Ez az utolsó előtti állomásunk mielőtt visszaindulunk Sydney-be azért, hogy visszarepüljünk Európába. Nemsokára írni fogok erről az útról is, de a mostani poszt még nem erről fog szólni.
Fraser Island után ismét észak felé vettük az irányt, és 450 km vezetés után megérkeztünk Rockhamphon városába. A város a Fitzroy River partján fekszik, Brisbane-től 600 km-re északra (ez lesz az utolsó ausztráliai kirándulásunk célpontja). A kisvárosnak körülbelül 60 000 lakosa van és évente átlagosan 300 napsütéses nap van. A város 40 km-re van az óceántól. A város történelme 1853-ban kezdődött, mindössze 160 éve.
A város a steak-ek fővárosa, és ehhez a címhez igazodva így hirdeti magát: Beef Capital of Australia. Mi is csak azért jöttünk el idáig, hogy megkóstoljuk a helyi marhából készült 80 dekás steak-et, amit úgy hívnak, hogy Stockman's Rump. Valahogy úgy lehetne ezt lefordítani magyarra, hogy a rakodómunkás vacsorája :-) A fél kilós steakszelet menüt a férfiaknak, a 250 g-ost a nőknek ajánlják. A férfias adag neve Jackaroo, a női adagot Jillaroo-nak hívják. Az árak sorrendben 42 AUD, 30 AUD és 23 AUD.
Forintra átszámolva nem olcsó még a Jillaroo sem, de ha azt nézzük, hogy itt 40-60 dollárt keresnek óránként, már nem is számít drágának. Sörrel meg salátával/sült krumplival megmártogatva különféle szószokban (fokhagymás, gombás vagy ausztrál) nagyon finom. Érdekes, hogy ebben a városban este 6 előtt nem is nyitnak ki a kocsmák. Fél órát kellett éhezve sétálnunk, mire végre elsőnek bejutottunk délután 6:01 perckor a kocsmába :-) A menü annyira finom volt, hogy másnap is visszamentünk a kocsmába egy jó kis vacsorára. A szálláshelyünk az Emu Park-ban volt, Rockhampton-tól 40 km-re, úgyhogy már teljesen ausztrálnak éreztük magunkat, hogy egy vacsora miatt 80 km-t utazunk :-)
Ezt a helyet az Emu Park-i szállásadónk útmutatása alapján sikerült megtalálni, és elmondása szerint nem csak a steak miatt kell ezt a népszerű helyet meglátogatni, hanem azért is, mert a kocsma hátsó felében egy rodeó aréna van. Azokon a napokon, amikor mi is ott voltunk, csak a kezdő rodeósok gyakoroltak, de nekünk ez a élmény is emlékezetes volt. Steak, sör, rodeó, napsütés, ez a nap is jól végződött :-)
A rodeó végén volt egy erőszakos bika, aki balhézott, és még a bohócruhába öltözött ijesztegető emberek sem tudták bezavarni a karámba, ezért előhoztak egy sárga targoncát (bobot) és azzal hajtották be a behemótot a helyére :-)
Persze az evésen kívül mást is csináltunk itt. Meglátogattuk az ausztrál normák szerint óriási, gyönyörű parkot ahol japán kert, gyümölcsös fasor, arborétum, kaktuszkert meg mindenféle szépség volt:
Az ingyenesen látogatható állatkertről nem szolgálhatok fotókkal, lemaradtunk róla, mert mindig későn értünk a városba :-(
A város híres még arról, hogy a baktérítő rajta keresztül megy át. Ez választja el a mérsékelt és a trópusi égövet. Az emlékmű nem nagy szám:
A tengerparton (Emu Park és környéke) is körbenéztünk, ha már ott voltunk :-) Megmásztunk egy dombot, aminek a tetején egy kilátó volt, aztán megnéztük, hogy milyen csónakok vannak a kikötőben. Szépek és nagyok :-)
A szálláshelyünkön befizettünk egy egynapos hajókázásra, ami kajával és itallal együtt kedvezményesen, téli áron számolva fejenként 90 AUD volt. A hajó elvitt minket a parttól 1.5 órányira lévő Keppel Island-ra. A sziget hivatalos honlapja itt érhető el. Útközben a partoktól nem messze megálltunk egy kicsit búvárkodni, majd később kikötöttünk egy öbölben, ahol szebbnél szebb partra vetett korallokat meg kagylókat lehetett gyűjtögetni. Persze mondanom sem kell már nektek, hogy ez a hely is szarul nézett ki:
Szedtünk sok szép, ágas-bogas kissebb-nagyobb korallt, de meglepetésünkre a hajó kapitánya eldobatta velünk az összeset. Először elkezdett beszélni arról, hogy milyen szigorú szabályok vannak itt, amik védik a természetet a turistáktól és kérte, hogy dobjam be a vízbe őket. Eldobtam az egyik kicsit. Erre folytatta a beszédjét, amíg az összes szépséget bele nem dobtam a vízbe. Brrrr... Állítólag megkérdezhetik a határátkeléskor, hogy honnét hoztuk ezeket a korallokat, és akkor őt majd megbüntethetik.
A kaja a hajón fincsi volt, rák, hal, kolbász, majonézes krumpli, szalámi meg ilyesmi volt. Gyümölcstál is volt.
Az ausztrál Nagy Korallzátony, a The Great Barrier Reef itt kezdődik. A terv az volt, hogy elmegyünk egészen Whitsunday-ig, ami már a korallzátonyok világa. Ez a hely innét újabb 550 km-re van, ami nem nagy távolság, főleg ahhoz képest, hogy eddig már kb. 2000 km-t autókáztunk, de sajnos idő hiányában most nem tudtunk tovább menni északra.
Nekünk most Ausztráliában ez volt a végállomás, innét indultunk vissza délre, Sydney-be, ahonnét három nap múlva vinni fog minket a Korean Airline repülőgépe vissza Európába. A végállomás Madrid.
De visszafelé menet még teszünk egy kis kitérőt Brisbane-be.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése