2013. február 6., szerda

Melbourne diák szemmel, 3 hónap után, 1. rész

Nehéz elkezdeni ezt a blogbejegyzést, mert annyi mindent meg szeretnék osztani veletek, hogy azt sem tudom, hol kezdjem az írást. Próbálom összeszedni a gondolataimat és az emlékeket.

A városról sok szép képet lehet nézegetni a google képkeresőjében, de egyik sem olyan jó, mint ez itt :-) Melbourne Victoria állam fővárosa, lakossága 4,1 millió, területe körülbelül háromszor nagyobb Budapestnél (1567km² és 525,2 km²). A várost 1835 májusában John Batman alapította, és 1847-ben Victoria királynő hivatalosan is várossá nyilvánította. 1851-től az új, Victoria-nak hívott kolónia fővárosa lett. Az 1850-es években aranyásók lepték el a környéket. Jó néhány közülük meg is gazdagodott. A várost az ország kulturális fővárosának tartják az itt megrendezett sok-sok híres esemény miatt (például: Australian Open, Formula 1, Moomba festival, Moto GP futam...). Minden hónapra jut valami világhírű fesztivál. A fő események itt vannak felsorolva.

A Melbourne-i időjárásról már írtam egy bejegyzést, akit érdekel az itt elolvashatja. Azóta nem változott semmi :-)

A belvárosban nagyon könnyű eligazodni. A központ térképe úgy néz ki, mint egy négyzethálós füzet lapja:


A központ központja a Flinders Street-i pályaudvar. A helyiek kedvenc találkozóhelye is itt van, a pályaudvar főbejárata. A helyiek csak így hívják ezt a találkozóhelyet: "under the clocks" (az órák alatt). Az 1860-as években ezek az órák mutatták, hogy melyik vágányról mikor fut ki a vonat:


Pontosan 103 napja érkeztünk meg Melbourne-be, és még nem bántunk meg, hogy itt vagyunk :-) Sok minden hiányzik a régi életünkből, de a mai blogbejegyzés témája Melbourne.

Gyönyörű ez a város. Persze nagy építészeti csodákat nem lehet találni ebben a városban. Van néhány szép, nagyon magas felhőkarcoló (a legmagasabb 88 emeletes), és köztük kicsi, régi téglaépületek. Szépek. A legrégebbi melbourne-i épület 1840-ben épült és ez most 173 éves. A budapesti legrégebbi épület 1260 körül épült (Vörös Sün Ház). Európában a francia Tumulus of Bougon épület a legrégebbi, időszámításunk előtt 4700 évvel ezelőtt épült. Ebből az összehasonlításból is látszik, hogy Ausztrália teljesen különbözik Európától.

Először is a legszembetűnőbb különbség az, hogy itt nagyon szélesek a járdák, szellősek a terek, van hely a bicikliútnak és még az is meg van tervezve, hogy a parkba hová ültessék el a következő fát. Minden precízen, jól előre meg van tervezve. És amit megépítenek, az nem akar szétesni 2-3 év múlva. Nem hullik a vakolat a házakról, nem rozsdás a kerítés, nem hullámosodik fel az aszfalt egy év alatt a buszmegállókban a nyári 40 fokos hőmérséklettől, nem építik újra azt, ami már elkészült és nincs kutyaszar az utcán és a parkokban. Pedig kutyák itt is vannak :-)

Melbourne az egyetlen olyan város, ahol az összes stadion a belvárosban van. A belváros körül vannak a teniszpályák (Rod Laver Arena), a Formula 1-es versenypálya (Albert Park), szintén a belvárosban van az óriási krikett stadion, és az olimpiai falu is itt van (2000-ben itt is rendeztek néhány versenyt). És ebben a városban volt megrendezve az olimpiák történetének legvéresebb mérkőzése: "A Melbourne-i vérfürdő a vízilabda történetének leghíresebb összecsapása, amelyet Magyarország és a Szovjetunió vívott a melbourne-i olimpián, egy hónappal az 1956-os forradalom leverését követően. Az eseményt a mindenki által ismert politikai előzmények miatt elszabaduló indulatok jellemezték a medencében és a nézőtéren is." Bővebben itt olvashattok erről a mérkőzésről.

Minden épület szépen, rendezetten, elfér egymás mellett. És az egész város tele van óriási, szép, gondozott parkokkal.

A háziállatok bőre alá kötelezően chip-et ültetnek be, és ha az állat elkóborol vagy megharap valakit, egyből le tudják ellenőrizni, hogy ki a gazdi és hogy be van-e oltva az állat mindenféle kórság ellen. A chip nélküli állatokat egész gyorsan begyűjtik, és ha a gazdi mégis jelentkezik, nagy büntetést sóznak a nyakába, amiért nem vitte el a házi kedvencet chip beültetésre eddig. Ez is működik itt.

 Itt mindent úgy építenek meg, hogy az kényelmesen és logikusan használható legyen.

Az emberek viselkedése az, ami az első 15 perc csodálkozás után feltűnik. Itt az a szokás és az a menő, hogy betartják a szabályokat. Az autósok nem parkolnak fel a böhöm nagy autóikkal a járdára, nem foglalják el a mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyeket, és a zebra előtt megállnak az autók. És miközben sétálunk (sétálunk és nem kapkodjuk a lépteinket!) át a zebrán, az autós nem húzogatja a száját és nem mutogat, hogy gyerünk már, hanem, ha túl közel állt meg a zebrához, még hátrébb is tolat, hogy nehogy megijessze a szerencsétlen gyalogost (ez ma is megtörtént velem reggel iskolába menet).

A tömegközlekedésről itt már írtam, de még egy érdekességet el kell meséljek. Itt szinte mindenhol az út közepén vannak a villamosmegállók, ami azt jelenti, hogy a villamos az úttest közepén áll meg (mint otthon), de itt az út közepén csak egy tábla jelzi a megállót. A gyalogosok a járdán várakoznak, és amikor megáll a villamos a megállóban, az autósoknak és a bicikliseknek is meg kell állni. Aztán a gyalogosok szépen nyugodtan le- és felszállnak majd a villamossal együtt újra elindul az autós forgalom is.
Nyugi van, nem kap szívinfarktust egyik sofőr sem, hogy elkésik a munkából vagy a nagyon fontos tárgyalásról, mert a gyalogosok nem elég gyorsak az út közepén:


Nem idegesek, nem gyúrják egymást agyon az emberek, és elfogadja mindenki a másikat. Bár egy kicsit idegesítő, amikor még az is bocsánatot kér tőled a villamoson, akinek ráléptél a lábára, de hát ez van. Itt ez a szokás. Rálépsz valakinek a lábára, ő rád mosolyog, és ezt mondja neked: ohh, sorry, sorry :-) Bolondok ezek :-)

Nem számít milyen ruhában vagy, milyen a hajad. Nem bántanak, mert xy országból jöttél. A világon itt a legmagasabb az eltérő országból származó szülők házasságkötési aránya (mixed marriages). Több mint 50%-a az embereknek eltérő nemzetiségű partnert választ. Nem kell meglepődni azon sem, ha a metrón csókolózó csaj párt láttok.

Persze bolondok itt is vannak. És ha itt megbolondul valaki, akkor az nagyon bolond tud lenni :-) Ez az incidens karácsony körül történt Brisbane-ben. Érdemes megnézni a videót.

Dohányozni közterületen tilos, és az épületekben sem nagyon engedik meg. Itt nem tartanak fenn az épületekben dohányzásra kijelölt helyiséget, és nem háborognak emiatt a dohányosok :-) Kifáradnak az utcára, ahol itt-ott van néhány dohányzásra kijelölt hely. És persze sehol, de tényleg sehol nem látni eldobált csikket. Magas a büntetés, ha megszeged a szabályt. És nem érdemes a rendőrrel vitázni, ha szabályt szegtél, fizetni kell. Nincs "DE HÁT CSAK"-kal kezdődő mondat.

A gyalogost 70 aud-re büntetik (16 000 huf), ha átmegy a piros lámpán. A közlekedési lámpákba majd' mindenütt kamerák és sebességmérők vannak beszerelve. 100-as táblánál 115km/h sebességnél automatikusan jön a 170 dolláros csekk (38 000huf). A belvárosban ugyanez a helyzet.

Az eltérő gondolkozást a következő példa nagyon jól szemlélteti:

Budapesten, tömegrendezvény idején (pl. Sziget Fesztivál) még több BKV ellenőr van kivezényelve a megállókba, hogy még több bliccelőt kapjanak el. A szigorú ellenőrzés miatt persze teljes a káosz a megállókban, feltorlódnak az emberek és tapossák egymást. Ez van, Budapesten ez így működik.
Itt ezt úgy oldják meg, hogy arra napra, ill. azokra a napokra, amikor nagy tömegrendezvény van, ingyenessé teszik a helyi tömegközlekedést. Csak azért, hogy ne legyen tömeg és fennakadás. És, hogy komfortosan érezzék magukat az emberek. Például az Australian Open teniszverseny alatt ingyen lehetett utazni a belváros és a pálya, ill. a pálya és a nagyobb állomások között, érvényes belépővel. Szilveszter napján, Australia Dayen szintén ingyenes volt a tömegközlekedés.
Óriási ellentét van az otthoni döntéshozók és az itteni "döntő" pozícióban" lévő emberek gondolkozása között.

Nagyjából rend van Melbourne-ben. Kellemes itt élni, és bármilyen bugyutának is tűnik otthonról ez a sok szabály, nem unalmas itt az élet. A következő hétvégén 3 nagy fesztivál lesz: St. Kilda fesztivál (ez olyan, mint az otthoni Sziget), Kínai újév ünnepe, Latin nyári fesztivál.

Ahogy hallom az ismerősöktől, Sydney-ben egy kicsit más minden, mint itt, Melbourne-ben, de erről majd akkor írok, ha majd eljutunk oda :-)


A következő részben az itteni árakról, életszínvonalról, lakáskörülményekről, a klíma használat érdekességeiről, a lakáskeresésről, ügyintézésről és a diákéletünkről fogok írni. Aztán az önéletrajz készítésről és az álláskeresésről :-)

Szép napot.



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése