Great Ocean Road, 3. rész

Miután megnéztük a Twelve Apostles-t mászkáltunk egyet a környéken. Aki szeret túrázni, az itt nagyon jól érezheti magát. Errefelé nagyon gazdag az állatvilág, fura növények vannak és néha úgy néz ki a táj, mintha a Marson járnánk. És sok túraútvonal is van itt. A túrázáshoz jól fel kell készülni: sok-sok folyadékot és naptejet kell magunkkal cipelni, mert itt a szikla tetején brutálisan tűz a nap és vastag magasszárú cipő ajánlott az itteni túrázáshoz. Még akkor is, ha nagy a meleg. Nyáron a horvátországi Velebit hegységben is iszonyatos a forróság, amikor a fehér színű kövekről visszaverődik a napfény, de ez itt ahhoz képest semmiség :-)

30 perc sétálás után elértük a Thunder Cave-t. A barlang bejárata felett a régi időkben egy hatalmas mészkő blokk állt. Alatta 15 méterrel volt a tenger. Sok-sok évvel ezelőtt a tenger rezgése és a szél lebontotta a felső mészkő blokkot, ami a tengerbe zuhant:

Most így néz ki a Thunder Cave:

Ezután elsétáltunk a Sherbroke River-hez. Ez a folyó több-kevesebb sikerrel próbál belefolyni az óceánba. Az előző posztban erről a folyótorkolatról is tettem fel képet, csak az fentről volt fényképezve. Közelről így néz ki:

Kata, Kriszta és Kata és a fotós, aki nem látszik a képen:

Ezen a panorámaképen még az is látszik, ahogy görbül a Föld :-) Ez van, ennyit tud a mi kis egyszerű fényképezőgépünk:

A fényképezkedés közben váratlanul beterített minket egy nagy hullám:

Jól eláztatta a sós víz a nadrágunkat és a cipőnket:

Visszafele úton összefutottunk két veszélyes helyi lakossal. Az egyik szerencsére jobban megijedt tőlünk, és gyorsan tovább is állt. Miatta (is) ajánlják, hogy a túrázáshoz bakancsot húzzunk fel. Rá gondolni is rossz, hogy mi lenne, ha strandpapucsban rálépnék egy ilyen állatra. Brrr... A másikat elkaptuk és megettük :-)

Ugyanezen a helyen van a Broken Head is. Ez a rész tényleg úgy néz ki, mintha a Marson lennénk. Az egész terület kietlen volt, a földet vöröses színű homok és apró kő borítja és mindenfelé borotvaéles sziklák vannak:

És a csajok, a Mars tetején:

Ezután autóba ültünk, majd 20 perc utazás után a Loch Ard Gorge partszakaszhoz értünk. Ez a hely egy drámai esemény színhelye volt 1878. június 1-én. A szurdok névadója Loch Ard birkanyíró volt, aki egy három hónapos út során Angliából indulva idáig jutott el. A célállomás Melbourne volt. Ezen a helyen a hajója zátonyra futott és elsüllyedt. Az 54 utasból csak ketten élték túl a katasztrófát. Az egyik Tom Pearce volt, a hajósinas, a másik Eva Carmichael, egy ír bevándorló, akit Tom húzott ki a vízből. Mindketten csak 18 évesek voltak. A hajótörés után ezen a helyen úsztak ki a vízből. Majd Tom felmászott a sziklákra, hogy segítséget hívjon. Ők ketten így élték túl ezt a kalandot.
Szerencsétlen birkanyírónak nem volt szerencséje: három hónapnyi óceánon való hánykolódás után a cél előtt 200 km-rel meghalni. Ez ám a szívás.

Ma itt egy szép strand van és egy cseppkövekkel borított sziklás kis barlang:

Nemsokára jön a Great Ocean Road-i kaland negyedik része. Ez a történet lassan olyan lesz, mint a Dallas. Sosem akar már véget érni :-) De semmi ok az aggodalomra, a következő rész lesz az utolsó. Akik nem szeretik a koalákat, azok nyugodtan ki is hagyhatják a következő bejegyzést :-)