A válasz

Sziasztok!

Sokan kérdeztétek, hogy mi az oka annak, hogy szélsebesen összecsomagoltunk, és elhagytuk a szeretett Ausztráliát :-)

A válasz nagyon prózai: munkát kaptam Spanyolországban, Alicante városában.

És hogy ez a munkahely hogyan is lett? Erről a történetről fog ez a mai rövid kis poszt szólni.

Mint tudjátok, az ausztrál vízumunk 2013. év végén fog lejárni. Ha nem hosszabbítjuk meg, akkor decemberben el kell hagynunk az országot és nagy valószínűséggel Magyarországon fogunk karácsonyozni, ami nagyon is kedvünkre való lenne :-) Aztán otthon kezdődhet az új év a munkahelykereséssel. De én még nem akarok Magyarországra visszaköltözni, legfőképpen nem akarok Magyarországon dolgozni. Igaza volt A. Nórának, amikor azt mondta nekem, hogy ha elkezdek külföldön dolgozni, akkor egy darabig majd nem akarok hazajönni és 1/3 vagy még annál is kevesebb fizetésért ugyanolyan munkát végezni. Bár Kata véleménye egy kicsit árnyaltabb :-)

Sokat gondolkoztunk azon, hogy hogyan folytassuk az életünket. Szerencsénkre több választásunk is volt:

• Meghosszabbítani az ausztrál vízumot és maradni. Ha ezt választjuk akkor biztosan évekig itt maradunk még.
• Hazamenni és folytatni az otthoni életet.
• Megpróbálni munkahelyet találni valahol a világban, és abban az új országban élni tovább.

Egy hónapja még nem tudtuk, hogy a három lehetséges út közül melyiken megyünk tovább. Úgy 2-3 héttel ezelőtt elkezdtem munkahelyet keresni és pályázgatni, hogy lássam, mi a helyzet a munkaerőpiacon. Kata nagyon-nagyon sokat segített az állásjelentkezésekben. Voltak preferált országaink, mint Japán, Franciaország és az arab vidék.

Az arab országok állásajánlatai szakmailag nem tűntek nagy kihívásnak, de talán azért, mert biztosan rossz helyen keresgéltünk. Webfejlesztő, HTML, JSP és CSS ba...gató, szerver üzemeltető és egyszerű Java programozó pozíciók voltak leginkább meghirdetve, és a fizetés sem volt valami magas. Ebből az országból egyszer sem hívtak fel, hogy interjúzni akarnak velem, pedig ide adtam be a legtöbb pályázatot :-) Talán majd legközelebb nagyobb sikerrel járok :-)

Japán egy külön történet. Itt Ausztráliában nagyon megszerettem ezeket a kétarcú japánokat. Nekem most úgy tűnik, hogy csak japán és angol nyelvtudással rendelkezőknek nyitott errefelé a kapu. És az én japán nyelvtudásomon még sokat kellene csiszolni [meg az angolon is :-)], de ez a meccs sincs még lejátszva :-)

Franciaországban nem találtam semmi megpályázható állást. Biztos én nem voltam elég kitartó a keresgetésben :-(

Az egyes országokban kapható átlagfizetéseket ezekből az anyagokból bárki kilesheti: Robert Walters - Salary Survey 2013 és 2013 Hays Salary Guide. Többé-kevésbé stimmelnek is az adatok.

Szóval küldözgettem az önéletrajzom mindenfelé az egész világban. Két hét után kezdett beérni a munka: sorban jöttek a telefonos vagy skype-os interjúk. Még Magyarországról is volt 4-5 interjúm, de olyan kicsi az országunk, hogy az összes fejvadász ugyanazt a két budapesti állást ajánlotta. Haza is jöttem volna akkor, ha felvesznek. Az egyik helyen elbuktam, a másik helyen meg 1,5 hónap tökölődés után hívtak vissza... Akkor meg már megvolt a spanyol állás. Amúgy ide sem vettek fel :-)

Végül volt lehetőségem Angliában, Kínában és Spanyolországban. Anglia most kiesett a kosárból. Kínában egy "kis" 10 milliós városban kaptam munkát, Hong Kong mellett, egy nagy hong kong-i banknál. Már az első fizetésemelésen is túl voltam (az első ajánlatot nem fogadtam el), amikor lemondtam a munkát a spanyol lehetőség miatt.

(Erről az egy hónapos álláskeresésről majd szeretnék egy részletes beszámolót írni.)

A végén két lehetőség között hezitáltunk: Kína és Spanyolország. Kata segített a döntésben, megyünk Spanyolországba, Alicante városába :-) Az Európai Unió egyik szervezetében fogok dolgozni. Az iroda trade mark-ok és design-ok regisztrációjával és védelmével foglalkozik az Európai Unióban.

4 nap múlva, hétfő reggel 9.00-kor Alicantéban, a világ és az egyenlítő másik felén megkezdem a munkát, és elkezdem újra a dolgos és unalmas hétköznapi életet élni :-)

Most újra egy nehéz váltás jön az életünkben. Nemcsak az ország lesz újra más. Nekem ez lesz az első igazi főállású, angol nyelvű munkahelyem is. Van is bennem egy jó nagy adag zizi :-)

Katának pedig Spanyolországban kell munkahelyet találni, ott, ahol 27% a munkanélküliségi ráta :-( 

Nehéz menet lesz.

Az új irány: nyugat-északnyugat, 18 000 km-t előre :-)