Aprópénz

Továbbra is olvasnátok a Világszám blogot, ha minden egyes megtekintés 1,- Ft-ba kerülne? :-) Én nem tiltakozok ellene. Csak az a bökkenő, hogy ezt a pénzt nem én fogom megkapni.

Olvasgatom a tegnapi híreket, és lám mire kapom fel a fejem? Ha a tervek igazak, akkor nemsokára ugyanannyiba fog otthon kerülni az internet előfizetés mint itt, Spanyolországban. Itt az otthoni, drótos internet havi előfizetési díja 25 és 45 euró között van, ami körülbelül 7 ezer és 13 ezer forint körüli összeg.

Nemsokára otthon is lehet ennyit fizetni érte. Itt a cikk.

Reméljük ez csak egy elterelő hadművelet, amit azért dobtak be, hogy addig se foglalkozzunk egyéb más magyar hírrel. A végén majd úgy is visszatérítik a beszedett internet forgalmi díjakat, ha bizonyíthatóan kormány-propaganda anyagot sugárzol az otthoni neten :-)

Az internet az ellenállás központja, fel kell számolni :-)

A válasz

Sziasztok!

Sokan kérdeztétek, hogy mi az oka annak, hogy szélsebesen összecsomagoltunk, és elhagytuk a szeretett Ausztráliát :-)

A válasz nagyon prózai: munkát kaptam Spanyolországban, Alicante városában.

És hogy ez a munkahely hogyan is lett? Erről a történetről fog ez a mai rövid kis poszt szólni.

Mint tudjátok, az ausztrál vízumunk 2013. év végén fog lejárni. Ha nem hosszabbítjuk meg, akkor decemberben el kell hagynunk az országot és nagy valószínűséggel Magyarországon fogunk karácsonyozni, ami nagyon is kedvünkre való lenne :-) Aztán otthon kezdődhet az új év a munkahelykereséssel. De én még nem akarok Magyarországra visszaköltözni, legfőképpen nem akarok Magyarországon dolgozni. Igaza volt A. Nórának, amikor azt mondta nekem, hogy ha elkezdek külföldön dolgozni, akkor egy darabig majd nem akarok hazajönni és 1/3 vagy még annál is kevesebb fizetésért ugyanolyan munkát végezni. Bár Kata véleménye egy kicsit árnyaltabb :-)

Sokat gondolkoztunk azon, hogy hogyan folytassuk az életünket. Szerencsénkre több választásunk is volt:

• Meghosszabbítani az ausztrál vízumot és maradni. Ha ezt választjuk akkor biztosan évekig itt maradunk még.
• Hazamenni és folytatni az otthoni életet.
• Megpróbálni munkahelyet találni valahol a világban, és abban az új országban élni tovább.

Egy hónapja még nem tudtuk, hogy a három lehetséges út közül melyiken megyünk tovább. Úgy 2-3 héttel ezelőtt elkezdtem munkahelyet keresni és pályázgatni, hogy lássam, mi a helyzet a munkaerőpiacon. Kata nagyon-nagyon sokat segített az állásjelentkezésekben. Voltak preferált országaink, mint Japán, Franciaország és az arab vidék.

Az arab országok állásajánlatai szakmailag nem tűntek nagy kihívásnak, de talán azért, mert biztosan rossz helyen keresgéltünk. Webfejlesztő, HTML, JSP és CSS ba...gató, szerver üzemeltető és egyszerű Java programozó pozíciók voltak leginkább meghirdetve, és a fizetés sem volt valami magas. Ebből az országból egyszer sem hívtak fel, hogy interjúzni akarnak velem, pedig ide adtam be a legtöbb pályázatot :-) Talán majd legközelebb nagyobb sikerrel járok :-)

Japán egy külön történet. Itt Ausztráliában nagyon megszerettem ezeket a kétarcú japánokat. Nekem most úgy tűnik, hogy csak japán és angol nyelvtudással rendelkezőknek nyitott errefelé a kapu. És az én japán nyelvtudásomon még sokat kellene csiszolni [meg az angolon is :-)], de ez a meccs sincs még lejátszva :-)

Franciaországban nem találtam semmi megpályázható állást. Biztos én nem voltam elég kitartó a keresgetésben :-(

Az egyes országokban kapható átlagfizetéseket ezekből az anyagokból bárki kilesheti: Robert Walters - Salary Survey 2013 és 2013 Hays Salary Guide. Többé-kevésbé stimmelnek is az adatok.

Szóval küldözgettem az önéletrajzom mindenfelé az egész világban. Két hét után kezdett beérni a munka: sorban jöttek a telefonos vagy skype-os interjúk. Még Magyarországról is volt 4-5 interjúm, de olyan kicsi az országunk, hogy az összes fejvadász ugyanazt a két budapesti állást ajánlotta. Haza is jöttem volna akkor, ha felvesznek. Az egyik helyen elbuktam, a másik helyen meg 1,5 hónap tökölődés után hívtak vissza... Akkor meg már megvolt a spanyol állás. Amúgy ide sem vettek fel :-)

Végül volt lehetőségem Angliában, Kínában és Spanyolországban. Anglia most kiesett a kosárból. Kínában egy "kis" 10 milliós városban kaptam munkát, Hong Kong mellett, egy nagy hong kong-i banknál. Már az első fizetésemelésen is túl voltam (az első ajánlatot nem fogadtam el), amikor lemondtam a munkát a spanyol lehetőség miatt.

(Erről az egy hónapos álláskeresésről majd szeretnék egy részletes beszámolót írni.)

A végén két lehetőség között hezitáltunk: Kína és Spanyolország. Kata segített a döntésben, megyünk Spanyolországba, Alicante városába :-) Az Európai Unió egyik szervezetében fogok dolgozni. Az iroda trade mark-ok és design-ok regisztrációjával és védelmével foglalkozik az Európai Unióban.

4 nap múlva, hétfő reggel 9.00-kor Alicantéban, a világ és az egyenlítő másik felén megkezdem a munkát, és elkezdem újra a dolgos és unalmas hétköznapi életet élni :-)

Most újra egy nehéz váltás jön az életünkben. Nemcsak az ország lesz újra más. Nekem ez lesz az első igazi főállású, angol nyelvű munkahelyem is. Van is bennem egy jó nagy adag zizi :-)

Katának pedig Spanyolországban kell munkahelyet találni, ott, ahol 27% a munkanélküliségi ráta :-( 

Nehéz menet lesz.

Az új irány: nyugat-északnyugat, 18 000 km-t előre :-)

Borvirágos nyuszi

Ma Húsvét napja van ezért ma tojja a húsvéti nyuszi a húsvéti tojásokat :-)

A húsvét az egyik legfontosabb ünnep a keresztények számára, ennek köszönhetően Magyarországon is számos szokás, hagyomány alakult ki és maradt fenn ezzel kapcsolatban. Húsvétvasárnap inkább az egyházi szertartásokhoz szorosabban kötődő szokások és hiedelmek dominálnak, az ünnep másnapján pedig a népszokásoké és a családi vendégségeké a főszerep. Húsvét Magyarországon az év egyik legfontosabb vallási ünnepe, amely alkalmával Jézus Krisztus feltámadására emlékeznek meg. Ennek tiszteletére szerte az országban szentmiséket és istentiszteleteket tartanak, amelyek általában körmenettel zárulnak.

A húsvéti ünnepkör a farsang utáni negyvennapos nagyböjttel kezdődik, amelynek mélypontja a nagypéntek, Jézus szenvedéseink és kereszthalálának az emléknapja. Ausztráliában a péntek és a hétfő munkaszüneti nap, nem kell ilyenkor munkába menni.

A negyvennapos böjt után az emberek teli kosarakkal indultak meg a templomok felé, hogy az abban vitt sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát már megszentelve, megáldva fogyaszthassák el este a húsvétvasárnapi ünnepi asztal körül ülve.

Húsvéthétfő a magyarok lakta területeken a locsolkodás napja. A szokás eredete a régi időkbe nyúlik vissza, alapja pedig a a víz megtisztító és megújító erejében gyökerezik, modern formában pedig többé-kevésbé a mai napig megmaradt. A locsolás után a fiúk a régi időkben tojást, szalonnát vagy festett tojást kaptak cserébe. A technika fejlődésével a festett tojás helyébe a csokoládéból készült tojás vagy nyuszi figura lépett és sok esetben a tojás mellé aprópénz is jár a locsolkodónak :-)

Az Ausztráliában élő keresztények is természetesen megünneplik a Húsvétot. A tojáselrejtés nagy divat errefelé is, de a locsolkodást itt nem ismerik. A templomi szertartásokra is sokan elmennek. Mindenki próbálja kihasználni a négynapos ünnepet, és ilyenkor kiürül a város. Elutaznak vidékre a rokonokhoz és ott töltik együtt a Húsvétot.

A zsidók most ünneplik a pészah-ot. Idén április 8-án kezdődött el a ez a nyolcnapos ünnep. Például egyik vallásos ismerősöm egy hét szabadságot vett ki erre az alkalomra.

Az ázsiai ismerőseink ebből az egész húsvéti ünnepből semmit nem értenek, és ők annak örülnek, hogy nem kell iskolába / munkába menni pénteken és hétfőn. Ők máskor, mást ünnepelnek.

Mi egy Yarra Valley-i bortúrával ünnepeltük meg a Húsvétot. Melbourne-től kevesebb, mint 1 órányi autóútra található a Yarra folyó völgye, amely klímájának köszönhetően kiválóan alkalmas szőlőtermesztésre és borkészítésre, különös tekintettel a chardonnay-re, a pinot noir-ra és pezsgőborra. Összesen 2 500 hektárnyi terület van beültetve szőlővel és nagyjából 150 szőlészet található itt:

Egy jobb borászat, ahol mi most nem jártunk így néz ki a Yarra Valley-ben:

Itt ne úgy képzeljétek el a borászatokat, mint Egerben vagy Villányban. Autó nélkül szinte esélytelen eljutni egyik helyről a másikra, mert a pincésztek egymástól 15-20 perces autókázásra vannak. Így tehát egy társaságból vagy feláldozza valaki magát, és 100 ml-nél nem iszik többet (ennyit lehet inni úgy, hogy a rendőr ne vegye el a jogosítványt), vagy befizetnek egy túrára. Mi úgy döntöttünk, hogy nem bérelünk autót, mert egyikünk sem akart kimaradni a borkóstolóból, ezért csak a második opció maradt. Potom 135 dollárért (húsvéti 'akciós' ár) reggel 10-től (ekkor nyitnak a borászatok és az üzletek) délután 5-ig (5-kor itt minden bezár) ihattuk néhány pohárka bort egy ebéddel megfejelve. Ebbe az időbe még belefért egy sajt-, egy sör- és egy csokoládékóstolás is. Szerencsére az árban nem volt meghatározva, hogy mennyi bort lehet meginni, és a kiszolgálók sem voltak fukarok, bár egyszerre csak igen keveset töltöttek a poharakba. Bár olyan sem volt, hogy ránk akartak volna tukmálni valamit, mindig kérni kellett, ha meg akartuk kóstolni a következő fajta bort.

9 óra körül indultunk Melbourne-ből, összesen 13-an választottuk Húsvét vasárnapját borkóstolásra. Egy kisbuszban vitt le minket egy jófej sofőr, aki igyekezett nekünk minden infót megadni a nappal kapcsolatban. Útitársaink angolok, írek és ausztrálok voltak. A napot a Yering Farmon kezdtük. Itt a könnyű fehérbortól a komolyabb vörösborig szerintem kb. nyolcfajta bort kóstoltunk meg.

A Yering Farm borozója, ahol mi is jártunk így néz ki:

Itt még mindig keresik Robin Hood ausztrál megfelelőjét, a hírhedt Ned Kelly-t:

Jövőre pedig ez a fotó is kint lesz Ned Kelly mellett :-)

Ezután elmentünk a Yarra Valley Dairy nevű sajtüzletbe, ahol hatfajta sajtot kóstolhattunk meg, amelyből mindegyik isteni finom volt. Személy szerint nekem a kapros ízlett a legjobban.

Ezután a híres francia pezsgőmárka, a Moët & Chandon ausztrál leánycégének (Domain Chandon) pezsgőborait és borait volt szerencsénk megízlelni. Itt is legalább hatfajta italt kóstoltunk meg, amelyek nagyon tetszettek Katának. Nekem kevésbé ízlettek ezek a buborékos pezsgőszerű fehérborok. A bor szerintem ne legyen buborékos :-) A vörösboruk viszont egész jó volt.

Itt készülnek a Chandon borok és pezsgők:

Ekkor már lassan ebédidő volt, úgyhogy továbbmentünk egy másik borászatba (Rochford), ahol szintén végigkóstolhattunk többfajta bort, majd jött az ebéd, ami nem volt kiadós, de finom volt. Az itteni borkóstolás egy puccosabb "borospincében" volt, ahol minden bor mellé eligazítást is kaptunk. Nekem személy szerint a magyar borospincék jobban tetszenek, mint ez a puccos, parkettás kis szoba:

A szőlőbirtok:

Ebéd után átmentünk az utolsó pincébe, amely a kísérőnk állítása szerint Vilmos herceg és Katalin hercegnő esküvőjére is szállított borokat. Mire a Coombe Farmra érkeztünk az útitársaink már igen vidám hangulatban voltak, úgyhogy volt éneklés is az autóban :-)

A négy borászat után egy kis sörfőzde következett (White Rabbit Brewery), de őszintén szólva nekem ezek a sörök nem jöttek be, de az egyik angol lánynak nagyon ízlettek. Itt is megízlelhettünk kb. hat-hétfajta sört.

A White Rabbit sörök és a csaposunk:

A pub belülről:

A nap lezárásaként a csokimanufaktúra (Yarra Valley Chocolaterie) következett. Itt háromféle csokit kóstolhattunk meg. Nehéz volt megállni, hogy ne vegyek magamnak sok-sok csokit :-) Természetesen az árak nem evilágiak voltak, de azért Katát megleptem néhány bonbonnal. A csokigyárt a csokibolttól egy nagy üvegfal válaszotta el. Ezen keresztül meg lehetett nézegetni, hogyan készülnek a drága finomságok. A boltban mindenféle csoki volt: piros csokoládé, zöld csokoládé, golflabda csokoládé, kocka csokoládé, lencse alakú csokoládé... Pont, mint a Pom Pom meséiben :-)

Ezek itt pedig a drága csokoládék. Ha egyesével akarjuk megvenni a bonbonokat akkor darabjáért 1,8 - 4 dollárt kell fizetni. Na ez is a rip-off (lehúzás) kategória :-)

Katának ezt hozta a nyuszi:

Utunk során azt is megtanultuk az auzstrál házaspártól, hogy ők még a Cabernet Sauvignon szót sem akarják kimondani, mert szerintük ez túl hosszú. Ők "cabsav"-nak hívják ezt a borfajtát. Igyekeznek minden szót lerövidíteni, afternoon helyett avo-t használnak, Tazmánia helyett meg Tazzie-t mondana.

Ezután már csak a hazaút maradt, ami az angolok és az írek jókedvének köszönhetően vidám telt el :-)

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 3. rész

Sziasztok,

Ma újra Melbourne városáról és az itteni életről fogok írni. A bejegyzés címét bátran átírhatnám "Melbourne diák szemmel, 4 hónap után"-ra, mert az első rész megírása óta legalább egy hónap eltelt :-)

Megérkezésünk után gyorsan felismertük, hogy ebben az országban is fontos szerepe van az ember életében az adószámnak (TFN - Australian Tax File Number) :-) Ha nincs adószámod, akkor az ausztrál megtakarítási számlán (savings account) jóváírt kamatból makdnem 50%-ot lecsíp az állam. Ha van adószámod, akkor nincs levonás, az összes ~5% körüli kamatot jóváírja a bank a számládon. Az adószámigénylés menete egyszerű: csak ki kell tölteni ezt az online igénylő lapot, és körülbelül egy hónap múlva küldik is a megfelelő hosszúságú számsort :-) Katáé időben meg is érkezett, az enyémet valahogy elkavarták. Miután Kata megkapta, vártam még egy hetet, de csak nem jött meg. Közben újabb kamatjóváírás történt a bankban, és megint levonták az 50%-ot a hozamból. Nagyon pipa voltam, ezért bementünk a helyi Apeh-ba.

Az "Apeh" ügyfélfogadója egy jó nagy, egylégterű iroda, szellősen elrendezett berendezéssel. Összesen 3 ügyintéző dolgozott az egész irodában. Öt perc sorbanállás után ügyintézőhőz jutottunk, aki két mondat után tudta, hogy mi a problémám. Felírt pár számot egy papírra és már majdnem azt gondoltam, hogy fejből tudja mi az adószámom :-) amikor rámutatott az iroda másik felében lévő fotelekre, és megkért, hogy üljek le az egyikbe, vegyem fel az asztalon levő telefont, üssem be a számokat a papírról, és beszéljem meg a problémámat az ügyintézővel. A telefonálás kicsit nehézkesen ment (ez több mint három hónapja volt), de végül is sikerült elintézni mindent, és a beszélgetés végén már volt is adószámom. Fura volt látni ezt a fajta hivatali ügyintézést, de mivel nem kell sokat sorban állni, és a telefonálás is ingyen volt, és gyorsan dolgoznak az ügyintézők, egészen megtetszett ez a módszer. Állítólag az ügyintézők valahol egy ausztraliai kisvárosban vannak eldugva :-) Egy biztos: ez a módszer kimondottan költséghatékony lehet az ausztrál állam számára.

A belső folyosó így néz ki:

Miután megkaptam az adószámot, gyorsan le is jelentettem a banknak, és 3 nap múlva egy összegben visszautalták az összes levont adót.

Egy másik érdekesség amiről írni szeretnék nektek, az az ausztrál alkoholfogyasztási szokások. Most már értjük, hogy miért papírzacskóba tekerve cipelik az utcákon a sörös, ill. borosüvegeket az amerikai filmekben. Ha inni akarsz alkoholt az utcán, csak ez az egy módja van annak, hogy magaddal vidd a felbontott üveged :-) Legtöbbször itt is így tesznek a szabályt betartani próbálók :-) Azok, akik meg nagy ívben sz..... rá, megisszák valahol a piát, és elhajítják az üveget a parkban :-) Az összes melbourne-i fesztivál alkoholmentes fesztivál, sör nélkül:

El tudnátok képzelni ezt Európában? Például szerintetek milyen lenne Németországban egy nagy és népszerű fesztivál sör nélkül? Vagy milyen lenne az, ha Budapesten az utcai fesztiválokon a kolbászkákhoz csak színes cukrozott löttyöket lehetne inni? Vagy milyen lenne a magyarországi Sziget Fesztivál sör és sörsátor nélkül? És csak egy pici, zsúfolt kerítésekkel körbezárt részen lehetne sört inni? Szerintem az összes Sziget lakó beköltözne ebbe a zónába, és itt élne egy hétig :-)

Itt ez nem így van. Sorbaállnak az emberek, hogy bejussanak a kerítésen belülre, itt isznak egyet és mint a jógyerekek, kijönnek továbbnézni a fesztivál rendezvényeket:

A rendőrök nagyon megörülnek, ha néha, nagyon-nagyon ritkán belebotlanak egy félrészeg fűvön fekvő emberbe, mert ilyenkor van munkájuk. Ekkor az összes rendőr (általában 4-5 rendőr) buzgón körbeveszi a szerencsétlen részeg fazont és elkezdenek intézkedni. Az intézkedés végén felszólítják a részeget, hogy menjen haza pihenni, majd továbbállnak :-)

Még szilveszter éjszaka sem kivételes nap, ilyenkor sem lehet inni az utcán. És ami fura, hogy ők ezt be is tartják. Kellemetlenül is éreztük magunkat, amikor a tüzijáték után borral koccintottunk Katával a tömegben :-)

Az itteni árakról már sokat írtam, de újra meg újra elő kell vennem ezt az érdekes témát. Tudjátok, a pénz az egyik kedvenc témám :-) ezért újra meg szeretnék osztani veletek egy ezzel kapcsolatos érdekességet. Ez az itt lakó embereknek teljesen természetes, de nekünk ez is nagyon furcsa volt. Pár hete résztvettünk egy bazi nagy ház aukciójan. Persze licitálni nem mertünk, mert amikor megláttuk a kikiáltási árat, majdnem padlót fogtunk :-) 750 000 AUD volt az induló ára egy itteni, teljesen normális, hétköznapi háznak (4 szoba, két fürdő). A házak adásvétele iszonyatosan profi és átlátható módon történik. Az egész történet ott kezdődik, hogy minden eladó házat hetente egyszer, egy előre meghirdetett időpontban lehet megtekinteni. Nincsen össze-vissza alkudozás, hogy én csak most érek rá megnézni a házat és én nagyon meg akarom venni, és ha nem nézhetem meg egy nekem megfelelő időpontban, akkor nem is fogom megvenni.... Ehhez hasonló zavaros beszélgetések errefelé nincsenek. Az ügynök (szinte minden ingatlant ügynök ad el) meghirdet egy időpontot, és akit érdekel az ingatlan, az összeszedi magát, és elmegy megnézni a megadott időben. Ez az időszelet maximum heti egy-két óra. Pár hétig megy ez a móka, aztán a végén kihirdetik, hogy mikor lessz az aukció. A háznézegetés idejére a tulajdonosok elmennek otthonról. Biztos kapnak mozijegyet az ingatlanügynöktől :-) Emiatt aztán nem meglepő, hogy a háznézegetes közben látni lehet a háziak ruháit a szekrényekben, a könyveiket a polcokon és fogkeféket a fürdőben, stb... Persze azért amit lehet, bedugnak a fiókokba mielőtt beengedik a nézelődőket. Ettől függetlenül, nyugodtan ki lehet nyitogatni minden szekrényt. Ebben az időszakban csak egy minimum és maximum eladási árat közölnek az érdeklődőkkel. Az intervallum néha 200 000 AUD is lehet.

A mutogatás közben az ingatlanos már felméri mekkora az érdeklődés, és így mire kezdődik az aukció, már világosan tudják, mennyi lesz a kikiáltási ár.

Itt valóban minden terhet és feladatot levesz a tulajdonos válláról az ügynök. Ők valóban megdolgoznak a pénzükért! Nincs az az érzésed, hogy ezek megint lenyúltak egy csomó pénzt tőled a semmiért. Nekem otthon mindig ilyen érzésem volt, amikor ingatlanügynök segítségét kértem. Össze-vissza, teljesen kiszámíthatatlanul és totál alkalmatlan időpontokban akartak klienseket hozni, mindig otthon kellett lennem, ha jöttek, mindig késtek, és nekem kellett beszélnem a kliensekkel. De ez a téma egy másik poszthoz tartozna, nem is folytatom tovább.

Kanyarodjunk vissza az aukcióhoz. Az aukció napján a tulajdonosok újra elmennek otthonról. Az ügynökök útbaigazító táblákat tesznek ki mindenfelé a környéken, hogy az érkezők könnyen odataláljanak az ingatlanhoz. Az első 1 óra azzal telik, hogy még egyszer mindenki végigjárja a lakást. A konyhaasztalra ki vannak téve a rezsiszámlák másolatai, ha van hitel a házon, akkor azok a papírok is kérés nélkül megtekinthetőek. Minden fontos irat ki van téve az asztalra, és mindent meg lehet nézni.

Mi is végigjártuk a lakást, mintha nagyon komoly szándekú vásárlók lennénk :-) Pont olyan volt, mintha az IKEA áruházban járkáltunk volna :-) Aztán egy óra múlva az egyik ügynök elkezdett rázni egy nagy kolompot és az emberek szép lassan kivonultak a házból. Ez eltartott vagy negyed óráig. Kint a ház előtt már nagy volt tömeg, és a hangosító berendezés is össze volt már szerelve :-)

Az ingatlanos egy rövid 5-10 perces bevezetőben elmondott minden tudnivalót a környékről és az ingatlanról majd elkezdődött a licit. Az emberek szép nyugis tempóban licitálgattak és az ügynökök pedig egyre csak fokozták a hangulatot, néha-néha a kis kalapácsukkal csaptak is egyet-egyet, hogy "először...". De a "másodszor..." ideje még ilyenkor nem jött el :-) Körülbelül 15 perc múlva már el is volt adva a ház:

A "mi" házunk 140 000 dollárral többért ment el, mint a kikiáltási ár. Az eladási ár 890 000 AUD lett, ami 218 millió forintnak felel meg. Ennyibe kerül egy hétköznapi családi ház, egy közepesnél kicsit jobb környéken, egészen távol az óceánparttól, 18 km-re a városközponttól, és gyalog 20 percre a legközelebbi metróállomástól :-)

Hazafelé menet elgondolkoztunk az itteni árszintekről, de még mindig nem értem, mitől vannak az itteni árarányok teljesen máshogy (reálisabban) kialakítva, mint otthon:

Egy egyszerű ház, 2-3 szobával,	Ausztrália	$380 000	87 400 000 Ft
1-2 fürdővel, egy garázzsal, béna környéken	Magyarország	$34 782	8 000 000 Ft
Közepes ház, 4 szobával, két fürdővel,	Ausztrália	$850 000	195 500 000 Ft
kamra, garázsok, kiskert, terasz, közepes környéken	Magyarország	$78 260	18 000 000 Ft
Ferrari (új)	Ausztrália	$250 000	57 500 000 Ft
	Magyarország	$217 391	50 000 000 Ft
Hétköznapi átlagos autó (pl. Toyota)	Ausztrália	$27 000	6 210 000 Ft
	Magyarország	$17 391	4 000 000 Ft
80 m2-es lakás bérleti díja / hó	Ausztrália	$1 600	368 000 Ft
	Magyarország	$521	120 000 Ft

* Az ausztrál dollárt 230-on váltottam át annak ellenére, hogy most 245 forintot kell adni egy ausztrál dollárért. De remélem nem marad így az árfolyam, és visszamegy 230-ra :-(  245-ös árfolyammal számolva a 87 milliós ház 93 millió lenne :-(

** Az országokban lévő eredeti árak a pirossal jelölt mezőkben vannak. A másik az átváltott érték.

Egy kis számolgatással az az eredmény jött ki:

• Magyarországon egy Ferrari árából 6 egyszerű lakást lehet vásárolni. Ausztráliában egy egyszerű lakás árából 1.5 Ferrarit lehet vásárolni.

• Magyarországon egy egyszerű lakás 66 hónap alatt termeli ki az árát, Ausztráliában 237 hónap alatt.

Itt fordítva van minden. Nem csak a közlekedés baloldali, hanem az árak arányai is fordítottak. Miért nem így van ez otthon?

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a benyomásaimat, akkor azt írnám, hogy külföldi diákként, közepes angoltudással, több mint 40 évesen, Magyarországon összekuporgatott kis forintokból nem könnyű itt elkezdeni az életet. Minden ideérkező diáknak és nem diáknak hasonló problémái vannak: szállás és munka. Az első leküzdendő probléma a megfelelő szállás megtalálása. Mi szerencsések voltunk, mert ideérkezéskor a StudyTime-os Edina segítségével megismerkedtünk Krisztivel. Aki nagyon-nagyon kedves volt hozzánk, és három hónapra megosztotta velünk az életét, és befogadott minket. Kultúrált, európai környezetben kezdhettük meg az itteni életet. A szálláskeresés akadályaival a harmadik hónap után szembesültünk. A megfelelő szállás megtalálása nem egyszerű feladat. Ez itt sokkal bonyolultabb, mint otthon Magyarországon. Már csak azért is, mert itt a főbérlőt védi a törvény és nem a bérlőt. Otthon ez is pont fordítva van. Ha itt nem fizetsz, a következő héten kicsapnak a szobából. Nincs alkudozás a kaucióról, vagy kifizeted, amit kérnek, vagy kiköltözöl a lakásból. Ha nem költözöl, jön a rendőr és kitesz. Nehéz elfogadható áron, a központtól és a még nem létező munkahelytől megfelelő távolságra lévő, tiszta, valamelyest megbízható lakótársakkal lakást bérelni.

Szóval a lakás és a munkahely a két legfontosabb dolog, ami az itteni élethez elengedhetetlen. A lakásról már írtam, most jöjjön a munkahelykeresés témája :-)

A következő bejegyzések egyike erről fog majd szólni.

Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 2. rész

A második részt a helyi és a budapesti közlekedéssel folytatom. Erről a témáról írtam már nektek ebben a blogbejegyzésben, de miután elolvastam ezt a portfolio.hu-s cikket pár gondolatot még eszembe jutott.

Melbourne-ben az utazáshoz a myki zöld kártyát kell használni. A jegyvásárlásnak nincsen más alternatív lehetősége. Nincsen papír alapú rendszer, nincsen nyomtatott bérlet és nincsen kék vagy sárga bérlet a diákoknak, mozgáskorlátozottaknak. Ha utazni akartok Melbourne városában, akkor meg kell venni a kis, zöld kártyát. A kártyához igazán könnyen hozzá lehet jutni, bárhol meg lehet vásárolni a városban: újságosnál, élelmiszerüzletben, trafikban, információs központokban... Megvásárlás után máris használhatjuk, mert lesz rajta egy minimális induló összeg. A kártyára pénzt lehet feltölteni és egy vagy több 7-365 napos bérletet. Ha nincs érvényes bérletünk, akkor a pénz "zsebből" vonódik le az utazás díja. Egyszerre több eltérő napú bérletet is megvehetünk. Ha több bérletet vásárolunk, akkor ezek a bérletek szépen sorban, egymás után ott várakoznak az aktiválásra a kártyán. A bérlet érvényességének a kezdete az a nap lesz, amikor először kezdjük el használni. Anyagi veszteség nélkül megvehetem a bérletet pénteken, akkor is, ha csak hétfőn fogom leghamarabb használni, mert hétfőn, az első bepittyentés után kezd el ketyegni a lejárati idő. Felhasználóbarát megoldás. Van még egy utasbarát funkciója a myki kártyának. Ha például szerda munka után sietünk haza, de már nincs időnk megvenni a másnaptól érvényes új bérletet, és reggel is rohanunk, semmi gond. Bárhonnét, bármelyik zónából egy útra lehet használni a lejárt "bérletet" és a nulla dolláros egyenlegű kártyát. Ilyenkor a kártyánk egyenlege mínuszba kerül. Kijönni a metró kapun még ki tudunk, anélkül, hogy elkezdene szirénázni a vészcsengő :-) Aztán munkából hazafelé menet megvesszük az új bérletet, és helyreáll az egyenlegünk. Nincs idegeskedés, aggódás :-)

Itt két órás jegyek vannak, ezek darabja 5,80 dollár. Ha nincs érvényes bérletünk, ennyivel mehet mínuszba a kártyánk egyenlege. A leleményes magyarokra is gondoltak, mert egy új myki kártya ára kerek 6 dollár. Tehát nem érdemes azt csinálni, hogy minden utazásnál mínuszba nyomom a kártyám, majd eldobom azt és veszek egy újat :-)

A kedvezményes, ill. a diákbérlet ugyanígy működik, azzal a különbséggel, hogy ilyen bérlet használatakor a kijáratnál a kapun felvillan egy kis lámpa, amiből az ellenőr látja, hogy nem teljes árú jeggyel utaztál. Ilyenkor ha akar [és általában akar :-)], odaballag hozzád az ellenőr, hogy leellenőrizze a kedvezményre jogosító irataidat.

A kártyán nincsen semmi hókuszpókusz, nincsen név, fénykép, hologram. Semmi bizbasz, a lehető legegyszerűbb kivitel. Csak, hogy olcsó legyen, egyszerűen hozzáférhető, és kényelmes legyen. És ha elveszted, hát akkor elveszett, veszel újat. Egyszerű itt minden.

A portfolio.hu-s cikket olvasva sok negatív gondolatom támadt. Előre is elnézést érte, ha nem tetszik, ugorjátok át ezt a bekezdést :-) Nagyon jó dolog, hogy otthon bevezetik azt a kártyás rendszert, de már megint az a gondolat ette be magát a fejembe, hogy újra csalónak néznek minket, és a "jó" szokásnak megfelelően szerte-széjjel bonyolítják a bevezetendő rendszert. Miért kell fénykép +név arra a szerencsétlen magyar bkv-s kártyára? Hát azért, hogy néha napján havonta 1-2 útra az apuka, anyuka, gyerekek ne használhassanak azonos kártyát. Mert ha lejár a gyerek 30 napos bérlete és a a hétvégén mégis utazni akar, akkor így nem tud az apuka érvényes bérletével utazni. Bár hétfőn úgy is megvenné az új havi bérletet, de hát nehogy már kicsit jó legyen :-) A fénykép + név miatt aztán gondolom a turisták és az 1-2 napra Budapestre utazó vidékiek nem fogják majd ezt a zseniális új kártyát használni, és gondolom emiatt (is) meg fogják tartani a papír alapú jegyeket. Hurrá, ez hasonlít ahhoz, amit a Nagy Vállalat Informatikai szervezetében csináltak régebben :-) Bevezetünk egy újabb, jobb, korszerűbb rendszert, hogy kiváltsa a régit. De a régit is megtartjuk és persze az újat halálra bonyolítjuk. Aztán majd az új helyett is egyszer bevezetünk egy még újabbat :-) Most majd két jegyrendszert kell a bkv-nak üzemeltetni. Melborune-ben tavaly szerelték le a bankártyaelfogadó jegyárusító berendezéseket a járművekről, mert drága volt a kártyaolvasó berendezés üzemeltetése és javítása. Tovább nem mérgelődöm, de bánt, mert én is Budapestre fogok egyszer csak hazamenni.

Remélem, hogy csak én látom ennyire negatívan ezt az új bkv kártyarendszert. Kíváncsi lennék a véleményetekre. Írjatok kommenteket ehhez a témához!


E kis kitérő után ugorjunk vissza Melbourne-be. Valójában az árakról és az életszínvonalról szeretnék írni.
A Reuters 2013 február 04-i cikke szerint Melbourne a föld negyedik legdrágább városa. Itt minden őrülten drága, de tényleg:

• Egy szellős, szél által jól átjárható, szigetelés nélküli :-) 70m²-es ház havi bérleti díja 1 500 aud/hónap ártól indul (333 712 huf).
• Egy nagyobb, teljesen átlagos szoba bérleti díja + közüzemi számlák + internet + TV két főnek 260 - 350 aud / hét (57 843 - 77 866 huf)
• 120GB-os (fel- és letöltés összeadva!) internet csomag 50-70 aud / hónap (11 123 - 15 573 huf). A korlát elérése után sok szolgáltatónál fizetni kell minden MB forgalomért.
• Havi bérlet 1-ez zóna 120 aud (26 697 huf), 1+2 zóna 188 aud (41 825 huf).

Az alapvető élelmiszereken 0% az ÁFA, és ennyibe kerülnek:

• szar ízű és állagú szeletelt kenyér 1 - 3 aud / 650g
• 20 dkg spanyol száraz kolbász 10 aud
• banán, alma, körte, burgonya a piacon 1 aud / kg, boltban 3 aud
• paradicsom 2 - 4 aud / kg
• nyomi TV paprika lecsóhoz 3-4 aud / kg (de nem olyan igazi TV paprika, olyat itt nem igazán kapni)
• dinnye 1 aud / kg a piacon
• 1 kg olcsó sajt (cheddar) 7 -10 aud
• tejföl kis dobozzal 1,5 aud
• felvágott, közepes minőség 20 - 22 aud / kg
• szeletelt közepesen zsíros bacon szalonna 12 aud / kg
• kis fehér rákocskák a piacon 25 aud / kg
• tintahal piacon 20 aud / kg
• halak 7 aud / kg -tól vannak a piacon
• virsliszerűség 7 aud / kg
• mars, bounty és hasonló csokikák 1,5 - 3 aud
• tusfürdő 7 aud / L
• kóla 3 aud / 2 L
• kávé a kávézóban 3,5 -5 aud
• egy tál kínai vagy bármilyen kaja 12-15 aud
• egyszerű üveg bor boltaban 20 aud / palacktól
• egy üveg sör boltban 3-4 aud
• egy üveg sör jobb kocsmában 7-10 aud
• egy jug (~1 literes nagy kancsó) sör diák romkocsmában 10 aud
• éttermi főétel 25 aud-tól van
• két ember éttermi fogyasztása (előétel, három fogásos menü, kis ital) 150 aud

Nem is sorolom tovább, mert már így is hosszú ez a cikk :-)

Itt megnézhetitek, hogy a helyi "Budapest Étteremben" mennyibe kerül a spenótfőzelék :-)

Itt meg azt, hogy mennyibe kerül a "The Hungarian" étteremben a paprikás csirke nokedlivel.

Ez pedig a melbourne-i "Korona Csárda" weblapja. 

Az üzletekben a nagy mennyiséget vásárlókat szeretik, és az árpolitikával szépen be is húzzák a csőbe a vásárlókat. Mi is rászoktunk arra, hogy mindenből többet kell egyszerre vásárolni, mert az az olcsóbb. Elmész a boltba, hogy megvedd a kedvenc filmedet, és 4 lemezzel érkezel haza. Pedig csak egyet akartál vásárolni :-) Egy dvd film ~8 dollár, kettő 13 dollár, de ha hármat veszel 20 dollárt fizetsz és a negyediket ingyen kapod :-) Ugyanez van az élelmiszer üzletekben is: 1 kg rizs 3 dollár két kiló 5 és 20 kiló 50 dollár. Európai méretű tusfürdő 5 dollár, egy literes 6 dollár. Ezért aztán hiába akarsz keveset vásárolni, a marketingesek mindig elérik, hogy mindenből mindig jó sokat vegyél. Pazarlóan élnek itt, de ettől aztán pörög a belső fogyasztás és az ausztrál gazdaság is.

Néhány "vegyél kettőt, a harmadik ingyen van reklám":

Bármit megkaphatsz ingyen, ha előtte jó sokat veszel belőle :-)

A kedvenc hirdetésem ez a mosópor reklám. Vegyél 3 x 5 liter mosóport és vigyél haza 25 litert. Garantáltan életed végéig kitart ez a mennyiség :-) 

Az élelmiszerbotokban az árcédulákon kötelező feltüntetni egy egységnyi (általában 100g) termék árát azért, hogy a vásárló számolás nélkül össze tudja hasonlítani azonos termék eltérő kiszerelésben árult árait, illetve más, hasonló termék szintén más kiszerelésben árusított áraival. Könnyen lehet úgy járni, hogy az 5 kg-os csomagolású áru drágább vagy ugyanannyiba kerül, mint a 0.5kg-os megfelelője. Mindig meg kell nézni az apró betűs 100g termékre vonatkozó egységárat. Jó kis marketingfogás, de ez is működik :-)

Ezek az őrült helyiek arra a termékre ill. ételre, ami 20 dollár alatt van, azt mondják, hogy "lunch money" (ebéd pénz). Mi, diákok csak nevetni szoktunk ezen: ami nekik "lunch money" az nekünk fél heti kajapénz :-)

Mi szinte minden élelmiszert a piacon veszünk, mert ott olcsóbb. Hetente egyszer kimegyünk a Victoria Market-re és ott jól bevásárolunk. Az egydolláros kenyeret vesszünk, mert az is ugyan olyan rossz, mint a 3 dolláros :-) és a spanyol chorizo kolbászt szoktuk horror áron venni, mert ennek az íze hasonlít legjobban a fincsi magyar kolbászéhoz :-) Rendes, ropogós, héjjal rendelkező kenyér itt nem létezik.

A választék óriási az üzletekben. Ha otthon azt mondjuk, hogy az élelmiszerüzletekben bármit meg lehet vásárolni, akkor itt még inkább van minden-minden :-) Olyan alapanyagokat is meg lehet vásárolni, amiről még álmodban sem gondoltad, hogy létezik. Mindenféle ázsiai, európai, afrikai meg a csuda tudja honnan származó élelmiszereket és alapanyagokat lehet össze-vissza vásárolni, ha van pénzed :-) 

Körülbelül 1 000 aud / fő / hónap az a pénz, ami minimálisan kell az itteni élethez. Persze ebből a pénzből itt csak "nyomorogni" lehet. Ez azt jelenti, hogy egy szobában élsz, szigorúan piacra jársz vásárolni. A boltban kenyéren, tejen, vajon és hasonlókon kívül mást nem veszel. Nincsen csokika, sör, finomság, semmi extra. Néha még a mustár is extra élelmiszernek számít. Nem mész étterembe, otthon főzöl, hogy ne kelljen napi 10-12 dollárért ebédet venni. Nem veszel ruhát és ritkán mész fodrászhoz :-) Így ki lehet jönni havi 1 000 ausztrál dollárból fejenként.

Vagyis 1 000 aud arra elég, hogy ha már itt vagy és befizetted otthonról az iskolát, akkor eléldegélj minimum szinten. De az azért furcsa, hogy ennek ellenére jól érzi itt magát az ember. Néha lehet kicsit túlköltekezni, mulatni, ami azt jelenti, hogy megiszol 1-2 jug sört. És beszélgetsz az ismerősökkel. És máris jól érzed magad :-)

A helyi üzletekben a pénztárosok 40 000 - 45 000 dollárt keresnek évente. A kezdő informatikus 50 000 - 60 000 aud-t keres. Az átlagnál kicsit jobban képzett informatikus (például: java, j2ee, team leader...) 80 000 aud körüli kezdő fizetést kap évente, ami elmehet egészen 150 000 aud-ig is. Aztán vannak 150 000 - 180 000 dollártól induló vezetői fizetések.

Már ti is kitalálhattátok, hogy itt viszonylag egész jól meg lehet élni két embernek is egy fizetésből. Két közepesen kereső ember (pl. egy pár) zseniálisan jól meg tud élni itt úgy, hogy az egyik keresetet majdnem teljes egészben félre tudják tenni.

Több olyan helyi, egyedülálló magyart is ismerünk, akik itt egy teljesen hétköznapi irodai munkáért (például call center, rendelésfelvétel, titkárnő...) járó fizetésből ki tud bérelni egy jó színvonalú komplett házat, fenntart egy autót, kocsival jár munkába minden nap, mindenhová kocsival jár (kb. 230 huf itt egy liter benzin) és majdnem bármit megvehet magának az üzletekben és még a szórakozásra is futja a havi fizetésből. Persze ehhez ügyesen és keményen kell dolgozni és jól beosztani azt, ami van. 

Úgyhogy annak, akinek itt van teljes munkaidős munkahelye, az nagyon jól él. Két, párkapcsolatban élő ember pedig csuda jól elvan itt.

És ami a legszebb az itteni árakban az az, hogy az itt élő ember szinte bárhová elutazhat a világban, mert minden város olcsóbb annál ahol a Melbourne-i ember él [ kivéve azt a három várost, ami a toplista első, második és harmadik helyén van :-)].

A lakáskörülményekről, és a klíma használat rejtelmeiről, a lakáskeresésről, ügyintézésekről, helyi apeh irodáról és a diákéletünkről a harmadik részben fogok írni.

Szép napot mindenkinek.

Cikk Magyarországról

Itt is osztogatnak ingyenes újságot a városban, mint otthon a Metropolt. Itt 'MX'-nek hívják.

Ebben fedeztünk fel egy cikket Magyarországról.

Ez nem éppen a legjobb színben tünteti fel Magyarországot. Mikor elolvastam, meglepődtem eléggé. Megnéztem, hogy otthon mit írnak ugyanerről: lásd itt.