Tél van

A mai poszt a tegnapinál sokkal vidámabb témáról fog szólni: az itteni elviselhetetlen időjárásról :-)

A hétvégén elővették az emberek a fürdőruhákat és strandolni mentek, mert most nem csak sütött a nap, ahogy errefelé általában szokott, hanem most igazán jó idő is volt hozzá.

A hétvégén árnyékban 20 fok, a napon legalább 26 fok volt. Hihetetlen, hogy Európában létezik olyan, hogy január utolsó hetében strandolni lehet. Budapesttől csupán 2,5 óra repüléssel elérhető ez a város, ahol brutálisan jó a klíma. Persze ez nem véletlen: Alicante, Costa Blanca és a környék a különleges mikroklímának köszönheti ezt az adottságát.

Az egyik oldalról a tenger nyaldossa a környékbeli települések keleti oldalát, miközben az Afrikából érkező meleg szél korbácsolja a hullámokat. A másik oldalon pedig ott vannak a magas hegyek, amik felfogják az ország belsejéből érkező hideg levegőt. Állítólag ez az oka annak, hogy itt télen is elviselhető a "hideg", és hogy évente az esős napok száma nem több 20-nál, és hogy 325 napot süt a Nap egy évben.

Persze Spanyolország északi és középső részein hideg a tél, például ma Madridban 13 fok volt.

Szóval, ha Európa hidegebb részéről szeretne valaki télen napsütésben fürdőzni, akkor ne csak Thaiföldben és Indonéziában gondolkozzon, hanem Spanyolország, Alicante városában is. Áprilisban már egészen meleg van, és októberben is még simán lehet napozni a tengerparton.

Most jöjjenek a ma délutáni képek a belvárosról és a strandról:

Ezeken a lányokon még harisnya sem volt ma :-)

 ???

Én nem voltam olyan bátor, a fürdőnadrágom a szekrényben maradt :-)

 

Csak gondoljátok el, mi lesz itt nyáron, ha január végén ilyen látvány fogad a strandon :-)

Nyaralás - Gold Coast, Byron Bay

Gold Coast - 2013. augusztus 17 - 20.

Hat évvel az első Gold Coast-on eltöltött pár hónap után újra itt vagyok. Már másodszor. Bár most csak 4 nap jutott nekünk a szörfösök paradicsomából, de ez a kevés idő is éppen elég volt ahhoz, hogy elhagyva a várost úgy érezzem, hogy én még harmadszor is szeretnék ide visszatérni.

Sok érdekes látnivaló errefelé is, ezért már jó előre megpróbáltuk összeszedni, hogy milyen helyeket szeretnénk meglátogatni. Meg is néztünmk mindent, ami tervbe volt véve :-)

Az első látogatás óta sokat változott a város. Most minden fel van túrva és útlezárások vannak mindenütt. De tényleg mindenütt. Újul a város. Teljesen átépítették a strandot és itt is megjelent egy nagy, bevásárlóközpontszerű épület. Egy kicsit zsúfoltabb lett a sétálóutca, mert telepakoltak az éttermesek mindent asztalokkal és székekkel.

A strandot is teljesen átépítették. Hat évvel ezelőtt is nagyon jól nézett ki a vízpart és a környéke, de most még ezt is sikerült felülmúlni. A parti sétányt nagyon kulturáltan, környezatbarát módon átalakították, és mindenhová ausztrál módi szerint sok-sok szép, fura növényzetet telepítettek. Mindenütt működő ivókutak és tiszta, wc-papírral ellátott mellékhelyiségek vannak. Aztán a sétálóutca végén lévő, "Surfers Paradise" elöl eltűnt a szörfdeszka szobor. Ez volt az a hely, ahol mindenkinek kötelező volt egy fotót készíteni. Nekem is van egy ilyen, amit most elő is kerestem :-)

Ebből a hat évvel ezelőtti képből is látszik, ahogy az idő telik, úgy egyre jobb formában vagyok. Köszönet Katának érte :-)

A város legnépszerűbb része a belvárosi, víz melleti rész. Ezt a városrészt hívják Surfers Paradise-nak. A környék a Surfer Paradise nevet egy azonos nevű hotelról kapta, amit ezen a környéken építettek fel (már lebontották). A városvezetés ezt a nevet átvette azért, hogy népszerűsítsék a várost a turisták körében és fellendítsék az idegenforgalmat. A név nagyon bejött, mindenki ismeri ezt az ausztrál várost.

Itt is hátizsákos szálláshelyen aludtunk, egy négy ágyas szobában. A második nap kaptunk egy angol csaj szobatársat. A szállások sorában ez volt eddig a legrosszabb. A konyha olyan fura volt, és piszkosnak tűnt minden. A bazi nagy üvegajtós hűtő is tele volt mindenféle, mások által otthagyott cuccokkal. Mindegy, nem volt drága, 25 aud / nap / fő.

Sokfelé kirándultunk. Jártunk az égben (Skywalk), voltunk egy bazi nagy vidámparkban (Dreamworld) és jártunk az ausztrál szárazföld legkeletibb pontjánál (Byron Bay), ahol sok-sok igazi :-) bálnát, és a bálnáknál jóval kevesebb delfint és pár teknőst láttunk úszkálni a Csendes-óceánban.

A Skywalk egy érdekes hely, ahol úgy sétálhatunk az esőerdőben, hogy nem teszünk kárt a növényzetben és mégis láthatunk mindent. Ezt úgy oldották meg, hogy a fák fölé építettek egy gyalogutat, ahonnét gyönyörű a kilátás lefelé az őserdőbe és felfelé az égbe is.

A Dreamworldben szinte minden gép azért készült, hogy úgy megpörgessen, és fejjel lefelé lógasson, hogy garantáltan felmegy a pulzusod :-) Szerencsére a parkban nem voltak sokan, mert még nem kezdődött el a főzezon, ezért alig kellett sorban állnunk a játékok előtt. Bár így is kevés volt az egy nap, de nekem minden pörgettyű nagyon tetszett. Katának már kevésbé :-) Ő nem szeret fejjel lefelé repülni, utazni meg lógni :-) Ellenben a körhinta és a dodzsem nagyon bejött neki.

Ezen a videón a park hat legnagyobb attrakciója közül éppen az egyikben ülök:

Ez mind igazi állat, de a középső képen lévő krokodilok nagyon igaziak voltak, mozogtak is :-)




Aztán voltunk Byron Bay-ban is. Ez egy kisváros, Gold Coasttól 100 km-re délre fekszik. Autóval nem egészen egy óra alatt el lehet ide jutni az autópályán. Megéri idelátogatni. A kisváros melletti sziklán van Ausztrália legkeletibb világítótornya. A szikla tetejéről egy kis ösvény vezet a parthoz és egy olyan helyhez, ahonnét csodálatos a rálátás a vízre. Egy helyi angol-ausztrál pasi elmesélte, hogy ez a pont a világ pár legerősebb energiamezőjével rendelkező helyek egyike. Itt találkozik a víz-tűz-föld és a levegő. A tűz maga az ember, amikor oda áll a sziklák tetejére. Aki nem hiszi, járjon utána :-)

Ezen a helyen mi is álldogáltunk vagy egy órát. Tökéletes pont a vándorló bálnák megfigyelésére. Nagyon sokat láttunk belőlük szerencsére. Felejthetettlen élmény látni a bálnákat a vízben, ahogy egyedül vagy többen úszkálnak vagy játszanak és vízet fújnak ki magukból, közben szikrázóan süt a gyönyörű nap és az arcodon érzed a szelet. A szél semmihez sem hasonlítható kellemes illatot, az óceán illatát hozza, és körülötted vízet és több száz kilométeres csodaszép, fehér homokos partszakaszt látsz.

Ezt a fotót nem mi csináltuk, de talán jobban visszaadja a táj hangulatát, mint a mi képeink:

A bálnákat próbáltuk lefényképezni, de a kis kompakt kameránkkal ennyit sikerült elcsípni:

Hihetetlen élmény. Ha tehetitek, akkor az ausztrál tél közepén, a délutáni órákban látogassátok meg ezt a helyet, mert ilyenkor vonulnak itt a bálnák. Az időjárás a tél ellenére is csodálatos. Nem volt hidegebb 20-25 foknál. És persze érdemes a naplementét is megvárni, nagyon szép látvány. Hét évvel ezelőtt én decemberben jártam itt, de akkor már nem úszkáltak bálnák.

Ha eljuttok ide, szánjatok rá legalább egy nyugalmas órát a nézelődésre és ne legyetek lusták legyalogolni az ösvényen a sziklákhoz és a parthoz. Ennél szebbet én még nem láttam életemben.

Mi most két különböző napon is jártunk itt. Felejthetetlen hely. Mint minden, ebben az országban.

Nyaralás - Sydney

Folytatódik az időutazás :-) Már rég nem Ausztráliában vagyunk, de még mindig van, ill. lenne mit írnom Ausztráliáról. Azt hiszem, hogy mostanában ez lesz az utolsó posztsorozat erről az országról.

2013. augusztus 13-a van. Itt ülünk a buszon, éjjel 23:40 van és utazunk Melbourne-ből Sydney-be. A tervek szerint két hetet fogunk kirándulni a keleti parton. Kata próbál aludni a székben, remélem sikerül is neki. A busz este 7 órakor indult a melbourne-i Southern Cross metróállomásról. Reggel 7-re érkezünk meg Sydney belvárosába 12 óra utazás és 870km után, fejenként 60 dollárért.

A tervezett útvonalunkról már írtam a "Viszlát Melbourne" posztban. A nyaralás nagyon jól sikerült. Csodaszép idő volt végig az úton. Néha el sem akartuk hinni, hogy tél van. Mindenhol napsütés, meleg, rövidnadrág, óceán és szép tájak :-)

Sydney (augusztus 13 - 16)

Első állomásunk Sydney volt. Egy backpacker szálláson szálltunk meg, egy négyfős szobában, ahol két emeleteságy volt :-) 30 AUD volt naponta fejenként az ágy (~ 6000 huf / fő). Három éjszakát töltöttünk el itt. Melbourne-ben 10 fokos hideg volt, amikor Sydney-ben 20 fok volt.

Ahogy megyünk felfelé északra az egyenlítő felé, érezhetően javul minden ezer kilométer után az időjárás. Előző este  Melbourne-ben még fáztunk a hosszúnadrágban, ma meg már komfortosan érezzük magunkat rövidnadrágban Sydney-ben. Kata még nem járt itt, úgyhogy próbáltunk mindent megnézni a városban. Sajnos a város egyik érdekességét, a belvárost keresztülszelő egysínű, járdák és autóutak felett, az épületek első emelete előtt közlekedő városi vasútat (monorail) pár hónappal ezelőtt zárták be, úgyhogy ezt már nem tudtuk kipróbálni.

Ahogy az előző posztban is írtam, a bőröndöket az egyik barátunk ismerősénél hagytuk. Pityu kijött értünk a buszpályaudvarra, és elvitt minket a "gyárba". Itt raktuk le a két nagy bőröndöt. A két öreg úr nagyon kedves volt. Meleg teával és aprósütivel várt minket. Jól is esett ez a kis frissítő az egész éjszakás utazás után. Kicsit beszélgettünk, és mentünk elfoglalni az emeletes ágyunkat a hátizsákos szálláson :-)

Sokat sétáltunk a városban, megkerültük hajóval az operaházat, elmentünk a Manly Beach-re komppal, felmentünk Sydney legmagasabb épületébe, voltunk csatahajón és tengeralattjárón, megnéztük James Cook kapitány hajójának másolatát, amivel megtalálta Ausztráliát.

És akkor most jöjjön a sydney-i fényképalbum :-)

Na ez az, ami hiányzik Európából: rend, tisztaság, szép környezet kutyaszar nélkül, tisztántartott utcák csikk nélkül és rendbentartott középületek: 

Belváros:

Akvárium, mi és a salátaevő nagy fehér...:

Nindzsaedzés a pagodában, pecázás, majd vacsora a maláj étteremben :-)

Cook kapitány hajójának másolata és Manly Beach:

Operaház és környéke, és a vidámpark:

Folytatás nemsokára.

Phillip Island

Phillip Island egy ausztrál kis sziget, amit a Melbourne-i turisztikai központ a feltétlenül meglátogatandó látnivalók közé sorol. Így aztán mi is elmentünk megnézni ezt a kis 100m2-es szigetet.

Phillip Island Melbourne-től körölbelül 140 km távolságra dél-délkeleti irányban található. A szigetet a szárazfölddel egy 640 méter hosszú betonhíd köti össze. A hídnak illetve az ide vezető főútnak a neve nincsen túlbonyolítva. Úgy hívják, hogy Phillip Island Road. A híd szárazföld felőli oldalán San Remo városa terül el.

A sziget a nevét New South Wales első kormányzójáról, Arthur Phillip-ről kapta. A sziget 26 km hosszú és 9 km széles, területe mintegy 100 km2 és 97 km hosszú tengerparttal rendelkezik. A 2001-es népszámlálás szerint a sziget állandó lakossága 7071 fő volt, 2011-ben már 9406 ember lakott folyamatosan a szigeten. A nyár folyamán a lakosság megduzzad körülbelül 40.000 főre és a statisztikák szerint évente 3.5 millió turista fordul itt meg. Érdekesség még, hogy ezen a szigeten forgatták az 1977-es Summerfield című ausztrál filmet.

A szigetre vezető híd így néz ki:

A sziget sok mindenről híres, de leginkább az itt található egyedülálló madárvilág miatt látogatnak el ide a turisták. Sok rövidfarkú Shearwaters és csendes-óceáni sirály él itt, de a turisták nem e madarak miatt látogatnak el ide. A fő attrakció ezen a szigeten a kicsi pingvinek.
Ezek a pingvinek tényleg nagyon kicsik :-) Egy normál méretű felnőtt pingvin mgassága 33 cm, de a legnagyobbra megnőtt sem magasabb 43 cm-nél.

A sziget turistatérképe:

Ezen a kicsi szigeten aztán tényleg minden van: strandok, turistautak, bicikliút, helikopter leszálló, pingvinek, fókák, madarak, csokoládé múzeum, hullámok, drága golfpályák, motorsport kedvelőknek színvonalas motor versenypálya, nagy hajók pezsgős asztalokkal, bérelhető hajók azoknak, akik nagy halakra vadásznak az óceánban, gokart pálya, mini vidámpark, lakókocsi park (sokan érkeznek a szigetre lakókocsikkal), szállodák, koalapark... Minden van itt, csak pénze legyen az embernek :-)

A sziget bejáratánál szembetaláljuk magunkat egy csokoládégyárral, ahol a prospektus szerint a világ legnagyobb csoki vízesése van. A belépő 15 AUD / fő.

Van itt egy 1 tonnás csokitömb:

És csokiból készült kisváros:

Meg mindenféle őrült dolgok: csokicseppkő, NC vezérlésű csokimaró gép, ami a csokitömbökbe feliratokat mar bele. Aztán van itt a csokigyárban ember méretű Dávid szobor csokiból. Csupa hasznos dolog :-)

Aztán nem messze a csokigyártól van a "Nagy Hullám" (Big Wave) műanyag csoda (saját fotó nincs róla):

Kicsit arréb találjuk meg a Phillip Island-i "Csodák Palotáját" (A Maze 'N Things). Felnőttek 33 dollárért mehetnek be megnézni a mini golfpályát, tükörtermet, mini börtönt, a kerítésszerű elemekből felépített mini labirintust és az illúziók szobáját. Én ezt hívom "rip-off"-nak.

Egy másik érdekesebb megállóhely a "The Nobbies". Itt fókákat lehet nézegetni, ahogy a szabadban éldegélnek:

Az esti fő attrakció a pingvin parádé. Este hat óra körül értünk a sziget délnyugati végében található pingvin parádé helyszínéhez. A belépőjegy 22AUD / fő. A bejáratnál van egy épület jegypénztárral és ajándékbolttal. Az ajándékboltot azért érdemes megemlítenem, mert itt van egy kijelző, ahol egy visszaszámláló mutatja, hogy mikor fog megérkezni a partra az első pingvin. Bár, hogy ezt honnét tudják előre, számomra rejtély :-) Így aztán minden turista tudja, hogy még mennyi ideje van vásárolgatni és enni-inni mielőtt elindul pingviniket nézni :-)

Néhány érdekesség ezekről a kicsi madarakról:

• Ők a legkisebb pingvinek a világon. Átlagosan 33cm magasak, és tömegük körülbelül egy kilogramm.
• A kis pingvinek átlagosan hét évig élnek. A legöregebb valaha feljegyzett kis pingvin 26 év és négy hónapos volt.
• Ezek a pingvinek az egyetlenek, akik így parádéznak, és minden este a naplemente után a tengeri halászatról hazatérve megjelennek ugyanazon a partszakaszon.
• A tolluk felül valóban kék és alul fehér.
• Úszni akár 10km/óra sebességgel is tudnak, és gyorsabbak mint a Ian Thorpe (ausztrál olimpiai bajnok úszó) :-)
• A legmélyebb nyilvántartott pingvin merülés 67 méter.
• A leghosszabb halászattal töltött idő alatt megtett út 1012 km.
•  A kis pingvin két tojást rak. A hímek és a nőstények felváltva 3-4 napos eltolásban gondozzák a tojásokat, míg a másik pingvin pihen és halászik. 10 napig bírják evés nélkül.

A sziget pingvinpopulációja 1980-as évekig folyamatosan csökkent. Egyre több strand nyílt a szigeten, ami miatt a pingvinek élőhelyeit felszámolták. A természetes ellenségük, a rókák és hasonló túlszaporodott ragadozó állatok is pusztították rendesen a földbe vájt kis gödrökben élő pingvineket. Aztán gondot jelentett a helyi, kutyát sétáltató lakosok viselkedése is. Kedvelt szórakozásuk volt, a gazdiknak és a kutyáknak egyaránt, kutyasétáltatás közben pingvinre vadászni. Az 1920-as évektől kezdve a szervezetlenül idelátogató turisták tömegének is sikerült kinyírni pár kicsi pingvint. Ezen nem is csodálkozok. Abban az időben így nézték az emberek a pingvineket [nekik még belépőjegyet biztosan nem kellett venni :-)]:

Egy átlagos éjszaka megjelenő pingvinek száma így változott az évek során:

• 1977: 752 pingvin
• 1979: 571 pingvin
• 1984: 408 pingvin
• 1990: 654 pingvin
• 2000: 640 pingvin

A pingvinbemutató közben például külön felhívták a figyelmünket, hogy indulás előtt nézzünk be az autó alá is, mert ott is megbújhat egy kis állatka, mert ezek szaladgálnak össze-vissza a part környékén. A pingvinveszélyre még táblák is figyelmeztetnek :-)

De bármennyire is vigyáznak rájuk a természetvédők, hazafelé jövet mi is láttunk egy elgázolt pingvint a főút mellett.

Aki szeretne angol nyelven még több érdekességet olvasni a turizmusról és a pingvinekről az olvassa el ezt a néhány oldalas kiadványt. Angol nyelvgyakorlásnak is jó :-)

Szóval miután mi is megnéztük az ajándékboltot, elindultunk a partra, hogy elfoglaljuk a pingvinleső helyünket. Úgy 8.20 körül kezdett el lemenni a nap és mire besötétedett baromi hideg lett. Fújt a szél, és esett az eső is. Sem a hidegre sem az esőre nem készültünk, így iszonyatosan fáztunk. Hiába volt napközben 28 fok, estére 15 lett, és a hideg szél minden megmaradt meleget elfújt.

Ilyen a naplemente a pingvinleső hely környékéről:

Miután lement a nap, kaptunk angol, japán, kínai meg mindenféle nyelven (a magyar nem volt közte) egy kis előadást olyan adatokról, amiket fent leírtam nektek. Az előadás végén azt is elmondták, hogy mit szabad tenni és mit nem. Fényképezni például nem volt szabad. Egyszer próbáltam meg fotót készíteni, de azonnal rám is szóltak.

Körülbelül este 9.30 körül egyszer csak megjelent pár pici pont a távolban. Néha eltűntek, mert a bazi nagy hullámok beterítették az úszkáló pingvineket. Hosszas tanakodás után az egyik pingvin elindult kifelé a vízből, 10 percenként egy méteres sebességgel :-) Aztán amikor végre szilárd talaj volt a bátor első pingvin lába alatt, akkor jött utána a többi is. Itt a part szélén megint megálltak tanakodni és amikor az egyik bátortalan visszaszaladt a vízbe, szaladt utána a többi is vissza a vízbe. Egy óra teszetoszáskodás után egyre több bátor pingvin érkezett és a part többi részén is megjelentek a pingvinek. Aztán végre az első pingvin eljutott a felsőbb partig és felkapaszkodott a magas parton a fű közé. Ezután megindult a pingvinek áradata :-) Tízesével, huszasával érkeztek meg a víz felől, és lassan a sziget ezen része megtelt kiabáló pingvinekkel. Bármerre mentünk, mindenütt pingvinek rohangáltak, és ilyen hangokat adtak ki:

2011-től így néz ki a pingvin nézegető hely:

Valahol ott a hátul ültünk mi is:

Már lement a nap, hideg van, de mi még mindig várjuk a pingvineket valahol ott a tömegben :)

A tömegből ilyen volt a kilátás a partra és az óceánra:

És most jöjjenek a híres kis pingvinek. Ilyenek, amikor szaladgálnak össze-vissza a szigeten:

Kis pingvinek, amikor kimerészkednek a hullámok közül a szárazföldre:

Mindenfelé pingvinek. Alattunk, mellettünk, a vízben, a homokban és a fű között. Még jó, hogy repülni nem tudnak ezek a kis állatok, mert az már igazán rémisztő lenne :-) Itt simán le lehetne forgatni a legújabb Hitchcock horrorfilmet, "Ahová lépek, pingvin terem" címmel :-)

Pingvin portré:

A sziget nagy motorsport történelemmel is rendelkezik. A sziget belső úthálózatán rendezték meg 1928-ban az Ausztrál Grand Prix versenyt és 1935-ig minden évben folytatták ezt a hagyományt. Később, 1952-ben megalakult a Phillip Island Auto Racing Club a szigeten. A klub a megalakulása után felépítette a  Phillip Island Grand Prix Circuit versenypályát, így többet nem kellett versenyekre használni a sziget úthálózatát. A pályamegnyitó verseny 1956-ban volt.

A pályát az 1970-es években bezárták, de 1989-ben újra megnyitották és azóta ez a pálya ad otthont az ausztrál motorkerékpár Grand Prix (Australian Motorcycle Grand Prix) versenyeknek. Ezen a pályán rendezik meg minden évben a Superbike World Championship, V8 Supercars és az ausztrál Drivers 'Championship versenyeket is.

A pálya weblapja itt érhető el.

Ezek közül szívesen megnéznék egy-két rendezvényt:

• február 22 - 24.: Superbike World Championship, Phillip Island-i futam
• május 18 - 20.: V8 Supercars futam
• október 26 - 28.: Moto GP futam

Strand, napfény, szép autók, motorok, csajok. Kell ennél több? :-)

Hány pingvint üthetnek el egy ilyen verseny alatt? Nem hiszem, hogy indulás előtt benéznek minden V8 Supercar autó alá, pingvint keresni :-) Biztos letakarják erre az időre a "pingvin lehet az autó alatt" figyelmeztető táblákat :-)

A fényképek egy része nem saját fotó és szerzői jogok által védettek! Forrás: http://www.narraphotography.com.au

Ui.: holnap megyünk Australian Open-t nézni élőben. A jegyet tegnap megvettük. Hurrá :-)