repülőgépekből készített fotókat megosztani a blogban, de a következő két fotót a szívemhez közel álló pici lány kedvéért mindenképpen fel kell ide tennem. Az első képen Százhalombatta, a másikon a MOL Nyrt. finomítója látható, 5-6 km magasságból:

Január 3-án, fejenként egy mini utazóbőrönddel, 6 óra reptéri várakozás és 2 óra repülés után, kicsivel éjfél előtt végre megérkeztünk Marrakech-be, és megkaptuk életünk első afrikai országos pecsétjét az útlevelünkbe, az ausztrál pecsét mellé :-)

A következő poszt a marrakech-i városnézésről, ételekről és a tapasztalatainkról fog szólni.

Csodaszék

Sziasztok,

A mai rövid poszt témája egy mérnöki csoda: a Renfe (=spanyol MÁV) csodaszéke :-)

A spanyol gyorsvonatról már írtam a "Megérkeztünk" című posztban, de a személyvonatról még nem. Jó pár héttel ezelőtt Murcia városába utaztunk a Renfe személyvonatával. A személyvonat is szép tiszta, és ami a legfontosabb: hajszálpontos. Indulás a menetrendben megadott percben, érkezés hasonlóképpen. Eddig 4-5 alkalommal használtuk ezt a fajta vonatot, de 5 percnél többet még egyszer sem késett a célállomásra érkezéskor. Ez azért tetszik.

Murcia ~80 km-re van Alicantétól, és az oda vissza jegy fejenként 10 eurónál kevesebbe került (8,75 eur), úgyhogy ez az ár egész elfogadható. Nem olyan drága, mint a gyorsvasútjuk, de nem is olyan gyors :-) Az előbb említett távot 1 óra 15 perc alatt tette meg a vonat.

Felszállás után próbáltunk a menetiránnyal megegyező irányba néző ülésre leülni, de már az összes "jó" irányba néző szék foglalt volt, így aztán választottunk egyet a másik irányba nézők közül. Csak később jöttünk rá, hogy micsoda mérnöki csoda van ezen a vonaton: a csodaszékek. Az utánunk pár perccel felszálló utas nem szarakodott annyit a székkereséssel, mint mi. Odament egy üléssorhoz, megfogta a kapaszkodót, és egy könnyed mozdulattal átállította a széket a menetiránynak megfelelő irányba.

Miután ellestük a trükköt, készítettünk egy demonstrációs videót. Izgalmas, érdemes megnézni:

Ez a csodaszék talán még a derékfájást is meggyógyítja :-)

Ma a MÁV szignállal búcsúzok. Kellemes utazást kíván a MÁV:

Sör mentén Madrid, 3/3

A harmadik, utolsó madridi poszt felületes betekintést nyújt a madridi éttermekbe és kocsmákba [a poszt leginkább csak kocsmákról szól :-)]. A cím talán sokat sejtet, de ez a rövid poszt meg sem közelíti az eredeti „Sör mentén Prága” című könyv színvonalát, ami minden Prágába látogatónak kötelező olvasmány :-) [köszönet Zolinak, hogy annak idején megmutatta nekem ezt a hasznos útikönyvet].

Kata napi zsúfolt városnéző programja után, miután megnéztünk 2357 festményt és legyalogoltunk 17 kilométert, mindig jól esett egy kicsit megpihenni, leülni, inni egy kis frissítőt és enni végre valami rendes kaját :-)

Szokásomhoz hűen, még utazás előtt kikértem madridi kollégám, Helios véleményét [szerintem nincs olyan szeglete Spanyolországnak, ahonnét ne jött volna az OAMI-ba dolgozni valaki :-)]. Sok hasznos tanácsot kaptam tőle, és akadt olyan tipp is, amit itt most nem szívesen osztanék meg a nyilvánosság előtt :-) Leginkább meglátogatandó kerületeket ajánlott, amik telis-tele vannak éttermekkel, bárokkal és szórakozóhelyekkel.

A piacról már írtam a Madrid - városnézés, 2/3 posztban, de a következő fotókat mindenképpen meg szeretném osztani veletek. A középső képen egy tengeri sün kivájt közepébe gyömöszöltek valami ehető falatot. Ezt nem volt kedvem megkóstolni, úgyhogy az étel ízvilágáról nem tudok nektek írni.

És most jöjjön Helios listája a szórakozónegyedekről:

• La latina: Really nice places, you can drink a glass of wine, beer, eat some tapas and even go for dancing at night. Depending on the place, it may be expensive or not.

• Malasaña: This is my favourite place in Madrid, in fact I live near here. Places are smaller, but really nice. It is an older part of the city, but with cool places to have dinner.

• Huertas: Maybe this is more like a tourist zone, but you can find places to drink a beer. Plaza Santa Ana is really cool.

A térképen így helyezkednek el a kerületek (az Opera melletti szállás nagyon jó választás volt, tényleg mindenhez közel volt):

E helyek közül idő hiányában csak a La latinába és a Huertasba mentünk el.

Az a rész, amit láttunk a La latinából őszintén szólva nem tetszett nekünk. Koszos környék, sokféle népséggel, mindenfelé kínai üzletekkel. Állítólag ezen a környéken sok jó kocsma van, de sem időnk, sem kedvünk nem volt jobban körbenézni. Itt nem tértünk be sehová sem. És ráadásul aznap az eső is esett.

A Huertas egy kicsit drágább környék, de itt nagyon finom ételeket, szendvicseket, húsos-zöldséges pitéket lehet vásárolni. A legfinomabb kaját ebben a negyedben ettük, a Las Bravas kocsmában. Az étel neve: disznófül. A név lehet, hogy rémesen hangzik, de nagyon finom. A disznófüleket apró csíkokra vágva egy vaslapon megpirítják, tányérra teszik és narancssárga, enyhén csípős szósszal nyakon öntik. Szerintem pörkölt kinézete van, és az íze talán a disznósajthoz hasonlít. Mindkettőnknek nagyon bejött.

A szószt, a brava-t ebben a kocsmában mindenhez használják: ezt öntenek a krumplira, a polipra és még a kenyérszeletekre is. Mindenre :-)

A következő hely, amit bátran ajánlunk mindenkinek a Sidreria El Tigre. Az étteremnek úgy látom, nincsen weblapja, de ide kattintva azért találtok némi infót. A hely az egyik legnépszerűbb tapas bár Madridban. Szinte mindig tele van, este 8 után kicsordul a bejáraton a sok-sok ember. Érdemes 7 óra körül érkezni. Minden nagyon olcsó. Két fél literes sör és hozzá kérés nélkül adott óriási rakás kaja 5 euró volt. Ha két sört kértek, akkor két tál különböző ételt kaptok: az egyik tapaszokkal van tele, a másikon meg paella (sáfrányos sárga rizs, általában tengeri cuccokkal) és valami fura, de finom gombócok vannak. Miután felfedesztük, hogy sangria is van, Kata már csak ezt ivott :-)

A tálakon annyi étel volt, hogy nem bírtuk megenni. A végén már csak a sonkaszeleteket ettük meg, a kiflik a tálon maradtak. Éhesen érdemes ide jönni :-)

A következő bár, amit meglátogattunk az az El museo del jamon. Ez tulajdonképpen nem egy konkrét hely, hanem egy étteremlánc. Több is van belőle Madridban. Mi a Gran Víán lévő sonkamúzeumba mentünk be. Minden étteremnek két része van. Az egyikben lehet enni-inni, a másikban meg sonkákat, szalámikat árulnak hűtőpultokból. E sonkamúzeumoknak tényleg igazi kocsmakinézete van. A bútorzat nem kimondottan kifinomult, néha kicsit koszosnak tűnik a pult, de a kiszolgálásra nem lehet panasz, és az étel-ital finom és nagyon olcsó. Egy csomó mindent lehet venni 1 euró alatt.

A Gran Vía másik felén, a Metropolis épület közelében, a nagy útkereszteződés másik felén van egy épület, aminek a tetején egy óriási katonaszobor van. A katona mellett, a tetőn van egy zenés bár, ami éppen hogy csak látszik az utcáról. A bárból csodaszép kilátás nyílik a városra, a Gran Víára és környékére. A tetőre jutáshoz nekünk jegyet kellett venni (3 eur / fő), de van egy olyan érzésem, hogy csak a tudatlan turistákkal vetetnek liftjegyet. A spanyolok szerintem nem fizetnek :-) És ha már felment az ember, akkor elég nagy kísértést érez, hogy elfeküdjön valamelyik párnára, elszürcsöljön egy 5 eurós kólát és egyen némi átlagos, de baromi drága kaját, miközben gyönyörködik a kilátásban.

Bal oldalon a vaskatona, jobb oldalon a szekerek, középen... :-)

Ezért kerül 5 euróba a kóla:

És itt vannak az ülő- és fekvőhelyek:

A mai poszt utolsó helyszíne a Casa granada. Ez egy igazi étterem [nem tapa + caña hely :-)], és ez is egy tetőterasz bár. Helios is ajánlotta meglátogatásra, de nekünk ez kimaradt a programból. Szerinte ide leginkább turisták járnak, de azért néha spanyolok is megfordulnak itt. Képek dögivel vannak a helyről a google képkeresőjében.

Ezzel véget is ért az 5 napos madridi kirándulásunk útibeszámolója. Remélem tetszett mindenkinek :-)

Kellemes hétvégét mindenkinek! Nekünk valósznű, hogy az lesz, mert megyünk kirándulni északra, Bilbaoba és környékére. De hogy ebből a városnézésből mikor lesz poszt, azt nem tudom. Nagyon sok a lemaradásom...

Madrid - városnézés, 2/3

Ez itt a madridi poszt második része, ami a városnézésről fog szólni.

A mi útitervünket Kata állította össze, jó strapásra sikeredett. Kis túlzással a város összes jelentősebb múzeumát megnéztük :-), és mind a tíz ajánlott látnivalót meglátogattuk. Érdemes a látnivalók weblapját felkeresni a nyitvatartások miatt, különösen a múzeumok esetén, hogy mikor lehet ingyenesen megnézni a tárlatokat. Például a Pradoba minden nap a nyitva tartás utolsó két órájában ingyenes a belépés. A templomokkal nem volt szerencsénk. Az ünnepi hétvége miatt többször is előfordult, hogy ahová be szerettünk volna menni, az épp zárva volt ideiglenesen délelőtt.

Madridba repülőgéppel mentünk, mert olcsóbb volt a repjegy, mint a vonatjegy. Aztán miután hozzáadtuk az alicantei reptérre ki-bejutás (4 * 3,90 eur) és a madridi reptérről be-kijutás (4 * 5 eur) költségét a repjegy árához, pont ugyanolyan ár jött ki, mintha vonattal mentünk volna. A repülés 45 perc volt + a reptérre kijutás + várakozás a reptéren pont kitették a vonatozás 2,5 órás menetidejét. Szóval teljesen mindegy, hogy repülővel vagy vonattal megy Alicantéból Madridba az ember. A repülgetés kicsit bonyolultabb. Én a vonatozást ajánlom :-)

A szállást a szokásos „kanapékölcsönzős” weblapon foglaltunk az Opera mellett. Innét gyalog be tudtuk járni az egész belvárost; nem is kellett tömegközlekedést használnunk egyszer sem.

Mi ezeket a helyeket jártuk végig:

Péntek:

1) Museo Cerralbo: A kiállított tárgyak, műalkotások és az egész épület magántulajdonban van.

2) Mercado de San Miguel: A piac meglátogatása az első nap reggelén szinte kötelező program nekünk :-) Kicsit furcsa a „piac” elnevezés, mert inkább egy nagy delikátboltnak hívnám ezt a helyet. Itt minden a pénzes turistákra van kihegyezve, 5 euró alatt nem adnak egy falatot sem :-) Egy csomó fura és érdekes ételt lehet itt venni.
Szemet gyönyörködtető a pultokban lévő áru, legszívesebben mindenből venne az ember egyet. Van itt kávézó, salátázó, borozó, pékség… Minden :-)

3) Plaza Mayor: 1619-ben készült, három oldalon épületsorral körbezárt óriási nagy tér. A spanyol inkvizíció idején sok szerencsétlen itt halt meg ezen a téren. A tér közepén III. Fülöp lovasszobra látható. A szoborral szemben van egy turistainformációs központ :-)

4) Palacio Santa Cruz: Ide nem tudtunk bemenni, mert az épületben valamilyen spanyol hivatal „lakik”.

5) Puerto del Sol: Madrid központjában, közel az operához helyezkedik el ez a tér. „Gate of the Sun”-nak is hívják. A tér központi helyén van egy óra, amit mindenhonnét egész jól lehet látni. A madridiak ezen a téren szeretik megünnepelni az újév első percét, már csak azért is, mert éjfélkor különleges harangjátékot játszik az óra.
Az épülettel szemben van a  0. kilométerkő, innét számítják a spanyol úthálózat kilométereit (olyan mint a budapesti Clark Ádám téri 0. kilométerkő). A téren van még egy szobor: medve az eperfával. Ez Madrid szimbóluma:

6) Museo Reina Sofia: XX. századi műveket kiállító múzeum. Talán Pablo Picasso, Salvador Dalí és Joan Miró képei a leghíresebbek az itt kiállított képek közül. Itt látható Picasso egyik mesterműve, az óriási méretű El Guernica, amely a II. világháború borzalmait jeleníti meg különös stílusban.  A jobb oldali képen Salvador Dali egyik híres képe:

Kissé idegesítő volt, hogy Madridban egy múzeumban sem lehet fotózni, és az angolul nem tudó teremőrök szinte hobbit űztek abból, hogy a spanyolul nem értő turistákat megállás nélkül spanyol nyelven figyelmeztették a fényképezgetés miatt (a British Museumban és a Louvre-ban is lehetett mindenütt fényképet készíteni, még a Mona Lisa-t is lehet fotózni). Azért mindenki próbálkozott rendületlenül a kattogtatással :-)

A bal oldali fotón Picasso El Guernica műve látható, amit életem kockáztatásával, a teremőröket kijátszva végül sikerült titokban lefényképeznem :-) Annak a képnek az árából, ott mellettem vígan eléldegélhetnék életem végéig:

A legújabb kor „modern” művészeti alkotásai is helyet kaptak ebben a múzeumban. Lehet, hogy ez a kép is megér pár ezrest valakinek :-)

7) Parque del Retiro: A városközpont határánál kezdődik ez a hatalmas park épületekkel, szökőkutakkal, csónakázótóval. Ez a madridi Városliget. Csak nagyobb, és rendezettebb. Az 1500-as években kezdték el építeni. Akkor királyi parkként funkcionált. A park közepén van a Kristálypalota, ami egy jó nagy és magas üvegház.

8) Museo del Prado: A világ négy leghíresebb és talán legnagyobb képzőművészeti múzeumának egyike. A legnépszerűbb turistalátványosság a városban. A múzeumot 2007-ben kibővítették. Több mint 7000 művészeti munka van kiállítva, a 12. századtól kezdődően a 19. századig bezárólag. Egy látogatás alkalmával lehetetlen mindent megnézni. Érdemes csak a spanyol művészek munkáira koncentrálni, mint Goya, El Greco, da Ribera és Velázquez. Itt található a legátfogóbb spanyol festménygyűjtemény. Ide kerültek a legkeményebben kiképzett kommandós teremőrök, akikkel többször is összetűzésbe kerültem :-)

Szombat:

1) Templo de Debod: Az egyik legszokatlanabb és legfurább hely Madridban. Nehéz elképzelni, mit keres a Királyi Palota melletti dombtetőn egy egyiptomi síremlék, aztán bent, az épület belsejében az információs táblák és videók elmagyaráznak mindent: 1968-ban az egyiptomi kormány adományozta ezt az egész épületegyüttest a spanyol kormánynak hálából, amiért segítettek megmenteni a Nílus által elárasztott területen lévő ősi romokat Núbiában. Sok ország összefogásával szétdarabolták az érintett terület összes egyiptomi épületet (majdnem 10 évig dolgoztak rajta), biztonságos helyre szállították őket, majd újra összeraktak mindent. Az egyik ilyen szétdarabolt, becsomagolt épületet kapták meg hálaként a spanyolok, amit itt Madridban ennek a dombnak a közepén újra összeraktak.

2) Plaza de Oriente: A királyi palota előtti tér / park.

3) Palacio Real: Ez a spanyol királyi palota, több mint 2500 szobával. Fényképezni itt sem lehetett, a vad teremőrök csak úgy ugrottak rá a szerencsétlen, fényképezőgépet éppen, hogy csak előhúzó turistákra, és ékes spanyol mondatokkal próbáltak elmagyarázni valamit a spanyolul nem tudóknak. Biztos speciális központokban képzik ki a múzeumi teremőröket, akiknek a hallása ki van hegyezve a fényképezőgépek optikájának kinyílásakor hallható hangra :-) Amint szöszmötölést hallanak, máris ugranak. Kár, hogy angol nyelvi órák nincsenek a kiképzőprogramban. A fenti okok miatt, erről az épületről jórészt csak külső fotók készültek. A középső képen a háttérben a holnapi nap első programjának célpotja, az Almudena katedrális.

A palota 1764-ben épült, III. Károly rezidenciája volt. Az utolsó királyi család az 1900-as években élt itt XIII. Alfonso és Victoria Eugenie. Csodaszép belülről az épület.

4) Gran Vía: Madrid Broadway-eként ismert. Azt mondják, hogy ez az az utca, amelyik sohasem alszik.

Amikor itt jártunk éppen le volt zárva a teljes utca és környéke, mert húsvéti körmenet volt, Jézus és Szűz Mária szobrait hordozták körbe az egész városon (az alicantei húsvéti körmenetről majd írni fogok egy külön posztot, fantasztikus élmény volt részt venni ezen az eseményen, ahol a helyiek a vállukon cipelték végig a szenteket tartó óriási éptményeket Alicante város kis szűk utcáin). Előzetesként beteszek ide pár fotót a madridi körmenetről.

Az utca telis-tele van éttermekkel, kocsmákkal, sörözőkkel, és áruházakkal. A legszebb és leghíresebb épület a Telefónica és a Metropolis épület. 1929-ben amikor elkészült, ez volt Európa legmagasabb épülete. Az órával a tetején nagyon szép látványt nyújt.

5) Prado: Este 6-ra megint visszamentünk egy kicsit a múzeumba az ingyenes időszakban :-)

6) San Jeronimo el Real: Ez a XV. századi gótikus templom a Prado múzeum mellett van, egy kis domb tetején.

Vasárnap:

1) Catedral de la Almudena: Hatalmas templom. Ottjártunkkor épp a húsvét vasárnapi misére készülődtek, amit a spanyol tévé is közvetített. Fiatal épület, a XIX. és a XX. század folyamán építették. Maga II. János Pál pápa szentelte fel 1993-ban.

2) Teleférico de Madrid (libegő): A városközpont határától indul (az egyiptomi templomtól 10 perc sétára) és a város szélén lévő hatalmas domb tetejére visz fel. Ezen a dombon van a vidámpark és az állatkert is, és tele van piknikező spanyolokkal. A domb tetejéről szép kilátás nyílik Madrid városára. Egy oda-vissza út a libegővel nem túlságosan drága, 5 eur / fő körül volt. Erre a programra 3-4 órát érdemes szánni akkor, ha nem mentek be a vidámparkba, ahová 30 eur a belépő fejenként. Mi az adrenalin vidámparkot kihagytuk, mert Ausztráliában, Gold Coast városában már kipróbáltunk hasonló, csak sokkal nagyobb játékszerekkel felszerelt vidámparkot :-)

Úton a Teleféricoval:

Kilátás a domb tetejéről a városra:

Akinek van egy teljes napja erre a programra, az felfelé, ill. visszafelé akár gyalog vagy bringával is mehet. A piknikező, bicikliző ösvények a dombon:

3) Biblioteca Nacional: A nemzeti könyvtár épülete.

4) Puerta de Alcala: Ez egy utcai emlékmű, de ennél közelebb már nem volt erőnk menni az emlékműhöz. Éhesek és fáradtak voltunk, és jobban vágytunk már egy kis ételre meg italra annál, hogy újabb 25 percet gyaloglással töltsünk :-)

5) Palacio Cibeles: Az egyike a legszebb épületeknek. Neoklasszicista stílusban épült. Az épület előtti körforgalom közepén egy csodás szökőkút van vörös márványból. 1780-ban készült. Az épület funkcióját tekintve művelődési háznak tűnt. A látogatása ingyenes. Kiállítások, közösségi termek fotelokkal, internet eléréssel és konnektorokkal, mindenféle kreatív meg design foglalkozások, tanfolyamok vannak a házban.

A földszinten shop, a legfelső emeleten étterem, a tetőn meg bár van, ami miniszoknyás szingli csajokkal van tele :-)

6) Prado: Harmadik felvonás, este 6-tól :-)

Hétfő:

1. Museo Thyssen-Bornemisza: Az egyik leghíresebb és legnagyobb festmény magángyűjtemény. A XIV. századtól vannak itt képek kiállítva, de talán a leghíresebbek az impresszionisták és expresszionisták. Aki szereti ezeket a művészeti irányzatokat, az feltétlenül szánjon erre a múzeumra pár órát.

Akinek több ideje van, az ne hagyja ki Toledót és Segoviát. Ezek is érdekes városok.

Pár nap és jön a harmadik rész. Szép napot!